Járműveim története

És nem a szó "fizikai munkát" jelentő értelmében. Számomra is hatalmas meglepetés, de így az első közös 10 000km-en túl azt a konklúziót kell levonjam az Alfáról, hogy nagyságrendekkel kevesebb munkát ad, mint eddig bármelyik BMW-m. Az persze árnyalja a képet, hogy míg a bajorok amolyan hobbyjármű státuszban voltak nálam, addig a 156-os abszolút használati eszközként kezdte pályafutását. S ez pont amiatt, hogy mindezt a lehető legkevesebb törődést kérve tette ezidáig, megváltozni látszik. Kezdettől fogva szerettem, de ennyire "hálás" tényleg csak egy ilyen "menhelyi kutya" tud lenni, így előbb utóbb nekem is foglalkoznom kell vele a kötelező menetbiztonságon felüli dolgokon kívül is, mert egyszerűen megérdemli. Áprilisban sikeres műszaki vizsgát tett, minden probléma nélkül ment a dolog, de ez nem is volt kérdés. Ekkor került rá egy utángyártott motorburkolat a szanaszét törött gyári helyett, mely sokszor már menet közben is leért az aszfaltra. Ellentétben az E39-hez vásárolt darabbal, ez meglepően jól passzol, minden csavar helye meg, és hellyel közzel ott is van rajta, ahol lennie kell.A legidegesítőbb jelenség a tetőablak beázása volt, melynek a vége az lett, hogy amolyan igazi falusi mód "körbeszilóztuk" az üveget, és kivettem a biztosítékát, hogy még véletlen se nyomkodhassa senki a jövőben. Aki ismer tudja, hogy távol áll tőlem az effajta igénytelenség, s erre már csak amiatt kellett ráfanyalodjak, mert figyelembe véve az autó vételárát, egyáltalán nem volt gazdaságosan javítható a hiba. Mentségemre legyen mondva amit tudtam, azért megtettem, hogy maradhasson a tetőablak, mint működő extra - első körben a tetőkárpitot folyton átázó részen lebontva lokalizáltam (legalábbis ekkor még úgy gondoltam) a víz forrását. Úgy tűnt, hogy a bal "A-oszlopban" lefutó vízelvezető cső tetőablakhoz csatlakozó részénél szivárog a víz, melyre egy awab bilincset téve sikerült egy pofont adnom a szarnak - mondanom sem kell, ugyanúgy beázott.Ekkor felmerült, hogy mi van, ha a túloldalon a szélvédő alatti esővályúban nem tud elfolyni a víz, melytől megtelik a cső, s emiatt csepeg felül a tetőkárpit mögé. Mint az alábbi képeken jól látszik, az elmélet megállta volna a helyét, mert egy zsák virágföldet sikerült eltávolítanom innen, de azon felül, hogy végre tiszta lett a csatorna, s le tudott folyni az esővíz, mindösszesen annyi haszna volt a dolognak, hogy megtudtam, az átmeneti szérián már a kesztyűtartó mögött van a pollenszűrő, és nem itt. Ha már megvolt a helye cseréltem pollenszűrőt, és kifertőtlenítettem a klímát, de a beázás maradt. Elkezdtünk állítgatni a mechanikán, hogy jobban álljon az üveg, melynek annyi gyakorlati haszna lett, hogy sikerült szintbe hozni a tetőlemezzel, s ezzel minimalizáltuk az addig elég jól észrevehető szélzajt, de az első eső alkalmával jobban beázott, mint eddig bármikor. Ekkor vált világossá, hogy új gumitömítés nélkül a régi napszítta kemény vacakkal sosem lesz ez jó, de annak az autó vételárának 15-20%-át is meghaladó értéke miatt egyszerűen nem éri meg tovább küzdeni, s meg kellett lépjük a fentiekben már említett legköltséghatékonyabb megoldást. Üvegtető természetesen maradt, napsütéses téli napokon jól fog jönni, de a nyithatóságot feláldoztuk az inkontinencia megszüntetésének oltárán...Apránként a nagyszerviz is megtörtént az autón, kapott új levegő és üzemanyagszűrőt, s egy új levegőcsövet a régi toldozott-foldozott szar helyett az intercooler és a szívósor közé. Evvel megszűnt a hosszabb menet után álló helyzetben érezhető égett olajszag az utastérben, ugyanakkor sikerült előidéznünk egy eddig meg nem levő - s talán az első valódi hibát a 10 000km alatt - az autón.Történt ugyanis, hogy egyszer csak hibalámpát gyújtott az autó, s teljesen elerőtlenedett. Másnap kiolvasva a turbónyomás (MAP - szívócsőnyomás) érzékelő szakadásával összefüggő hibakód volt a befecskendező számítógép hibamemóriájában. Ezt egy utángyártott ERA gyártmányúra cserélve (tudom nem a legjobb, de szombat délelőtt csak az volt helyben polcon) meg is oldódott a probléma.Végül megtörtént a vásárlás óta halogatott olajcsere is (Mobil 5W-40 Super 3000), melynek keretében kicseréltük a turbó és az intercooler közti gumicsövet is - legyen már új az is címszóval.Ugyanekkor megejtettük a már szintén kezdetek óta esedékes kárpittisztítást is - ég és föld a különbség, szinte másik autó lett belülről.Jelenlegi élethelyzetemből fakadóan szerintem maradni fog egy darabig az Alfa, s emiatt ha továbbra is ilyen hűséges társam lesz, megérdemel egy kis kényeztetést is. Az első futómű még mindig kopog egy kicsit, melyhez megvan minden alkatrész a csomagtartóban, de a bölcső leszereléséhez még hiányzik a kellő elszántság, de előbb utóbb meg kell ejtsük. Tél előtt kapni fog egy alvázvédelmet, s ha esetleg van valami probléma az alján, az javítva lesz. Jövőre mindenképp vezérlést kell rajta cserélni, valamint szeretném a lehetőségekhez képest vállalhatóvá tenni a külsejét is - tetőt, motorháztetőt, s a két lökhárítót ha meg tudom oldani jó áron, akkor újrafényztetem - s akkor kéne rá négy alufelni. Aztán ha tart a lendület ki kéne javíttatni a vezetőülés oldaltámaszának megrogyott töméseit is, hogy ismét úgy tartson, mint újkorában. Na majd meglátjuk...Bár ismét nem sikerült elkapnom a pillanatot, de májusban futásteljesítményét tekintve hivatalosan is a "Magyarországon már eladhatatlan" kategóriába került az autó.

