Járműveim története

Mostanában nem jelentkeztem, és ez sem lesz egy túl érdekes bejegyzés, de nem bánom, mert ez amiatt van, hogy a Suzuki maximálisan megfelel az elvárásaimnak, miszerint mindennemű probléma, és "izgalmak" nélkül teszi a dolgát. Sőt megkockáztatom, annyira tud hatni a tudatalattimra, és annyira patent kis gép, hogy eddigi autóim közül úgy érzem ehhez kötődök, és ezt szeretem a legjobban. Holott, milyen érdekes - bár előítéleteim sohasem voltak vele, hisz egy megbízható japán autó - de anno eszem ágában sem volt Suzukit venni, pont amiatt, hogy egy lélektelen A-ból B-be gépnek tartottam. És tessék. Sem a Nissan, sem a VW nem állt ennyire közel hozzám.

A Sanyi különleges volt, hisz mégiscsak az első saját autóm, de igazán jó sajnos a tömérdek ráköltött pénz ellenére sem lett. Akkor talán még mindig meg lenne, mert adottságai alapján a klímát leszámítva tökéletesen nyújthatta volna azt, mint amit most a Suzuki, csak nagyságrendekkel kevesebb pénzért. Tipikus magyar használt autó, összegányolva, szívtam vele eleget, de a töltésproblémákat leszámítva soha sehol nem hagyott ott. Persze én sem vagyok egy egyszerű eset, hisz egykori motorjaimból kiindulva szerettem volna, ha a 17 éves japán autóm is közel tökéletes állapotba kerül, de ez már tényleg csak irreális költségek árán lett volna elérhető. El is kapott a gépszíj, hisz ha valamit kijavítottunk, és jó lett, már azt néztem, hogy mi az, ami még nem úgy működik, mint szeretném. Emiatt szinte minden hónapban szerelőhöz jártam, de mind anyagilag, mind lelkileg belefáradtam, hogy én szinte mindent megteszek, ő meg még a fékkerregést sem hajlandó befejezni. Egy feneketlen kút volt, így túladtam rajta, jött a Bora.

Nyár végén vettem, klíma nélkül, hitelre, 1.4 16V motorral. Ettől egy kicsit tartottam, de annyira azért nem volt döglött (Na jó, most a Suzuki után nagyon az lenne...), a többi inkább idén tavasszal bosszulta meg magát. Hiányzott a klíma hűvöse, és elszálltak a törlesztőrészleteim, emiatt valami sokkal racionálisabb megoldást kellett találnunk. Ezzel egy fordulatszám-jeladós, és olajnyomás szenzoros kalandot leszámítva nem volt különösebb gondom. Nem keveset mentem vele, egy év alatt, télen, hóban fagyban, is szó nélkül tette a dolgát. A központizár mikrokapcsolója is az én hülyeségem miatt ment tönkre (Ne moss autót mínuszokban, ha nem tud kiszáradni...), szóval önmagától semmi komoly hibát nem produkált. Sajnos vele is elkapott a gépszíj, és tuningőrületem áldozata lett szegény, de becsszó, egy életre kijátszadoztam magam, többet ilyet egy autóval sem teszek... :)

És most egy Suzukiban ülök, és hihetetlenül szeretem. Imádom a formáját, amit eddig szinte észre sem vettem, hisz az utcaképet inkább az 1,3-as lemezfelnis GC, vagy max GLX, felszereltségűek uralják. Pedig mennyire jól áll neki már a 15-ös gyári alufelni is kellően peres (195/50) gumikkal, és a diszkrét sötétítés. Szinte egy teljesen más autó... Eszemben sincs már kiröhögtetni magam giccses lekszuszlámpákkal, vasalódeszkákkal, meg egyéb tuningszarságokkal... Egyszerűen így imádom, ahogy van. Szeretem, ahogy beleszalad a fordulatszámmérője a pirosba, ahogy 3500-nál vált a szelepvezérlés, ahogy kíméletlenül pontosan klattyan a váltója, és hogy előzésnél nem kérdez vissza, csak "vissza három padló", és már csak a visszapillantóban távolodva látom akit megelőztem...

