Járműveim története

Ma, 48 966 közösen megtett km után új gazdájához költözött a Swift. Egy autóm sem volt még meg ennyi ideig, ezért érdekes érzések kavarognak bennem. Rossz volt látni a távolodó autót, ugyanakkor még fel sem fogtam, annyira megszoktam már, hogy itt van, hogy még most is így érzem. A döntésemnek nem volt semmi komoly oka, egyszerűen "túl racionális", ezáltal unalmas volt számomra. Anno azt írtam, hogy szeretem, de be kell látnom, hogy inkább csak leírhatatlan módon tiszteltem. Bárminemű probléma nélkül hajtottam bele kevesebb, mint két év alatt ezt a mennyiséget. A megállapodás szerint az adásvétel előtt kicseréltük a bal hátsó kerékcsapágyat is, mert annak is már jött a hangja.
Az utolsó kép. Szerintem jó helyre került...

Tegnap megjött, ma reggel pedig helyére is került az új hátsó dob a Kalosban. Már tavaly is kellett hegeszteni a kipufogót, s már akkor sem jósoltunk túl nagy jövőt neki, múlt héten pedig rendre meg is adta magát. Olyannyira, hogy az újat csak fixre lehetett hegeszteni, mert pont a toldásnál szűnt meg létezni a cső.

Röviden-tömören, elcseréltem a Fiat 500 felniket. Lett helyettük egy garnitúra 15-ös Keskin KT3 Solar, meg némi készpénz. Folyamatosan érlelődött bennem a gondolat, hogy visszatérek a kisebb mérethez, mert olyan volt a 16-os kerekekkel az autó, mintha ólom lábakon állt volna. Nehézkes, lomha, érezhetően visszafogta. Eredetileg az Ignis Sport Enkei alufelnijeit szerettem volna, melyek tényleg nagyon könnyűek, de adódott a lehetőség, és ez sem gagyi cucc. Sőt...
 

A mai napon sikeres műszaki vizsgát tett a Swift is. Hamar elment az első négy éves etap, sajnos ezután már csak két évre kapja meg...

A Sanyival álmodtam az éjjel. Életem első autója volt, így akarva, akaratlanul is csupa pozitív emlék köt hozzá, holott sohasem volt igazán jó. Ennek ellenére soha nem hagyott cserben, még lógó béllel is hazahozott minket Romániából. De valahogy mégsem emiatt érzem így, hanem maga az egész időszak életem egyik legboldogabb része volt. Akkor jelentkeztem át levelező tagozatra az egyetemen, és kezdtem decemberben a "munkahelyemen". Nem véletlen az idézőjel, szerintem kevesen voltak akkor Nagykanizsán olyan emberek, akiket azért fizettek volna, hogy ülnek egy üzletben, és interneteznek naphosszat. Mindezt tényleges főnökök nélkül, hisz ők csak havonta egyszer láttak minket, ha véletlenül erre vezetett az útjuk Budapestről. Az élet császára voltam, egész télen én hajtottam az öreg 323-ast. Persze azt már ekkor is tudtam, hogy mire beköszönt a tavasz saját autót veszek, mert nagyszüleimnek a jó idő beálltával kellett a Mazda a telekre járkálni. Meg igazi "autóbuzi" lévén ki is voltam ekkorra már éhezve rendesen. Gyűjtögettem a pénzt egy "Dani autója" feliratú borítékba, majd 2008 március 15-én megvettem az N14-es Sunny-t.
Volt baja, és sohasem lett igazán jó, de mégis tíz körmömmel kaparnék, ha visszakaphatnám azt az időszakot. Azt az időszakot, amikor még cikinek tartottam fix összegért tankolni a kúton, mindig tele töltöttem - bőven 10 000Ft alatti összegből (aztán később a Boránál /hitel és megannyi gond mellett/ jött a tankolok 5 000-ért, s elértük a tankolok 3 000-ért szintet is - ez volt a mélypont)-, amikor még élt a nagymamám, és munka után csak gondoltam egyet, és irány Bánokszentgyörgy, hacsak egy fél órára is, szinte a hét minden napján, amikor megjártuk Erdélyt, s többször a Balatont minden "anyagi megrázkódtatás" nélkül. A gondtalanság időszaka volt ez számomra, s életem legboldogabb időszaka, melyet biztosan visszasírok életem végéig...
Anno azt írtam róla, hogy egy feneketlen kút, de mégis mennyi élmény, és emlék köt hozzá. Millió róla született poszt ellenére szinte már nem is emlékszem a Borára, a Sanyi recsegős kemény kuplungját pedig még most is érzem a bal lábamban, ha rágondolok. Szerettem, méghozzá nem is akárhogy...

