Járműveim története

Az vagyok, méghozzá nem is kicsi, de leírhatatlan most a boldogságom, mert - in medias res - MEGSZŰNT A VIBRÁCIÓ!!! Szar meló volt a javából, melyben leginkább magamat sikerült igazán megszívatnom. Már kezdetben is az autó rossz végén kerestem a hibát, ami ráadásul elég lassan is esett le, így - bár semmi szükség nem volt rá - sikerült az első féket is felújítanom. Aztán megvilágosodtam, s elkövettem a legnagyobb hibát. Vettem egy pár utángyártott fékdobot a régiek helyére, mondván olcsóbbak, mint az esztergályos. Persze nem hozott megoldást, így tegnap - hisz úgyis már csak a kerékagyak, és a fékbetétek maradtak régiek - kicseréltük azokat is, de azon kívül, hogy jobban fénylik rajtuk a fedőkupak, nem történt semmi. Pontosan ugyanúgy rázott, mint előtte... Kész idegroncs voltam, már hátsó lengőkar deformációkon járt az agyam, de a komplett hátsó híd cseréje előtt amolyan kisebb rossz gyanánt még elvittem a régi gyári dobokat felszabályoztatni. Az eddigiek fényében már egyáltalán nem bíztam benne hogy sikerrel járok, de teljesen kisimultak a fékezések. Most már tudom, hogy csupán azért, mert valami új, egyáltalán nem biztos, hogy jó is - a QH France fékdobok ugyanis újkoruktól fogva ütöttek. Végre olyan lett a kis autó, mint az álom - talán még újkorában sem volt ilyen jó...

Ahogy egyre jobb a kis autó, úgy terelődik a figyelmem az eddig háttérben megbúvó apróságokra, melyek megoldása többnyire sokkal nehezebb, mint az ordítóan nyilvánvaló hibáké. Most már leírhatom, hogy ezek számát is sikerült minimalizálni (például az itt-ott beszivárgó esővíz mára már szinte teljesen a múlté), csupán egy apró, de annál bosszantóbb dologgal küzdünk. Tulajdonképp emiatt cseréltük anno a két lengőkart is, hisz azt hittem, hogy a lógó gömbfejek a kiváltó okai annak az idegesítő rezonanciának fékezéskor 80 és 60 km/h között. Bár a futómű érezhetően jobb lett, a rezonancia maradt, s mivel a fékpedálon is érezni véltem a lüktetést, szombat délelőtt szétszedtük az első fékeket, felcsiszoltuk az agyakat, csúszkákat, de sajnos hiába, ettől sem lett jobb. Mérgemben vettem hétfőn két új Brembo féktárcsát a vásárláskor felszerelt CAR-ok helyett, de javulást ez sem hozott. Ekkor elkapott a gépszíj, és felszabályoztuk a helyén az új tárcsákat (érdekes módon volt mit levenni belőle a féknyereg helyzetéhez képest), s vettem egy garnitúra igen "hájtek" SIMER márkájú fékbetétet (egész Nagykanizsán csak ez volt polcon) a régi ugyancsak low end ETF-ek helyett. Ha már ott volt az autó, beállítottuk a futóművét is, ami  igencsak ráfért, mert a lengőkarok cseréjével megváltozott a futómű geometriája. Nagy reményekkel indultam útnak, de sajnos ezektől is csak jobb lett, igazán jó nem, így a napokban amolyan utolsó tippként elviszem az alufelniket kigörgőztetni. Ezt is már régóta (konkrétan a vásárlás óta) tervezem - és rájuk is fér - aztán majd meglátjuk.

A múltkori akció alkalmával kiderült, hogy kicsit lóg mindkét oldalon a támasztógömbfej. Nem volt vészes a dolog, így nem is volt tervben a cseréje, de ma lehetőségem nyílt jutányos áron két komplett lengőkar megvásárlására, melyeket délután be is szereltünk az autóba. Ha már arra felé bontottunk, kicseréltük mindkét külső stabilizátor szilentet is. Egész patent lett a gép - már már túlságosan is az. Nem gondoltam volna anno, hogy eddig eljutunk...

