Járműveim története

Úgy látszik ez az év ilyen - amit remélek, illetve eltervezek, annak jó eséllyel az ellenkezője valósul meg. Ez nem feltétlenül kell, hogy mindig rosszat jelentsen, de most azon sejtésem, hogy csak valami kis apró hiba miatt jött ütemes zörgés a blokkból, sajnos nem jött be. A baj ugyanis nem kicsi...Valahol tudat alatt azért számítottam erre, s feltehetően emiatt volt ennyire nehéz rászánni magam a hibafeltárásra. Eleinte inkább a motor külsejét érintő átalakításokat csináltam meg, amit azért sem bánok, mert ennek köszönhetően az ősz egyik legszebb napján sikerült még pár szívfájdítóan szép képet lőnöm a motorról, melyek tartják majd bennem a lelket a hideg téli estéken.Elkészítettük az oldaldobozok helyére a rajtszámtáblákat immár alumíniumból, s awab bilincsből, valamint pár M5-ös csavarból összeállt a megfelelő rögzítési mód is.Eközben jött az ihlet, hogy a V7 Racer-éhez hasonló kis fejidom szintén sokat dobna a motor megjelenésén, így ahhoz is készítettem sablont kartonpapírból, melynek mintájára legyártottuk azt is, immár fémből.Az oldalára felfestettem a már múltkor is említett "65"-ös számot, s a kis szélterelő is kapott matt fekete színt. A kormányt visszafordítottam a hagyományos állásba, hogy legalább egy kicsit kényelmesebb legyen az üléspozíció, majd vettem egy mély levegőt, és szétszedtem a vázat, a blokk pedig ismét a szerelőasztalra került. Az olajteknőben levő fémdarabokon már baljós előjelként csillant meg a fény, de a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor megláttam az olajpumpa csapágyának maradékait. Mikor betettük sem volt már a helyzet magaslatán, de az egykor büszke tűgörgősből mára csak két csésze, és egy darab görgő maradt. Mindezek fényében döbbenetes, hogy fordulaton még így is képes volt némi olajnyomást produkálni, s csak egy kicsivel több, mint 1000 km után ért el erre a szintre a blokk (hozzáteszem még ekkor is működött, csak azok a zajok már nem voltak túl egészségesek). Ennyi kellett neki, hogy a megfelelő kenés híján megtapadjon az első főtengelycsapágy a főtengelyen, kifordítva azt a helyéről, tönkretéve a blokkfelekben a fészküket, s menthetetlenül elkoptassa, valamint el is törje az egyik csészét.Szóval minden jel arra utal, hogy újra el kell költöztessem a blokkot a gépműhelybe, ha azt akarom, hogy belátható időn belül ismét a talján V2 masszírozza a tökeimet...

Hét elején megjött a traktorboltban fellelt kardánkereszt, így azt rögtön ki is cseréltük. Össze sem lehet hasonlítani a régivel, olyan könnyen mozog minden irányban az új.A múltkor említettem, hogy ha már a festés végett leszereltem a hátsó lengőkart, akkor kicserélem mindkét csapágyat is, melyen keresztül csatlakozik a sebességváltó házához. Mivel ezek egy hátulról hozzáférhetetlen fészekbe vannak beütve, így a jó öreg kenyérbeles módszerrel szedtük ki őket.A módszer lényege, hogy egy dornival folyamatosan kenyérbelet juttatunk a csapágy mögé, mely miután kitöltötte a rendelkezésére álló teret, elkezdi kifelé tolni azt. Videón látványosabb, és talán érthetőbb is:

Új SKF csapágyak kerültek minkét oldalra a régiek helyett. A könnyező szűzanyát játszó nyelestengely szimmeringet is nyugdíjaztuk, bár ez utóbbihoz egy elég combos művelet révén sikerült csak eljutnunk - az ez előtt elhelyezkedő anyát csak többszöri nekifutásra, s jelentős erőszak segítségével sikerült leimádkoznunk a tengelyről. Kellett is rendelnem újat helyette, mert hála Istennek ez is - akárcsak a kardánkereszt - olyan "hétköznapi" méret (M25x1,5x6), hogy esély sem volt arra, hogy valami hasonló féltengely anyával sikerüljön kiváltanunk. A váltót ismét feltöltve friss olajjal az új szimmeringgel megszűnt a szivárgás, az anyát ha megjön pótoljuk.S hogy tényleg ne legyen egyszerű az élet, mikor az új csapágyak beütését követően vissza szerettem volna tenni a lengőkart, az valahogy sehogy sem akart normálisan állni. Gyorsan fellapoztam a szerelési könyv kapcsolódó részeit, s az előírt metódus megismerésén felül rájöttem arra is, hogy hiányzik egy hézagoló a jobb oldalon, s emiatt tud tekeredni hol jobbra, hol pedig balra annak függvényében, hogy melyik oldalon húzom meg jobban a csavart. Azt, hogy hova lett, vagy megvolt-e egyáltalán nem tudom, de a hiány felismerése körülbelül másfél órával a fent említett nyelestengelyre való anya megrendelése után történt. Egy pár eurós kis alátét miatt pedig nem akartam ismét 18 eurós szállítási díjat fizetni, így a cikkszáma alapján kinyomoztam a méretét, és legyártattam esztergályossal. Ezt követően már problémamentesen helyére kerülhetett a lengőkar, melynek csavarjaira új záróanyákat, és az eddig hiányzó gumidugókat is tettem.Még az elektromos kábelköteg visszafűzése előtt rendbeszedtem a lábfékhez tartozó főhengert. Szétszereltem, átmostam, és megtisztítottam, illetve újra cseréltem minden alkatrészét.Mivel az összes fékcsövet fémhálósra cserélem, a hátsó fékhez tartozót a főhengerrel már össze is építettem, s az egészet visszaszereltem a vázba.A kiegyenlítő tartály szintén elmosva új csővel a főhengerhez csatlakoztatva került a helyére.