Járműveim története

Tavaly, amikor lelopták a gyáriakat megfogadtam, hogy nem veszek rá többet dísztárcsát, de nincs szívem egész télen az amúgy is kritikán aluli csupasz lemezfelniken nézegetni az autót, így szereztem egy új garnitúrát.
Nem is lesz rossz:

Igaz rám a mondás, miszerint „ami késik, arra többet kell várni…” Vannak dolgok, amikről tudjuk, hogy előbb, vagy utóbb úgyis be fognak következni. Már életem első autójának megvásárlásától lebegett fejem felett a BMW birtoklás hóhérjának bárdja (igaz akkor még E30-ast akartam), ettől függetlenül nem tudom megmagyarázni, hogy miért is kellett ennyit várni arra, hogy lesújtson. Négy év alatt öt autóm volt, tehát négyszer sikerült legyőznöm a kísértést (ne kérdezzétek, hogy csináltam). Mindig nézegettem a hirdetéseket, de valahogy mindig mást vettem. Volt ezalatt sokkal fiatalabb, és sokkal erősebb autóm is, de az mind csak tévelygés volt. Rendszeresen jártam a Powerfanatics-ra (igaz akkor még regisztráció nélkül), lassan többet tudtam a BMW-kről, mint a saját autóimról, olvastam a projekteket, na meg Bencét of korsz. Tudtam, hogy nekem a BMW-zés van megírva, így eladtam a turbós Volvóm, és megvettem Őt.
Egy ’97-es vezetett szervizkönyves németországi E36-ot, az 1.6-os M43-as motorral. Igen, én is féltem tőle, hogy a 165LE-s turbomotor után egy reumás lajhár lesz, de akkorát kellett csalódnom, mint még soha. Persze nem megy úgy, mint a Volvo, de tud valamit, amit eddig egyik autóm sem, ez pedig az, hogy tele van élettel az autó. Nem késlekedik a gázreakció, azonnal megindul, frenetikusan irányítható, és mind közül a legfontosabb, hogy a jó végén hajt. Leírhatatlan, érzés, főleg a 165 kormányt rángató lóerő után (a fogyasztás beli különbségről pedig inkább ne is beszéljünk, ugyanis 90%-ban városban használom), egy teljesen más világ. Amiről eddig csak olvastam, és úgy voltam vele, hogy csak az elfogultság mondatja az emberekkel, de ez egész egyszerűen egy briliáns autó, ami él, kommunikál, s eggyé válik az emberrel.
Hazaérve egyből lekerültek a 17-es alufelnik, a gyári lemezfelnikre pedig kapott négy darab Hankook Winter Icept W442-es téligumit. Másnap alapos takarítás, aminek még mindig nem igazán értem a végére, melynek része volt a dísztárcsákra rásárgult fékpor eltávolítása.
Nem egyszerű feladat, de a limitált mennyiségben piacra került, NASA mérnökei által kifejlesztett szerrel sikerült újjávarázsolni őket.
Egyébként EGR szelep tisztításra sincs ennél jobb…
Kikerült a teljes képzavart okozó érdekes szürke Sony fejegység, melynek még a világítása is kék volt, hogy még véletlenül se passzoljon a műszerfalba. Került a helyére egy Kenwood KDC-3051R. Nem egy High End cucc, de a célnak tökéletesen megfelel, passzol a képbe…
Hála a Magyar Postának, itt megrekedtek a műveletek, de ha minden igaz holnap tovább szépül a beltér…