Csak emiatt nem akartam billentyűzetet ragadni, de már régen írtam, s végre újra 100%-osan csendes lett a BMW hátsó futóműve. A múltkori szilentcserének köszönhetően megszűnt ugyan a fémes koppanás, de berugózáskor maradt egy érdekes huppanó hang, mely kimondottan zavaróvá vált a jégbordás utakon. Délutánig bírtam, s ismét emelőre, majd rázópadra került az autó. Feszegettük pajszerrel amit csak értünk, de sehol nem mutatkozott lógás (igaz azon lepődtem volna meg, ha találunk valamit). Aztán szemet szúrt, hogy össze vissza lifegnek a porvédők a hátsó gátlókon, amiket kézzel a kasznihoz érintve pont az ominózus huppanó hangot adták. Rögzítve őket a toronygumihoz teljesen elnémultak, s végre tökéletesen csendes a hátsó fertály...

Ma ismét akcióba lépett a hátsó lengőkar szilentekhez gyártott célszerszám. Mondhatni, hogy már menetrend szerűen decemberben megszólaltak a BMW fenekében a felső lengőkar külső szilentjei. Árukhoz képest azért egész jól bírták a februárban berakott Optimalok, melyek helyére most felsőbb kategóriás Lemförderek kerültek.Tavaly már kidolgoztuk az eljárást, így most már alig egy órát vett igénybe az egész procedúra a műhelybe be,  valamint kiállással együtt. Kíváncsi vagyok, hogy ezek képesek lesznek-e egy évnél - az esetemben ez durván 15 000 km-t jelent - többet szolgálni...

Nem pont így képzeltem ezt a szombat délelőttöt, mert csak egy laza lengéscsillapító cserével fűszerezett olajcsere volt a terv a már megvásárolt alkatrészkupac felhasználásával. Már tegnap este csápra került az autó, hogy az éjszaka folyamán tudjon rendesen kicsorogni belőle az olaj. Ma reggel be is került az új szűrő, a motorolaj, valamint a fékfolyadékot is lecseréltem, mert megjelent a kis vekker kijelzőn. Így legalább most ez is stimmel az autó jelzéseivel, bár ami benne volt sem volt sokkal idősebb egy évesnél. A két első gátló és porvédőinek cseréje viszont nettó két óra szopás volt az igazán durva fajtából, pedig márkaszerviz lévén nem ez volt az első alkalom, hogy ilyet csináltunk. A problémát az jelentette, hogy a Renault rugóösszehúzók nem igazán kompatibilisek a BMW rugóival. Egyszerűen nem lehet velük három tekercsnél többet átfogni, emellett pedig még ferdén is húzta össze őket, durván egy menet mindig hiányzott a végén, hogy rákapjon az anya a gátló szárára. Végül amolyan falusi módon a már összehúzott rugót még összehúztuk két Nissanos összehúzóval.
Mondanám, hogy megérte, hisz nagyon patent, feszes lett az autó - eddig fel sem tűnt milyen nyúlós volt már - , valamint magasabb is lett az eleje, de ezt a tortúrát még az ellenségeimnek sem kívánom. Nagyon remélem, hogy a tavaszra tervezett szervizig nem kell többet hozzányúlni, mert ez a mai tényleg nem volt más, mint fékevesztett körözés a szopórolleren...

A hét elején megvettem a Puntóhoz a jobb hátsó padlólemezt, s ha már egyszer úgyis ki kellett nyitnom a pénztárcám, próbáltam egy körben elrendezni minden szükséges dolgot a BMW-hez is.

Beépítésre vár tehát két első lengéscsillapító új porvédőkkel, valamint 5 liter 10W-40-es Liqui Moly, és egy Knecht olajszűrő.