Ma kicserélték a rajta a klímakompresszort hajtó bordásszíjat. Eredetileg csak feszíteni szerettünk volna rajta (mert induláskor néha visított szegényem), de sajnos a feszítőgörgő csavarja nem engedett.
Erőszakkal le kellett róla ütni, mert pillanatok alatt elnyalódott a hatlap... Hogy ehhez a komolyabb beavatkozáshoz egyáltalán hozzá lehessen férni, le kellett venni a klímakompresszort az egész konzollal együtt. Ha már így szét lett bontva, vettem egy új szíjat, és kapott az elnyalt helyett egy új anyát is...

Tegnap este megtörtént az olaj, olajszűrő, légszűrő, pollenszűrő négyes cseréje. Végre elkészült. Egy darabig remélhetőleg csak tankolni, és hajtani kell...

Tegnapelőtt kivittük az autót Galambokra, ahol kihúzták a csomagtérfedélből azt a pár horpadást. Korrekt, már csak pár alig látható egyenetlenség van rajt. Tegnap este pedig le lett fóliáztatva az autó. Rengeteget ér nyáron, nem beszélve arról, hogy nagyot dob egy autó megjelenésén.
Még az olaj, és a szűrők cseréje van hátra, és olyan lesz, amilyennek lennie kell...

Ha valami, akkor a könyöktámasz hiányzott a Bora után. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a jobb kezemmel, nem találtam a helyét vezetés közben. Így került az autóba egy "méjd in csájna", de a célnak tökéletesen megfelelő POHÁRTARTÓS!!! :) (bár ezt élesben inkább nem próbálnám ki) ezüst könyöktámasz (hellyel közzel ráfogható, hogy megegyezik a színe a gyári ezüst betétekével).


A jobb hátsó keréken eddig is nagyon érződött, hogy üt, így elvittem a helyi felniklinikára, egy kis egyengetésre. Ha már nekiálltam, nem rakhattam vissza az egyébként is különböző méretű!!! (3db 175/65 R15, egy darab pedig, nevezetesen pont a jobb hátsó 185/65 R15) téli gumikat, amikkel vettem az autót.Körbefutottam a várost, gyári méret (185/60 R15) pedig csak horror áron, vagy rendelésre volt, nekem pedig még aznap kellett a garnitúra. Nosza keressünk szélesebbet, peresebbet, olcsóbbat, azonnal vihetőt. Végül egy német gyártmányú gumira esett a választás, amely a fenti kritériumokat kivétel nélkül mind teljesítette, így kerültek 195/50 R15-ös General Altimax UHP gumiabroncsok a Szuzira. Ezzel 4,5%-kal többet mutat a sebességmérő a valós értéknél, de legalább ennyivel is nehezebben futok be a rend éber őreinek. Viszont írtó dögösen állnak a széles peres gumik a kis bakancson, csendesen futnak, és rendkívül jól tapadnak (akkora felületen, ilyen kis falmagassággal már azért illik nekik tapadni...). Kiderült azonban, hogy a jobb első felni is eléggé odavan (most itt nem esztétikáról van szó, abból a szompontból nem éri meg javítgatni őket, mert az újrafestésük árán már majdnem kapnék négy újat), így azt görgőzni, és hegeszteni is kellett. Műszakilag most tökéletes mind a négy, esztétikailag meg nem kell közelről nézegetni (legalább nem sajnálom őket télen is hadba fogni, megspórolva ezzel négy új 15-ös lemezfelni árát)...

