Járműveim története

Nem mintha nem lennék megelégedve Sándorral, de be kell látni, hogy egy 17 éves autó, én pedig nem vagyok egy hétvégi sofőr, hisz a vásárlást követő három hónapban beletekertem bő 10 000km-t. Ennek az intenzív használatnak, és az előző tulaj nemtörődömségének köszönhetően, március óta majd minden hónapban volt valami, ami miatt a szerelőnél állt, s havi szinten súlyos tízezrek repültek ki a zsebemből. Most már kezd ugyan összeállni, de egy 17 éves autó tartogathat meglepetéseket, melyek újabb súlyos tízezrekként realizálódhatnak a pénztárcámban. A "klíma után fáj a szívem"-hez hasonló agymenéseim folytán rájöttem, hogy ezt az összeget az alkatrészbolt forgalmának fellendítése helyett akár egy fiatalabb autó hiteltörlesztésére is fordíthatnám. Anyagilag ugyanott lennék, de mégis egy fiatalabb, és remélhetőleg jobb autóban ülhetnék. Tegnap délután el is ért a végzet...
Pár hete áll az egyik nagykanizsai autókereskedés használtautó telepén egy kék '98-as Seat Toledo TDi Magnus. Utolsó évjárat full extra, 110 lóerő, 1 250 000Ft-ra tartják. Kacérkodtam a gondolattal, többször bementem megnézegettem. Tegnap is így tettem, csak barátnőm édesapjának társaságában. És akkor megpillantottuk ezt a fehér szépséget, alig drágábban, két évvel fiatalabban, és sokkal kevesebbet futottan... Ez egy 2000 májusi, 1.4-es 16 szelepes Volkswagen Bora Comfortline. Klíma ugyan ebben sincs (bár megfogadtam, hogy klíma nélkül autót többet nem veszek, de azt a pár kánikulai hetet ki lehet bekkelni...), de van helyette ABS, szervokormány, két légzsák, négy elektromos ablak, központizár, esőszenzor, kartámla, plüsskárpit, és vonóhorog (ez utóbbinak gyakorlati haszna számomra kimerül a hátsó ütközésvédelemben).
A tábláján CD-s rádió is fel van tüntetve, de belenézve látható, hogy kiszedték. Ez legyen a legkevesebb. Ma reggel csináltam róla pár fényképet. Azt hiszem magukért beszélnek. Gyönyörű, makulátlan állapotban van, és a feltüntetett 118 000km is reálisnak tűnik. Kezdetben érdekes mód nem a klíma hiánya, hanem az 1.4-es 75 lóerős motor volt, amit keveselltem, de a ráció emellett szól. Sokkal olcsóbbak a fenntartási költségei, mint a Sanyinak, kevesebbet is fogyaszt. Az hogy nem megy annyira nem akkora érvágás. Bár először lehet hiányozni fog a 90 ló és a könnyű kaszni nyújtotta fürgeség, de remélem többi pozitív tulajdonságával kárpótolni fog ennek hiányáért.
Már ha összejön...

Kicseréltük a gumitömítéseket a féknyergen, bár biztos vagyok benne, hogy nem ettől szűnt meg a hang. Igen, egyenlőre újra csend honol fékezés közben. A kérdés csupán az, hogy meddig.
Kezdek valami komplikáltabb dologra gyanakodni, magával a fékdugattyúval kapcsolatosan.
Ha szét van szedve, és újra összerakva az egész, aztán újra felpumpáljuk a féket, akkor egy ideig csendes. A problémát az jelenti, hogy csak idő kérdése, és újra elő fog jönni a reszelő hang. Kéthetente márpedig nem fogom szétszedni, hogy visszanyomjam a dugattyút, majd újra felpumpáljam a féket...

Újra a szokásos konklúzió:
Nem érdemes rá többet költenem, amig megy, megy, amikor nem, javítás...