Három hét, rengeteg telefonhívás, és hét feleslegesen megtekintett autó miatt megtett mintegy ezer kilométer. Ennyi kellett, hogy a nyolcadik helyen végre eljussak addig, hogy egyáltalán szóba kerüljön az ár, alkudjunk, és fizessünk. Ehhez eddig még soha nem kellett ennyi idő. Míg igényeim egy autó műszaki állapotát illetően megnőttek (mai eszemmel az E39-est biztosan nem vettem volna meg, de talán még az E36-ot sem), a hazai BMW-k állapota talán siralmasabb, mint valaha. Tulajdonképp az egész piac egy hatalmas emésztőgödör, melyben az eladók zöme meg van róla győződve, hogy magát a szent grált árulja - így még a reménytelenül túlárazott szemetek esetében is szinte teljes mértékben elzárkóznak az alku elől. És a legrosszabb, hogy megtehetik, mert a 20d-t és úgy en bloc az E46-ot körülvevő hype miatt előbb vagy utóbb találnak valami palimadarat, aki megveszi annyiért. Az más tészta, hogy az ilyenek később majd köpködik a BMW-t minden fórumon, pedig csak nem az ezer eurós osztrák szemétért kellett volna egymillió forintot, vagy még többet fizetni. Kezdeti elképzeléseimet végül felváltotta az a fajta hozzáállás, hogy jöhet E46 Coupé-tól a Compact-on át a Touring-ig bármi – benzin, dízel, sőt még akár egy újabb E39 is – csak olyan állapotban legyen, ami megfelel az elvárásaimnak. Még így is nehéz volt...

