Járműveim története

Volt pár apróság az utastérben, ami bökte a szememet. A MySwift-Team fórumában találtam az emberemre, így ma már ezek is megoldódtak. A váltógomb amit küldött, ugyan nem GS felszereltségi szinthez való, hanem valami nagyon alap tiszta fekete GC, de hogy őszinte legyek ezt annyira nem is bánom, mert erről legalább nem áll neki olyan rondán kopni a kályhaezüst festék. Küldött hozzá új váltószoknyát (ennek is kopni kezdett a lefogatógyűrű festése), és váltókart is. Ez utóbbiról nekem csak a gombot rögzítő műanyag kellett, de legalább már van egy ilyenem is a polcon...

Tegnap megjött az első igazi hó! Míg a Kanizsa Rádió szünet nélkül arról sipákolt, hogy mennyire bosszantja a közlekedőket a hirtelen jött kiadós havazás, addig én (és a magamfajták) szüntelen róttuk a kilométereket, és élveztük, amíg lehetett a takarítatlan porhóval borított utakat. Azt kell mondjam, hogy a legnagyobb veszélyt ilyenkor nem a megváltozott körülmények jelentik, hanem az úton töketlenkedő balfékek, akiknek tele van a gatyájuk, és harminccal cammognak városon kívül és belül egyaránt. Az ilyen, pláne ha tudja magáról, hogy fosik mint az állat, minek ül autóba?
Ma már nem esett, sőt tiszta, napsütéses, ugyanakkor baromira hideg idő volt (-12). A lemenő nap fényében lőttem pár képet a tájról, és benne a párduckölyökről. Jók lettek:

Legutóbbi soproni kiruccanásom alkalmával szinte végig esett hol az eső, hol pedig a hó.  Azt hittem (akárcsak a gumiknál), hogy ezt a telet még kihúzzák, nem akartam új, drága lapátokkal egyből a jeget karistolni. Ez sem jött össze, a hátsó gumi el is szakadt, az elsők pedig már annyira ridegekké váltak, hogy egyszerűen nem töröltek semmit sem (a hangjukról már nem is beszélve). Muszáj volt vennem újakat. Előre inkább az olcsóbb kínai FlatPro fantázianevű "íves-elasztikus" (aeroblade) csodákra esett a választásom, hátra pedig vágtam bele új gumit. Így egész olcsón megúsztam ahhoz, hogy ha betesz nekik a tél, ne sajnáljam őket kihajítani a kukába. Tavasszal meg jöhetnek a Valeo-k, ha úgy alakul, és ezek tényleg csak ezt a pár hónapot bírják ki...

Van ez a visszahívás a Suzukinál, így ma a párduckölyök is átesett az érintett alkatrészek garanciális cseréjén (mivel eddig még egy visszahíváson sem jelent meg - ki volt vonva a forgalomból - így most mindent megcsináltak rajta). Tiszta új lett a csomagtartó. A fém részeket lefestették valami fekete festékkel, a kárpitokat pedig kivétel nélkül mind újra cserélték, a két szélső biztonsági övvel együtt. Fogadalmammal ellentétben ezt itt, Nagykanizsán csinálták, a Hirt-nél, mert sajnos Letenyén a Vargáék visszaadták a hivatalos márkaszervizt (Mindenki hozzájuk járt garis javításokra, és ez nem volt túl kifizetődő nekik. Bár az óradíjat fizeti a gyár, de az alkatrészeken ilyenkor nincs haszon.), így ott már nem foglalkoznak garanciális javításokkal. Itt is minden flottul ment, s ez kicsit pozitívabb színezetet adott a róluk kialakult képnek bennem, bár a munkafelvételes picsa még mindig rendkívül tenyérbemászó. Bizonyos szinten mondjuk meg is tudom érteni, hisz saját szememmel tapasztalom (vagy lehet, hogy csak én megyek mindig rosszkor), hogy a "keleti" autókat ugyan leváltotta a Suzuki, de a tulajdonosok ugyanolyan szockó parasztok, mint akik micisapkában vezették a Wartburg kombit. Ma például amíg vártam, berobogott egy kerek képű, jól szituált vidéki család az Ignisükkel, valami fék (ABS) illetve lengéscsillapító problémák miatti átvizsgálásra úgy, hogy az autó tetőcsomagtartójára már rá volt kötözve a fenyőfa. Nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek, ahogy a műhely ablakon betekintve láttam, ahogy a fékpadon fenyőstől rázzák az autót... Szóval nem csodálom, hogy ezekhez az emberekhez egy kicsit másabb mentalitás kell, mint mondjuk egy VW szalonban. Ettől függetlenül nem esik jól, hogy velem, és a normálisabbjával is ilyenek...

