Járműveim története

Az vagyok, méghozzá nem is kicsi, de leírhatatlan most a boldogságom, mert - in medias res - MEGSZŰNT A VIBRÁCIÓ!!! Szar meló volt a javából, melyben leginkább magamat sikerült igazán megszívatnom. Már kezdetben is az autó rossz végén kerestem a hibát, ami ráadásul elég lassan is esett le, így - bár semmi szükség nem volt rá - sikerült az első féket is felújítanom. Aztán megvilágosodtam, s elkövettem a legnagyobb hibát. Vettem egy pár utángyártott fékdobot a régiek helyére, mondván olcsóbbak, mint az esztergályos. Persze nem hozott megoldást, így tegnap - hisz úgyis már csak a kerékagyak, és a fékbetétek maradtak régiek - kicseréltük azokat is, de azon kívül, hogy jobban fénylik rajtuk a fedőkupak, nem történt semmi. Pontosan ugyanúgy rázott, mint előtte... Kész idegroncs voltam, már hátsó lengőkar deformációkon járt az agyam, de a komplett hátsó híd cseréje előtt amolyan kisebb rossz gyanánt még elvittem a régi gyári dobokat felszabályoztatni. Az eddigiek fényében már egyáltalán nem bíztam benne hogy sikerrel járok, de teljesen kisimultak a fékezések. Most már tudom, hogy csupán azért, mert valami új, egyáltalán nem biztos, hogy jó is - a QH France fékdobok ugyanis újkoruktól fogva ütöttek. Végre olyan lett a kis autó, mint az álom - talán még újkorában sem volt ilyen jó...

Még mindig az ominózus vibráció... Ott maradt abba a történet, hogy elvittem a két első kereket kigörgőztetni, mellyel azon kívül, hogy simábban futnak, és kevesebb rajtuk a súly semmi érdemi előrelépést nem sikerült elérni. Aztán tegnap este próbálgattam az autót, és arra lettem figyelmes, hogy kézifék behúzásakor is megjött a vibráció. Nagy volt az öröm, végre egy kapaszkodó, hátha a dobok ütnek. Vettem két új dobot, rugókat, és fékpofákat - bár ezek szinte még újak voltak, így maradtak a régiek - és ma felújítottuk a hátsó fékeket is. Már lehet, hogy beképzelem, de érzésre határozottan jobb lett. Aztán alaposan megvasaltam a féket, minek köszönhetően szinte minimális rezgés maradt az ominózus sebességtartományban. A kasznit már be sem rázza, csak a pedálon lehet érezni amikor épp hogy simítom a féket. Talán azoknak van igazuk, akik szerint eddig is megvolt a rezonancia, csak most, hogy már minden jó, én is jobban figyelek rá. Úgy érzem minden tőlem telhetőt megtettem, s ha kiforrja magát javítjuk, ha pedig teljesen megszűnik örülünk, de a találgatást befejeztem...

U.i.: Visszakerültek az ETF betétek előre, mert olyan szinten csikorogtak a SIMER-ek, hogy nem lehetett megmaradni az autóban. Aki teheti messzire kerülje el, mert nem egyéb, mint egy igazi ótvar szar...

Update 2014.04.21.: Azért csak nem hagy nyugodni a gondolat, folyamatosan túrom a netet a rázkódás okát kutatva, s úgy tűnik ismét nyomon vagyok. Mivel a kéziféket behúzva is megvan a jelenség, teljességgel bizonyos, hogy hátul van a baj. Dobok és a rugók már újak, pofák újszerűek, kizárásos alapon (mivel más már nincs) maradnak a hátsó kerékagyak, melyek egyben a csapágyak is. Ha már úgyis minden új, ezek se maradjanak ki a szórásból, s úgy érzem, ez jelenti majd a megoldást a problémánkra. Holnap megyek veszek is kettőt, hisz a költséghatékony javításnak már úgyis lőttek...

