Járműveim története

Tegnap volt a napja a nemrég betervezett kuplungozásnak. Összekészítettem minden alkatrészt, amire szükség lehetett a procedúra során (kuplung készlet, kipufogó tömítés az Y-hoz, hátsó főtengely szimmering, valamint nyelestengely szimmering a váltóba), s kollégám nyolckor neki is kezdett a váltó levételének. Elég gyorsan ment a dolog - kipufogó le, kardán és rudazat leakaszt, önindító és váltó leszerel. A harang belsejében a kinyomócsapágyon már látszott, hogy mi okozta az ominózus akadást a pedálon. Konkrétan a kinyomóvilla, és a csapágy közötti részen, és a bordák magán a nyelestengelyen igényeltek némi kenést - kis túlzással szinte rozsdásak voltak az érintkező felületek. Aztán szemügyre véve magát a kuplungot megállapítottuk, hogy a lassacskán negyed millió kilométer ellenére is teljesen jó állapotban van a gyári szett - a tárcsa csak 0,4 milliméterrel volt vékonyabb az utángyártottnál (régi LUK 8,6 - új noname Unix-os 9mm), így emiatt, s lényegesen masszívabb kiképzése miatt inkább visszatettük a régit (azt a 102lóerőt elbírja még egy jó darabig). A hátsó főtengely szimmeringet azért kicseréltük ha már itt jártunk (minimális kis könnyezés volt), de a nyelestengelynél nem látszott semmi, így az is maradt még. Meglepően könnyen ment minden, délre készen is voltunk. Már amikor kifelé mentem a műhelyből éreztem, hogy nagyon patent lett a pedál érzete, s még az új kuplungszett ára is a zsebemben maradt. Aztán ötkor, műszak végeztével ért a hidegzuhany, miszerint az alapjárat teljesen megszűnt létezni az autón. Nagyon alacsonyra ejtette a fordulatot, szinte nullán állt a fordulatszámmérő, s közben a motor úgy remegett, mintha csak három henger ment volna. Egyből gyújtás hibára gondoltam, de hazafelé bár nem volt százas, azért egész normálisan ment fordulaton (emiatt az üzemanyagproblémát kizártam). A gyertyákat két éve, s mintegy 40 000km-rel ezelőtt, a vásárlást követően cseréltük, így rendeltem egy új garnitúrát a mai napra (tavasszal úgyis cserélni akartam). Rájuk fért a csere, a két hátsón oxidáció is volt (valahogy kerülhet oda víz), de nem ez okozta az alapjárat hiányát. A légtömegmérő és a folytószelep közti gumicsőbe csatlakozó cső (valami karter szellőző lehet ez is) a csatlakozásnál már repedezett volt (maga a bordás könyök nálam hála Istennek hibátlan), így lecsúszott a helyéről. Reggel fénynél visszadugva, és egy gyorskötözővel rögzítve (tudom, kicsit falusi megoldás) szerencsére megoldódott ez is...

Csak emiatt nem akartam billentyűzetet ragadni, de már régen írtam, s végre újra 100%-osan csendes lett a BMW hátsó futóműve. A múltkori szilentcserének köszönhetően megszűnt ugyan a fémes koppanás, de berugózáskor maradt egy érdekes huppanó hang, mely kimondottan zavaróvá vált a jégbordás utakon. Délutánig bírtam, s ismét emelőre, majd rázópadra került az autó. Feszegettük pajszerrel amit csak értünk, de sehol nem mutatkozott lógás (igaz azon lepődtem volna meg, ha találunk valamit). Aztán szemet szúrt, hogy össze vissza lifegnek a porvédők a hátsó gátlókon, amiket kézzel a kasznihoz érintve pont az ominózus huppanó hangot adták. Rögzítve őket a toronygumihoz teljesen elnémultak, s végre tökéletesen csendes a hátsó fertály...

Ma ismét akcióba lépett a hátsó lengőkar szilentekhez gyártott célszerszám. Mondhatni, hogy már menetrend szerűen decemberben megszólaltak a BMW fenekében a felső lengőkar külső szilentjei. Árukhoz képest azért egész jól bírták a februárban berakott Optimalok, melyek helyére most felsőbb kategóriás Lemförderek kerültek.Tavaly már kidolgoztuk az eljárást, így most már alig egy órát vett igénybe az egész procedúra a műhelybe be,  valamint kiállással együtt. Kíváncsi vagyok, hogy ezek képesek lesznek-e egy évnél - az esetemben ez durván 15 000 km-t jelent - többet szolgálni...

