Járműveim története

És nem a szó "fizikai munkát" jelentő értelmében. Számomra is hatalmas meglepetés, de így az első közös 10 000km-en túl azt a konklúziót kell levonjam az Alfáról, hogy nagyságrendekkel kevesebb munkát ad, mint eddig bármelyik BMW-m. Az persze árnyalja a képet, hogy míg a bajorok amolyan hobbyjármű státuszban voltak nálam, addig a 156-os abszolút használati eszközként kezdte pályafutását. S ez pont amiatt, hogy mindezt a lehető legkevesebb törődést kérve tette ezidáig, megváltozni látszik. Kezdettől fogva szerettem, de ennyire "hálás" tényleg csak egy ilyen "menhelyi kutya" tud lenni, így előbb utóbb nekem is foglalkoznom kell vele a kötelező menetbiztonságon felüli dolgokon kívül is, mert egyszerűen megérdemli. Áprilisban sikeres műszaki vizsgát tett, minden probléma nélkül ment a dolog, de ez nem is volt kérdés. Ekkor került rá egy utángyártott motorburkolat a szanaszét törött gyári helyett, mely sokszor már menet közben is leért az aszfaltra. Ellentétben az E39-hez vásárolt darabbal, ez meglepően jól passzol, minden csavar helye meg, és hellyel közzel ott is van rajta, ahol lennie kell.A legidegesítőbb jelenség a tetőablak beázása volt, melynek a vége az lett, hogy amolyan igazi falusi mód "körbeszilóztuk" az üveget, és kivettem a biztosítékát, hogy még véletlen se nyomkodhassa senki a jövőben. Aki ismer tudja, hogy távol áll tőlem az effajta igénytelenség, s erre már csak amiatt kellett ráfanyalodjak, mert figyelembe véve az autó vételárát, egyáltalán nem volt gazdaságosan javítható a hiba. Mentségemre legyen mondva amit tudtam, azért megtettem, hogy maradhasson a tetőablak, mint működő extra - első körben a tetőkárpitot folyton átázó részen lebontva lokalizáltam (legalábbis ekkor még úgy gondoltam) a víz forrását. Úgy tűnt, hogy a bal "A-oszlopban" lefutó vízelvezető cső tetőablakhoz csatlakozó részénél szivárog a víz, melyre egy awab bilincset téve sikerült egy pofont adnom a szarnak - mondanom sem kell, ugyanúgy beázott.Ekkor felmerült, hogy mi van, ha a túloldalon a szélvédő alatti esővályúban nem tud elfolyni a víz, melytől megtelik a cső, s emiatt csepeg felül a tetőkárpit mögé. Mint az alábbi képeken jól látszik, az elmélet megállta volna a helyét, mert egy zsák virágföldet sikerült eltávolítanom innen, de azon felül, hogy végre tiszta lett a csatorna, s le tudott folyni az esővíz, mindösszesen annyi haszna volt a dolognak, hogy megtudtam, az átmeneti szérián már a kesztyűtartó mögött van a pollenszűrő, és nem itt. Ha már megvolt a helye cseréltem pollenszűrőt, és kifertőtlenítettem a klímát, de a beázás maradt. Elkezdtünk állítgatni a mechanikán, hogy jobban álljon az üveg, melynek annyi gyakorlati haszna lett, hogy sikerült szintbe hozni a tetőlemezzel, s ezzel minimalizáltuk az addig elég jól észrevehető szélzajt, de az első eső alkalmával jobban beázott, mint eddig bármikor. Ekkor vált világossá, hogy új gumitömítés nélkül a régi napszítta kemény vacakkal sosem lesz ez jó, de annak az autó vételárának 15-20%-át is meghaladó értéke miatt egyszerűen nem éri meg tovább küzdeni, s meg kellett lépjük a fentiekben már említett legköltséghatékonyabb megoldást. Üvegtető természetesen maradt, napsütéses téli napokon jól fog jönni, de a nyithatóságot feláldoztuk az inkontinencia megszüntetésének oltárán...Apránként a nagyszerviz is megtörtént az autón, kapott új levegő és üzemanyagszűrőt, s egy új levegőcsövet a régi toldozott-foldozott szar helyett az intercooler és a szívósor közé. Evvel megszűnt a hosszabb menet után álló helyzetben érezhető égett olajszag az utastérben, ugyanakkor sikerült előidéznünk egy eddig meg nem levő - s talán az első valódi hibát a 10 000km alatt - az autón.Történt ugyanis, hogy egyszer csak hibalámpát gyújtott az autó, s teljesen elerőtlenedett. Másnap kiolvasva a turbónyomás (MAP - szívócsőnyomás) érzékelő szakadásával összefüggő hibakód volt a befecskendező számítógép hibamemóriájában. Ezt egy utángyártott ERA gyártmányúra cserélve (tudom nem a legjobb, de szombat délelőtt csak az volt helyben