Az első felhívottam egy E39 525d tulajdonosa volt, de amikor ecsetelni kezdte, hogy cserélt fékbetéteket és csapágyakat hátul a diffinél, mert „ezalatt sperr van tudod” meg is rekedt a párbeszéd. Egyszer még visszakérdeztem:

• Sperr, tuti?

Ugyanis ekkor már csak az M3-at és az M5-öt szerelte önzáró diffivel a BMW, széria modellekbe rendelni sem lehetett. Azt pedig kétlem, hogy egy M5 diffi lenne egy Ausztriából származó olajkályha alatt.

• Persze, emiatt jön ki jobban a hóból.

Saját maga szerelgeti, pedig azt sem tudja mi az – köszi inkább kihagyom.

A második egy 20td kompót volt, melyről telefonon elmondta a tulaj, hogy az autó garázsban áll, s az épp zuhogó havas esőre való tekintettel nem szívesen venné elő, mondván az autót ők csak száraz időben használták. Ez jó ómen - azt hittem kifogtam a tökéletes gépet - gondos gazda, aki mindezek ellenére megígérte, hogy elvisz a hétköznapi autójával a garázshoz, s ha tényleg tetszik és komolyan gondolom, kihozhatjuk, s egy próbaút keretében bevihetjük a szervizbe egy átvizsgálásra. Aztán mire odaértünk, a garázsból egy féltető lett, mely alá pont bevert az eső, így az autó már anélkül is csurom víz volt, hogy elővettük volna. Sajnálkozás, - óh jajj, ez vizes - no mindegy tulaj kijár vele, így az addig fal felé eső oldalán előtűnik egy kéttenyérnyi masszív horzsolás, és a repedt első lökhárító. Az ajtón levő karcot kérdezve meglepődik, s odaszalad - mondván hol van ezen karc – majd nyugtázza, hogy ja az egy kismotor volt a parkolóban, aki otthagyta (ha otthagyta, honnan tudja, hogy kismotor?). A lökhárító pedig azért sérült, mert alacsony (oszt akkó' mivan? - kérdem én). Ehhez még hozzátette, hogy nemrég cseréltek fékbetéteket, de azóta is világít a fékbetét visszajelző a műszerfalon.

• Kopásjelzőt cseréltek?

• Nem, az mi?

• Egy durván 2 000Ft-os kis vezeték.

• Nem, és a régit sem tettük vissza, csak odakötegelőztük.

Ekkor kicsit megrendült a bizodalmam, de ez legyen a legnagyobb baja, majd rakunk bele egy újat. Mindegy beülök, indítok, de hopp, az olajkanna is sárgán világít.

• Olaj van bent?

• Persze miért?

• Világít az alacsony olajszintre figyelmeztető lámpa is.

• Az a sárga? Avval ne foglalkozzak, három éve ilyen, idővel kialszik.

• Ez nem a normális működés része, valószínűleg rossz a szintjelző az olajteknőben. - válaszoltam.

Szerinte persze nincs igazam, mivel mindig kialszik, biztosan csak „míg ellenőrzi magát a rendszer” addig jelez. Oké, nem vitatkozom, neki hangulatfény, nekem egy durván 30 000ft-os kiadás a szintjelző cseréje, ha netán vásárlásra kerül sor. Aztán ahogy próbálnék hármast kapcsolni, inkább mindig egyesbe, vagy ötösbe csusszan a gólyafoshoz hasonlatosan kóválygó váltókar, mire az úr megjegyzi:

• Talán csak nem a saját autója váltójához van szokva?

• Ezt nem igazán a megszokás, mint inkább a rommá kopott perselyek okozzák a váltórudazatban. Van hozzá javító készlet, de a kardántól kezdve elég sok mindent le kell bontani az aljáról a cseréhez.

