Járműveim története

Pontosan ma egy éve, hogy megvan a BMW, mellyel a Suzuki után második helyre lépett a birtoklás intervallumának képzeletbeli dobogóján. Az "autóbuzéria" - amivel mindig mentegetőzök - önmagában véve se nem racionális, se nem kifizetődő, de ez egy pont olyan velem született tulajdonságom, mint a korai őszülés. Ezek ellen nem tudok (és nem is akarok) tenni, így még nagyon sok autó szerepel azon a bizonyos listán, amiket egyszer szeretnék. Ellenben hogy hülye legyek, az elkerülhető. Ezt az autót pedig már csak használni kell, gyakorlatilag kész, szinte mindene tökéletes. Szeretem azt az időszakot, amíg "épül" egy autó a kezeim között, de soha egyiket sem tudtam igazán kiélvezni. Be kell látnom, hogy ez nincs így jól. A BMW-be is már csak tankolni kell, meg olajat cserélni, sok pár éves autó elbújhat mellette műszaki állapotát tekintve. Emiatt egyenlőre nem tervezem az eladását, mert ugyanez egy másik autóval kezdődne elölről. Arról nem is beszélve, hogy amennyiért átíratnám a következőt, annyiból tavasszal bőven kijavíttathatom a tél folyamán esetlegesen megjelenő hibákat a karosszérián. Szóval úgy érzem itt az ideje annak, hogy én élvezzem ki munkám gyümölcsét, ne pedig más...

Kronológiai sorrendben megosztom itt életem első járművének, a két évig tulajdonomat képező 1969-es Simson SR4-2/1 típusú segédmotoros kerékpárom történetét. Ezek amolyan Star Wars-os módon az itt megjelent írásaim előtti zsengék, az igazi Episode One. A cikkek többsége a Simson Klub Magyarország honlapján jelentek meg, de úgy gondolom, hogy szépen sorba szedve itt lesznek a legjobb helyen. Jöjjön akkor a "pinyti retro" lassan nyolc éves írásokkal az ifjú titán (mai eszemmel inkább csak tizenéves hülyegyerek) tollából. Hosszú, ellenben rendkívül mosolyogtató lesz, azt garantálom... :)
...

Ma újra levettük a fékdobokat, mert kezdett fura, reszelő hangot adni fékezésnél, amikor megmelegedett. Meg is lett a hiba forrása, "rányalt" egy kis fémforgács és kosz keverékéből álló réteget az új pofákra. Megcsiszoltuk és alaposan kipucoltuk őket, majd ami múltkor elmaradt, új rögzítő rugókat raktunk mindenhova.

Lehet, hogy korai, de ma feltettem a téli kerekeket az új dísztárcsákkal. Nem is olyan rossz:
 

Ma kicsit előrehozva meg is ejtettük a szervizt. Sajnos most sem a terv szerint alakultak a dolgok, mert a légszűrő amit vettem nem lett jó az autóhoz, ugyanis az enyémbe négyzet alakú kell, ez meg téglalap volt.
Öröm az ürömben, hogy szinte még új állapotú ami bent van, így ennek cseréjét áttoltam a következő tízezres végére (még akkor is csak 30 000 km lesz bent, sok mai autó esetén pedig 60 000 km a csereintervallum).
Lecseréltük tehát az olajszűrőt, és az olajat a Castrol Magnatec-re, majd bekerült az új kartergázszűrő is a hozzá tartozó csővel.
A szintén ide tartó vízcsövet nem bántottuk, így először eltávolítottuk a kettőt összekötő "bandázst", hogy külön is cserélhetők legyenek, majd kábelkötegelővel összehúztuk őket.
Végül tettünk új vákuumcsövet az üzemanyagnyomás szabályzóhoz a régi repedezett helyére, és kapott egy pár új Valeo ablaktörlőt. Így reméljük újabb hibamentes 10 000 km vár ránk...

Lassan újra elérjük a 10 000km-t, így közeleg a következő szerviz (bár a kijelzőn még csak most - 7 500km-t követően - tűnt el a második zöld rublika az ötből), amihez már be is szereztem a szűrőket. Olajszűrő, levegőszűrő, és ott középen az a kis fekete vacak, az kartergázszűrő. BMW-n ildomos a cseréje, bár ez leginkább a dízeleknél égető - könnyen a turbó bánhatja ha eltömődik, úgy döntöttem lecserélem azt is, nem akkora összeg...

Olajból természetesen maradok a már jól bevált 10W-40-es gyári BMW-nél.

Update: Mondanom sem kell, hogy nem BMW olajat vettem, hanem a "félhivatalos" verziót: 10W-40-es Castrol Magnatec-et. Persze abból kiindulva, hogy legjobban ezt hamisítják, bennem van a kérdőjel, hogy vajon tényleg az van-e a flakonokban, aminek lenniük kéne...
Vettem a kartergázszűrőhöz új gumicsövet is, mondván legyen cserélve minden kompletten.

Tavaly, amikor lelopták a gyáriakat megfogadtam, hogy nem veszek rá többet dísztárcsát, de nincs szívem egész télen az amúgy is kritikán aluli csupasz lemezfelniken nézegetni az autót, így szereztem egy új garnitúrát.
Nem is lesz rossz:

Novemberben lesz egy éve, hogy nálam van az E36-os. Tíz hónap kellett hozzá, hogy elérje mostani állapotát. Végre minden porcikája olyan, mint amilyennek elképzeltem. Persze tennivaló még biztos akad rajta, de remélhetőleg már csak állagmegóvás, és általános karbantartás címszó alatt. Télre szeretném lefesteni a lemezfelniket, melyekhez kell majd egy garnitúra dísztárcsa is (valami utángyártott cucc, még mielőtt ismét lába kél egy garnitúra gyárinak). Tavasszal kell majd négy új nyári gumi is, mert bár minta alapján még bőven 6mm-esek a jelenlegi Dunlopok, jövőre betöltik tizedik életévüket, mely nem túl bizalomgerjesztő az anyaguk állapotát tekintve. Ugyanakkor még az is kérdéses mennyire viseli meg a kasztnit a téli só, így - bár ez nem restaurálás - lehet, hogy ismét lakatolással köszöntjük a tavaszt.
Ennek ellenére jobban szeretem, mint bármelyik eddigi autómat. Nem tartom magam márka fanatikusnak, és még van pár autó azon a bizonyos listán, amiket egyszer szeretnék birtokolni, de úgy érzem nekem a hátsókerék hajtás, azon belül is a BMW az igazi...

Sajnos nem úsztam meg, cserélni kellett a kormány átvezető szalagot. Szerencsére sikerült egy lepróbált bontottat szereznem, ami úgy néz ki, hogy megoldotta a problémát. Most abszolút tökéletes az autó...