Balatonmárián töltöttünk egy hetet a baráti társaságunkkal. Sándorunk egészen tegnapelőttig tökéletesen működött, ám Keszthelyen egy piros lámpánál újra megcsapta fülemet a régi hang...
Hátamon végigfutott a hideg, a meleg, majd olyan düh kerekedett bennem, hogy legszívesebben felgyújtottam volna ott a kereszteződés kellős közepén...
Éjszaka nem tudtam aludni sem, azon járt az eszem, mégis mi okozhatja, hisz már közel 40 000Ft-ot költöttem fékalkatrészekre, egyszerűen már nincs mit kicserélni rajta. És akkor eszembe jutott, hogy amikor az ominózus bal oldali féktárcsát cseréltük, a szétszedett féknyeregben a dugattyúnál lévő gumitömítés ki volt csúszva a helyéről. Akkor csak úgy körülbelül visszatuszkoltuk. Vettem új tömítéskészletet és ma este teszünk egy utolsó próbát...
Ha megszűnik a hang, akkor egy durván 800 forintos kis gumitömítés cseréjével megúszhattam volna már a kezdetek kezdetén az egész fékrendszer felújítását (persze van egy jó oldala is a dolognak, hogy most legalább minden új, de ha jól számolom 39 200 forintot megspórolhattam volna egy kis ideig, mert a tárcsákat leszámítva /a szabályozásig azok is jók voltak/ a többi még úgy ahogy, de jó volt).

Ha ettől sem hallgat el akkor már végképp nincs több ötletem, és felgyújtom...

Ma reggel megérkezett a két új AP féktárcsa, mellyel a „fékkerregés” elleni utolsó elkeseredett harcomat szándékoztam megvívni. 
Legbelül valahogy mindig is éreztem, hogy ez lesz a megoldás, de a szerelők mindig azt mondták, hogy még bőven jók ezek a tárcsák, és különben is fel lettek szabályoztatva. Utánakérdeztem a dolognak, és belsőhűtésű tárcsát állítólag nem is ildomos szabályoztatni. Szóval ennyit erről…
Nagyon ütöttek is a szabályozást követően, de mindig azzal nyugtattam magam, hogy tuti jók, a szerelő is azt mondta, biztos a lógó féltengely miatt kerreg ez is. Aztán ki lett cserélve a féltengely, de a hang maradt. Eldurrant az agyam…
Ilyen nincs, hogy már egy kisebb vagyon költöttem alkatrészekre, és még mindig nyöszörög ez a szar. Úgy döntöttem, ha törik, ha szakad, veszek új tárcsákat. És milyen jól tettem!
A régiek azon felül, hogy ütöttek hihetetlen kopottak voltak.
Az új 19mm vastag, míg a régiek a 15mm-t is alig érték el.
Szóval ma délelőtt Gábor barátom kicserélte őket, és láss csodát elmúlt a kerregés, fog a fék, mintha most hoztam volna a szalonból…:)
Most már nem szégyellek megállni a zebrán átengedni a gyalogost, mert eddig marha égő volt, hogy az úttest mellett álló gyalogosok ahelyett, hogy örültek volna, hogy megállok, mind a kerregés forrását kereste…

