Járműveim története

Csütörtök este megesett az olaj, olajszűrő, pollenszűrő, levegőszűrő, és a gyertyák cseréje. Jövő keddre pedig be van jelentve műszakira, és környezetvédelmi felülvizsgálatra.
Az egyetlen hibáját is orvosoltuk, hisz ki lett cserélve a műszerfalvilágítás egy kiégett izzója. Remélem csak ennyi lesz a legnagyobb baja... :)

 Sokan gondolhatják, hogy korán, de inkább elkerülöm az október végi tumultust, és megvettem a 205/55 R16-os téli gumi garnitúrát. Sajnos a méretnek köszönhetően nem a legolcsóbb mulatság papucsokat cserélni a Borán, de ésszerű kompromisszumként a használhatóság, és az ár között a Kormoran Snowpro B2-re esett a választásom.

Hétvégére már úgyis lehülést mond...

A nyáriak közül a két első még hasznáható, így tavasszal, amikor veszek alufelnit, ezek kerülnek a hátsókra.
Most, hogy ki lettek centrírozva a kerekek, hihetetlen simán fut az úton. Mialatt meg volt emelve, szemrevételeztem a fékeket is. Mind a tárcsák, mind pedig a betétek kielégítő állapotban vannak, nem mostanában kell bántanom őket... :)

Délelőtt végre ideértek az olajshopból rendelt cuccaim. Ezek már mind az októberi műszaki vizsga előtti nagyszervizhez szükségesek:

 
4liter Mobil 1 Rally Formula 5W-50 (full szintetikus)
4db NGK gyújtógyertya
1db Filtron olajszűrő
1db Filtron levegőszűrő

Tegnap este visított a drága, hogy legyek már olyan "bitte", és álljak be egy kúthoz "tanken". Ekkor még mindig 10liter üzemanyag volt a tankban, mert csak 45 liter fért bele. Egy soproni utat leszámítva Nagykanizsán megtett távon 6,9liter volt az átlagfogyasztása. Engem meggyőzött! Ha nem lesz vele műszaki gondom, akkor életem egyik legjobb döntése volt, hogy belevágtam, és megvettem...

Tegnap voltam Sopronban, s az utat tankolással kezdtem. 80%-ban város, és mindössze 20%-ban országúton megtett első etap után büszkén jelentem a fogyasztás kereken 7, azaz hét liter 100km-en. Szóval nagyvonalakban jól mér a fedélzeti számítógép, mely lakotton kívül 5,6-5,8 liter között, lakotton belül pedig 6,5-7,8 közötti értékeket szokott mutatni stílustól függően...
Azt kell, hogy mondjam minden téren 100%-ig elégedett vagyok az autóval. Jól megy, és emellett meglepően keveset fogyaszt...

Szóval tegnap óta boldog VW tulajdonos vagyok. Az autó mind minőségi, mind pedig menetdinamikai szempontból elnyerte tetszésünket. 15km alatt már ráéreztem az ízére, az első közös százas után pedig már olyan volt, mintha egész életemben ezt az autót vezettem volna. Az első igazi meglepetés a próbaúton ért. Nevezetesen, hogy a leírások, és a papírforma alapján döglött motor meglepően fürgén mozgatja az autót. Ezt a német mérnökök úgy érték el, hogy a papírforma szerinti igen csekély 75Le-höz egy rendkívül jó kiosztású ötsebességes váltót párosítottak. Persze végsebesség szempontjából nem egy világverő, de ahhoz képest, amit vártam meglepően agilis. Komolyan mondom, megy úgy, mint a Sanyi. A háromküllős bőrkormány kellően súlyos, kiváló a fogása. Mindkét első ülés magasságban is állítható, és van bennük deréktámasz is. Az olyan számomra új extrák, mint például a fedélzeti számítógép esőérzékelős ablaktörlő, az elhalványodó belsőtérvilágítás, az első, és hátsó könyöktámaszok, a négy darab elektromos ablak (elöl mindkettő automata), az elektromos fényszóró-magasságállítás, a kétoldali megvilágított piperetükrök, és a még mindig kiváló összeszerelési minőség lenyűgözik az embert, nem beszélve a piros és kék színben pompázó műszerfalvilágításról...Pont passzol hozzá a már általunk vásárolt JVC Mp3-as fejegység. Hatalmas, és igényes csomagtere van, 12V-os csatlakozóval. Egyedüli hátrány a pici rakodónyílás, de ez számomra egyáltalán nem fontos, ritkán viszek a kötelező tartozékokon, és a laptopomon kívül mást a csomagtérben.
Egyszerűen azt érzem, hogy ez az én világom. Bármennyire is ortodox japánautó párti voltam, ez egyszerűen nem hasonlítható hozzá.
Azt kell mondjam, hogy a német autó az német autó! Ennyi...