Amiről nem született anno külön bejegyzés: a nyár végén rendbe lett téve a benzintank környéke az autón, mert a rá csatlakozó csöveket megrágta az idő vasfoga, így teli tanknál szivárgott, és újra lett töltve a klímája, mert valahol elengedte a gázt a tél folyamán. Mai nap barátnőm édesapjának segítségével lecseréltem a Kalos kerekeit is. Már egy hete is nekiveselkedtem a dolognak, de a gumis műhelyben légkulccsal úgy ráhúzták a csavarokat, hogy a gyári kerékkulcs elgörbült, de engedni az Istennek sem akartak. Nem ez az első ilyen alkalom, egy esetleges defekt esetén pedig nem kis bosszúság, ha kellő erő híján nem tudja az ember kicserélni a kereket. Emiatt elgondolkodtam egy elektromos kerékkulcs beszerzésén. Egyszeri beruházás, de hatalmas szívástól mentheti meg az embert. Ezután lemosattam, felfújtam a kerekeket, s cseréltem egy izzót.
Akárcsak múltkor, most is kerek számon állt meg a kilométer számláló. Ebből könnyen kiszámítható, hogy mindössze 3 000 km-t futott az autó a nyáron. Ez télen még kevesebb lesz, mivel november után már nem járnak vele Bánokszentgyörgyre. Ettől függetlenül várható egy nagyobb szerviz, mert a kuplungja már kezd csúszni, és valami már vásárlás óta kopog a jobb elején, csak most már nagyon hangosan teszi ezt...

Ma téli állapotába került az autó. Megvettem, és fel is rakattam a téli gumikat, melyek előzetes terveimmel ellentétben Barum Polaris 3-asok lettek a Hankook Icebear helyett. Sokkal jobb az ár-érték arányuk, és jól szerepeltek az ADAC téli gumi tesztjén is. Nem is mutat rosszul a 15"-os Sapporo felni a Volvon, főleg így Volvo matricákkal. Ami meglepett, hogy sokkal csendesebben futnak ezek a téli gumik, mint a nyári Pirellik. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel komfortosabb az autó a ballonosabb kerekeken.
Ezen felül muszáj volt egy új akkumulátort is vennem. Hideg reggeleken egyre nehezebben indított, mígnem tegnap délben 0:00 lett az idő, és a napi kilométer számláló is lenullázódott. 60Ah-s 600 amperes gyári Renault került bele (a régi 75Ah-s volt). Nem elhanyagolható tényező, hogy szinte ugyanolyan kék árnyalatú, mint a motortér többi festett burkolata.Az utastérbe pedig bekerült egy garnitúra méretpontos S40-be való hótálca. Szóval részemről már jöhet a tél...

Valamikor a nyár elején eladtam azokat a silány alufelniket, amikkel vettem az autót, így viszont kellett valami megoldás a télre, hiszen méretben sem passzolnának a téli gumik a MOMO Dark Blade-ekre, arról nem is beszélve, hogy télen kizárt, hogy sanyargatni bírjak négy hibátlan, egy szezont futott alufelnit. Kerestem hát egy garnitúra ugyancsak 15"-os lemezfelnit, melyeket végül szeptember elején sikerült megvennem...
19-ére terveztem, de közbejött pár apróság, így ha már amúgy is az autó bűvkörében telt a tegnapi nap, lemosattam, és felrakattam a téli gumikat is. Nem szeretem az utolsó pillanatra hagyni, és az életemben bekövetkezett változásoknak köszönhetően többnyire hajnalban, illetve este fut az autó, amikor bőven 7 fok alatt van a hőmérséklet, így nem hiszem, hogy a tél beállta előtt lejárnám őket...

