Járműveim története

Rég nem írtam a BMW-ről, melynek oka, hogy még valamikor július elején lejárt a műszakija, és egészen mostanáig nem is vizsgáztattam le. Aki ismer biztos felhördül, hogy mégis miként sikerült ezt így alakítanom, de higgyétek el - némi kis csúszást leszámítva ugyan - minden a terv szerint alakult. Úgy gondoltam, a nyaralás előtt már nem vizsgáztatom le, csak hosszabbíttatok egy hetet, a cirka két hét alatt pedig el lesz a karosszériásnál az autót, hogy megcsiszolja a rozsdás részeket. Az indulás előtti hét szombatján - megkönnyítendő a lakatos dolgát - le is bontottam az alsó burkolatokat, az első lökhárítót, és a dobbetéteket. Ekkor jött a hideg zuhany a szó valódi, és átvitt értelmében is - sikerült puszta kézzel vizet fakasztanom a BMW jobb küszöbéből...Abban a pillanatban persze nem volt igazán őszinte a mosoly az arcomon, hisz innentől kezdve egy sokkal komolyabb problémával álltam szemben, mint amit egy kis csiszolgatással és festegetéssel megoldhattunk volna, de innen már nem volt visszaút. Aztán elmentünk nyaralni, s mire megjöttünk még nem volt kész az autó, mivel a lakatos is akkor volt szabadságon (beszoptunk?). Ettől persze nem estem depresszióba, hisz alapvetően ráért a dolog, csak szegény oldalbordának lett nehezebb, hisz alóla vettem ki a Puntót napi használatra. Apránként azért alakult az autó, ki lett hegesztve a szükséges helyen a küszöb, a jobb hátsó taposó, és a csomagtér ahol megmarta az akkumulátorból kifolyó sav. Közben jött a gondolat, hogy kicseréltetem a már baromi karcos gyári szélvédőt is egy új Pilkingtonra, így végre kerülhetett új keretgumi is a régi szétmállott vacak helyére. Eközben szereztem új ködlámpákat a lökhárítóba, kevertettem színt és lakkot melyeket spraybe töltettem, majd amikor visszakerült az autó elkezdtem megcsiszolni az összes gyanús rozsdafoltot és hólyagosodást. Először a csomagtartóval végeztem, hogy minél előbb visszakerülhessen az akkumulátor, s újra mozgatható legyen az autó. Alapos csiszolás után Brunoxot, alapozót, rücsit, és színt is kapott, majd kerítettem egy pár új teleszkópot is a csomagtérfedélhez, amik végre ismét masszívan tartanak. Ezt követően minden gyanús helyen Brunox, cinkes alapozó, kitt, csiszolás (1000-es vízpapír), szórókitt, csiszolás (2000-es vízpapír), majd festék és lakk következett. Magam is meglepődtem, mert jobban alakult a dolog, mint vártam, s a színt is sikerült elfogadható minőségben kikevertetnem.Közben megjött a gépi polírpaszta, így még augusztus utolsó hetében végére értem a karosszéria valamint fényezést érintő munkálatok rám eső részének. Be kell látnom, hogy nem egy leányálom géppel polírozni (persze én is elvoltam gyengülve az akkor már lappangó arcüreggyulladásom miatt, mely sokáig észrevétlenül meghúzódott az ilyenkor elhatalmasodó allergiás tünetek hátterében). Mostanában nem fáradtam így el, nagyon sokat kivett belőlem a rázkódás, és olyan izomlázam is lett a legkülönfélébb helyeken, mintha átment volna rajtam egy úthenger... Aztán összeszereltem a jobb hátsó taposó javításához szétbontott belteret (anyósülés, valamint a hátsó ülőlap, nagyszőnyeg és a küszöbburkolatok), valamint a helyére került az első lökhárító is. Ez utóbbin kellett kicsit dolgozni (feltehetőleg ezt is az a szakbarbár javította, aki teljesen lezárta a jobb küszöböt), ugyanis a jobb oldalon anno egy fadarabbal volt kiékelve a műanyag tartónál. Állítottunk a tartón, és kicsit alakítottunk a lökhárítón, melynek köszönhetően egész elfogadhatóan áll mindennemű szerves anyaggal történő operálás nélkül is. Ha már lökhárító, végére jártam a fényszórómosó gyengélkedésének is. A balos spricni el volt repedve, és teljesen el is volt dugulva. Előbbit rámelegített zsugorcsővel, utóbbit gombostűvel javítottam, aztán majd kiderül, hogy bírja, de annál csak jobb lehet, mint amilyen volt. Szeptember elsején pedig végre valahára levizsgázott az autó, és kapott új rendszámot a régi helyett. Ha még mindig az eredeti "G"-s lett volna meg (hisz ez valóban újkorától magyar autó), meg sem fordult volna a fejemben a csere, de az új szélvédő, és az első tábla állapota miatt ez tűnt a leggyorsabb megoldásnak. Aztán még aznap este visszakerült a fentebb már említett karosszériáshoz, aki egy alapos alvázvédelemmel feltette a pontot az i-re. Ezt követően már valóban csak apróságok voltak hátra, úgymint a benzinszűrő cseréje (ha már úgyis le volt bontva az alsó burkolat), valamint a dobbetétek és az alsó burkolatok visszaszerelése. ívégül egy alapos takarítás, és a még júliusban vásárolt használt, de hibátlan állapotú váltógomb, valamint az utángyártott fekete kézifékszoknya beszerelésével sikerült ismét élhetővé tennünk a belteret.Heteken belül sort kerítünk a vásárlás óta halogatott nagy szervizre is, melyhez már rég elkezdtem gyűjtögetni a szükséges alkatrészeket, de erről majd a következő posztban fogok részletesebben beszámolni...

