Járműveim története

Szépen fokozatosan kezdett visszatérni az a bizonyos rángatás. Múlt alkalommal mielőtt a gyertyák mellett légszűrőt is cseréltünk, szinte már használhatatlan volt az autó, annyira rángatott. Ahhoz képest szinte hibátlan lett a beavatkozásnak köszönhetően, ám pár apró rántás megmaradt, melyek a napokban érzésre sűrűsödni kezdtek. Voltam Egerszegen a márkaszervizben, de a diagnosztika szerint nincs tárolt hibakód. Elkezdtem túrni a netet a megoldást keresve (a gyertya csere ettől függetlenül kellett, mert nem bele valók voltak az autóban). Volvo specifikusan sajnos nincs túl sok infó, de a Subaru klub fórumán (mégis csak turbós benzinmotor) sikerült pár kapaszkodót találnom, hogy egyáltalán merre induljak. Így került célkeresztbe a légtömegmérő. Délelőtt kivettem, és alaposan befújtam féktisztítóval.
Határozottan jobb lett, de sajnos nem az igazi. A próbák során mindössze kétszer torpant, akkor is alig észrevehetően az eddigiekhez képest, de jó nem lett, így a nyomozás folytatódik...

5 000 km egy hónap alatt...

Ma este, közeledve az első közös 5 000km-hez megvolt az olaj és szűrőcsere is. Nem kevés, kell bele, és a nagyon jó ár-érték arány miatt 0W-40-es Mobil New Life olajat kapott. Megfogott, amit írnak róla. Megfelel a minőségi követelményeknek, s ha az AMG-nek, a Porsche-nak, és az Aston Martinnak megfelel gyári olajként, akkor remélem a Volvo-ba is jó lesz. Mert mindig az első gondolat a nyerő...

Kényszerből kicsit előre kellett hozni, a szűrők egy részének, és a gyertyák cseréjét, így már csak az olaj, és olajszűrő csere van hátra, de a jövő héten azt is megejtjük. Nem így terveztem, de ezt dobta a gép. Megdöbbentő a tény, hogy egy hibátlan állapotú autó eltölt pár napot egy használt autó telepen (ami még csak nem is az a lepukkant fajta), és ott a hozzá nem értésnek köszönhetően még egy csupa gyári alkatrésszel, szakszervizben szervizelt autót is el tudnak "kúrni". Mondja már meg valaki, hogy miért kellett nekik okvetlen motort mosatni? Amúgy is ellene vagyok, de egyszerűen nem tudom elhinni, hogy olyan nagy szutyok lett volna ott. És ez eddig minden probléma forrása, ugyanis tényleg hihetetlen szép és gondozott az autó. Ettől függetlenül nem bírtak magukkal, és motormosást tartottak. Igen ám, de úgy bemostak neki, hogy nedvesség került a gyertyákhoz. Ezt követően mondván, hogy "egy henger nem megy" elvitték a helyi "hozzáértő Józsihoz". Józsi barátunk pedig azon felül, hogy mókolt az indításgátlóval, lendületéből mit sem vesztve lelkiismeretesen kicserélte a gyári (amúgy a gyári is Champion), még szinte új gyertyákat nem az autóba való NGK-kra, melyek hétfőig bírták. Akkor ugyanis padlógázas gyorsítások esetén elkezdett rángatni. Először azt hittem, hogy rossz minőségű benzint tankoltam, de 100-ból 99-szer mindig ugyanott tankolok, és eddig még nem volt vele semmi gondom. Amikor kifogyott tankoltam OMV MaxMotion 95-öst, de nem javult, így szűkült a kör a gyertyákra (természetesen millió dolog lehetett volna még, de először az olcsóbb, és egyszerűbb dolgokkal próbálkoztam hibaüzenet híján). Vettem négy Champion EON1-est (nem top kategória, de próbálkozni nem irídium gyertyákkal akartam), olaj, levegő, pollen, és üzemanyag szűrőt. Ma este ki is cseréltük őket, és láss csodát, megszűnt a rángatás. Örülök is, meg nem is, mert egyszerűen megoldódott, de elszomorít, hogy alig volt telepen az autó, de amit ott csináltak vele, azzal inkább csak ártottak, mint használtak volna...
Rendeltem egy pár új indexet is előre, mert mindkettő párásodott, sőt a balos láthatóan el is volt repedve egy múltbeli kaviccsal való találkozásnak köszönhetően. Jövő héten meglesz az olajcsere is, és olyan lesz, mint amilyennek szeretem...

