Járműveim története

A műszaki vizsgán a fékmérés alkalmával fény derült arra, hogy a bal hátsó fék bizonyos pedálerő felett késik a jobb oldalihoz képest. Szétszedtük, és újra cseréltük a bal oldali fékerőszabályzót, valamint a munkahengereket mindkét oldalon. Beállítottuk a légrést, így végre ismét használható a kézifék is az autón - ez utóbbit a nyaralás előtt mindenképp rendbe akartam szedni, megelőzvén, hogy ne adj Isten valahonnan a tengerből kelljen kihúzni az elszabadult autót... Sajnos az autó fékrendszere ehhez a 90 lóerős motorhoz már meglehetősen vérszegény - a 60 lovassal még hellyel-közzel megbirkózhat - kezdetektől fogva nem vagyok vele kibékülve, pedig jelenleg minden alkotóeleme jobb, mint a vásárlás idején. A nyaralás előtt már valószínűleg nem bolygatom ami megbízhatóan működik, de hamarosan...

A hét utolsó napjait a műhelyben töltötte a kisautó, hogy megejtsük rajta a halaszthatatlant. Bemelegítés gyanánt egy laza olaj-, olajszűrőcserével kezdtünk, melyet - ha minden a terveim szerint alakul - a nyaralás előtt megismétlünk.Ahogy evvel megvoltunk, leengedtük az olajat a váltóról és nekiláttunk a bontásnak. Egyszerűsége miatt hálás konstrukció a Punto, így relatíve elég hamar földre került az egész komplett egység. Míg kollégám felrakta a vadonat új LUK kuplungszettet és kipucolta az önindítót, addig én megmostam a csereváltó házát - mert ha már cseréljük akkor tisztán tegyük fel. Már ekkor észrevehettem volna, hogy a bontott váltó házába beletört a három tartócsavarból kettő (innen is csókoltatom a bontóst) - de sajnos csak a helyén tűnt fel, hogy valami nem kerek - így feltettük, majd másodszor is levettük, hogy átszereljük az új váltóra a régi házát. Tartottam ettől a művelettől, de logikus, ugyanakkor faék egyszerűségű ez a Fiat váltó, így még egy óra sem kellett s mehetett fel másodszor is a helyére.Feltöltöttük friss Tutela olajjal, bekötöttük az új kilométeróra spirált, összeraktuk a futóművet, és kicseréltük a leömlő utáni kipufogótömítést. A váratlanul jó szintidőnknek köszönhetően - s mivel májusban amúgy is lejár a műszakija - nekiugrottunk az első gumifékcsövek cseréjének is. Bal oldalon kezdtünk, ahol legnagyobb meglepetésemre - kicsit melegítve ugyan - de engedett minden csavar. Persze csodáltam volna, ha ennyire zökkenőmentesen megy minden - jobb oldalon az utolsó hollandinál el is tört nyakban a fém fékcső. Péntek délután lévén szép kis sprintet vágtam, hogy gyártassak egy új darabot, de hála Istennek sikerült. Legalább már ez is új a főfékhengertől a jobb első kerékig...Ma délelőtt megmostam és mentem vele egy apró tesztkört - forgalomból ideiglenesen ki van vonva, így csak kerülőutakon - nagyon szépen veszi a fokozatokat, és ismét sikerült egy lépést tennünk a cabrio komfortosabbá tételét illetően. Sokkal halkabb lett, egyáltalán nem kerreg és vonyít úgy, mint a régi tette...

Ma délután akadt egy kis szabadidőnk, és a végére jártunk, hogy miért nincs kézifék az autón. Persze nem mintha annyira kéne egy automata váltós autóra, de hétfőn műszaki vizsga, nehogy már pont a saját autóm ne legyen megfelelő... Szerencsére nem volt semmi komoly gond, alkatrészre sem volt szükség a javításhoz, mindösszesen csak meg kellett járatni az évek hosszú során összerohadt mechanikát. Érdemi lassulást ugyan továbbra sem lehet produkálni vele, de elnevezésének megfelelően képes rögzíteni az autót.