Régóta kerestem már Suzuki Swift modell autót. A nyáron egy távirányítósat meg is rendeltem, de valahogy azóta sem ért ide, sőt a weblap is megszűnt, szóval lecsúsztam róla. Kezdett alábbhagyni a buzgalom, régen minden alkalommal átkutattam a játékosztályt, hátha van egy, még ha csak Matchbox is. De nem volt... Ezidáig. Ugyanis az aktuális OBI-s szórólapon, akciós kisautók, és motorok is voltak. A képen leghátul pedig volt egy Swift is. Azonnal telefon a zöld embernek (Bali barátom - első kapás a nagykanizsai OBI-ban), hogy ha megjön a szállítmány, azonnal tegyen félre nekem egy Swiftet. Szerencsém volt, talált egy, azaz egyetlen egy darabot az egész szállítmányban, ráadásul pont pirosat (illik az aktuális piros-fekete dizájnba). Kicsit félszerzet szegény, mert öt darab ajtaja van, viszont Swift Sport lökhárítókat raktak rá. Le sem vettem a talapzatáról, úgy ahogy volt elhelyeztem a műszerfal tetején. Kicsit lehet, hogy giccs, meg csicsa, de nekem tetszik...

Hol is kezdjem? Múlt szombaton, ki kellett vennem a kereket, amihez kellett a kerékőr spéci kulcsa. Minden ment, ahogy a nagykönyvben meg van írva, kerék ki, kerék vissza, összepakol, majd irány a megfelelő környezet fényképezgetéshez. Gyorsan lőttem vagy hatvan hetven képet, aztán mentem a dolgomra...
Kis ugrás a történetben, hétfő délelőtt, fényképek böngészése. Senkinek nem kívánom azt amit a képek megpillantása után éreztem.
Már a távoli képeken kiszúrtam, hogy rajtafelejtettem a kerékőr spéci kulcsát, emiatt érthetetlen számomra, hogy szombaton, amikor ott fetrengtem az autó körül, hogy a fenébe nem vettem észre. Mondanom sem kell, hogy hiába jártam végig az utat, két nap után már reménytelen volt megtalálni. Pénteken, szombaton ismét Sopronba kellett mennem, s bár én úgy gondoltam, hogy még ráér a dolog (Ugyan már, miért kapnék pont most defektet?), barátnőm édesapja nem hagyott elindulni nélküle, és esztergáltatott egyet a régi helyett. Áldom is ezért a nevét, amíg csak élek! Pénteken hazafelé csak Kópházáig jutottam. Nagyon fura hangokat adott az autó, mintha a kerékcsapágy zúgott volna, viszont nem húzott semerre sem (ezért nem gondoltam defektre). Persze én is hülye voltam, hogy nem néztem meg előbb, így menthetetlenül letapostam a jobb hátsó öreg Dunlop-ot. Kópházára beérve viszont már nagyon hangos volt. Aki ismeri a falut, tudja, hogy az elején esély sincs megállni a járdaszigetek miatt, így még elmentem vele a kaszinó elé. Ott néztem meg, és tényleg jobb hátsó defektem volt. Bele gondolni sem merek, mi lett volna, ha nincs nálam a kerékőr kulcsa...talán még most is ott állnék az autó mellett. Még egyszer köszönöm barátnőm édesapjának, hogy nem hagyta rám a hülyeséget, mert így ki tudtam cserélni, és hazajöttem a mankókeréken.
Ami viszont akkor hátrány volt a hülye méret miatt (175/65 R15), az most az előnyünkre vált. Mikor megvettem az új téli gumikat mindenhol csak rendelésre tudtak hozni. A gumis viszont négy darabot rendelt, - már akkor kínálgatta, hogy vegyem meg mind a négyet - de én csak kötöttem az ebet a karóhoz, spórolni akartam, gondoltam idén még elfutnak hátul a régi Dunlopok. Hát nem futottak el...
Öröm viszont az ürömben, hogy kutyának sem kellett ez a hülye méret, megvolt nekik még az a két darab Hankook, így reggel óta már a hátsó tengelyen is új gumik feszülnek.
A mai soproni utat már négy új abroncson teljesítette a Suzuki, melynek során beletekertem a tízezredik kilométert is (öt hónap alatt)...