Erre már csak hümmögés, meg egy „látom ért a BMW-khez a válasz” - sajnos pedig csak szeretnék érteni – de a kopott váltórudazat gyártmánytól függetlenül továbbra is csak kopott váltórudazat, ami nem megszokást, hanem javítást igényel, bár mint a mellékelt ábra mutatja ebben is elég eltérő állásponton voltunk az eladóval. A szervizbe vezető út amúgy eseménytelen volt azt leszámítva, hogy folyton vegzált ha túl közel mentem az előttem haladókhoz, mondván össze fröcskölik az amúgy tök vizes autó elejét, valamint lekapcsoltatta az ablaktörlőt a szemerkélő esőben, mert szerinte az már „szárazon ment”. A szervizbe érve rögtön körbemértük, melyből kiderült, hogy a tető és a csomagtérajtó kivételével sehol máshol nincs gyári értéken a festékvastagság. A vizsgasoron végigtolva a lengéscsillapítói jók voltak, de a futóműben lógott a jobb alsó támasztógömbfej (lengőkarral együtt szintén nem két fillér), s a kézifék sem fogott. Aztán feltűnt, mintha valamikor beázott volna, mert foltokban lógott a kárpit az A-oszlopokon. Persze ezek nem akkora hibák, amiket ne lehetett volna kijavítani, de a vételár alkuképességét puhatolózva folyton azt a válasz kaptam, hogy „az autóhoz van gyári 17-es nyári garnitúra is, amit nem takar az irányár”. Túlzottan nem kívántam rá a gépre, s megbántani sem akartam az eladót a számomra ezért elfogadható összeggel, így inkább megköszöntem, hogy hajlandó volt időt szentelni rám, s elbúcsúztunk egymástól, mondván átgondolom a dolgot.

Aztán megnéztem egy 2.0dCi Megane kombit, és egy 206 Gti-t, de ezeket magam sem gondoltam komolyan, így inkább ne is vegyük őket számításba - az állapotukra pedig szót is kár vesztegetni.

A harmadik BMW szintén egy 20td Compact volt Szombathelyen, mely a tulaj telefonos leírása alapján jónak tűnt, de élőben nagyon illúzióromboló volt a kókler módon javított jobb első fertály (facsavar fogta a lökhárító sarkát a sárvédőhöz, és lötyögött az egész fényszóró), s a kuplungpedálra téve a lábam eléggé pulzált alapjáraton, így tartva a kettős tömegű kezdődő hibájától erről is letettem. Keszthely felé jöttünk haza, ahol egy kereskedésben megnéztünk egy 318i Touringot - már a 143 lóerős motorral - de ennek is rondán volt javítva a jobb eleje, arról nem is beszélve, hogy dízel lökhárító (feltehetően ilyet szereztek a bontóból amikor megtört az eleje) volt rajta.

Akit érdekel itt alaposabban utánajárhat az apró különbségeknek, amik árulkodó jelek lehetnek használt E46 vásárlása esetén.

Negyedik, ötödik és hatodik helyen három Coupe szerepelt, melyek közül sajnos csak egy gittből faragott szebb napokat megért 318Ci-t tudtam megnézni a közelben. Az egyik - tulajdonosa által is bevallottan szarrá rohadt - 320Ci amúgy is elég borsos vételárát abszolút fixen kezelték (csak akkor indulj el ha komolyan gondolod, mert ebből egy fillért sem engedek...), így az emiatt esett ki, a pénteki napon meghirdetett másik 320Ci tulaját pedig szombat 10-kor hívva már csak sokadik voltam az érdeklődők sorában. Ez az autó feltehetően a való életben is jó volt, meg is vették előttem, amit nagyon sajnáltam, de kesergés helyett inkább kinéztem pár Touringot vasárnapra.

