Járműveim története

Hátul sajnos már eddig sem voltak meg a gyári kis ovál hangszórók, szimpla kis 10cm-esek helyettesítették őket. Ma szereztem a helyükre két ugyancsak 10cm-es új Pioneer hangszórót.

Balról jobbra: új - régi
Nem célom, hogy hangnyomás versenyre járjak az autóval, csak legalább már ezek is újak...

Szóval újra a Punto... Vettem rá két új indexet a fényszórók mellé. A régi fül-törött, repedezett beázós darabok helyére a lámpákhoz hasonlóan TYC gyártmányúak kerültek.
Szebbek, és egy fokkal jobban is állnak a helyükön, mert már nincs akkora rés az utángyártott sárvédő és az irányjelző között a bal oldalon. Persze csoda nem történt, az az utángyártott sárvédő továbbra is kritikán aluli, ugyanakkor a Punto is csak egy olcsó hobby autó, nem pedig restaurálási alap. Kicsit félek is, hogy amint egyre jobb lesz az autó, fokozatosan ki fog esni ebből a státuszból, egyre inkább kezdjük félteni, és egyre kevésbé lesz gondtalan a használata. Elég nagy terveim vannak vele a télen, de ezt mindig próbálom majd szem előtt tartani, hogy egy esetleges "szobor" építését még csírájában megakadályozzam. Használni, és élvezni szeretnénk továbbra is, nem pedig azon aggódni, mikor és hol nyitják neki az ajtót, vagy koccan oda az alja rossz úton. Hogy valami negatívat is írjak, ma elpattant a vezető oldali napellenző fixáló rugója, melynek következtében magatehetetlenül lógott, és himbálózott az egész miskulancia.
Öröm az ürömben, hogy a balossal történt az eset, mert ezen az oldalon rátakar a forgalmi engedély tárolására kialakított kis zseb a kritikus területre, így nyugodtan felvágtam alatta. Holnap muszáj leszünk lemezből hajtani bele egy újat...

Update 2013.09.07.: Szinte egész délelőtt próbáltam megtalálni megfelelő anyagot, amiből le lehet hajlítani a rugót a napellenzőbe, de sajnos vagy gyenge volt, vagy olyan erős, hogy nem tudtam a megfelelő formát kialakítani. B-tervként egy roncsprémiumba leadott Twingoét próbáltuk hozzáalakítani, de két lenyitást követően az is eltört. Nem maradt más hátra, szükség törvényt bont alapon vettem egy pár bontott napellenzőt a helyi bontóból. Ez igaz ötajtósból való, így más a formája, mint az eredetinek (és tükör sincs a vezetőoldalin), de tökéletesen illeszkedik helyére.

Megvolt a horvátországi nyaralás, s az egy hét alatt hála Istennek minden komolyabb hiba nélkül teljesítette az autó a kicsivel több, mint 1300km-es távot. Az egyetlen említésre méltó dolog, egy kis benzinfolyás volt az indulást követően.
Most tankoltuk ugyanis először tele az autót (még poénkodtam is a dologgal, milyen vicces lenne, ha fent eresztene valahol), amit nem apróztam el, megpúpoztam rendesen. Rövidesen bántó benzinszag terjengett körülöttünk, és jól látható módon a tank tetejéről, az oldalán végigfolyva csepegett a benzin az autóból. Ez a szipuzás egy laza száz kilométeres program volt, ahogy fogyott, szépen elapadt. Ezt követően 35 liternél nem tankoltam többet még a hazaút előtt sem, de ennek majd utána kell járni, hogy csak a szerelőnyílás gumitömítése öregedett-e el, vagy tényleg lék van a tankon...

A valósághoz jó eséllyel az ég világon semmi köze (vásárláskor mi kötöttük vissza a km órába a spirált, addig nem mért - hogy miért, és mióta, illetve mennyit pörgették visszafelé azt csak az Isten tudja), így inkább csak a már nálunk töltött kilométerek végett:

Ma egy szerencsés véletlennek köszönhetően került az első ajtókba két új hangszóró. Nem mondom, hogy ezek fogják megváltani a világot, de a régieknél nagyságrendekkel jobbak.
Holnap reggel pedig irány Horvátország a kis sárgával...

A múltkori hidraulika fiaskó következtében az olaj befolyt a jobb hátsó ülés alá, melyet cirka harminc centiméter hosszan felszívott az öv. Próbáltam kimosni féktisztítóval, Domestosszal, kárpittisztítóval, de sajnos egyik sem vitte ki tökéletesen. A jó öreg csodaszert a beltéri kárpitokra azért nem mertem ráfújni, így újra előkerült a varrógép, és a fekete műbőr, barátnőm édesapja pedig elkészítette a megfelelő védőburkolatot mindkét hátsó övre.
Pofás lett, s a sárga cérnának köszönhetően, egységes a beltér eddigi elemeivel.