Sajnos nem bírta ki az esedékes inspekcióig, a hétvégi kirándulás során kigyulladt a fékbetét kopásjelző lámpa a műszerfalon. Nagyobb sebességről fékezve már amúgy is érezhető volt, hogy kicsit hullámosak a tárcsák, így nem okozott nagy szívfájdalmat előre hozni a cseréjüket. Kedden meg is vettem mindent - amit előzőleg már kinéztem - s még aznap délután ki is cserlétük a két első féktárcsát, a fékbetétet, valamint a kopásjelzőt is. Ha már úgyis szétbontottunk mindent, kicserélgettem a törött dobbetét részeket utángyártott darabokra. Nem mondom, hogy úgy áll, mint a gyári, de ezek legalább kontinuitás terén nem szenvednek hiányban. Végezetül lecseréltük a fékfolyadékot és kitakarítottam a vezető oldali  pollenszűrő tartó vízelvezetőjét is.

Az vagyok, méghozzá nem is kicsi, de leírhatatlan most a boldogságom, mert - in medias res - MEGSZŰNT A VIBRÁCIÓ!!! Szar meló volt a javából, melyben leginkább magamat sikerült igazán megszívatnom. Már kezdetben is az autó rossz végén kerestem a hibát, ami ráadásul elég lassan is esett le, így - bár semmi szükség nem volt rá - sikerült az első féket is felújítanom. Aztán megvilágosodtam, s elkövettem a legnagyobb hibát. Vettem egy pár utángyártott fékdobot a régiek helyére, mondván olcsóbbak, mint az esztergályos. Persze nem hozott megoldást, így tegnap - hisz úgyis már csak a kerékagyak, és a fékbetétek maradtak régiek - kicseréltük azokat is, de azon kívül, hogy jobban fénylik rajtuk a fedőkupak, nem történt semmi. Pontosan ugyanúgy rázott, mint előtte... Kész idegroncs voltam, már hátsó lengőkar deformációkon járt az agyam, de a komplett hátsó híd cseréje előtt amolyan kisebb rossz gyanánt még elvittem a régi gyári dobokat felszabályoztatni. Az eddigiek fényében már egyáltalán nem bíztam benne hogy sikerrel járok, de teljesen kisimultak a fékezések. Most már tudom, hogy csupán azért, mert valami új, egyáltalán nem biztos, hogy jó is - a QH France fékdobok ugyanis újkoruktól fogva ütöttek. Végre olyan lett a kis autó, mint az álom - talán még újkorában sem volt ilyen jó...

Még mindig az ominózus vibráció... Ott maradt abba a történet, hogy elvittem a két első kereket kigörgőztetni, mellyel azon kívül, hogy simábban futnak, és kevesebb rajtuk a súly semmi érdemi előrelépést nem sikerült elérni. Aztán tegnap este próbálgattam az autót, és arra lettem figyelmes, hogy kézifék behúzásakor is megjött a vibráció. Nagy volt az öröm, végre egy kapaszkodó, hátha a dobok ütnek. Vettem két új dobot, rugókat, és fékpofákat - bár ezek szinte még újak voltak, így maradtak a régiek - és ma felújítottuk a hátsó fékeket is. Már lehet, hogy beképzelem, de érzésre határozottan jobb lett. Aztán alaposan megvasaltam a féket, minek köszönhetően szinte minimális rezgés maradt az ominózus sebességtartományban. A kasznit már be sem rázza, csak a pedálon lehet érezni amikor épp hogy simítom a féket. Talán azoknak van igazuk, akik szerint eddig is megvolt a rezonancia, csak most, hogy már minden jó, én is jobban figyelek rá. Úgy érzem minden tőlem telhetőt megtettem, s ha kiforrja magát javítjuk, ha pedig teljesen megszűnik örülünk, de a találgatást befejeztem...

U.i.: Visszakerültek az ETF betétek előre, mert olyan szinten csikorogtak a SIMER-ek, hogy nem lehetett megmaradni az autóban. Aki teheti messzire kerülje el, mert nem egyéb, mint egy igazi ótvar szar...