Mivel a Swift egy banki visszavett autó, így egy évig ki volt vonva a forgalomból. Sajnos már lekövethetetlen, de valaki, valahol, valamikor elkeverte a regisztrációs matricát, melynek uniós rendszámú autók esetében a szélvédőn kéne lenni. Ebből magyarisztánban csak akkor kaphatsz újat, ha tudod a számát, vagy be tudod vinni a régit. Rendszám alapján nem képesek újat adni, így kompletten új rendszámokat is kellett igényelni az autóra. Szóval LDM-064 már a múlté, csütörtök óta pedig már végre a nevünkön is van az autó...
Közben jött egy gyors szervizlátogatás Letenyén a Suzuki Vargánál, mert tele tankolt állapotban szivárgott a benzin. Az egészet egy apró repedés okozta az AC pumpa műanyag fedelén (remélem ennyi lesz az összes gondja). Csak hogy mindez kiderülhessen le kellett engedni a benzint, és levenni a tankot. Megrendelték (kompletten, csak pumpával együtt kapni, így most van egy tartalék AC-m,illetve üzemanyagszint mérőm), másnapra már ki is cserélték, és a ködzárófény kontakthibáját is kijavították új kábelköteg behúzásával, plusz csináltak új zöldkártyát az új rendszám miatt - mindezt korrekt hozzáállással, korrekt áron. Le is cseréltettem a kereskedés rendszámtartóit az övékére... Nem vagyok az effajta reklámozás híve, de ha valaki, akkor ők megérdemlik. Kanizsán délután háromkor már nem voltak hajlandóak fogadni minket, miszerint négykor már zárnak. Autóba ültünk, és irány Letenye, ahol még ezután (annyival később, míg kiértünk) is készséggel fogadtak minket. Azt hiszem a jelenlegi helyzetben ezt egy autókereskedés, illetve szerviz sem engedhetné meg magának. Szívből kívánom, hogy jussanak a nagykanizsai VW, illetve Ford sorsára (mindkettő felszámolás alatt van)...

Úgy néz ki, hogy nagyon jó helyre kerül a Bora. A papír, és egyéb előkészületi munkák lebonyolításán dolgozunk, már csak ezek vannak hátra, hogy új tulajdonosa elvihesse. Én meg mivel elsősorban nem az autómtól (Autó kell! Ennyi...), hanem a hiteltől akartam szabadulni, NAGYAPÁM ANYAGI TÁMOGATÁSÁNAK KÖSZÖNHETŐEN (így most neki fizetem vissza azt az összeget, amivel kiegészítette a pénzem, mert ő nem számol fel kamatot, és nincs nála árfolyamingadozás sem...), már lassan egy hónapja a hirdetéseket bújtam, és autókat jártam megnézni. Kritérium volt, hogy olcsó (ez relatív, de jelen esetben max. 1,5 milliót jelentett), a Boránál fiatalabb, klímás, jól felszerelt, megbízható (francia, olasz kizárva), és szerethető legyen. Ezek elég gyorsan leszűkítették a kínálatot, valamire való versenyző csak az Ignis Sport, illetve a Swift Sport maradt. Ez utóbbi még mindig marha drága nekem, így inkább elindultunk, hogy megnézzük a nekünk megfelelő árkategória egyetlen valamire való Ignis Sport-ját. Nem túl gyakori autó, ez volt a legközelebbi, ez is Budapesten, és szó szerint az orrunk előtt vették meg. Persze annyit még megengedtek, hogy mi is beüljünk, és megnézegessük. Ekkor fogalmazódott meg bennünk az újabb kritérium, miszerint legalább négy, de inkább öt ajtós autó kell. Aztán egy kis kitérővel megnéztünk egy Daihatsu Terios-t Székesfehérváron (ezt inkább hagyjuk, a hirdetés fotójához képest lesújtó volt az állapota szerencsétlennek), és ott állt Ő is.
A többiek elsőre kiszúrták, de én tudomást sem vettem róla, hisz "ez csak egy új szutyi", nekem márpedig szerethető autó kell. Aztán amikor már vagy negyedszer rohantam körbe a telepen, az emberek pedig már egytől egyig azt kántálták, hogy "legalább próbáld ki", beadtam a derekam. Mentem vele, és egy "jól megy"-el le is tudtam a dolgot. Legalábbis azt hittem. Mert az a pár perces vezetés hatására, lassacskán ugyan, de olyan mélységbe szivárgott a tudatalattimba a Suzuki utáni vágy (előtte nem hittem volna el, hogy van ilyen), hogy három nappal később azon kaptam magam, hogy ismét Fehérvárra robogunk az M7-esen. A különbség csupán az, hogy most már semmi sem tudott volna meggátolni abban, hogy 1.5 VVT Swift-et, ráadásul azt az ominózus full-fullos felszereltségűt vegyem meg, amit előzőleg még csak ki sem akartam próbálni. Igen, mert Magyarországon a Swiftek szinte 99%-a 1.3-as, így ez sem egy túl gyakori darab (csak az avatatlan szemnek tűnik egyszerű mezei "plébános úr stiftjének"), és ez volt a legjobb áron a legközelebb. Pedig mekkora meglepetéseket lehet vele okozni... Még csak három napja van nálam az autó, de a 102Le, az alig egy tonnás kaszniban nem hazudik. Pörgős, fantasztikus motor, egy hihetetlen jó áttételezésű, precíz váltóval, tíz másodpercen belüli (9,5s) 0-100-as sprint, a 185km/h-s végsebesség (in Deutsche Autobahn of korsz), a pontos, ám mégis kényelmes futómű az "átlagforgalom" ragadozójává teszi a kis Suzukit. Sokaknak semmit sem mond, sőt észre sem veszik a VVT feliratot az oldalindexek fölött, aztán erőlködnek egy kicsit, de csak pislognak, ha kimutatja a kis Szutyi a foga fehérjét. Fogyasztása (főleg autópályán) rendesen hajtva 8,1-re jött ki első mérés alapján, de egyenlőre még nehezen állom meg, hogy ne pörgessem. Meglepően szépen szól, pláne miután vált a szelepvezérlés. Felszereltségét tekintve szinte minden benne van, ami az Esztergomi polcokon hever, kezdve a klímától, a kulcs nélküli indításon át, egészen az ülésfűtésig hosszasan sorolhatnám az extra listát...