Ma megjött Németországból a hétfőn rendelt munkahenger, így este első utam a garázsba vezetett, ahol neki is láttam az összeszerelésnek. Legnehezebb része alapvetően a rendszer légtelenítése volt, de lekopogom amióta távoztak a légbuborékok, újra úgy működik, mint régen. Utána alaposan kitakarítottam, és zsírtalanítottam mindent, majd visszakerült az itthon alaposan kimosott zajszigetelő réteg is.
Holnap még apró simítások, valamint egy alapos takarítás vár az autóra, de hihetetlenül jó érzés volt közel egy hét után végre újra a kis Punto volánja mögé ülni.
Erősen addiktív dolog az olasz autó, hát még ha cabrio...

Romokban a Punto. Teljesen szétborítottam a belső tér hátsó traktusát. Kivettük első körben azt a munkahengert amelyik ereszt, felújítás céljából. Aztán jött a szomorú valóság, egybesajtolták az egész miskulanciát, szerelhetőség egyenlő a nullával. Tettem még egy elkeseredett próbát egy helyi targoncás cégnél is, hátha tudnak legalább valami ötlettel szolgálni a probléma megoldására vonatkozóan, de finoman szólva sem róluk fogják mintázni a segítőkészség szobrát. Ez ebédidőben volt, és úgy felhúztam magam a bunkó paraszt hozzáállásukon, hogy még az étvágyam is elment. Aztán jártam egy légtechnikával, valamint hidraulikával foglalkozó boltban is, ahol nagyon segítőkészek voltak. Ettől függetlenül sajnos egy löketben és átmérőben is megfelelő munkahenger elég horror áron lenne, és ha már cserélném, akkor párban, hogy egyforma legyen mindkét oldalon. Ebből a pénzből viszont inkább télen csináltatok alját az autónak, mert ott elég jelentős folytonossági hiánnyal küzdünk. Életbe lépett végül a B-terv, mondván ha úgyis télen lesz a nagy beavatkozások ideje, ráérek evvel is akkor foglalkozni, addig pedig átállunk kézi vezérlésre, elvégre az 1.2-eseken amúgy is kézzel kell mozgatni, ezt a nyarat pedig már fél lábon is végigcsináljuk így. Gondoltam akkor...
Munka után a garázs felé vettem az irányt, és sebtében lebontottam a bal oldali kárpitot is. Lekötöttem mindkét munkahengert a tetőről, az autó mögé álltam, majd egy lezser mozdulattal felhajtani szándékoztam az egészet, amolyan MX-5 módon (az 1.2-es kézi teteje teljesen máshogy működik). "Aszitted mi?" Kigúvadtak a szemeim, és leszállt a tököm, mire nagy nehezen sikerült. Nem mondom, hogy lehetetlen, de rohadtul nem elegáns, és nem könnyű - a lány biztosan nem is tudná visszazárni, ezt nem akarhatom tőle. Meg amúgy is működjön már, ha van. Összeraktam az egészet annyira, hogy fel lehessen húzni a tetőt, összepakoltam a szerszámokat, és hazamentem avval a nem titkolt szándékkal, hogy leütöm az e-bayen azt az egyetlen darab bontott munkahengert, amit még a hétvégén sikerült könyvjelzőznöm. Persze ha már szét volt borítva, alaposan kitakarítottam az eddig hozzáférhetetlen helyeket, és kimostam a hátsó üléssor alatti zajszigetelő betétet, ami szintén tocsogott a hidraulikafolyadékban. Szóval most várom a postát, hogy ideérjen Németországból a csomag. Örülnék, ha már a hétvégére megjönne, de ha csak jövő héten ér ide az sem baj. Augusztus a céldátum, mert a terv szerint Puntóval megyünk a tengerre...

Feltűnt, hogy egyre kevésbé húzta fel az autó a tetejét, emiatt csak nagyon nehezen lehetett lezárni a szélvédőkerethez. Utánanéztünk a dolognak, s kiderült, hogy kevés a hidraulikafolyadék a tetőt működtető szivattyú tartályában (működés közben habzott, és majd egy centivel a szintjelző alatt volt). Felöntöttük, így egy pár napig újra a régi volt, de a nyitások számának növekedésével arányosan nőtt újra a rés a tető, és a szélvédőkeret között. Természetesen megvan, pontosabban jól látható az oka, hogy miért csökken le a mennyiség.
Sajnos a jobb oldali munkahengernél van szivárgás, lebontva pedig az is kiderült, hogy felül magából a munkahengerből folyik el az olaj. Holnap próbálunk vele valamit kezdeni, és remélhetőleg egy szimmeringcsere megoldja ezt a problémát.

Ma elvittem a tető végén, a rögzítő karok alatt található műanyag burkolatot meghegesztetni, mert el volt repedve vagy öt helyen. Csak fekete ABS pálcája volt kéznél a szakinak, így megcsiszoltam, és lefújtam feketére az egészet.
Meg vagyok elégedve a végeredménnyel, abszolút vállalható lett. Ha már ott matattam újrahézagoltam a tető zárszerkezetét, így most könnyen, és sokkal jobban be lehet zárni.
Ha már így belejöttem, vettem két új, igaz utángyártott fényszórót is a botrányosan szar régiek helyére. Ugyanis a Puntóval szeretnénk nyaralni, így tuti megyünk vele éjjel a tengerparton vacsorázni, városba bazározni, amihez elengedhetetlen, hogy lássak is valamit az útból.
Nem mondom, hogy olvad előtte az aszfalt, de lényegesen jobb a fényereje ezekkel...