Járműveim története

Úgy döntöttem nem halogatom tovább a dolgot, s ma lecseréltük az olajat a váltóban, így reggel egyből az alkatrészboltban kezdtem. Az én autómon ZF 5HP18-as (A5S 310Z) egység van, melybe LT 71141-es olaj való (Mobil), de a pontos mennyiséget sajnos senki sem tudta megmondani. Találtam egy hivatalosnak tűnő ZF dokumentumot a neten, melyben 3,2 litert írnak a citromban megrekedt mennyiség cseréje nélkül, a teljes átmosás esetén pedig 7,8 litert. Így első körben öt liter olaj, és egy MANN szűrő társaságában nekiláttunk a feladatnak. Kannában felfogtuk a leeresztőcsavar furatán keresztül lefolyni képes mennyiséget, mely már ekkor is kicsit több volt, mint 3,5 liter. A dekni és a szűrő eltávolítása után még legfeljebb 5-6 deci folyhatott ki, ennek ellenére a feltöltésnél nem lett elég az öt liter olaj - kicsivel több, mint négy jött le, és kicsivel több, mint öt ment bele. A kartert, és a benne lévő mágneseket természetesen tisztára mostuk és kiszárítottuk mielőtt új tömítéssel a helyükre kerültek volna. Elég evidens, hogy cirka egy liter hiánnyal ment a váltó ezidáig, ami nem túl örömteli hír. Ugyanakkor az sem teljesen világos, hogy bele való olajjal öntötték-e fel amikor még az előző tulaj 330 000 km tájékán szintén lecseréltette (vásárláskor adott egy flakon váltóolajat, mondván csere alkalmával ezt rakták a váltóba, de az nem volt bele való). Érezhetően finomabb lett az egész, de a legfontosabb a tudat, hogy végre a váltó is rendben van...

Ma egy éve, hogy megvettem álmaim BMW-jét álmaim motorjával, s a közösen eltöltött tizenkét hónap s mintegy 16 000 km alapján bizton állíthatom, az E39-es életem eddigi legjobb autója. Írom ezt annak ellenére, hogy ez idő alatt volt pár mélypont is, amikor legszívesebben felgyújtottam, vagy legalább is szabadultam volna tőle. Első sokk a küszöbök ramaty állapota miatt ért, aztán amikor a legdurvább felhőszakadás kellős közepén szétakadt a hibás relé miatt amúgy is néha teljes újraindítást igénylő ablaktörlő rudazat, fogtam és meghirdettem az autót. Persze leginkább csak az indulat vezérelt, valójában eszem ágában sem volt eladni - ennek megfelelően elég irreális volt az árképzés - s ahogy idővel sikerült úrrá lenni az összes idegesítő problémán, már nem is hosszabbítottam meg a hirdetés érvényességét. Mára úgy összeállt az autó, hogy az utóbbi hónapokban egy kerékcsapágy, valamint vízcső cserét leszámítva amolyan közlekedő edényként szolgált, szinte kizárólag csak "tanken-fahren" jelleggel. A fogyasztása városban 12, pályán 130-nál tempomattal 8,2 - eddig ez utóbbi a rekord. Lassan várható egy nagyrevízió melynek során a váltóban és a diffiben is olajat cserélünk, valamint már igencsak illene betenni azt a fránya új kartertömítést is, ami tavaly szeptember óta ott porosodik a garázsban a polcon. Aztán akad még pár apróság is amik a jövőben megoldásra várnak, de ezek egyelőre nem befolyásolják a használatot: a jobb hátsó lengéscsillapítót egy ideje olajpára borítja, s most már a fekvőrendőrökön áthajtva érezni emiatt egy kis hintázást, jobb elölről pedig forszírozott balos fordulókban hallani egy fura koppanást ami várhatóan előbb vagy utóbb, de szintén ki fogja forrni magát...