Kacifántos egy címe lett ennek a posztnak, melynek oka néhány tervezett, és egy nem tervezett esemény. Kezdjük rögtön hátulról, a szűk keresztmetszettel. Kicsit ugyanis elkapott a gépszíj a fejegység  cserét követően, és azon kezdtem munkálkodni, hogy a masszívabb mély hangok is élvezhetően szólalhassanak meg a kabrióban. Kicsit több, mint egy hete bele is kezdtem egy amolyan "bandpass rendszerű" mélynyomó beépítésébe a csomagtartóba. Leginkább az amúgy is csak jelzés értékű hely szabta határok tartották kordában a munkálatokat, de több tekintetben is kudarcot vallottam - hiába, most csinálok ilyet először. Volt otthon egy aprócska (10cm-es) mélynyomó hangszóróm, ezt gondoltam a bal gyári csomagtérkárpitba hanyatt befaragni (fordítva meghajtva), elé pedig egy reflexcsővel ellátott funérlapot készítettem. Az első kudarc a szintén otthon talált erősítővel ért, annak ugyanis túl gyenge volt az rca kábeleken érkező jel. Mivel egy rendkívül alacsony költségvetésű, és a tudományosságot minden tekintetben nélkülöző projektről van szó, így egy tök alap SAL kétcsatornás erősítő vásárlása mellett döntöttem a kellő hangerő elérésének érdekében. Ennek beszerelését követően vált a címben is már említett szűk keresztmetszetté a kis 10cm-es hangszóró. Bízva abban, hogy annak nagyobbra cserélésével sikerül elérni a kívánt hangzást, egy kicsit ismét pihen a projekt, míg beszerzésre nem kerül egy 16,5cm-es hangszóró.

Az Uno Turbo felnik cseréje régóta tervben volt ugyan, de egy apró fiaskónak köszönhetően (egy kő lenyomta a bal elsőről a gumit, melytől ez a felni is ütni kezdett) a négyből már három használhatatlanná vált, így bontóztam az autóhoz négy szintén 14"-os Alfa Romeo lemezfelnit, s rendeltem négy FIAT emblémás dísztárcsát. Aztán ha már úgyis a műhelyben volt az autó, lecseréltük az olajat, hisz már csak kicsit több, mint egy hét, és irány Horvátország... :)

Update 2014.07.15.: Ma megjött a 16,5cm-es mélynyomó hangszóró, amit be is építettem a helyére. Pár apró nem kívánatos rezgésnek a forrását még meg kell szüntetni, de bátran írhatom, hogy a foglalkozás elérte célját. Hozza az elvárt szintet, s végre hallhatók az öblös mélyhangok is az autóban... 

Vettem egy bontott - az autóhoz tökéletesen passzoló - kellőképpen patinás kormányt a régi nyúlós, bóvli módon újrabőrözött helyére. Eredetileg a régit akartam újrabőröztetni, de azon már szinte teljesen körbeforgott a habszivacs, így soha nem lett volna olyan masszív, mint az új.Arról nem is beszélve, hogy pont annyiba került, mint egy bőrözés...