Az egyre rövidülő, borús nappaloknak, és az óraállításnak is köszönhetően szinte kivétel nélkül sötétben vezetem le a Nagykanizsa-Sopron-Nagykanizsa táv egyik felét, ha nem mindkettőt (volt már erre is példa). Ha fennáll a poszt címében is szereplő, már már elcsépelt KRESZ zsargon, akkor szeretek sötétben vezetni, ilyenkor egyedül a vadaktól tartok egy picit jobban. Emiatt már régóta terveztem a többek által is ajánlott Osram Nightbreaker izzók beszerzését. Tegnap kiégett a jobb első tompítottam, gondoltam eljött az idő. A gond annyi, hogy a városban mindenhol csak rendelésre tudtak volna H4-est szerezni. Nekem viszont még aznap kellett, nem szívesen járkálok félszemű autóval. Körbekérdezősködtem mit ajánlanak helyette, s így egy pár szintén emelt fényerejű (+60% - papíron...), de Tungsram gyártmányú, Megalight Plus fantázianévre hallgató izzó került az autóba. Szó se róla, jó fénye van. :) Viszont kicsit jobban beleástam magam a dologba, és "megvilágosodtam" (csak így stílszerűen). Még egyszer ekkora hülyeséget nem csinálok (ugyanis az autók többségében parabolatükrös fényszóró van, így ez a szemöldök design tíz méterekkel is lerövidítheti a megvilágított útszakaszt)...

Mivel megmaradt a két legjobb azokból a Dunlop téli abroncsokból, amikkel vettem az autót, így csak előre kellett vennem egy pár újat, megspórolva ezzel a "tortúra" anyagi vonzatának felét. Persze minden jóban van valami rossz is, így ez sem ment olyan pikk-pakk, mint gondoltam. Ugyanis nem túl népszerű méret a 175/65 R15 (tudom, hogy nem a gyári mérete, de ekkora a két "maradék" gumi - négy újra sajnos most nem futja...). A választék sem túl nagy, és ahol barátnőm édesapja kérdezte, csak rendelésre tudtak szerezni. Így az is számított, hogy mire ér ide, hisz holnap újfent megyek Sopronba, és bár jövő hétre enyhülést mond, holnap hideg lesz, és arra felé csapadék sem kizárt.
Végül a Hankook Polarbear W440-es abroncsára esett a választás, mely ma délutánra már meg is érkezett. Így kerültek fel az újak előre, a régi Dunlop-ok pedig hátra. Természetesen a gyári alufelnikre, hisz mint már írtam anno, esztétikai szempontból annyira szarok (műszakilag teljesen rendben vannak, mióta meg lettek csináltatva - görgőzés, hegesztés), hogy nyugodt szívvel hadba fogom őket télen is. Aztán ha tavaszig kicsit helyreáll az életem, és megengedhetem magamnak, akkor veszek négy újat a nyári gumiknak, ezek pedig maradnak a téli kerekek...

Ez a bejegyzés a fenti dátummal ellentétben 2009.09.19-én íródott, csak a nagy arculatváltásban sikerült felülírnom...

