Járműveim története

Igaz rám a mondás, miszerint „ami késik, arra többet kell várni…” Vannak dolgok, amikről tudjuk, hogy előbb, vagy utóbb úgyis be fognak következni. Már életem első autójának megvásárlásától lebegett fejem felett a BMW birtoklás hóhérjának bárdja (igaz akkor még E30-ast akartam), ettől függetlenül nem tudom megmagyarázni, hogy miért is kellett ennyit várni arra, hogy lesújtson. Négy év alatt öt autóm volt, tehát négyszer sikerült legyőznöm a kísértést (ne kérdezzétek, hogy csináltam). Mindig nézegettem a hirdetéseket, de valahogy mindig mást vettem. Volt ezalatt sokkal fiatalabb, és sokkal erősebb autóm is, de az mind csak tévelygés volt. Rendszeresen jártam a Powerfanatics-ra (igaz akkor még regisztráció nélkül), lassan többet tudtam a BMW-kről, mint a saját autóimról, olvastam a projekteket, na meg Bencét of korsz. Tudtam, hogy nekem a BMW-zés van megírva, így eladtam a turbós Volvóm, és megvettem Őt.
Egy ’97-es vezetett szervizkönyves németországi E36-ot, az 1.6-os M43-as motorral. Igen, én is féltem tőle, hogy a 165LE-s turbomotor után egy reumás lajhár lesz, de akkorát kellett csalódnom, mint még soha. Persze nem megy úgy, mint a Volvo, de tud valamit, amit eddig egyik autóm sem, ez pedig az, hogy tele van élettel az autó. Nem késlekedik a gázreakció, azonnal megindul, frenetikusan irányítható, és mind közül a legfontosabb, hogy a jó végén hajt. Leírhatatlan, érzés, főleg a 165 kormányt rángató lóerő után (a fogyasztás beli különbségről pedig inkább ne is beszéljünk, ugyanis 90%-ban városban használom), egy teljesen más világ. Amiről eddig csak olvastam, és úgy voltam vele, hogy csak az elfogultság mondatja az emberekkel, de ez egész egyszerűen egy briliáns autó, ami él, kommunikál, s eggyé válik az emberrel.
Hazaérve egyből lekerültek a 17-es alufelnik, a gyári lemezfelnikre pedig kapott négy darab Hankook Winter Icept W442-es téligumit. Másnap alapos takarítás, aminek még mindig nem igazán értem a végére, melynek része volt a dísztárcsákra rásárgult fékpor eltávolítása.
Nem egyszerű feladat, de a limitált mennyiségben piacra került, NASA mérnökei által kifejlesztett szerrel sikerült újjávarázsolni őket.
Egyébként EGR szelep tisztításra sincs ennél jobb…
Kikerült a teljes képzavart okozó érdekes szürke Sony fejegység, melynek még a világítása is kék volt, hogy még véletlenül se passzoljon a műszerfalba. Került a helyére egy Kenwood KDC-3051R. Nem egy High End cucc, de a célnak tökéletesen megfelel, passzol a képbe…
Hála a Magyar Postának, itt megrekedtek a műveletek, de ha minden igaz holnap tovább szépül a beltér…

Mióta felkerültek a téli kerekek, nem mentem hosszabb útra az autóval, emiatt csak most, a hosszú hétvége folyamán tűnt fel, hogy picit jobbra húz az autó. Első körben a guminyomást ellenőriztem, de avval nem volt gond, így nem maradt más hátra, mint a futóműállítás. Sajnos a munkahelyemen nincs a helyzet magaslatán a futóműállító gép, és annak idején már azt is megtapasztaltam, hogy hova ne vigyem az autót ilyen ügyben, így a Kanizsa Gumi Kft-nél csináltattam meg. Vadi új, korszerű gépük van, nem kell az érzékelőket vízszintezgetni, pikk-pakk megvolt az egész, és jó is lett. Elsőre...

Amiről nem született anno külön bejegyzés: a nyár végén rendbe lett téve a benzintank környéke az autón, mert a rá csatlakozó csöveket megrágta az idő vasfoga, így teli tanknál szivárgott, és újra lett töltve a klímája, mert valahol elengedte a gázt a tél folyamán. Mai nap barátnőm édesapjának segítségével lecseréltem a Kalos kerekeit is. Már egy hete is nekiveselkedtem a dolognak, de a gumis műhelyben légkulccsal úgy ráhúzták a csavarokat, hogy a gyári kerékkulcs elgörbült, de engedni az Istennek sem akartak. Nem ez az első ilyen alkalom, egy esetleges defekt esetén pedig nem kis bosszúság, ha kellő erő híján nem tudja az ember kicserélni a kereket. Emiatt elgondolkodtam egy elektromos kerékkulcs beszerzésén. Egyszeri beruházás, de hatalmas szívástól mentheti meg az embert. Ezután lemosattam, felfújtam a kerekeket, s cseréltem egy izzót.
Akárcsak múltkor, most is kerek számon állt meg a kilométer számláló. Ebből könnyen kiszámítható, hogy mindössze 3 000 km-t futott az autó a nyáron. Ez télen még kevesebb lesz, mivel november után már nem járnak vele Bánokszentgyörgyre. Ettől függetlenül várható egy nagyobb szerviz, mert a kuplungja már kezd csúszni, és valami már vásárlás óta kopog a jobb elején, csak most már nagyon hangosan teszi ezt...