Ahogy egyre jobb a kis autó, úgy terelődik a figyelmem az eddig háttérben megbúvó apróságokra, melyek megoldása többnyire sokkal nehezebb, mint az ordítóan nyilvánvaló hibáké. Most már leírhatom, hogy ezek számát is sikerült minimalizálni (például az itt-ott beszivárgó esővíz mára már szinte teljesen a múlté), csupán egy apró, de annál bosszantóbb dologgal küzdünk. Tulajdonképp emiatt cseréltük anno a két lengőkart is, hisz azt hittem, hogy a lógó gömbfejek a kiváltó okai annak az idegesítő rezonanciának fékezéskor 80 és 60 km/h között. Bár a futómű érezhetően jobb lett, a rezonancia maradt, s mivel a fékpedálon is érezni véltem a lüktetést, szombat délelőtt szétszedtük az első fékeket, felcsiszoltuk az agyakat, csúszkákat, de sajnos hiába, ettől sem lett jobb. Mérgemben vettem hétfőn két új Brembo féktárcsát a vásárláskor felszerelt CAR-ok helyett, de javulást ez sem hozott. Ekkor elkapott a gépszíj, és felszabályoztuk a helyén az új tárcsákat (érdekes módon volt mit levenni belőle a féknyereg helyzetéhez képest), s vettem egy garnitúra igen "hájtek" SIMER márkájú fékbetétet (egész Nagykanizsán csak ez volt polcon) a régi ugyancsak low end ETF-ek helyett. Ha már ott volt az autó, beállítottuk a futóművét is, ami  igencsak ráfért, mert a lengőkarok cseréjével megváltozott a futómű geometriája. Nagy reményekkel indultam útnak, de sajnos ezektől is csak jobb lett, igazán jó nem, így a napokban amolyan utolsó tippként elviszem az alufelniket kigörgőztetni. Ezt is már régóta (konkrétan a vásárlás óta) tervezem - és rájuk is fér - aztán majd meglátjuk.

A múltkori akció alkalmával kiderült, hogy kicsit lóg mindkét oldalon a támasztógömbfej. Nem volt vészes a dolog, így nem is volt tervben a cseréje, de ma lehetőségem nyílt jutányos áron két komplett lengőkar megvásárlására, melyeket délután be is szereltünk az autóba. Ha már arra felé bontottunk, kicseréltük mindkét külső stabilizátor szilentet is. Egész patent lett a gép - már már túlságosan is az. Nem gondoltam volna anno, hogy eddig eljutunk...

Legutóbbi írásomat követően visszakerült mindennapos használatba a cabrio, így mihamarabb be kellett ütemezni a még hátralevő, leginkább mechanikát érintő javításokat. Az olaj és olajszűrő cseréje értelemszerű, viszont az állandó inkontinencia miatt a kartertömítést is csere érettnek nyilvánítottuk. Természetesen alaposan elmosva került vissza minden a helyére, majd egy éjszakát köthetett a massza - amivel vékonyan megkentük az új tömítést is, biztos ami biztos.Érzésre a főtengely környékén is minden rendben, hála Istennek nem lóg semmi, így a megtett kilométerek ismeretének teljes hiánya nélkül is úgy tűnik, hogy egészséges az erőforrás. Aztán a jobb oldali kormánymű gumiharang következett, s ha már a cseréhez úgyis le kellett venni a kormánygömbfejt, abból is újat tettünk vissza. Pár hete láttam, hogy elég viseltesek a külső féltengely gumiharangok, így azokból is vettem újakat. Jó döntés volt, az utolsó perceiket élték, a balos már kezdte kiverni a zsírt is.Bár tavaly kapott újat, viseltes állapota miatt ismét cserélni kellett a hátsó váltótartó bakot is. Érzésre nem volt vele gond, de sajnos nagyon kirepedezett a gumi és a fém találkozásánál. Szerencsére nem drága, és cserélni sem nehéz, de nem bánnám, ha ez nem válna állandó programmá a tavaszi revízióknál.Ami viszont régebbi történet, az az üzemanyagfolyás, melynek mindenképp végére akartam járni. Mivel nem tudtam pontosan, hogy honnan folyt az üzemanyag - még az is megfordult a fejemben, hogy maga a tank van elrepedve - így leghatékonyabb megoldásként vettem egy bontott tankot. Ezt alaposan kitakarítottuk, és beszereztem az összes ide való gyári gumitömítést is. Aztán lebontottuk a régi tankot és átpakoltunk mindent, kicseréltük a tákolt benzincsöveket, új bilincseket tettünk mindenhova, és egy új benzinszűrővel visszakerült az egész miskulancia a helyére. Felöntöttük a gépet olajjal, benzinnel, majd pár másodpercnyi járatás után egy elég tekintélyes benzintócsa keletkezett az autó alatt. A szerelőnyíláson benézve láthatóvá vált a baj, a már javítgatott üzemanyagpumpa teteje nem bírta az átszerelés során ért erőhatásokat, és újabb hajszálrepedések keletkeztek rajta.