Újra tökéletesen működik, és teljesen gyári. Az a pár nap, amíg ez nem így volt, csakis az emberi butaságnak tudható be. Történt ugyanis, hogy amikor lementünk Pécsre megnézni az autót, avval kezdte a kereskedő srác, hogy gyári indításgátló van benne, s így csak a műszerfal alján található két csavarra helyezett ujjakkal, a testünkkel zárva az áramkört hozható működésbe az indítómotor. Ennek ellenére a próbakör után visszaülve, erről megfeledkezve lazán beindítottam az autót mindenféle hókusz-pókusz nélkül is, pusztán a kulcs elfordításával. Gondoltam ő a hülye, amúgy is mondott sületlenségeket az autóról (meg mégis csak egy nepper), de nem lehet minden kereskedő Volvo szakértő. Az autó viszont elképesztően jó állapotú volt, így nem tulajdonítottam jelentőséget ennek a fiaskónak. A központizár sem működött csak kulccsal, mondván biztos lemerült az elem a távirányítóban. Ennyi legyen a legnagyobb gondja, megvettük. Másnap cseréltettem elemet, de továbbra sem akart működni. Gondoltuk újra kell programozni a kulcsokat, Bora esetében elemcserét követően ez volt a teendő. Ennek mikéntjéről azonban semmi infó nincs a füzetében, de még a neten is csak hírfoszlányokat találtam. Irány egy helyi autóvillamossági szerviz, ahol egy napot töltött el az autó, de nem tudták megoldani a problémát, mondván nem engedi az autó, hogy beleturkáljanak a rendszerébe, gyári Volvo szerviz szoftver kell hozzá, de utólagos modullal, és nem gyári távirányítókkal meg tudnák csinálni a zárat. Ettől persze még a riasztó továbbra sem menne. Már csillagászati szervizszámlák lebegtek szemeim előtt, gyors telefon a kereskedőnek (hozzáteszem nagyon korrektek voltak, megadták az előző tulaj elérhetőségét, sőt ők is felvették vele a kapcsolatot), majd az előző tulajnak, akiről időközben kiderült, hogy az egerszegi Volvo szalonban dolgozott. Innen már felgyorsultak az események, elmondta, hogy ne rakassak bele semmi utángyártott vackot, az autón minden működött, amikor leadta a kereskedésbe, valamit ott cseszhettek el rajta, megígérte, hogy ma megnézi. Reggel az Autó Mihók parkolójában mintegy öt perc alatt visszakötötte a vezetékeket a megfelelő helyre, s már működött is az indításgátló, a távirányítás, és a riasztó is. Valószínűleg elvitték valami pécsi okos szerelőhöz az autót a kereskedésből, aki nem tudta beindítani azt, így áthidalták, kikötve a rendszerből azt. A gondot ez a fixre kötés okozta, mert ennek függvényében aktiválódott volna a távirányítás, és a riasztó.
Közben beszélgettem Tamással, s életemben először úgy érzem, hogy jól jártam. Egy igazi magamfajta autóbuzi (most Alfája van - nem az első neki), aki ráadásul Volvo szalonban dolgozott. Elmondta részletesen azt is, hogy mi mindent cserélt az autón. Nem szoktam hinni a mesékben, de ez az autó tényleg költségmentes. Eddig az járt jól, aki tőlem vett autót, de most talán velem is valami hasonló esett meg. Kopp, kopp, kopp..