Megvan a Bora!!! Délelőtt 10:00-re voltunk hivatalosak a márkakereskedésbe, így a mai nap már az ismerkedés jegyében telt. Az autó történetét későbbiek folyamán képekkel illusztrálva bővebben is kifejtem, egyenlőre annyit írnék csak, hogy teljesen lenyűgözött minket...

Nos megtettem 1200km-t a szűrő beszerelése óta. Ma délelőtt kipakoltam minden olyan dolgot a Sanyiból, amit nem szándékozok leadni, értem ezalatt az új szőnyegeket, az aksit, és a bödönt. Ennyi olajat szűrt ki a fent említett távolság alatt. Az akkumulátort, és a szűrőt beépítettük nagyapám Mazdájába. Kíváncsi leszek ott mennyi lé gyűlik fel, és milyen gyorsan...
Sanyi pedig készen áll a leadásra. Visszakerültek rá a téli gumik is a lemezfelnin.

Kalandos hétvégén abszolválta Sanyi "utolsó útját".
Csütörtök este Nagyrécse belterületén nekiugrott egy őz a bal oldalának, behorpasztva az első ajtó előtt a sárvédőt, ami annyira behajlott, hogy nem lehetett tőle a vezetőoldali ajtót kinyitni. Szerencsére van az ismeretségi körünkben karosszériás, aki már péntek reggel eltüntette a nyomokat, így a pillanatnyi ijedtségen kívül nem lett semmi kárunk. Szívtam is a fogamat, hogy pár nappal azelőtt kell ennek is történni, hogy bevennék, de hála Istennek szerencsésen megúsztuk az esetet.
Szombat reggel pedig irány Veszprém, a Hungarian Baja, Sannyi orrán Service matricával. A legapróbb probléma nélkül telt el a hétvége, egyedül a közelgő búcsú nyomta rá bélyegét a hangulatunkra. Nagyon fog hiányozni az biztos, remélem minden apró hibája ellenére az új gazdája is annyira fogja szeretni, mint mi.
Ég veled Sanyi! Emléked örökké szívünkben él...

Utánajártunk a dolognak, mert hála Istennek barátnőm édesapja ismeri az ott dolgozó embereket. Egész korrekt áron (alufelnik nélkül!!!) beveszik a Sanyit, és még a Bora vételárából is engedtek. A vezérlés körüli aggájaim is elszálltak, hisz kiderült, hogy a 100 000-es szerviznél cserélték a komplett vezérműszíjat, görgőket stb stb...
A hitelkonstrukció is elfogadható, így holnap megkezdem a papírmunkát, és ha minden jól megy, akkor már jövő hét kedden egy VW Borában "urizálhatok"... :)
Egyébként ennyire még egy autó sem osztotta meg környezetemben az embereket. Úgy tűnik, két fajta ember van. Az egyik imádja, mert jól felszerelt, és kellően elegáns, Magyarországon már már presztízsautó számba megy, a másik pedig mérhetetlenül, ellentmondást nem tűrve gyűlöli, és minden erejével azon van, sőt már kötelességének érzi, hogy lebeszéljen róla.

Nekem is vannak előítéleteim, de nálam a VW sohasem volt gyűlölet tárgya. Persze vágyálmaimban sem szerepelt, de egy korrekt választásnak tartom.
Remélem nem lesz igazuk, és rácáfol a fintorgókra...