Diagnózis: kell egy új komplett benzinpumpa, szóval update várható!

Röviden tömören így maradtam cabrio nélkül az első igazán tavaszias hétvégére...

Update 2014.03.31.: Délután megjött az új komplett benzinpumpa. Kicseréltük a fenti képen már látható szombaton beépített nyomócsövet is, mert nem igazán bírta a szivattyú 3,5bar-os teljesítményét - dudorodott rendesen. Most jónak tűnik minden, az új tömítések teszik a dolgukat, a tanksapka pedig szisszen minden levételekor (ez utóbbira eddig nem volt példa).

Sajnos nem váltak be a TYC gyártmányú H1/H1-es fényszórók. A refi nagyon príma volt, de a tompított körülbelül annyit ért, mintha egy kicsit jobban kinyitottam volna a szemeim. Vasárnap este Hévízről jöttünk haza, akkor szembesültünk a balesetveszélyes hiányossággal. Ezt tegnap némi állítgatás követte, és egy kósza gondolat a 100W-os izzó használatával, de nem szerettem volna leolvasztani a helyéről az autó orrát. Persze jobb egy fokkal sem lett, hanem inkább még rosszabb, így ma visszakapta a - szintén TYC gyártmányú - H4-eseket. Ezeket annak idején szintén nem éreztem megfelelőnek, de így a H1-es után maga a megváltás. Buszos Petya igazad lett - H4 köll a népnek... :D

A mai nap újra birtokba vettük az autót, a karosszériát érintő dolgoknak a végére értem. Visszakerült minden ülés, az első ajtókárpitok, és a rádió a hangszórókkal. A beltér ezáltal késznek nevezhető, bár egy takarítás még ráfér, de ami késik, nem múlik... Találtam a padláson egy szélfogót, amiről fogalmam sincs, hogy mihez való (eredetileg egyáltalán szélfogó-e?), de egész pontosan passzol a Puntóba. Ma ki is próbáltam, és nagyon jól működik. 120km/h sebességig abszolút huzatmentes az utazás (gyorsabban nem mentem), a feladatát tökéletesen ellátja. Felkerültek a szintén ebay-en vásárolt FIAT-os rendszámtáblatartók is, evvel is egységesebbé téve az autó  megjelenését - hisz az ördög a részletekben rejlik. Már tényleg csak mechanikus részeket érintő beavatkozások vannak hátra, amiken előreláthatólag még kora tavasszal végig érek...

Elég eseménydúsra sikeredett a hátsó traktus készre szerelését követő időszak is, ezt próbálom meg összefoglalni ebben a posztban. Megérkezett ugyanis a két flakon Brunox, mely a küszöbön talált rozsda elleni küzdelemhez volt szükséges. A BMW-s fórumban olvastam róla először, ez egy svájci rozsdaátalakító szer, mely epoxy alapozó is egyben. Talán a Korant-hoz tudnám leginkább hasonlítani, de ez ezerszer használhatóbb - rendesen kiszárad, nem hagy maga után olyan nyálkás réteget - mint a magyar társa. Alapos csiszolással kezdtem, majd egy napon át dolgozott a Brunox a kritikus helyeken. Eközben vettem gittet (tudom, hogy kitt, de a magamfajta pszeudorestaurátornak az inkább a Knight Industries Two Thousand), fillert, és a Punto sárgájára legalább egy hangyányit hasonlító sárga festéket és hozzá való lakkot. Életemben először csináltam ilyet, így keresve sem találhattam jobb helyet az első mozdulatok begyakorlására, mint a gumikéder által amúgy is eltakart részek. Az általam szükségesnek ítélt helyekre felhordtam a gittet (néhol túlságosan is vastagon, de itt úgysincs szem előtt), majd vízpapírral becsiszoltam a látható részeken. Ezt követően ment rá egy réteg filler, majd egy nap száradást követően a szín is. Mivel a bal hátsó sárvédő belső peremén is volt egy apró javítanivaló, így lekerült a hátsó lökhárító is az autóról. Ha már hozzáférhetővé vált, lefújtam a hátsó fenéklemezt alvázvédővel, hogy egységes legyen az autó alja. Ezalatt mindenhol megszáradt a festék, mehetett rá a lakk, másnap pedig az alvázvédő a küszöbre is. Egy pár centivel ugyanis feljebb kellett hozni a fekete sávot, hogy teljesen eltakarja a jobb küszöbön a javított részt. Felraktam a csomagtérfedélre az ebay-en vett új trikolóros emblémát, és került egy új antenna is az autóra. Apránként helyükre kerültek a kédergumik, a küszöbburkolatok, valamint a középkonzol is, mely által egészen közel kerültünk ahhoz, hogy összeálljon a kis Cabrio.Kitartás, már látszik a fény az alagút végén...

Örök dilemma, a Punto világításának gyengesége. Először is emiatt cseréltem ki a fényszórókat, igaz akkor még a bentlevők mintájára H4-esekre. Ekkor tűnt fel, hogy ennek ellenére úgy működnek, mint a dupla-optikás lámpák - nem "biluxolt", hanem a távolsági felkapcsolásakor sem vette el a tompítottat. Gyanús lett a dolog, hogy gyárilag nem H4-es fényszóró volt benne, hanem valaki, valamikor átalakította ilyenre. Ezt felszámolandó, visszaalakítottuk a vezetékköteget, s bekerült egy pár utángyártott H1/H1-es fényszóró, amiket természetesen be is állítottunk. Nem mondom, hogy ettől majd olvadni fog előtte az aszfalt, de a szimpla H4-esnél nagyságrendekkel jobb. Levezetés gyanánt állítottunk az ajtókon is, és készre szereltem a hátsó traktust. Halad a projekt...

Végre minden adott volt, hogy haladjak a Puntoval - a napsütéses enyhe időjárás végre egybe esett a szabad szombatommal. Már délelőtt kiköltöztem a garázsba, és az egész napot szereléssel töltöttem a friss levegőn, ami leírhatatlanul jól esett. Jobban is haladtam, mint terveztem, kora délután már a konyha padlója helyett ismét az autóban volt a műszerfal. Szépen elvezettem az összes vezetéket a műszerfal mögött, fix helyre rögzítettem a távirányítós központizár vezérlőt, majd úgy belejöttem, hogy készre szereltem a szellőzőrendszert is. Végre tökéletesen működik, fúj mindenhova, és az új fűtőradiátornak hála olyan erős a fűtés, mint még soha. Este hazahoztam a kormánykereket, hogy megtisztíthassam az alvázvédős kéznyomoktól. Ha ilyen szép idő lesz holnap, akkor még ezen a hétvégén bekerülhet a nagyszőnyeg, és a középkonzol is...

Update 2014.02.16.: A délelőttöt ismét a garázsban töltöttem, bár lényegesen kevesebb dolognak sikerült a végére érnem, mint terveztem. Mivel sokat akart a szarka, kivittem a nagyszőnyegen kívül a komplett középkonzolt, és a teljes hátsó traktust is (ülések, és a felújított oldalkárpitok), de sajnos ez utóbbi meg is rekedt a logisztikánál, ugyanis beszerelni már nem volt időm. Kezdésnek kivettem a vezetőülést, és lefújtam feketére a javított üléssínt. Amíg száradt, egy alapos takarítással folytattam, kiporszívóztam a bitumenlapokra behordott port és egyéb koszt, valamint kitörölgettem a küszöböket. A gumikéderek alatt sajnos kellemetlen meglepetés várt: rozsdás a perem, szóval ezt is kezelésbe kell vennem (ezen kívül a bal hátsó sárvédő peremezésénél, és szintén a balos küszöb oldalán látszik egy kis pörsenés), még mielőtt készre szerelem az autót. Aztán amikor kellően tiszta volt minden, betettem az alaposan kitisztított (már kiszerelésekor háromszor át lett mosva) szőnyeget. Lassan azért kezd autó formája lenni...