Ma téli állapotába került az autó. Megvettem, és fel is rakattam a téli gumikat, melyek előzetes terveimmel ellentétben Barum Polaris 3-asok lettek a Hankook Icebear helyett. Sokkal jobb az ár-érték arányuk, és jól szerepeltek az ADAC téli gumi tesztjén is. Nem is mutat rosszul a 15"-os Sapporo felni a Volvon, főleg így Volvo matricákkal. Ami meglepett, hogy sokkal csendesebben futnak ezek a téli gumik, mint a nyári Pirellik. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel komfortosabb az autó a ballonosabb kerekeken.
Ezen felül muszáj volt egy új akkumulátort is vennem. Hideg reggeleken egyre nehezebben indított, mígnem tegnap délben 0:00 lett az idő, és a napi kilométer számláló is lenullázódott. 60Ah-s 600 amperes gyári Renault került bele (a régi 75Ah-s volt). Nem elhanyagolható tényező, hogy szinte ugyanolyan kék árnyalatú, mint a motortér többi festett burkolata.Az utastérbe pedig bekerült egy garnitúra méretpontos S40-be való hótálca. Szóval részemről már jöhet a tél...

Lassan elfogy a tankból a Cataclean-es benzin, de sajnos nem oldotta meg az alapjáraton néha lefulladás problémáját (gyakorlatilag emiatt vettem). Ugyanis már a vásárlástól fogva fennáll az a jelenség, hogy parkolóban (akárhol) apróbb előre hátra mozgásokat végezve (forgolódás) irányváltásnál, amikor kinyomom a kuplungot nagyon mélyre ejti a fordulatot (sokszor 500 alá). Ilyenkor általában észbe kap, és korrigálja, visszarántva 1000 környékére, de sajnos sokszor van, hogy ezzel elkésik, s ezáltal leáll. Utána simán indul, hosszú utakon nem jön elő, csak ilyen "szöszmötölések" alkalmával, és leginkább meleg motornál. Először a szervóra gondoltunk (mert ilyenkor általában a kormányt is tekerem), de álló helyzetben tekergetve (ugyan lejjebb esik a fordulatszám) nem áll le. Hibalámpa nincs... Fojtószelep, és alapjárati szelep tisztítása megvolt, de sajnos ez nem oldotta meg a problémát. Így terelődött a figyelmünk az üzemanyagnyomás szabályzó membránjára. Nem volt egyszerű beszerezni, mert csak gyári létezik, az is horror áron. Szerencsére találtam egy angol oldalt, melyen rengeteg hasznos alkatrészt kínálnak elfogadható összegért.
Ma meg is jött a csomag, benne a szabályzó, egy gyári új tanksapka (régin elszakadt a "gumimadzag"), olajszűrő, és távirányító ház. A két első már be is került az autóba, az olajszűrő pedig a polcra, hisz még csak félidős a autóban levő olaj.
Végül itthon a régi töröttből az új házba költöztettem a tartalék távirányítót, így most az lett az elsődleges. A tél folyamán még esedékes lesz egy kipufogósor tömítés csere, aztán remélem, hogy minden rendben lesz...

Ma megérkezett a Cataclean nevű "csodaszer", bele is töltöttem negyed tank benzinbe, 25km után pedig teletankoltam, ezt kell kihajtani belőle. Alapvetően szkeptikus vagyok az ilyen adalékokkal szemben, de erről tényleg csak jót írtak, így igencsak furdalt a kíváncsiság. Hogy milyen változások lesznek, arról majd beszámolok. Ennyi jó vélemény után talán nem csak a jó öreg placebo érezteti velem majd azt amit szeretnék...

Bár átment vele a műszakin, de meg voltak számlálva az utólagos xenon szett napjai. 6000K-es volt, ami már inkább a kékbe hajló árnyalat, emiatt nem tetszett a fénye, s a halogénhez való foncsor is össze vissza szórta a fényét. Ma vettem is két pár Renault dobozos Osram Nightbreaker izzót, s most mind a négy foglalatban ilyen emelt fényerejű (+90%) halogén izzó van. Bár nem néz ki olyan jól kívülről, de sokkal jobban látni vele belülről...

Ma leszerelték azokat az ormótlan Yokohama murva gumikat a télire vásárolt Sapporo felnikről. Sokkal könnyebb így szállítani, és tárolni is, nem beszélve a festésről. Ugyanis sebtében le is fújtam őket. Sajnos az egyikről elkezdtem kromofággal lemaratni a festéket, de a bonyolult forma miatt ez csak részben sikerült, így az egy kicsit csúnyább, mint a másik három, melyeken egy szimpla mosás után közvetlenül a régi bevonatra fújtam a keréktárcsa festéket. Messziről nem olyan feltűnő, és a téli keréken amúgy sem ez az elsődleges. Egyébkén nem lett rossz...
Előtte - Utána
A kupakokat a helyükön tartó drótgyűrűből az egyik sajnos már annyira el volt rozsdásodva, hogy eltörött, így annak a pótlására is találnom kell valami megoldást.