Tegnap már meg is érkezett közénk... Suzy szerdán ment, S40 csütörtökön jött. Azt kell mondjam, hogy régi álmom vált valóra ezzel az autóval, több szempontból is. Első, és legfontosabb, hogy Volvo, mely elsők között volt az "autók, amiket egyszer szeretnék birtokolni" listámon. Második, hogy turbós, és benzines, amit egyszer szintén meg kellett, hogy tapasztaljak (ez amúgy folyamatban van). Mielőtt lett vevő a Swiftre, tudtam, hogy S40-est akarok, csak még abban nem voltam biztos, hogy konkrétan milyet. Először racionalitás, és mértékletesség oldaláról közelítettem meg a dolgot, és 1.6 benzineseket nézegettem, de rá kellett jönnöm, hogy 8 litert az is simán benyakal 100km-en, amellett, hogy harmatos, mint a hajnali rét. Az csak tetézte a dilemmát, hogy a fényképen kulturáltabbnak tűnő példányokat szinte kivétel nélkül Debrecen környékéről hirdették. Tudom, hogy bolhafingnyi az egész ország, de ekkor még racionálisan néztem a dolgokat, és sajnáltam volna durván 60 000Ft-ot (egy autó oda, kettő vissza, és még elég szűkmarkúan is számoltam) benzinre költeni az amúgy is elég tetemes átírási költségek mellett. Módosítottam a keresési feltételeken, Nagykanizsa 200km-es körzete, hengerűrtartalom korlátozása nélkül. És hopp rá is találtam Pécsen a FEHÉR (nagyon fontos, még mindig ez a gyengém, pláne Volvoban) 2.0t Sportra (soft turbo, nem a T4), vezetett szervizkönyvvel, hihető előélettel. Ha már távolság terén a földön maradtam, akkor motor tekintetében belefért egy kis elrugaszkodás. Innen már felpörögtek az események, lementünk, megnéztük, kipróbáltuk, lefoglalóztuk, tegnap pedig barátnőm édesapja elhozta (én Sopronban vizsgáztam...). Döbbenetes, hogy még így tíz évesen is milyen csend van az utastérben, arról nem is beszélve, hogy mekkorát tol rajta a 165Le-s motor. Ma kitakarítom, és belakom, majd készítek róla pár normálisabb fényképet a galériába...

Ma, 48 966 közösen megtett km után új gazdájához költözött a Swift. Egy autóm sem volt még meg ennyi ideig, ezért érdekes érzések kavarognak bennem. Rossz volt látni a távolodó autót, ugyanakkor még fel sem fogtam, annyira megszoktam már, hogy itt van, hogy még most is így érzem. A döntésemnek nem volt semmi komoly oka, egyszerűen "túl racionális", ezáltal unalmas volt számomra. Anno azt írtam, hogy szeretem, de be kell látnom, hogy inkább csak leírhatatlan módon tiszteltem. Bárminemű probléma nélkül hajtottam bele kevesebb, mint két év alatt ezt a mennyiséget. A megállapodás szerint az adásvétel előtt kicseréltük a bal hátsó kerékcsapágyat is, mert annak is már jött a hangja.
Az utolsó kép. Szerintem jó helyre került...

Tegnap megjött, ma reggel pedig helyére is került az új hátsó dob a Kalosban. Már tavaly is kellett hegeszteni a kipufogót, s már akkor sem jósoltunk túl nagy jövőt neki, múlt héten pedig rendre meg is adta magát. Olyannyira, hogy az újat csak fixre lehetett hegeszteni, mert pont a toldásnál szűnt meg létezni a cső.

Röviden-tömören, elcseréltem a Fiat 500 felniket. Lett helyettük egy garnitúra 15-ös Keskin KT3 Solar, meg némi készpénz. Folyamatosan érlelődött bennem a gondolat, hogy visszatérek a kisebb mérethez, mert olyan volt a 16-os kerekekkel az autó, mintha ólom lábakon állt volna. Nehézkes, lomha, érezhetően visszafogta. Eredetileg az Ignis Sport Enkei alufelnijeit szerettem volna, melyek tényleg nagyon könnyűek, de adódott a lehetőség, és ez sem gagyi cucc. Sőt...
 

A mai napon sikeres műszaki vizsgát tett a Swift is. Hamar elment az első négy éves etap, sajnos ezután már csak két évre kapja meg...