Tegnap este barátnőm édesapjától majdnem minden szükséges alkatrészt megkaptam, hogy elkészíthessem saját olajleválasztó bödönömet a Sanyiba. Korán reggel neki is láttam a már említett weblapon található instrukciókat követve a szűrő összeépítésének (ezt most nem részletezném tök egyszerű, és hót érthető a leírás – minden ment elsőre). Aztán elmentem az autósboltba 10-es benzicsőért, és bilincsekért, az OBI-ba pedig vezeték-kötegelőért. Úgy tűnt minden megvan, kimentem a garázsba, és nekiláttam… 
Szépen elkezdtem bontani a dolgokat a légszűrőház felől. A Sanyinál, muszáj volt levenni az egészet, mert a cső kimenete a karterből, és bemenete a szívóoldalba szintén ennek takarásában van. Nagy nehezen lefeszegettem a régi csövet. Elképesztő, mennyi korom és dzsuva volt benne. A szaga, és az állaga is megegyezett a kétütemű motorok kipufogójában található olajos koksszal (megnyugodtam, jó helyre kötöm a szűrőt, hisz itt ég el a kartergáz olajpárája)… Ugyancsak itt kellett ráeszmélnem arra is, hogy nem tudom teljes egészében újra cserélni a régi kartergázelvezető csövet (pedig ez volt a terv), mert túl speciális. Ugyanis nem egy szimpla 10-es cső, illetve, még ha az is volt az autó gyártásának pillanatában ma már nem az. A karterből kijövő felével nem volt semmi gond, de a karburátoron lévő csonkra nem ment rá puszta kézzel a benzincső (a gyárban a robotok, vagy valami spéci szerszám tuti ráerőltette, de kézzel annyi helyen akkora erőt számomra lehetetlen volt kifejteni).
De nem hátráltam meg! A régi cső már megfelelően tág végét levágtam. Ez maradt, nem tudtam vele mit kezdeni. Alaposan kikotortam belőle a kormot, a túlsó végébe pedig egy tömlőjavítónak nevezett szerkezetet dugtam, ami nem más, mint egy kb. 10mm külső átmérőjű (ez egyezik a gumicső belső átmérőjével, hisz az is 10mm) rézcső (toldás, ahogy tetszik – olyan, amire a slagot is rá kell dugni, csak ennek mindkét fele ilyen), melyre bilinccsel fogattam mindkét oldalról a gumicsöveket. Így ha vissza akarnám állítani eredeti állapotára, ezt a csonkot akkor is meg kéne hagynom…
Végül méretre vagdostam a csöveket, beállítottam a szűrő ki és bemenetét, és helyére került az olajleválasztó (ehhez kellett a kábelkötegelő).
FONTOS! Pont fordítva kell bekötni, mint ha vízszűrőként funkcionálna. Ugyanis a víz először belefolyik a bödönbe, majd onnan a szűrőn át távozik, nekünk pedig az lenne lényeg, hogy a gáz a szűrőn át kerüljön a bödönbe!
Lehet, hogy hihetetlen, de a különbséget már az első indításnál lehetett érezni, ugyanis kicsit megemelkedett az alapjárat, de ami ennél is fontosabb még simább lett a motor járása. Menet közben pedig teljesen megszűnt az a jelenség, miszerint gázadásra néha megtorpant, sőt kicsit be is rángatott a Sanyi.
Ám a mai nap még nem ért véget, hisz este hatra voltam hivatalos a szerelőhöz, s végre megtörtént a már Erdély óta áhított nagyszerviz. Ki lett cserélve a komplett bal féltengely, a jobb oldali féltengelycsukló, az olaj és az olajszűrő (légszűrőt már kicseréltem én), és mindkét bordásszíj.
Szinte olyan, mintha új lenne... :)

Ma megjelent egy rendkívül érdekes post a Totalcar belsőségen.

http://belsoseg.blog.hu/2008/07/19/ujabb_csodaszer_a_bodon

Nem vagyok a "csodaszerek" híve, el is ítélem az ilyesfajta dolgokat, de ez felkeltette az érdeklődésemet (talán azért, mert nem csodaszer, hanem bizonyítottan működik, buszokon, teherautókon gyárilag is használják). Teljesen érthető, miért használ, nincs szó semmiféle titkos összetevőről, vagy hasonlókról. A működés elméletébe inkább nem mennék bele, az alábbi linken minden hasznos információ megtalálható ezzel kapcsolatosan:

http://www.annazsofi.hu/olajlevalaszto/

Leginkább a csináld magad dolog fogott meg benne, végre én is barkácsolhatok valamit a Sanyin. Na nem kell megijedni, simán visszaalakítható lesz gyári állapotára. Már fel is vettem a kapcsolatot Ákossal, szóval remélem mihamarább én is össze tudok hozni magamnak egy ilyen "bödönt".