 Mozgalmas volt ez a mai délelőtt, melynek keretében a Kalos-hoz vásárolt F-Astra lemezfelniken felkerültek a nyári gumik. Ezeket az előző tulaj fehérre festette, ami szerintem vagányan áll az autón, így nem kerültek vissza a már amúgy is töredezett dísztárcsák. Emellett engem ért a megtiszteltetés, hogy átléptem vele a 60 000-dik kilométerét. Ez, annak fejében, hogy a mai nap múlt egy éve, hogy hozzánk került az autó, mindösszesen 5 000km-es éves futást, és a Mazdáéval megegyező, egészen minimális használatot jelent.

Egyre jobban ráálltak hőn szeretett rendőreink az autóüveg fóliára. Egy ismerősünknek el is vették a forgalmiját emiatt, s a műszakin sem engednék át ebben a formában az autót, így tudtam, hogy az első oldalüvegeken meg vannak számolva a napjai. Az már csak a hab volt a tortán (tényleg tortát szállítottam), hogy tegnap igazoltattak is a rendőrök. A visszapillantóban figyeltem, ahogy nézegetik a fólia műbizonylatát, lélekben már készültem én is a legrosszabbra. Ehelyett amikor visszajöttek, csak megdicsérték, hogy "milyen szép torta", és jó utat kívántak. Megfogadtam, nem hazardírozok, így ma le is szedtem az első két ajtóról. Szar egy meló, mit mondjak...

A sport futómű, és a nagy felni peres gumival a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető az amúgy sem túl atombiztos Suzuki műszerfal barátjának. Régóta idegesített, viszont csak most jött el az a pillanat, hogy szabadidőm is engedte, hogy utána járjak ennek. Nem ismeretlen probléma, rengetegen panaszkodnak beltéri zörgésekre a fórumokon. A szervizek nem foglalkoznak vele, és sokan úgy állnak hozzá, hogy ennyi pénzért igazán megbocsájtható egy autónak, ha zörög. Nos én nem tartozom közéjük...
Nálam a műszerfal teteje szorult leginkább kezelésre, így az olvasottak alapján elkezdtem. Még anno vettem egy csomó öntapadós hangszigetelőlapot (maradt is belőle jócskán), ezzel dolgoztam. Amennyire csak hozzáfértem, végigpárnáztam szinte az egész tetejét a műszerfalnak, különösképp azon a részeken, ahol közel mennek a szellőzőcsövek, és ezekhez esetleg hozzáérhet. Aztán egy tesztkör, és idegösszeomlás. Nem mondom, hogy semmit sem értem vele, mert ha ütögetem a műszerfalat szebben, tompábban szól, nem olyan Wartburgos rezgéssel, de az az ominózus zörgés nagyobb úthibákon megmaradt. Menet közben folyton a műszerfalat tapogattam, és arra jutottam, hogy a szélvédő, és a műszerfal közé kell valamit kitalálni, mert ott rezonál. Ezt azért nem tettem meg már rögtön az első körben, mert egy hozzászólásban azt olvastam, hogy a hang nem onnan, hanem a központi kijelző elől jön. Hát jelentem hogy igenis az ablak tövéből jön. A képen látható módon megoldottam, azóta megszűnt a műszerfal zörgése...
Két 0,5cm x 3cm-es csíkot tömtem be pici csavarhúzóval a pirossal bekarikázott helyekre a fent említett anyagból. Így meggátolja, hogy rezeghessen a műanyag...