Az első felhívottam hangja és kommunikációs készségei alapján vagy a fémgyűjtők, vagy a szellemileg kissé hátrányos helyzetben levők táborát erősítette, amit rendkívül erőszakos tukmálással próbált ellensúlyozni, így még a telefonszámát is le kellett tiltanom a telefonomon, nehogy vissza tudjon hívni. A második egy nálunk letelepedett német úr már honosított autója volt Balatonberényben, s találtam egy fekete 318d Touring-ot is Celldömölkön, de ennek sajnos nem volt kép a belsejéről, így inkább csak amolyan „B-terv”-ként tettem a parkolóba. A berényi 20d motorikusan jónak tűnt, de hátsó ajtajai levelesre voltak rohadva, és az íveken is voltak már pörsenések, így inkább erre is nemet mondtam.

Ekkor vasárnap délután három óra lehetett, de tettem egy elkeseredett, és abszolút hitevesztett próbát, felhívtam a celldömölki „B-tervet”, hisz innen az már csak durván 70 kilométerre volt. Legnagyobb meglepetésemre ráért, és fogadott, így a Vulkán Fürdő parkolójában találkoztunk. Míg vártuk, hogy odaérjen, megjegyeztem barátnőmnek, hogy már semmi kedvem az egészhez, de ha már itt vagyunk, hát legyen...

És milyen jól tettem, hisz legnagyobb meglepetésemre egy teljesen rozsdamentes autó érkezett hozzánk. Körbemértem rétegvastagság mérővel, s csak a csomagtérfedél és a jobb hátsó sárvédő volt sérült, azokon is mindössze 150 mikron volt a legvastagabb eredmény. Próbakör következett mely során fény derült a termosztát hibájára, és hogy valahol kifúj a kipufogó. Kopogott egy kicsit a futómű is, de úgy voltam vele, ha a kaszni jó, nem lehet olyan hibája, amit ne tudnánk orvosolni, így alkut kötöttünk, és fizettem. Járt mellé egy garnitúra 17-es – emiatt feltehetően replika – Styling 135-ös alufelni is szinte vadonatúj Fulda nyári gumikkal.

Itthon aztán szépen sorba vettük a dolgokat: kicseréltük a katalizátor utáni szakadt rezoncsövet a kipufogóban, mellyel megszűnt a huhogó turbóhang, és a bűz az utastérben. Emiatt le kellett bontani a légszűrőt és a pollenszűrőt is, így értelem szerűen ezekből már újakat tettünk vissza. Kimostuk az első ablakmosótartályt, mert az alján összegyűlt iszap miatt nem tudott rendesen spriccelni, most kis híján átszakítja szélvédőt, olyan erővel érkezik az ablakmosó. Vettem két stabpálcát előre, és két új spirálrugót a hátsó töröttek helyére mellyel teljes mértékben megszűnt minden futómű felől érkező zörej – nagyon patent lett. Kicseréltük mindkét hosszbordásszíjat, s végül kapott egy új termosztátot, valamint lekötöttük az EGR vákuumcsövét is. Ez utóbbival kiküszöböltük a pulzálást bizonyos állandó fordulatszámokon, de a motor továbbra sem érte el az üzemi hőfokot. Nosza rajta cseréljük ki az EGR hőcserélőjének tetején levő másik termosztátot is, s láss csodát azóta úgy áll a mutató középen, mint a cövek. Sikerült pár éjszakányi áztatás után életet lehelni a hátsó üveget emelő jobb oldali zsanérba is, így már az is teljes mértékben megfelelően működik, könnyedén nyit-zár, és szépen is áll. Jövő héten tervben van egy olaj és gázolajszűrő csere, csak hogy teljes legyen szerviz, valamint pár használatot nem befolyásoló apróság is megoldásra vár még – kell egy gyári szivargyújtós tároló a középkonzolba a jelenleg bent lévő fantasztikus navigáció helyére (hogy száradna le a keze annak, aki odahenkölte ezt a szart), valamint két parkoló szenzor is beteg a PDC-ben, melyeket szintén bontóból tervezek beszerezni. A műszercsoportban is van egy kicsi, ám számomra annál zavaróbb hiba - feltehetően letört a kis tüske a napi kilométer nullázó gombjáról, így még arra is ki kell találnom valamit...