Update 2014.04.21.: Azért csak nem hagy nyugodni a gondolat, folyamatosan túrom a netet a rázkódás okát kutatva, s úgy tűnik ismét nyomon vagyok. Mivel a kéziféket behúzva is megvan a jelenség, teljességgel bizonyos, hogy hátul van a baj. Dobok és a rugók már újak, pofák újszerűek, kizárásos alapon (mivel más már nincs) maradnak a hátsó kerékagyak, melyek egyben a csapágyak is. Ha már úgyis minden új, ezek se maradjanak ki a szórásból, s úgy érzem, ez jelenti majd a megoldást a problémánkra. Holnap megyek veszek is kettőt, hisz a költséghatékony javításnak már úgyis lőttek...

Ahogy egyre jobb a kis autó, úgy terelődik a figyelmem az eddig háttérben megbúvó apróságokra, melyek megoldása többnyire sokkal nehezebb, mint az ordítóan nyilvánvaló hibáké. Most már leírhatom, hogy ezek számát is sikerült minimalizálni (például az itt-ott beszivárgó esővíz mára már szinte teljesen a múlté), csupán egy apró, de annál bosszantóbb dologgal küzdünk. Tulajdonképp emiatt cseréltük anno a két lengőkart is, hisz azt hittem, hogy a lógó gömbfejek a kiváltó okai annak az idegesítő rezonanciának fékezéskor 80 és 60 km/h között. Bár a futómű érezhetően jobb lett, a rezonancia maradt, s mivel a fékpedálon is érezni véltem a lüktetést, szombat délelőtt szétszedtük az első fékeket, felcsiszoltuk az agyakat, csúszkákat, de sajnos hiába, ettől sem lett jobb. Mérgemben vettem hétfőn két új Brembo féktárcsát a vásárláskor felszerelt CAR-ok helyett, de javulást ez sem hozott. Ekkor elkapott a gépszíj, és felszabályoztuk a helyén az új tárcsákat (érdekes módon volt mit levenni belőle a féknyereg helyzetéhez képest), s vettem egy garnitúra igen "hájtek" SIMER márkájú fékbetétet (egész Nagykanizsán csak ez volt polcon) a régi ugyancsak low end ETF-ek helyett. Ha már ott volt az autó, beállítottuk a futóművét is, ami  igencsak ráfért, mert a lengőkarok cseréjével megváltozott a futómű geometriája. Nagy reményekkel indultam útnak, de sajnos ezektől is csak jobb lett, igazán jó nem, így a napokban amolyan utolsó tippként elviszem az alufelniket kigörgőztetni. Ezt is már régóta (konkrétan a vásárlás óta) tervezem - és rájuk is fér - aztán majd meglátjuk.

Nem pont így képzeltem ezt a szombat délelőttöt, mert csak egy laza lengéscsillapító cserével fűszerezett olajcsere volt a terv a már megvásárolt alkatrészkupac felhasználásával. Már tegnap este csápra került az autó, hogy az éjszaka folyamán tudjon rendesen kicsorogni belőle az olaj. Ma reggel be is került az új szűrő, a motorolaj, valamint a fékfolyadékot is lecseréltem, mert megjelent a kis vekker kijelzőn. Így legalább most ez is stimmel az autó jelzéseivel, bár ami benne volt sem volt sokkal idősebb egy évesnél. A két első gátló és porvédőinek cseréje viszont nettó két óra szopás volt az igazán durva fajtából, pedig márkaszerviz lévén nem ez volt az első alkalom, hogy ilyet csináltunk. A problémát az jelentette, hogy a Renault rugóösszehúzók nem igazán kompatibilisek a BMW rugóival. Egyszerűen nem lehet velük három tekercsnél többet átfogni, emellett pedig még ferdén is húzta össze őket, durván egy menet mindig hiányzott a végén, hogy rákapjon az anya a gátló szárára. Végül amolyan falusi módon a már összehúzott rugót még összehúztuk két Nissanos összehúzóval.
Mondanám, hogy megérte, hisz nagyon patent, feszes lett az autó - eddig fel sem tűnt milyen nyúlós volt már - , valamint magasabb is lett az eleje, de ezt a tortúrát még az ellenségeimnek sem kívánom. Nagyon remélem, hogy a tavaszra tervezett szervizig nem kell többet hozzányúlni, mert ez a mai tényleg nem volt más, mint fékevesztett körözés a szopórolleren...