Mivel a szerelő csak jövő héten ér rá a Sanyi rendbetételére, így ismét kicsit elkalandozgatok, hiszen felbukkant egy újabb esélyes a Daewoo Leganza mellett.  Tény és való, hogy ha anyagiak terén nem lennének ennyire gúzsba kötve a kezeim, biztosan Honda Accord, Mazda 6, vagy egy új Mitsubishi Lancer szerepelne távlati terveimben, de be kell látni, hogy ilyen ár érték aránnyal (max 2 000 000 forint, közel full extra) jelenleg csak a koreai felsőkategóriás autók rendelkeznek. Ezek közül egy újabb esélyes az első szériás Kia Magentis (egybefényszórók, és még nem a cápafogas hűtőmaszk). Mivel japánautó párti vagyok, így még szimpatikusabb is, mint a GM termék, hisz bizonyos elemei megegyeznek, mások pedig nagyon hasonlítanak az ősdonor Mitsubishiéhez. Már a tudat is megnyugtatóbb, hogy nem Opel, hanem három gyémántos technika dolgozik alattunk. Külseje meglehetősen amerikai cirkálós, bár sötétebb színek esetén a króm díszek (ebben az esetben jobban látszanak) kicsit megérintik az európai ember ízlelőbimbóit is. Az viszont tagadhatatlan, hogy akárcsak a Leganza, rendkívül elegáns. A Kia esetében azonban sokkal összeérettebb a dizájn. Nincs rajta semmi kirívóan szép (lásd Leganza hátulja, mely mellett a Daewoo orr meglehetősen bután hat), egyben van az egész. A beltér pedig szerintem egyszerűen zseniális. Bár elég kevesen osztják ezt a véleményemet, barátnőm egyszerűen csak annyit mondott rá, hogy giccses. Kövezzenek meg, de nekem tetszik ez az ízléstelenül sok műfa.
 
Valószínű, hogy már nálam is az olyan ronda, hogy már szép kategória, de képek alapján hihetetlenül otthonosnak tűnik, és jelenleg nincs semmi ami után jobban vágyakoznék, mint hogy munkaidőm lejártával egy Magentis hívogatóan lakájos műfarengetegébe huppanhassak bele. Hihetetlen, de hosszú idő után ez az első autó az elérhető kategórián belül, ami után jobban ácsingózok, mint a Leganza után. Sok autót nézegetek, de mostanáig valamilyen szempontból mindig alulmaradtak a Daewoo egykori zászlóshajójával szemben. Ünnepélyesen kijelenthetem, a trónfosztás megtörtént… Ár szempontjából drágább ugyan a Magentis, de fiatalabbak, és nem utolsó sorban sokkal jobb állapotúak a hasznltpiacon lévő példányok. És ugyebár a japán rokonság miatt még ha csak a tudatalattimban is, de azt feltételezem, hogy lassabban is kOpel…

Mint írtam rendkívül betettek a román utak a futóműnek, így nélkülözhetetlenné vált a féltengelyek felújítása, illetve cseréje. A bal oldali már annyira rossz állapotú, és nem csak a kerék oldalon, hanem a váltó felől is lóg, hogy jobban megérte venni egy komplett felújítottat a Japker-ből.
A jobboldalin elég csak a kerék oldali féltengelycsuklót, és a gumiharangot kicserélni. Emellett eljött az ideje az olaj és a szűrők cseréjének is. Tegnap délután óta már minden szükséges alkatrész az autóban van, a légszűrőbetétet már ki is cseréltem, a többivel is már csak a szerelőre várok. Ha minden igaz, akkor jövő héten ráér...