Update 2016.03.08.: tegnap kicseréltük az olajat. 5W-30-as Mobil1 került bele egy MANN olaj, és gázolajszűrő társaságában. Ma lebontottuk a szívósort, hogy ránézzünk az izzítógyertyákra. Új volt mind a négy, fénylettek, mint a Salamon töke. Végül, hogy értelmet nyerjen a bontás, kitakarítottam az EGR-t, és a szívósort, már amennyire ez lehetséges volt (nyilván napokon át áztatni valami oldószerben nem volt opció). Elég vastagon el volt rakódva a kokszos dzsuvával, de most újra teljes keresztmetszeten szív...őőő akarom mondani fúj.

Rég nem írtam a BMW-ről, melynek oka, hogy még valamikor július elején lejárt a műszakija, és egészen mostanáig nem is vizsgáztattam le. Aki ismer biztos felhördül, hogy mégis miként sikerült ezt így alakítanom, de higgyétek el - némi kis csúszást leszámítva ugyan - minden a terv szerint alakult. Úgy gondoltam, a nyaralás előtt már nem vizsgáztatom le, csak hosszabbíttatok egy hetet, a cirka két hét alatt pedig el lesz a karosszériásnál az autót, hogy megcsiszolja a rozsdás részeket. Az indulás előtti hét szombatján - megkönnyítendő a lakatos dolgát - le is bontottam az alsó burkolatokat, az első lökhárítót, és a dobbetéteket. Ekkor jött a hideg zuhany a szó valódi, és átvitt értelmében is - sikerült puszta kézzel vizet fakasztanom a BMW jobb küszöbéből...Abban a pillanatban persze nem volt igazán őszinte a mosoly az arcomon, hisz innentől kezdve egy sokkal komolyabb problémával álltam szemben, mint amit egy kis csiszolgatással és festegetéssel megoldhattunk volna, de innen már nem volt visszaút. Aztán elmentünk nyaralni, s mire megjöttünk még nem volt kész az autó, mivel a lakatos is akkor volt szabadságon (beszoptunk?). Ettől persze nem estem depresszióba, hisz alapvetően ráért a dolog, csak szegény oldalbordának lett nehezebb, hisz alóla vettem ki a Puntót napi használatra. Apránként azért alakult az autó, ki lett hegesztve a szükséges helyen a küszöb, a jobb hátsó taposó, és a csomagtér ahol megmarta az akkumulátorból kifolyó sav. Közben jött a gondolat, hogy kicseréltetem a már baromi karcos gyári szélvédőt is egy új Pilkingtonra, így végre kerülhetett új keretgumi is a régi szétmállott vacak helyére. Eközben szereztem új ködlámpákat a lökhárítóba, kevertettem színt és lakkot melyeket spraybe töltettem, majd amikor visszakerült az autó elkezdtem megcsiszolni az összes gyanús rozsdafoltot és hólyagosodást. Először a csomagtartóval végeztem, hogy minél előbb visszakerülhessen az akkumulátor, s újra mozgatható legyen az autó. Alapos csiszolás után Brunoxot, alapozót, rücsit, és színt is kapott, majd kerítettem egy pár új teleszkópot is a csomagtérfedélhez, amik végre ismét masszívan tartanak. Ezt követően minden gyanús helyen Brunox, cinkes alapozó, kitt, csiszolás (1000-es vízpapír), szórókitt, csiszolás (2000-es vízpapír), majd festék és lakk következett. Magam is meglepődtem, mert jobban alakult a dolog, mint vártam, s a színt is sikerült elfogadható minőségben kikevertetnem.Közben megjött a gépi polírpaszta, így még augusztus utolsó hetében végére értem a karosszéria valamint fényezést érintő munkálatok rám eső részének. Be kell látnom, hogy nem egy leányálom géppel polírozni (persze én is elvoltam gyengülve az akkor már lappangó arcüreggyulladásom miatt, mely sokáig észrevétlenül meghúzódott az ilyenkor elhatalmasodó allergiás tünetek hátterében). Mostanában nem fáradtam így el, nagyon sokat kivett belőlem a rázkódás, és olyan izomlázam is lett a legkülönfélébb helyeken, mintha átment volna rajtam egy úthenger... Aztán összeszereltem a jobb hátsó taposó javításához szétbontott belteret (anyósülés, valamint a hátsó ülőlap, nagyszőnyeg és a küszöbburkolatok), valamint a helyére került az első lökhárító is. Ez utóbbin kellett kicsit dolgozni (feltehetőleg ezt is az a szakbarbár javította, aki teljesen lezárta a jobb küszöböt), ugyanis a jobb oldalon anno egy fadarabbal volt kiékelve a műanyag tartónál. Állítottunk a tartón, és kicsit alakítottunk a lökhárítón, melynek köszönhetően egész elfogadhatóan áll mindennemű szerves anyaggal történő operálás nélkül is. Ha már lökhárító, végére jártam a fényszórómosó gyengélkedésének is. A balos spricni el volt repedve, és teljesen el is volt dugulva. Előbbit rámelegített zsugorcsővel, utóbbit gombostűvel javítottam, aztán majd kiderül, hogy bírja, de annál csak jobb lehet, mint amilyen volt. Szeptember elsején pedig végre valahára levizsgázott az autó, és kapott új rendszámot a régi helyett. Ha még mindig az eredeti "G"-s lett volna meg (hisz ez valóban újkorától magyar autó), meg sem fordult volna a fejemben a csere, de az új szélvédő, és az első tábla állapota miatt ez tűnt a leggyorsabb megoldásnak. Aztán még aznap este visszakerült a fentebb már említett karosszériáshoz, aki egy alapos alvázvédelemmel feltette a pontot az i-re. Ezt követően már valóban csak apróságok voltak hátra, úgymint a benzinszűrő cseréje (ha már úgyis le volt bontva az alsó burkolat), valamint a dobbetétek és az alsó burkolatok visszaszerelése. ívégül egy alapos takarítás, és a még júliusban vásárolt használt, de hibátlan állapotú váltógomb, valamint az utángyártott fekete kézifékszoknya beszerelésével sikerült ismét élhetővé tennünk a belteret.Heteken belül sort kerítünk a vásárlás óta halogatott nagy szervizre is, melyhez már rég elkezdtem gyűjtögetni a szükséges alkatrészeket, de erről majd a következő posztban fogok részletesebben beszámolni...