A vásárlást követő szinte már leírhatatlanul hosszú sor szívás végére került pont a héten. Minden kezdet nehéz, így apránként - rengeteg alkatrészcserével - sikerült lecsökkenteni a leállások számát, de igazán jó soha nem lett. Résnyire állandóan nyitott pillangószelepnek köszönhetően ugyan már nem állt meg, de melegben ennek köszönhetően magas (1000 fordulat/perc) volt az alapjárata, hűvösebb időben pedig ingadozni kezdett. Kellett egy jó állapotú szívósor, mellyel nem szív falsot a motor, így még a nyáron vettem is hozzá egy jó állapotú bontott darabot. Mivel a fűtőradiátor cseréjéhez is kellett a hely a tűzfal környékén, így a régi ki, az új pedig alapos tisztítást követően bekerült az autóba. Természetesen újra cseréltük a szívó-kipufogósor tömítést, a leömlő utáni kipufogó tömítést, az összes vákuumcsövet, és az üzemanyaghídra menő benzincsövet is. Evvel szinkronban bekerült a felújított fűtésbox is, benne az új fűtőradiátorral, és a kitisztított fűtőmotorral.
Nem véletlenül volt fagyállószag az utastérben, a régi radiátor már láthatóan folyatott, ugyanakkor el is volt dugulva. Úgy néz ki megérte ennyire szétbombázni az autót, nagyon finoman jár a motor, jó rendezett a motortér, hangtalan a ventilátor, és újra hatékony a fűtés, mert már nem csak fordulaton tud a meleg víz keringeni a fűtőradiátorban.
Ezalatt visszaállítottam a kilométer számlálót is, hogy már csak az általunk megtett kilométereket mutassa. Mint már írtam, egyáltalán nem tervezzük eladni, így ennek ilyen szempontból nincs jelentősége, ellenben ezáltal még inkább magunkénak érezzük a kisautót...

Sikerült vennem a Vaterán egy komplett fűtésboxot a Cabrióhoz (meglepetésemre még a fűtőradiátor is benne volt), így annak ellenére, hogy az eredeti még az autóban van, tudtam haladni a felújítással.
Első körben alaposan elmostam ezt is, ahogy anno a kárpitokat, és a műszerfalat. Közben elmentem a tegnap megrendelt fűtőradiátorokért (két félével szerelték ezeket az autókat, így inkább kértem mindkettőből) és a garázsba, ahol kiszereltem a fűtőmotort, az előtét ellenállást, a vezérlő panelt.
Sajnos a bontott boxról csípőfogóval levágták a bowdeneket, így ezek is átkerültek a régiről. A gondot csak az okozta, hogy egyiknél a hüvely rögzítése el volt törve, így nem a terelőlapátokat tolta a bowden, hanem inkább csak tekergett a műszerfal mögött az erő hatására (emiatt nem fújt máshova levegőt, csak a szélvédőre). Szerencsére a bontott boxon levő maradványoknak ép volt a rögzítőfüle, így ezt felhasználva két félbevágott bowdenből azért sikerült csinálnom egy működőképeset. A fém részeket sorkapoccsal rögzítettem egymáshoz, míg a hüvelyeket egy darab vákuumcsőbe beragasztva, majd zsugorcsővel lezárva egyesítettem. Így leírva ijesztően hangzik, de hibátlanul működik, és egész masszív hatása is van (a képen a kék bumszli). Remélem kellőképp tartós lesz. Végül bekerült az új fűtőradiátor is, hogy majd az egészet egyben csak be kelljen emelni a régi helyére.
Ezt követően kicseréltem minden izzót a műszeregységben, de itt egy kicsit megakadtam a dologgal. Ha sikerülne roncsolás nélkül szétszednem, visszaállítanám a kilométer számlálót is arra az értékre, ami csak a már nálunk töltött kilométereit mutatná. Amúgy is csak az Isten tudja mennyi lehet benne - s bár korai ilyet kijelenteni - de a közös élmények, és a rengeteg munka miatt jó eséllyel sohasem fogjuk eladni, így számunkra teljesen irreleváns amit az órája jelenleg mutat.

Nem pont így képzeltem ezt a szombat délelőttöt, mert csak egy laza lengéscsillapító cserével fűszerezett olajcsere volt a terv a már megvásárolt alkatrészkupac felhasználásával. Már tegnap este csápra került az autó, hogy az éjszaka folyamán tudjon rendesen kicsorogni belőle az olaj. Ma reggel be is került az új szűrő, a motorolaj, valamint a fékfolyadékot is lecseréltem, mert megjelent a kis vekker kijelzőn. Így legalább most ez is stimmel az autó jelzéseivel, bár ami benne volt sem volt sokkal idősebb egy évesnél. A két első gátló és porvédőinek cseréje viszont nettó két óra szopás volt az igazán durva fajtából, pedig márkaszerviz lévén nem ez volt az első alkalom, hogy ilyet csináltunk. A problémát az jelentette, hogy a Renault rugóösszehúzók nem igazán kompatibilisek a BMW rugóival. Egyszerűen nem lehet velük három tekercsnél többet átfogni, emellett pedig még ferdén is húzta össze őket, durván egy menet mindig hiányzott a végén, hogy rákapjon az anya a gátló szárára. Végül amolyan falusi módon a már összehúzott rugót még összehúztuk két Nissanos összehúzóval.
Mondanám, hogy megérte, hisz nagyon patent, feszes lett az autó - eddig fel sem tűnt milyen nyúlós volt már - , valamint magasabb is lett az eleje, de ezt a tortúrát még az ellenségeimnek sem kívánom. Nagyon remélem, hogy a tavaszra tervezett szervizig nem kell többet hozzányúlni, mert ez a mai tényleg nem volt más, mint fékevesztett körözés a szopórolleren...