Durván két és fél hónap telt el a vásárlás óta, és a Swift órája átlépte az 5 000 km-t. Az apróbb, már megírt problémákat leszámítva teljesen problémamentes a gép. Ma, mivel még mindig nyekereg párás, esős időben, kicserélték volna rajt a generátort hajtó szíjat is, ha a Start-osok számítógépes alkatrészbázisa a megfelelő fajtára hivatkozott volna. Mivel erre nem számítottunk, így sajnos csak az autó szétszedése után (fél autót le kell bontani egy szíjcseréhez - nincs sok hely az 1.5-ös motor mellett) derült ki, hogy nekünk PK4 835-ös kellett volna, az általuk adott PK5 836-ossal szemben... Mindenesetre összerakásnál jól meg lett húzva mindkét szíj, így ha megszűnik, akkor ráér a szíj cseréje a 15 000 km-nél esedékes "nagyszervizig"...

Ez a bejegyzés a fenti dátummal ellentétben 2009.09.05-én íródott, csak a nagy arculatváltásban sikerült felülírnom...

Tegnap megvolt az első Sopron oda-vissza a Swift-tel. Nagyon kiváncsi voltam, mit produkál, hisz eddig szinte csak városban, illetve autópályán használtam, folyamatosan klímával, és így lazán benyelt 8 litert száz kilométerenként (ennél volt több is, de kevesebb soha). Szóval bármennyire is odavagyok a kis dögért, a fogyasztása miatt kicsit csalódott voltam. A Bora a nagyobb kaszni ellenére ennek a töredékével is beérte, igaz nem ment, s klíma sem volt benne. De akkor is...
Szóval reggel indulás előtt beálltam a kútra, és teletankoltam. Odafele végig esett, így klímát nem használtam, hisz nem párásodott, és fűtöttem is (kurva hideg volt). Ennek ellenére, bár nem tapostam ki a lelkét, egyáltalán nem papás stílusban mentem (ez még mindig nem megy a Szuzival...).
Délután a hazaúton már végig sütött a nap (ergo ment a klíma), Sárvár felé csökkent a forgalom is, nem bírtam megállni, hogy ne kergessem meg egy kicsit egyik kedvenc útvonalamon (Sárvár-Kám-Vasvár). Elég hamar hazaértem...
Egyből beálltam a kútra, ugyanahhoz az oszlophoz, és ugyanazzal a pisztollyal ismét teletankoltam. Fizetés után izgatottam pötyögtem a számológépbe az adatokat, és láss csodát (magam is nagyon meglepődtem, ennyire jóra még én sem számítottam), de elég volt neki 6.1 liter száz kilométerre!!! Visszaállt a bizodalmam, Orbit volt ez az eddigi relatíve magas fogyasztás okozta rossz szájízemre. Jót tett neki ez a hosszabb út, kellett neki már egy kormolás...

Ma, majdnem napra pontosan egy évre, hogy megvettem, elvitte új tulajdonosa a Borát...
Tegnap az eredetiségvizsgálat, és a garázsban lévő grátisz alkatrészek miatt utoljára mentem még vele pár kilométert. Már akkor is éreztem, hogy hiányozni fog, eszembe jutottak a közösen megtett utak, hiszen egy év alatt több, mint 20 000 km-t mentem vele, és tényleg pár apróságtól eltekintve soha nem volt semmi komoly baja. A Suzukiból visszaülve (bár azt szeretem eddig a legjobban), éreztem mi az, amit nem tud a Swift nyújtani. Ha felteszem a szemellenzőt, és eltekintek a klíma hiányától, és a döglött motortól, egyáltalán nem tudom megcáfolni azt az ominózus kijelentésemet, miszerint "a német autó, az német autó" (ha lett volna bent klíma, és dízel, 2.3 V5 vagy 1.8T lett volna - vagy legalább 1.6 - , mostanában biztos nem váltam volna meg tőle). Mert bármennyire is elfuserált egy konstrukció a Golf IV - Bora kettős, de olyan hihetetlen minőségérzetet nyújt, amivel egy japán sem tudja felvenni a versenyt (Lexust, meg ilyesmiket ne vegyünk számításba). Szóval egy biztos.
Lesz még nekem VW-m...vagy Audim. Vagy Mercim, vagy BMW-m... :)