Járműveim története

Hátul sajnos már eddig sem voltak meg a gyári kis ovál hangszórók, szimpla kis 10cm-esek helyettesítették őket. Ma szereztem a helyükre két ugyancsak 10cm-es új Pioneer hangszórót.

Balról jobbra: új - régi
Nem célom, hogy hangnyomás versenyre járjak az autóval, csak legalább már ezek is újak...

HSMK-nál készült fotó a totalcar-on!

A futómű, ismét... Múltkor csak a négyoszloposon emeltük meg az autót, úgy hogy végig a kerekein állt. Aztán ahogy újakra cseréltük az első lengőkarok hátsó szilentjeit feltűnt, hogy kicsit húz jobbra az autó, emiatt délután rákészültünk egy laza futóműállításra, ami egy szétborított BMW-ben, és autómentes napban végződött.
Ahogy a paraliften elemelkedtek az autó kerekei a talajtól, érezhetővé vált, hogy van egy kis lógás a bal első keréknél. Diagnózis: a lengőkar belső gömbfeje kottyan. Futóművet csak hibátlan autón állítunk, így gyorsan kikerestem a programban hogy mi kell, s míg a srácok elkezdték szétbontani, el is mentem érte az alkatrészboltba.
Bár már sokszor megírtam, hogy mekkorát csalódtam a Meyle termékekben, de csak ez volt polcon, és ekkor még úgy gondoltam, hogy ma készen lesz az autó. Sajnos a lengőkar külső gömbfeje (a tengelycsonknál) nem így gondolta, és csak a flexnek engedett, idő pedig nem volt már a cserealkatrészt beszereznem. Emiatt az éjszakát emelőn tölti az autó, holnap pedig folyt.köv.

Update 2013.09.21.: Szóval ma reggel elmentem a hiányzó külső gömbfejért, és bepréseltük őket a lengőkarba.
Célszerszámot kellett ugyan készítenünk egy csapágyból, de relatíve simán mentek a dolgok, 10 óra előtt helyére is került minden, és nekiállhattunk futóművet állítani.
Ez az általában fél órás művelet negyed óra híján délig tartott, köszönhetően a reménytelenül berohadt kormánygömbfejeknek. Melegítve is két órás küzdelem volt, pedig vásárláskor állíttattam futóművet, szóval két év elég volt, hogy így összegyógyuljanak. Persze ha anno akik cserélték (már ha cserélték egyáltalán, és nem a gyáriak még mindig) bezsírozták volna, most lényegesen megkönnyítették volna a szombati fakultatív programunkat...

Ma volt időm, így sikerült megújítanom az alvázvédelmét az autónak kaucsuk alapú alvázvédővel. Első körben a lemezek találkozására koncentráltam, majd egy vékony rétegben az egész alján végigmentem. Sokkal könnyebb evvel dolgozni, mint a hagyományos bitumen alapúval, és jól is tapad a már meglevő rétegekre.

Kíváncsi voltam milyen állapotnak örvend a BMW alja, így tegnap megemeltük, hogy szemrevételezhessem.
Két helyen kell csak megújítanom az alvázvédő bevonatot (fekvőrendőr kicsit megdörzsölte), amit még a tél előtt egy szombaton meg is ejtek valami korszerű kaucsuk alapú alvázvédő felhasználásával. Ezt leszámítva nincs gond, egészséges a kaszni alja. Ha már levegőben volt az autó végignéztük a futóművet is, mégis hogy áll a "Nagykanizsa kontra E36" párbaj. Szerencsére nem lóg semmi, egyedül az első lengőkarok hátsó szilentjei voltak kirepedezve.
Tartottak még (megértük levételnél a levegős dekopírfűrésszel átvágni), de a közelgő műszaki vizsgára való tekintettel vettem egy pár új Optimal szilentet (meg amúgy is jobban alszom, ha tudom, hogy rendben van az autó), amiket ma be is szereltünk (tudom, nem egy top márka, de hátul lekopogom egyelőre hibátlanul teszik a dolgukat).
Ahogy Ed China mondaná, "nem volt egyszerű, de sikerült"...