polcon) meg is oldódott a probléma.Végül megtörtént a vásárlás óta halogatott olajcsere is (Mobil 5W-40 Super 3000), melynek keretében kicseréltük a turbó és az intercooler közti gumicsövet is - legyen már új az is címszóval.Ugyanekkor megejtettük a már szintén kezdetek óta esedékes kárpittisztítást is - ég és föld a különbség, szinte másik autó lett belülről.Jelenlegi élethelyzetemből fakadóan szerintem maradni fog egy darabig az Alfa, s emiatt ha továbbra is ilyen hűséges társam lesz, megérdemel egy kis kényeztetést is. Az első futómű még mindig kopog egy kicsit, melyhez megvan minden alkatrész a csomagtartóban, de a bölcső leszereléséhez még hiányzik a kellő elszántság, de előbb utóbb meg kell ejtsük. Tél előtt kapni fog egy alvázvédelmet, s ha esetleg van valami probléma az alján, az javítva lesz. Jövőre mindenképp vezérlést kell rajta cserélni, valamint szeretném a lehetőségekhez képest vállalhatóvá tenni a külsejét is - tetőt, motorháztetőt, s a két lökhárítót ha meg tudom oldani jó áron, akkor újrafényztetem - s akkor kéne rá négy alufelni. Aztán ha tart a lendület ki kéne javíttatni a vezetőülés oldaltámaszának megrogyott töméseit is, hogy ismét úgy tartson, mint újkorában. Na majd meglátjuk...Bár ismét nem sikerült elkapnom a pillanatot, de májusban futásteljesítményét tekintve hivatalosan is a "Magyarországon már eladhatatlan" kategóriába került az autó.

A héten szabadságon voltam, így végre annyit foglalkoztam a motorral, amennyit szerettem volna, sőt - most már tényleg csak az szabott határt az építésnek, hogy szükség lenne azokra az alkatrészekre, melyek (remélhetőleg már csak január végéig) a fényezőnél vannak. Ahogy már az előző bejegyzésben említettem, feketére festettem a hengereket, az eddig tiszta fekete szelepfedeleket pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsiszoltam oly módon, hogy a sík teteje (a MOTO GUZZI felirat kivételével) és a három borda éle fényes legyen. Nagyon jól sikerült, baromira feldobja a blokk kinézetét. Amint ez megvolt, visszaszereltem a kuplungot, lendkereket, s egy kis segítséggel ugyan, de végre visszakerült a blokk a vázba. Eddig ez volt a legörömtelibb pillanat a motor építése során, itt éreztem először úgy, hogy már dereng valami fény az alagút végén.Kipolíroztam a kis szívócsonkokat, melyekre a karburátorok kerülnek, s így visszakerülhettek a térdvédők is a hengerekre. A karburátorok természetesen ki lettek pucolva, és mindenhova új tömítéseket tettem a régiek helyére. Végül felkerültek az új légszűrők, megkoronázva az üzemanyagrendszer visszaépítését.Így már tényleg nem volt semmi akadálya, hogy visszacsavarozzuk a váz felső részét, s összekössük a maradék vezetékeket, bowdeneket, és a hátsó fékcsövet (ez utóbbival volt egy kis matek, igen szűkösen számolta ki a készlet gyártója a hosszát). Kicsit tartottam attól is, hogy az új direktszűrők nem férnek majd el a váztól, de hála Istennek olyan minden, mintha így tervezték volna, csak egy kicsit át kellett alakítanom a kartergáz visszavezetést, amit emiatt már nem lehetett visszakötni a szívóoldalra. Most úgy néz ki a rendszer, hogy a két szelepfedélről közvetlenül rácsatlakozik a lecsapatóra, ennek alsó pontjáról a maradék olaj (ez eddig a gyári megoldás) visszakerül egyenesen a karterba. A felső pontról viszont egy szimpla PVC csővel ki van vezetve a szabadba a karter mögé a felesleges párolgás (gyárilag ez volt visszavezetve az eredeti légszűrőházba) - természetesen az összes cső új.Jótékony hatása, hogy a szívó oldalon már csak friss levegőt kap a motor, hátránya pedig, hogy a szabadba kerülhet némi olaj - majd elválik, hogy egyáltalán mennyi fog itt távozni. Mindenesetre egy plusz szűrőbetét beépítésén még gondolkodom, majd meglátjuk lesz-e rá szükség.Végül megzsírozva, elpucolva visszakerült az önindító, a kipufogó (az új nyitott dobokkal), valamint felöntöttem friss 10W-50-es Castrol olajjal a motort. Még idén megpróbálunk életet lehelni bele, úgyhogy szorítsatok, nagyon szeretném, hogy a következő poszt egy videó lehessen az első indításról...