Azért csak motoszkált bennem a gondolat, ugyanakkor egyre kevésbé láttam értelmét annak, hogy a már szinte tökéletes BMW-t cseréljem egy erősebb, esetleg nagyobb bajorra. Aztán apránként kezdett letisztulni, hogy az E36 mellé kéne valami, amit hétköznap barátnőm használhat, és megvan benne az a plusz, ami értelmet ad az (amúgy teljesen felesleges) autó birtoklásának. Így jutottunk el közösen a jelenlegi felálláshoz, miszerint egy olcsó cabrio kell a BMW mellé. Először munkahelyemből kifolyólag R19-esben gondolkodtam, de sajnos alig van eladó. Aztán átmenetileg szóba került egy "Roland Garros" Peugeot 205-ös is, de sokalltam hobbiautóra kiadni annyi pénzt amit kértek érte (pedig később csak még drágább lesz, főleg az ilyen limitált szériák). Végül minden észérv (már amennyire lehet ilyenről beszélni egy alapvetően tök felesleges sokadik autó esetében) egy Punto Cabrio vásárlása mellett szólt (alkatrészárak, relatíve tetemes kínálat).
Barátnőmet nem kellett győzködni, neki szerelem volt első látásra, de nekem túl feminin dolognak (vagy hogy közérthetőbb legyek, buzis) tűnt férfiként. Aztán előkerestem az 1995-ös Autókatalógusom, és az interneten talált hivatalos sajtófotókon is férfi ült a volánnál, szóval üsse kavics vágjunk bele. Megnéztünk többet is, de a sors furcsa fintoraként pont az az autó lett a befutó, melyért a hirdetés alapján egy fabatkát sem adtam volna. Már messziről virítottak a fényezetlen fekete lökhárítók a kavicsos telepen álló "L-les" rendszámú autón, mutatva hogy jó eséllyel külföldről hozták és törött is volt valamikor/többször/többé/kevésbé (Punto Cabrio sosem készült fényezetlen lökhárítókkal), illetve ezek tetszőleges kombinációiban. Ennek ellenére motorikusan jó (1.6 88Le), teteje működik, így az árat szem előtt tartva (friss műszaki, új "rezoncső" - mert a kipufogója lukas volt - és az eredetvizsga is benne volt) abszolút befutóvá vált, így csütörtökön el is hoztuk a kis sárgaságot.
Hogy használható legyen, pénteken került rá gyorsan két új féktárcsa, fékbetét, termosztát, és négy új 165/65R14-es Debica Passio 2-es nyári gumi (télen úgyis garázsban fog állni, másra nem is lesz szükség). Ma alaposan kitakarítottam, így apránként ugyan, de kezd autó formája lenni. Persze akad még rajta tenni való bőven. Ki kell görgőztetnem a négy alufelnit, mert kettő akkorát üt, hogy a centrírozás már nem jelent megoldást. Meg kell ejteni egy hatalmas szervizt, mely magában foglalja a vezérlés, vízpumpa, szűrők, olaj, szelepfedéltömítés, a vízhűtő (ez is egy régebbi medvepuszi következménye), és még lehet, hogy a kuplung cseréjét is. Van egy kis anyagfolytonossági hiány is az alján, melyet majd télen az uborkaszezonban kijavíttatok, valamint ha minden jól megy lefényeztetem a lökhárítókat. Idén az a terv, hogy műszakilag kifogástalan állapotba kerüljön, és esetleg már evvel menjünk nyaralni is. Nem versenyfutás, szépen apránként jó lesz ez...