Járműveim története

Tegnap bekerült a jobb hátsó ablakemelő is, mely a balos után már rutin művelet volt. Ma folytattam a szerelést, és kicseréltem a jobb első ülésben az övfeszítőt is, így végre nem világít a légzsák lámpa a műszerfalon:

Aztán párszor ismét előjött a már korábban említett leállás, melyet követően kivétel nélkül a 83-as "főtengely helyzet és fordulatszám érzékelő" hiba volt a memóriában.

Ma ki is cseréltük a jeladót egy utángyártott gyári minőségű darabra, annak ellenére, hogy a random leállás nem az a tipikus főtengely jeladó hibatünet (inkább melegen nehezen indul). Mindenesetre azóta még nem állt meg, de előtte is volt, hogy napokig semmi, szóval majd meglátjuk...

Meglepetésemre megjött ma minden, amit rendeltem. Igazi övfeszítő nagyhatalom lettem... (a többi pedig két hátsó ablakemelő szerkezet, és egy bal hátsó zár)

Aztán bár csak a hétvégére terveztem, nem bírtam magammal, háromkor nekiálltam, és kicseréltem a bal hátsó ajtóban a zárat, és az emelőt is.

Kicsivel négy után végeztem úgy, hogy E39-en még soha nem csináltam ilyet. Meglepően könnyen ment, igazán logikus felépítésű ezen a téren az autó...

Holnap jön a jobbos, szombaton meg az övfeszítő. Apránként alakul...

A hétvégét követően meglett az eredetvizsga, kedden pedig már nevemre is került az autó. Közben kezdett összeállni egyfajta sorrend a fejemben a tennivalókról, és az ezekhez szükségszerűen beszerzendő alkatrészekről. A gyári új cuccok érkeztek meg elsőként, így bekerült két új rendszámtábla világítás a régi oxidált kacatok helyére, s kicseréltem a jobb külső tükör körüli fekete keretet egy vadonat újra. A vezetőoldalon sajnos el volt folyva az elektrokróm tükörlap is, így a használhatóság jegyében rendeltem két sima kék utángyártott darabot, melyek fűthetőek, de sötétedni nem tudnak. Ez a kisebbik baj, sajnos kicsit kisebbek is, mint a gyáriak, így elég bután néznek ki, de ezekben legalább látni valamit, s ez per pillanat fontosabb, mint a fény, meg a pompa. Ha már úgyis rendeltem gyári alkatrészeket, kértem a régi repedezett helyett új gumicsövet a légtömegmérő és a pillangószelep közé. Kiszakadva még az sem volt, de meglepően bagatell áron kapható, így kicseréltem ezt is. Aztán alaposan (már amennyire ez WOW-val megy) végigdiagnosztizáltam az autót, így meglett az oka a világító légzsáklámpának is. Rendeltem is bontott övfeszítőt, két hátsó elektromos ablakemelőt, valamint egy bal hátsó zárszerkezetet is, szóval lesz programom a hétvégére...

Update 2014.06.03.: Sikerült szereznem normális tükörlapokat, most már ezek is kulturáltan néznek ki.

Bár már tegnap megtörtént az "átadás-átvétel", mégis amolyan gyereknapi ajándék lett ez az autó. Régebben is megfordult a fejemben az E36 lecserélése, de igazán komolyan csak egy pár hónapja kezdtem foglalkozni a témával, az utóbbi hetekben pedig el is mentem megnézni pár autónak is nehezen nevezhető romot. Nincsenek rá szavak, mennyire kiábrándító állapotok uralkodnak a magyar használtautó piacon. Annyi a kertek végéből (jellemzően Ausztriából) 1000 euróért behozott szemét, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Meg is néztem pár E46-ost, de legtöbb esetben még az érdemi párbeszéd előtt rövidre zártam a találkozást - annyira siralmasan szarok voltak - így nemhogy alkura, de sok esetben még tesztvezetésre sem került sor. Elkeseredésemben kipróbáltam egy tds E39-est, ami alapvetően jó bőrben volt, de lett volna pár komolyabb orvosolni való rajt (olajfolyás a turbónál, váltónál, hűtőcsere...). Az alku elől is élből elzárkóztak, így itt is megköszöntem a lehetőséget, és sok sikert kívántam a további értékesítéshez. A sors furcsa fintora, hogy az autó, amit végül megvettem végig ott volt az orrom előtt. Valamikor kora tavasszal hirdették, de akkor még nem voltam "tettre kész", aztán le is került az oldalról. Gondoltam eladták, aztán legnagyobb meglepetésemre ahogy az egyik ilyen roncsnéző körutat követően begurultunk a parkolóba, ott állt a gyönyörű Fjordgrau 528-as. Abban a pillanatban pedig kilépett a gazdája a lépcsőházból, amit egy gyors tesztkör, másnap pedig vásárlás követett. Az autó konkrétan egy 1998-as 528iA, azaz automata, és álmaim motorja az M52-es 2800ccm-es hathengeres hajtja. Van benne többek között gyári xenon fényszórók, digitális két zónás klíma, ülésfűtés, tempomat, telefon, tetőablak, elektromos naproló, és többek között fényre sötétedő (elektrokróm) tükrök kívül, és belül is. Persze vannak apró javítani való dolgok, konkrétan a vezetőoldali külső tükörben elfolyt a folyadék, így az most tök fekete, de a motorja nemrég lett felújítva, így remélhetőleg avval a közeljövőben nem lesz gond. Kezdésnek kap egy alapos kárpittisztítást, és a tankot is ki kell pucolni (néha megtorpan, rosszabb esetben pedig le is áll, mintha felkapna valami koszt), valamint enyhe koppanás hallatszik a jobb első futómű felől is. Szóval lesz mit csinálni rajta, de új év, új kihívás. Egy dolog azonban már most biztos: ilyen jó autóm még soha nem volt...