Sajnos nem jelentett megoldást a szívóoldal valamint az EGR takarítása. Mivel többségében barátnőm használja az autót felhívta a figyelmem egy érdekes dologra evvel kapcsolatban. Egész hétvégén a Puntóval intéztük a napi teendőket, és újra le-leállt. Javasolta tankoljuk meg, mert ő azt figyelte meg, ha negyednél lejjebb van a mutató, akkor csinálja. Nem látom az összefüggést, de úgyis tankolni akartunk, így feléig felnyomtam. Láss csodát, akkor nem állt meg, de szerintem már belemagyarázok dolgokat. Mindenesetre magas nekem, hogy mi köze lenne az üzemanyagszinthez/üzemanyagnyomáshoz a leállásoknak. Főleg amiatt, hogy fordulaton terhelés alatt nincs se torpanás, se rángatás, megy, mint a barom (ergo benzinnek mennie kell előre). Ettől függetlenül ma vettem bele egy új üzemanyagszűrőt is, nem akkora tétel, és úgyis cserélni akartam.
Mit mondjak ráfért, Isten tudja mikor cserélték utoljára, ez a rozsdás vacak volt a régi:
Ma kivittem az autóvillamossági szerelőhöz, akinek van Puntóhoz való három "pin"-es Fiat diagnosztikai eszköze, hátha mutat valami hibát melynek nyomán el tudunk indulni a megállások megszüntetésének irányába...