Ma délután akadt egy kis szabadidőnk, és a végére jártunk, hogy miért nincs kézifék az autón. Persze nem mintha annyira kéne egy automata váltós autóra, de hétfőn műszaki vizsga, nehogy már pont a saját autóm ne legyen megfelelő... Szerencsére nem volt semmi komoly gond, alkatrészre sem volt szükség a javításhoz, mindösszesen csak meg kellett járatni az évek hosszú során összerohadt mechanikát. Érdemi lassulást ugyan továbbra sem lehet produkálni vele, de elnevezésének megfelelően képes rögzíteni az autót.

Észrevettem, hogy pár napja nem úgy indult az autó, ahogy szokott. Ma rá is tettem a gépet, s meglepetésemre most vezérműtengely jeladó hibáját hozta a program. Vettem egy a már cserélt főtengely jeladóval megegyező márkájút, s délután be is pattintottam a helyére. Most újra fél fordulat után indul a motor, s bár lehet placebo, de mintha pár eltévedt csődör is hazatért volna a ménesbe...

Tavaly apránként Pioneer hangszórók kerültek a műszerfal tetején levő speciális gyári magasak kivételével mindenhova a cabrioban, de érezni lehetett, hogy a hangzást - amolyan szűk keresztmetszetként - leginkább a VOXBOX fejegység határolja be. A napokban viszont lehetőségem nyílt arra, hogy egy új mechanika nélküli darab kerüljön a helyére, így egy szintén Pioneer márkájú rádió váltotta a kínai társát. Ettől ugyan még nem fogunk hangnyomás versenyre járni, de végre egészen hallgatható minőségben szól a zene a kis autóban. Egyébként nem véletlen írok róla ilyen ritkán, hisz teljesen problémamentes, s mostanra leírhatom, hogy összeállt a gép (meg amúgy is az új BMW van most porondon). Remélhetőleg ez így is marad, hisz egy hónap múlva ilyenkor ismét a Krk szigeten fogja falni a kilométereket...

Talán a legidegesítőbb dolognak sikerült pontot tenni a végére. Volt egy érdekes koppanás a legérdekesebb pillanatokban - szlalom, fekvőrendőr, de volt, hogy már egy sima gázadáskor is - a jobb első torony irányából. Mivel rázópadon már járt az autó, és az egyetlen gyanús elemet (a stabilizátort) már teljesen felújítottuk, arra gondoltam, hogy talán mégsem a futóműből ered a probléma. Dobbetétcserekor ellenőriztem az ablakmosó tartályt, hátha az zörög, de fixen állt a helyén. Levettem a jobb első ajtókárpitot, hátha abban szabadult el valami, de ott sem jártam sikerrel. Vizsgálódtam a műszerfal mögött is, de semmi, így visszatérve az eredeti gondolatmenethez, a toronycsapágyra terelődött a gyanúm. Mivel semmi plusz munkával nem jár a cseréjük, így vettem előre két új Bilstein gátlót, és hozzávaló porvédőkészletet is. Ma munka után - meglepően rövid idő alatt - ki is cseréltük őket. Lényegesen egyszerűbb volt, mint anno az E36-on, s végre néma csendben teszi a dolgát a futómű...

Sajnos nem bírta ki az esedékes inspekcióig, a hétvégi kirándulás során kigyulladt a fékbetét kopásjelző lámpa a műszerfalon. Nagyobb sebességről fékezve már amúgy is érezhető volt, hogy kicsit hullámosak a tárcsák, így nem okozott nagy szívfájdalmat előre hozni a cseréjüket. Kedden meg is vettem mindent - amit előzőleg már kinéztem - s még aznap délután ki is cserlétük a két első féktárcsát, a fékbetétet, valamint a kopásjelzőt is. Ha már úgyis szétbontottunk mindent, kicserélgettem a törött dobbetét részeket utángyártott darabokra. Nem mondom, hogy úgy áll, mint a gyári, de ezek legalább kontinuitás terén nem szenvednek hiányban. Végezetül lecseréltük a fékfolyadékot és kitakarítottam a vezető oldali  pollenszűrő tartó vízelvezetőjét is.

Mai nap megtörtént a teljes kárpittisztítás, s a futóművel is foglalkoztunk egy kicsit - melynek bár hála Istennek nincs komolyabb baja - azért apró koppanások jöttek az első kerekektől. Emelőn világossá vált, hogy a belső stabilizátor szilentek kinyúltak, s a balos stabilizátor pálca lóg. Nem egy agyműtét a dolog, így ha már nekiálltunk kicseréltük mindkét belső gumit, és mindkét "kutyacsontot" egyaránt. Végül tettem új ablaktörlőlapátokat a régi szakadtak helyére. Alakul ez...