Elég ratyi cím, de valószínűleg utoljára kellett foglalkoznom a 316-ossal, hisz megvan az utóda. Azonban a nagy autókeresés közben kapott egy kavicsot, és teljesen betört a bal első fényszóró üvege.Ma megjött a bontott cseredarab, melyet délután be is szereltem. Így már újra a régi...

Update 2014.06.04.: Mai napon új gazdájához költözött az E36-os...

LáNyGépe hamarosan az Oldtimer & Youngtimer magazinban!
OSSZÁTOK, VEGYÉTEK!!!

Sajnos a vásárlást követően csak gyorsan felszórtuk a négy új Debica nyári gumit az autóra, a futóművet pedig csak a rezonancia elleni hadjárat folyamán állítottuk be. Ennek meg is lett az eredménye (le sem merem írni milyen összetartása volt) - egységesen, teljes felületen - megette kopásjelzőkig a két első gumit. Erre kellett valami megoldást találni, így kukáztam hozzá két új Kléber, és két alig használt Michelin nyári gumit (gyártásukat tekintve mondjuk benne vannak a korban, de átmenetileg megteszik). Azért cseréltük mind a négyet, mert amiket találtam, azok 155/65 R14-es méretűek, így sajnos nem maradhattak fent a hátsó 165/65 R14-es Debica-k sem. Az újak nem gyári méretek, de a váltóméret kalkulátorok alapján megfelelnek, és még pont felszerelhetők az 5,5 col széles felnikre is.

Persze ezen felül sem enged unatkozni az autó, ma délutánra a vezetőoldali elektromos ablak adta meg magát (szerencsére a felső állásban). A reléje ugyan kattan a műszerfalban, de se kép, se hang, így gyanítom, hogy maga a motor hibásodott meg. Sajnos csak kompletten szerkezettel együtt rendelhető, de ha kivitelezhető, akkor csak a motort cserélem, és nem bontom ki az egész miskulanciát, ha nem muszáj. De ez a jövő heti teendőim között szerepel...

Update 2014.05.12.: Megjavult az elektromos ablak (valami kontakthiba lehet). Hiába, lelke van a szentemnek...

A hosszúhétvégét oldalbordámmal a Dunakanyar, Visegrád - és egy kis veresegyházi wellness - érintésével a hungaroringi WTCC futamon töltöttük, melynek során belekerült a Puntóba az első közös tízezer kilométer. Olyannyira jól éreztük magunkat, hogy teljesen megfeledkeztem a dologról, és nem sikerült pontosan elkapnom a pillanatot. Még a túra előtt eltört a jobb belső kilincs rugója, melynek a helyére ma vettem - pofátlanul bagatell összegért - egy utángyártott darabot. Ha már anyós oldali ajtó, akkor a behúzó tetején levő műanyag takarót is rögzítettem az eddigi ideiglenes megoldás helyett egy számomra is tetsző változatban. Jobb, mint valaha...

Az vagyok, méghozzá nem is kicsi, de leírhatatlan most a boldogságom, mert - in medias res - MEGSZŰNT A VIBRÁCIÓ!!! Szar meló volt a javából, melyben leginkább magamat sikerült igazán megszívatnom. Már kezdetben is az autó rossz végén kerestem a hibát, ami ráadásul elég lassan is esett le, így - bár semmi szükség nem volt rá - sikerült az első féket is felújítanom. Aztán megvilágosodtam, s elkövettem a legnagyobb hibát. Vettem egy pár utángyártott fékdobot a régiek helyére, mondván olcsóbbak, mint az esztergályos. Persze nem hozott megoldást, így tegnap - hisz úgyis már csak a kerékagyak, és a fékbetétek maradtak régiek - kicseréltük azokat is, de azon kívül, hogy jobban fénylik rajtuk a fedőkupak, nem történt semmi. Pontosan ugyanúgy rázott, mint előtte... Kész idegroncs voltam, már hátsó lengőkar deformációkon járt az agyam, de a komplett hátsó híd cseréje előtt amolyan kisebb rossz gyanánt még elvittem a régi gyári dobokat felszabályoztatni. Az eddigiek fényében már egyáltalán nem bíztam benne hogy sikerrel járok, de teljesen kisimultak a fékezések. Most már tudom, hogy csupán azért, mert valami új, egyáltalán nem biztos, hogy jó is - a QH France fékdobok ugyanis újkoruktól fogva ütöttek. Végre olyan lett a kis autó, mint az álom - talán még újkorában sem volt ilyen jó...