Hol is kezdjem? Múlt szombaton, ki kellett vennem a kereket, amihez kellett a kerékőr spéci kulcsa. Minden ment, ahogy a nagykönyvben meg van írva, kerék ki, kerék vissza, összepakol, majd irány a megfelelő környezet fényképezgetéshez. Gyorsan lőttem vagy hatvan hetven képet, aztán mentem a dolgomra...
Kis ugrás a történetben, hétfő délelőtt, fényképek böngészése. Senkinek nem kívánom azt amit a képek megpillantása után éreztem.
Már a távoli képeken kiszúrtam, hogy rajtafelejtettem a kerékőr spéci kulcsát, emiatt érthetetlen számomra, hogy szombaton, amikor ott fetrengtem az autó körül, hogy a fenébe nem vettem észre. Mondanom sem kell, hogy hiába jártam végig az utat, két nap után már reménytelen volt megtalálni. Pénteken, szombaton ismét Sopronba kellett mennem, s bár én úgy gondoltam, hogy még ráér a dolog (Ugyan már, miért kapnék pont most defektet?), barátnőm édesapja nem hagyott elindulni nélküle, és esztergáltatott egyet a régi helyett. Áldom is ezért a nevét, amíg csak élek! Pénteken hazafelé csak Kópházáig jutottam. Nagyon fura hangokat adott az autó, mintha a kerékcsapágy zúgott volna, viszont nem húzott semerre sem (ezért nem gondoltam defektre). Persze én is hülye voltam, hogy nem néztem meg előbb, így menthetetlenül letapostam a jobb hátsó öreg Dunlop-ot. Kópházára beérve viszont már nagyon hangos volt. Aki ismeri a falut, tudja, hogy az elején esély sincs megállni a járdaszigetek miatt, így még elmentem vele a kaszinó elé. Ott néztem meg, és tényleg jobb hátsó defektem volt. Bele gondolni sem merek, mi lett volna, ha nincs nálam a kerékőr kulcsa...talán még most is ott állnék az autó mellett. Még egyszer köszönöm barátnőm édesapjának, hogy nem hagyta rám a hülyeséget, mert így ki tudtam cserélni, és hazajöttem a mankókeréken.
Ami viszont akkor hátrány volt a hülye méret miatt (175/65 R15), az most az előnyünkre vált. Mikor megvettem az új téli gumikat mindenhol csak rendelésre tudtak hozni. A gumis viszont négy darabot rendelt, - már akkor kínálgatta, hogy vegyem meg mind a négyet - de én csak kötöttem az ebet a karóhoz, spórolni akartam, gondoltam idén még elfutnak hátul a régi Dunlopok. Hát nem futottak el...
Öröm viszont az ürömben, hogy kutyának sem kellett ez a hülye méret, megvolt nekik még az a két darab Hankook, így reggel óta már a hátsó tengelyen is új gumik feszülnek.
A mai soproni utat már négy új abroncson teljesítette a Suzuki, melynek során beletekertem a tízezredik kilométert is (öt hónap alatt)...

Mivel megmaradt a két legjobb azokból a Dunlop téli abroncsokból, amikkel vettem az autót, így csak előre kellett vennem egy pár újat, megspórolva ezzel a "tortúra" anyagi vonzatának felét. Persze minden jóban van valami rossz is, így ez sem ment olyan pikk-pakk, mint gondoltam. Ugyanis nem túl népszerű méret a 175/65 R15 (tudom, hogy nem a gyári mérete, de ekkora a két "maradék" gumi - négy újra sajnos most nem futja...). A választék sem túl nagy, és ahol barátnőm édesapja kérdezte, csak rendelésre tudtak szerezni. Így az is számított, hogy mire ér ide, hisz holnap újfent megyek Sopronba, és bár jövő hétre enyhülést mond, holnap hideg lesz, és arra felé csapadék sem kizárt.
Végül a Hankook Polarbear W440-es abroncsára esett a választás, mely ma délutánra már meg is érkezett. Így kerültek fel az újak előre, a régi Dunlop-ok pedig hátra. Természetesen a gyári alufelnikre, hisz mint már írtam anno, esztétikai szempontból annyira szarok (műszakilag teljesen rendben vannak, mióta meg lettek csináltatva - görgőzés, hegesztés), hogy nyugodt szívvel hadba fogom őket télen is. Aztán ha tavaszig kicsit helyreáll az életem, és megengedhetem magamnak, akkor veszek négy újat a nyári gumiknak, ezek pedig maradnak a téli kerekek...