A mai nap a Puntóról szólt, így beépítésre került a múltkor megvásárolt alkatrészkupac egy jelentős része. Az autó kuplungja már a kezdetektől nehézkesen működött, alig egy centin fogott, és hirtelen terhelésváltáskor éles nyikkanó hangokat is hallatott.
Ahogy lekerült a váltó világossá vált, hogy a kinyomócsapágy döglött, a szerkezet valahogy belevert a váltó házába (ez a adta a fémes nyikkanást), a tárcsa sőt még a lendkerék is annyira elkopott, hogy az esztergályosnak közel 1mm-t le kellett venni belőle, mire újra sík lett a felülete.
A kinyomó villa úgy meg volt szorulva, hogy csak hosszas csavarlazítós áztatást követően vált könnyen mozgathatóvá. Az már csak a hab volt a tortán, hogy maga a szerkezet sem egyforma csavarokkal volt rögzítve a lendkerékhez, melyből a felrakásnál az egyik ilyen kisebbségi egyed feje le is szakadt.
Sebaj, gyors kör a csavarboltba, addig a srácok kiműtötték a bennszakadt részt a lendkerékből, és kis késéssel ugyan, de a helyére került minden. Ha már ott matattunk, lecseréltük a váltóban is az olajat.
Mit mondjak, ráfért (szürke érdekes lötty jött le róla - talán még soha nem cserélték). Végül egy vaj puha kuplung, és könnyedén járó sebességváltó lett az eredmény.
Aztán bekerültek az új lengéscsillapítók is előre hátra egyaránt (előre új porvédőgumikkal), amitől újra úgy áll az autó az úton, mint a cövek, és olyan hetyke magas lett, mint még soha. Alaposabban szemügyre véve az autó alját, úgy tűnik, hogy be kell szerezzek komplett első és hátsó fenéklemezt is a bal oldalra (megkönnyítve a lakatos dolgát). Nem lesz elég csak foltozgatni, ugyanis nemigen van ott már mihez (meg ebben még ha utángyártott is, benne vannak a merevítések), és sajnos a kipufogó is menthetetlennek tűnik. Na meg a szivárgó tankkal is kezdeni kell valamit. Lesz tennivaló a télre...

A futómű, ismét... Múltkor csak a négyoszloposon emeltük meg az autót, úgy hogy végig a kerekein állt. Aztán ahogy újakra cseréltük az első lengőkarok hátsó szilentjeit feltűnt, hogy kicsit húz jobbra az autó, emiatt délután rákészültünk egy laza futóműállításra, ami egy szétborított BMW-ben, és autómentes napban végződött.
Ahogy a paraliften elemelkedtek az autó kerekei a talajtól, érezhetővé vált, hogy van egy kis lógás a bal első keréknél. Diagnózis: a lengőkar belső gömbfeje kottyan. Futóművet csak hibátlan autón állítunk, így gyorsan kikerestem a programban hogy mi kell, s míg a srácok elkezdték szétbontani, el is mentem érte az alkatrészboltba.
Bár már sokszor megírtam, hogy mekkorát csalódtam a Meyle termékekben, de csak ez volt polcon, és ekkor még úgy gondoltam, hogy ma készen lesz az autó. Sajnos a lengőkar külső gömbfeje (a tengelycsonknál) nem így gondolta, és csak a flexnek engedett, idő pedig nem volt már a cserealkatrészt beszereznem. Emiatt az éjszakát emelőn tölti az autó, holnap pedig folyt.köv.

Update 2013.09.21.: Szóval ma reggel elmentem a hiányzó külső gömbfejért, és bepréseltük őket a lengőkarba.
Célszerszámot kellett ugyan készítenünk egy csapágyból, de relatíve simán mentek a dolgok, 10 óra előtt helyére is került minden, és nekiállhattunk futóművet állítani.
Ez az általában fél órás művelet negyed óra híján délig tartott, köszönhetően a reménytelenül berohadt kormánygömbfejeknek. Melegítve is két órás küzdelem volt, pedig vásárláskor állíttattam futóművet, szóval két év elég volt, hogy így összegyógyuljanak. Persze ha anno akik cserélték (már ha cserélték egyáltalán, és nem a gyáriak még mindig) bezsírozták volna, most lényegesen megkönnyítették volna a szombati fakultatív programunkat...

Kíváncsi voltam milyen állapotnak örvend a BMW alja, így tegnap megemeltük, hogy szemrevételezhessem.
Két helyen kell csak megújítanom az alvázvédő bevonatot (fekvőrendőr kicsit megdörzsölte), amit még a tél előtt egy szombaton meg is ejtek valami korszerű kaucsuk alapú alvázvédő felhasználásával. Ezt leszámítva nincs gond, egészséges a kaszni alja. Ha már levegőben volt az autó végignéztük a futóművet is, mégis hogy áll a "Nagykanizsa kontra E36" párbaj. Szerencsére nem lóg semmi, egyedül az első lengőkarok hátsó szilentjei voltak kirepedezve.
Tartottak még (megértük levételnél a levegős dekopírfűrésszel átvágni), de a közelgő műszaki vizsgára való tekintettel vettem egy pár új Optimal szilentet (meg amúgy is jobban alszom, ha tudom, hogy rendben van az autó), amiket ma be is szereltünk (tudom, nem egy top márka, de hátul lekopogom egyelőre hibátlanul teszik a dolgukat).
Ahogy Ed China mondaná, "nem volt egyszerű, de sikerült"...