Bár már lassan esedékes volt az olajcsere, de tegnap sajnos közbe kellett, hogy iktassak egy kényszerű szervizlátogatást...
Az egész még az ősszel kezdődött. Karosból indultam haza (úgy 1,5 - 2 kilométert tehettem meg), amikor kigyulladt az olajnyomás jelző lámpa, nekiállt eszeveszettül sípolni, elvette a gyújtást, és jókora betűkkel a STOP, felirat jelent meg a fedélzeti számítógép kijelzőjén. Ott helyben összefostam magam, azt hittem, KO - ennyi volt... De csak nem hagyott nyugodni a dolog, beindítottam, és szép lassan hazajöttem. Aztán bevittem az akkor már vegetáló Schmell-Novák VW márkaszervizbe. Ott megmérték, olajnyomás volt, biztos az "olajgomba" (ez adja a jelet a fedélzeti számítógépnek), egy hét, jön az új kicserélik, használjam nyugodtan, ha újra csinálja nyomjak csak nemes egyszerűséggel egy "restartot".
 
Következő héten "ki is cserélték". Azért csak idézőjelben, mert ekkor már alig volt szerelőjük, kisebb gondjuk is nagyobb volt ennél, és utáni is csinálta (kb havi egyszer). Végül be is adták a kulcsot, azóta Kanizsán nincs hivatalos VW márkaszerviz, illetve szalon. Úgy voltam a dologgal, hogy a következő olajcseréig csak kihúzza (durván 4000km volt ekkor hátra), gondoltam ráérek. Aztán amikor arra volt dolgom megvettem Egerszegen az új alkatrészt, és mellé egy gyári olajszűrőt is (Hallottam olyanról, hogy az utángyártott nem enged át elég olajat, és attól szintén ilyen tüneteket produkál az autó. Nem nagy összeg, azon a 4 liter olajon meg már nem múlik.).
Aztán csak nem húzta ki...
Pénteken Sopronban voltam. Odafele nem történt semmi, ám amikor indultam az egyetem elől haza, már kigyulladt, és siránkozott. Rutinosan nyomtam a restartot, és elindultam haza. Egerszegen újra sírt a szája. Hohó ennek már fele sem tréfa ilyen gyakran eddig még nem csinálta. Aztán Hahóton, és ahogy beértem Nagykanizsára ott is. 160km alatt négyszer. Sürgősen lépni kellett, így szombat délután megejtettük az olaj, olajszűrő, és olajgomba hármasának cseréjét. Azóta újra a régi...
Ettől eltekintve dühítő, hogy egy bruttó 1700Ft-os alkatrész ekkora galibát, és riadalmat tud okozni.

Múlt héten elkezdett világítani a műszerfalon a fékbetét kopásjelző lámpa, ezért ma ki lettek cserélve az első féktárcsák, és az összes fékbetét.
Kell neki pár még kilométer, amíg összekopnak, és olyan hatásfokuk lesz, mint amilyen volt...