2008 június 26-30-ig egy több, mint 1500km-es erdélyi túrán vettünk részt. Sanyi minden szempontból felülmúlta az elvárásainkat. Mint már említettem, a Baja Eurocarpatica miatt mentünk elsősorban. Az egyik nézői pontot Mara felől közelítettük meg, ami az odavezető szerpentinen felül még 20km zötykölődést jelentett köves utakon (A táj lenyűgözően szép volt, csak azok a kövek...).
Sikeresen odaértünk, s megvártuk míg mindkét alkalommal is elhalad a komplett mezőny. Szóba elegyedtünk az ottani helyszínt biztosító román határőrrel, aki rendkívül jól beszélt magyarul. Elmondtuk neki, hogy merre, s hogy jöttünk, mire felajánlotta, hogy levisz minket Izvoare felé, mert arra sokkal rövidebb. Na itt kezdődtek a gondok. Nem tudtunk olyan tempóban haladni a VERSENYÚTVONALON (igen, ott vitt le minket, ahol előtte Palikék dörgöltek...), mint ők a Terranoval. Bevárt minket egy hídnál, és közölte, hogy most már nincs sok hátra, amint elérünk egy "egészséges" házat, forduljunk jobbra, majd megint jobbra, s ezzel ott is hagyott bennünket a Kárpátok kellős közepén.
Így is tettünk, s mint utólag kiderült az "egészséges ház" elég tág fogalom, melyet sikeresen félre is értelmeztünk. Olyan útra keveredtünk, ahol már a versenyautók sem mentek volna el könnyedén, hát még a Sanyi... Nagy nehezen találtunk egy helyet, ahol meg tudtunk fordulni ezen a szűk úton, visszatértünk a házhoz, és teljes egészében a versenyútvonalon mentünk ki az izvoare-i szerpentinig. Ez a terep még igazi terepjáróknak is elég kemény lett volna, nem egy Nissan Sunny-nak (meg volt velünk egy Ford Focus Mk1 is). Kapott a futómű nem is keveset, így ez a kis kaland előrébbhozta az első féltengelyek cseréjének esedékességét. Hála Istennek megúsztuk defekt nélkül is, pedig ettől tartottam a legjobban az éles kövek miatt. Nem kis meglepetésre viszont a féktől hallható nyöszörgés ezt követően megszűnt (lekopogom...). Valószínűleg a féltengely miatt volt az is, az akkori félig lógó állapot miatt (se jó nem volt, de még olyan rossz sem). Na most már tök rossz, erősen rázza is az autót. Mindemellett esedékessé vált az olaj, olajszűrő, légszűrő hármasának cseréje is, mert már lassan elérjük a bűvös 10 000 km-t, és nem tudom, hogy az előző tulaj mennyit hajtott bele 2007 októberétől márciusig, mikor is megvettem...
A konklúzió: rendkívül meg vagyok elégedve a Sanyival, hisz 6,5 literes átlagfogyasztással abszováltuk a túrát, a legkisebb műszaki probléma nélkül, de azokra a szar utakra tényleg a Dacia való!

Megjött az igazi nyári kánikula... Szegény Sanyiban nincs klíma, a hőséget csak a ventillátorral, és a lehúzott ablakokkal tudom enyhíteni. Annak ellenére, hogy fehér, és még le is van fóliázva hihetetlenül fel bír forrósodni az utastér a tűző napon.
Tegnap elmentünk strandolni Bázakerettyére. Délelőtt 10 körül indultunk, de már elviselhetetlen volt a klíma az autóban. Este 7 felé volt tapasztalható némi enyhülés (zalakarosi fagyizásból hazafelé), amikor már a nap sem járt olyan magasan, és egy kis enyhe levegőt hozott be a menetszél az ablakokon.
Most már biztos vagyok abban, ami eddig csak érlelődött bennem. Nekem márpedig klímás autó kell! Sokan mondhatják, hogy tápos vagyok, de ez van. Sőt hogy őszinte legyek nem is engednék már új autókat értékesíteni klíma nélkül (globális felmelegedés, ez az...), mert rendkívül megterhelő ilyen viszonyok között koncentrálni.
Igaz még csak három hónapja vagyok autótulajdonos, de a fentiek miatt már a cserét tervezem. Persze nem most rögtön, de belátható időn belül mindenképp. Végre megnyílhat a lehetőség egy, a lentiekben már említett klímás Ford Mondeo vásárlása előtt, de a dolgok jelenlegi állása alapján most sem fogok élni vele. Sajnos nem a legjobb ár-érték arányú autó abban a kategóriában, amire nekem szükségem van. Az az igazság, hogy presztizshiány ide, vagy oda (na nem mintha a Ford-nak akkor presztizse lenne...), most mindenképp a Daewoo Leganzát választanám. Szemből ugyan nem a legesztétikusabb, de a fara meseszép... És nagy, kényelmes, megfelelően motorizált, és KLÍMÁS!!! Mindenképp úgy vásárolnám, hogy a Sanyit beszámíttatnám, gyűjtenék még mellé egy kis pénzt, és a vételár fennmaradó részét hitel formájában venném fel (nem olyan nagy összeg, hogy ne bírnám a havi törlesztést, és egy minden szempontból tökéletes, az igényeimet kielégtő autóval járhatnék). Persze ezek még távlati tervek, értsd ezalatt 2009-et, mert egyenlőre hiányzik a kiegészítőtőke a beruházáshoz. Akkor remélem már ez sem okoz gondot...


Holnap reggel indulunk a Sanyival Erdélybe. Azért valahogy csak kibírjuk...