Szóval újra a Punto... Vettem rá két új indexet a fényszórók mellé. A régi fül-törött, repedezett beázós darabok helyére a lámpákhoz hasonlóan TYC gyártmányúak kerültek.
Szebbek, és egy fokkal jobban is állnak a helyükön, mert már nincs akkora rés az utángyártott sárvédő és az irányjelző között a bal oldalon. Persze csoda nem történt, az az utángyártott sárvédő továbbra is kritikán aluli, ugyanakkor a Punto is csak egy olcsó hobby autó, nem pedig restaurálási alap. Kicsit félek is, hogy amint egyre jobb lesz az autó, fokozatosan ki fog esni ebből a státuszból, egyre inkább kezdjük félteni, és egyre kevésbé lesz gondtalan a használata. Elég nagy terveim vannak vele a télen, de ezt mindig próbálom majd szem előtt tartani, hogy egy esetleges "szobor" építését még csírájában megakadályozzam. Használni, és élvezni szeretnénk továbbra is, nem pedig azon aggódni, mikor és hol nyitják neki az ajtót, vagy koccan oda az alja rossz úton. Hogy valami negatívat is írjak, ma elpattant a vezető oldali napellenző fixáló rugója, melynek következtében magatehetetlenül lógott, és himbálózott az egész miskulancia.
Öröm az ürömben, hogy a balossal történt az eset, mert ezen az oldalon rátakar a forgalmi engedély tárolására kialakított kis zseb a kritikus területre, így nyugodtan felvágtam alatta. Holnap muszáj leszünk lemezből hajtani bele egy újat...

Update 2013.09.07.: Szinte egész délelőtt próbáltam megtalálni megfelelő anyagot, amiből le lehet hajlítani a rugót a napellenzőbe, de sajnos vagy gyenge volt, vagy olyan erős, hogy nem tudtam a megfelelő formát kialakítani. B-tervként egy roncsprémiumba leadott Twingoét próbáltuk hozzáalakítani, de két lenyitást követően az is eltört. Nem maradt más hátra, szükség törvényt bont alapon vettem egy pár bontott napellenzőt a helyi bontóból. Ez igaz ötajtósból való, így más a formája, mint az eredetinek (és tükör sincs a vezetőoldalin), de tökéletesen illeszkedik helyére.

Bár a kis Puntónak köszönhetően rendesen felpörgött a blog, a BMW-ről május eleje óta egy karaktert sem írtam. Ennek oka, hogy hála Istennek teljesen problémamentesen teszi a dolgát (összesen két dolog történt - kapott új ablaktörlőlapátokat, és lekerült róla a "316i" felirat), ami ráadásul a cabrio érkezése óta csak a hétköznapi "munkába járást" jelenti. Elsődlegesen ez az oka annak, hogy most mégis van miről írnom, ugyanis ki kellett cserélni a gyári (egyébként öt éves) BMW akkumulátort egy másikra. Már a télen is éreztem, hogy nehezen indít, de valahogy sikerült túlélnie a hidegebb időszakot, igaz egy ideje már minden második szombaton (amikor dolgoztam) töltenem kellett, és ha két napnál hosszabbra nyúlt a hétvége, érezhetően elfogyott belőle a delej. A horvátországi nyaralás egy hete alatt pedig olyannyira megadta magát, hogy már csak bebikázni lehetett a Puntóról. Ma rámértem, és a teszter is cserélendőnek írta, a 480-ból alig 85 ampert produkált.
Kollégám a tavasszal feleslegesen akkumulátort cserélt (mint utólag kiderült motorvezérlőnél vezetékszakadása volt az autónak, nem akksi gond), amit én most elkommunizáltam a BMW-be. Ez 71Ah-s, de mégis alacsonyabb, így jobban be is fér, mint a régi. Most olyan sebességgel teker az önindító, mint még soha...

Megvolt a horvátországi nyaralás, s az egy hét alatt hála Istennek minden komolyabb hiba nélkül teljesítette az autó a kicsivel több, mint 1300km-es távot. Az egyetlen említésre méltó dolog, egy kis benzinfolyás volt az indulást követően.
Most tankoltuk ugyanis először tele az autót (még poénkodtam is a dologgal, milyen vicces lenne, ha fent eresztene valahol), amit nem apróztam el, megpúpoztam rendesen. Rövidesen bántó benzinszag terjengett körülöttünk, és jól látható módon a tank tetejéről, az oldalán végigfolyva csepegett a benzin az autóból. Ez a szipuzás egy laza száz kilométeres program volt, ahogy fogyott, szépen elapadt. Ezt követően 35 liternél nem tankoltam többet még a hazaút előtt sem, de ennek majd utána kell járni, hogy csak a szerelőnyílás gumitömítése öregedett-e el, vagy tényleg lék van a tankon...

A valósághoz jó eséllyel az ég világon semmi köze (vásárláskor mi kötöttük vissza a km órába a spirált, addig nem mért - hogy miért, és mióta, illetve mennyit pörgették visszafelé azt csak az Isten tudja), így inkább csak a már nálunk töltött kilométerek végett: