Járműveim története

Múltkor egyik kollégám is megjegyezte, hogy rég írtam a blogba, melynek oka nem lustaság, vagy időhiány, hanem egyszerűen nem szolgál kellő témával a Toledo birtoklása. És ez nagyon is jól van így, hogy a zavaró, de idáig hibát nem okozó "kuplungzsinnyegetésen" kívül alapvetően hibátlanul szállít minket napi szinten A-ból B-be. Mindössze néhány apróság akadt, melyek a használatot nem, vagy csak minimálisan befolyásolták, s ezek zöme is inkább csak a december elején lejáró műszaki vizsga miatt vált égetővé. Ilyen volt, hogy pár alkalommal padlógázas gyorsítás esetén elment az erő, és hibalámpát gyújtott az autó. A P0234 hibakódot már megismertette velem a 156-os is, így ezen is kicseréltem a MAP szenzort.A foglalkozás elérte célját, hibalámpa azóta nem volt. Aztán egy kis ablaktörlő mechanikát érintő közjátékkal ugyan, de végre ki lett cserélve a repedt szélvédő is. A régi még a gyári volt, s feltehetően más okból kifolyólag sem voltak még leszedve az ablaktörlő karok az autóról, így a vezetőoldali anyája a csonk végével együtt távozott az örök vadászmezőkre. A megmaradt részbe menetet fúrtak, s most anya helyett csavar tartja a helyén.Szintén a közelgő műszaki vizsga miatt kollégám ránézett a pótféklámpára, mert egyáltalán nem világított. Az ilyenkor szokásos átvezetőben történő kábelszakadás helyett maga a lámpa, konkrétan abban egy led okozta a hibát. Át lett hidalva a hibás rész, így most középen egy kis szakasz kivételével újra teszi a dolgát ez is. Aztán a sikeres műszaki vizsgán megállapították, hogy a jobb külső féltengely gumiharang kiszakadt, s már veri ki a zsírt, így a héten ahelyett is kapott egy újat az autó.Szóval alapvetően jön-megy, teszi a dolgát, s remélhetőleg hasonlóan eseménytelen kilométerek várnak ránk vele a jövőben is...

Pár apróságot leszámítva töretlen lendülettel teszi a dolgát az Alfa. Pikk pakk eltelt 10 000 km az utolsó olajcserétől számítva, s ha emiatt úgyis műhelyben az autó, itt a lehetőség, hogy foglalkozzunk vele egy kicsit - de nézzük időrendben, mi történt október óta.Elsőként felkerültek az új első féktárcsák (Delphi), és fékbetétek (Ferodo). Ég és föld a különbség, pedig ezt megelőzően sem panaszkodtam a fékhatásra. Eddigi autóim közül, talán ennek a legjobbak a fékei.Mivel az Alfa Romeo futómű, és a magyar úthálózat még hellyel-közzel sem nevezhető egymással kompatibilisnek, rövid csendet követően mindig előjön valami újabb zirgés-zörgés, kopogás, mikor mi... Első körben kicseréltem a stabpálcákat, gondolván azok még a régiek, de maradt a kopogás, így azon kívül, hogy most már ezek is újak, nem hozták a várt eredményt.Úgy voltam vele, majd kiforrja magát, ha erősödik, talán könnyebben behatárolható lesz, hisz lógást ekkor még nem éreztünk sehol. Telt múlt az idő, november közepén sikerült szert tennem egy garnitúra új 15-ös Pirelli nyári gumira az idősödő Michelin-ek helyett, s valamikor ez idő tájt visszakerültek a Nokian téli kerekek, amikkel anno az autót vettem.Átlépve a 310 ezredik kilométert is, be kellett tervezni az esedékes olajcserét, melyhez tudtam be kell szerezzek egy pár futómű alkatrészt is, hisz ekkorra már egészen durva fémes csattanások is jöttek az autó bal elejéből (mondtam, hogy kiforrja magát). Most már érezhető volt a lógás is, s legnagyobb meglepetésemre ismét a vásárláskor már cserélt felső lengőkarok szilentjei adták meg magukat. Ennyit bírt a Meisterteile, most itt is Delphikkel próbálkozunk.Ezen felül ki lettek mosva az első biztonságiövek, kapott új Bosch olaj, és gázolajszűrőt a már bevált 5W40-es Mobil Super 3000 társaságában, valamint új váltóolajat (Tutela ZC75 Synt), egy bal alsó lengőkart (ha már a jobb úgyis új), jobb külső, és bal belső féltengely gumiharangot, valamint egy új Meat&Doria EGR szelepet. Ez eddig le volt húzva és dugózva, s bár nem vagyok a kipufogógáz visszavezetés nagy barátja, gondoltam ezekben a hideg időkben talán pozitívan fogja befolyásolni a motor hőháztartását, ha a bemelegedési fázisban az EGR hűtőn átáramló kipufogógázok is melegítik a vizet. ECU resetet nem csináltunk, így még tanulja a használatát, de így durván 100 km elteltével már sokkal ritkábban ránt be kettesben 2000-es fordulaton óvatos gyorsításnál.És akkor jött a feketeleves. Az volt a terv, hogy a fenéklemezen, és a rugótornyokon látható rozsdafoltokat megcsiszolom, Brunox-szal passziválom, majd saját kezűleg lefújom alvázvédővel. A csiszolás folyamán aztán a fenti kép tárult szemem elé (ezt leszámítva meglepően ép a kaszni). Egy körömnyi, s két kisebb tenyérnyi helyen viszont már átlyukadt a fenéklemez a hátsó részén. Mivel per pillanat millió egyéb hely van, ami pénzügyi fekete lyukként nyeli a családi kassza tartalmát, így olyan megoldást kellett találnom, amivel kibírja jövő nyárig, mikor remélhetőleg rendesen meg lesz csinálva. Szóval a megcsiszolt részeket lefújtam rozsdaátalakítóval, majd a lukakat - a címben is említett módon - karosszériatömítő, és egy nylon zsák darabjának segítségével eltüntettem, amit aztán jó vastagon betakartam még egy adag masszával és alvázvédővel . Ha megköt, jövő nyárig alkalmas lehet arra, hogy ne ázzon alulról az utastér, s talán nem is rohad már tovább. Erre az idő majd megadja a választ...Végezetül kifújtam a tornyokat is rücsivel, valamint a küszöbök belsejét üregvédővel. Nem vagyok rá büszke, de átmenetileg talán jó lesz...

Legutóbbi írásomat követően visszakerült mindennapos használatba a cabrio, így mihamarabb be kellett ütemezni a még hátralevő, leginkább mechanikát érintő javításokat. Az olaj és olajszűrő cseréje értelemszerű, viszont az állandó inkontinencia miatt a kartertömítést is csere érettnek nyilvánítottuk. Természetesen alaposan elmosva került vissza minden a helyére, majd egy éjszakát köthetett a massza - amivel vékonyan megkentük az új tömítést is, biztos ami biztos.Érzésre a főtengely környékén is minden rendben, hála Istennek nem lóg semmi, így a megtett kilométerek ismeretének teljes hiánya nélkül is úgy tűnik, hogy egészséges az erőforrás. Aztán a jobb oldali kormánymű gumiharang következett, s ha már a cseréhez úgyis le kellett venni a kormánygömbfejt, abból is újat tettünk vissza. Pár hete láttam, hogy elég viseltesek a külső féltengely gumiharangok, így azokból is vettem újakat. Jó döntés volt, az utolsó perceiket élték, a balos már kezdte kiverni a zsírt is.Bár tavaly kapott újat, viseltes állapota miatt ismét cserélni kellett a hátsó váltótartó bakot is. Érzésre nem volt vele gond, de sajnos nagyon kirepedezett a gumi és a fém találkozásánál. Szerencsére nem drága, és cserélni sem nehéz, de nem bánnám, ha ez nem válna állandó programmá a tavaszi revízióknál.Ami viszont régebbi történet, az az üzemanyagfolyás, melynek mindenképp végére akartam járni. Mivel nem tudtam pontosan, hogy honnan folyt az üzemanyag - még az is megfordult a fejemben, hogy maga a tank van elrepedve - így leghatékonyabb megoldásként vettem egy bontott tankot. Ezt alaposan kitakarítottuk, és beszereztem az összes ide való gyári gumitömítést is. Aztán lebontottuk a régi tankot és átpakoltunk mindent, kicseréltük a tákolt benzincsöveket, új bilincseket tettünk mindenhova, és egy új benzinszűrővel visszakerült az egész miskulancia a helyére. Felöntöttük a gépet olajjal, benzinnel, majd pár másodpercnyi járatás után egy elég tekintélyes benzintócsa keletkezett az autó alatt. A szerelőnyíláson benézve láthatóvá vált a baj, a már javítgatott üzemanyagpumpa teteje nem bírta az átszerelés során ért erőhatásokat, és újabb hajszálrepedések keletkeztek rajta.

Diagnózis: kell egy új komplett benzinpumpa, szóval update várható!

Röviden tömören így maradtam cabrio nélkül az első igazán tavaszias hétvégére...

Update 2014.03.31.: Délután megjött az új komplett benzinpumpa. Kicseréltük a fenti képen már látható szombaton beépített nyomócsövet is, mert nem igazán bírta a szivattyú 3,5bar-os teljesítményét - dudorodott rendesen. Most jónak tűnik minden, az új tömítések teszik a dolgukat, a tanksapka pedig szisszen minden levételekor (ez utóbbira eddig nem volt példa).