Ma ismét volt alkalmam a Puntóval foglalkozni. Egész délelőtt elvoltam vele, de még mindig csak a bontási fázisnál tartok. Mindenesetre már kikerült belőle a műszerfal:
Sajnos valami a fűtésboxszal nem jó (már a vásárlás óta csak két állásban működött - szélvédő, valamint szélvédő plusz lábtér), így vettem egy bontottat, s majd megpróbálok a kettőből egy működőképeset összehozni, és a fűtőradiátort is mindenképp kicserélem, ha már ennyire szét lett szedve.
Messze még a vége, de nem versenyfutás, tavaszig úgyis a garázsban pihen...

Ma délelőtt megejtettem a múlt hétvégén elhalasztott beltéri munkálatokat, konkrétan kiürítettem szinte az egész utasteret.

A fenéklemez valódi állapota, amit eddig csak sejtettem, s a szőnyeg és egyéb műanyagok takarásában bújt meg, hozta az "elvárt szintet". Talán csak a vezetőülés bal hátsó lábának állapota (vagy inkább annak teljes hiánya - egy marék vasoxid maradt belőle) okozott meglepetést, már már csoda, hogy senki sem zuhant ki az ott tátongó lyukon keresztül az autóból.

Sajnos a másik oldal sem sokkal jobb, emiatt be kell szerezzek egy jobb oldali fenéklemezt is. Ezt követően elköltözött az autó Miklósfára lakatoshoz, ahol javítva lesznek a fenti hibák, és felkerül a múltkor vásárolt kipufogó rendszer is. Tág a határidő, nem sürgős munka, elég ha február - március tájékára visszakerül, hogy elvégezhessük rajta a még hátralevő dolgokat.

Cserélni kell a szívósort, a fűtőradiátort (ez jó kis meló lesz - műszerfal ki), a kormánymű porvédő-gumiharangjait, mindkét külső féltengelycsuklót, kicsit rendbe kell szedni az elektromos rendszert (nincs semmi konkrét baja, de az összes élete végén járó csatlakozót fel kell újítani), végére kell járni az üzemanyagfolyásnak, cserélni kell a kartertömítést, kéne két H1/H1-es fényszóró, és még ki tudja mi nem jön addig...

A mai nap a Puntóról szólt, így beépítésre került a múltkor megvásárolt alkatrészkupac egy jelentős része. Az autó kuplungja már a kezdetektől nehézkesen működött, alig egy centin fogott, és hirtelen terhelésváltáskor éles nyikkanó hangokat is hallatott.
Ahogy lekerült a váltó világossá vált, hogy a kinyomócsapágy döglött, a szerkezet valahogy belevert a váltó házába (ez a adta a fémes nyikkanást), a tárcsa sőt még a lendkerék is annyira elkopott, hogy az esztergályosnak közel 1mm-t le kellett venni belőle, mire újra sík lett a felülete.
A kinyomó villa úgy meg volt szorulva, hogy csak hosszas csavarlazítós áztatást követően vált könnyen mozgathatóvá. Az már csak a hab volt a tortán, hogy maga a szerkezet sem egyforma csavarokkal volt rögzítve a lendkerékhez, melyből a felrakásnál az egyik ilyen kisebbségi egyed feje le is szakadt.
Sebaj, gyors kör a csavarboltba, addig a srácok kiműtötték a bennszakadt részt a lendkerékből, és kis késéssel ugyan, de a helyére került minden. Ha már ott matattunk, lecseréltük a váltóban is az olajat.
Mit mondjak, ráfért (szürke érdekes lötty jött le róla - talán még soha nem cserélték). Végül egy vaj puha kuplung, és könnyedén járó sebességváltó lett az eredmény.
Aztán bekerültek az új lengéscsillapítók is előre hátra egyaránt (előre új porvédőgumikkal), amitől újra úgy áll az autó az úton, mint a cövek, és olyan hetyke magas lett, mint még soha. Alaposabban szemügyre véve az autó alját, úgy tűnik, hogy be kell szerezzek komplett első és hátsó fenéklemezt is a bal oldalra (megkönnyítve a lakatos dolgát). Nem lesz elég csak foltozgatni, ugyanis nemigen van ott már mihez (meg ebben még ha utángyártott is, benne vannak a merevítések), és sajnos a kipufogó is menthetetlennek tűnik. Na meg a szivárgó tankkal is kezdeni kell valamit. Lesz tennivaló a télre...

A futómű, ismét... Múltkor csak a négyoszloposon emeltük meg az autót, úgy hogy végig a kerekein állt. Aztán ahogy újakra cseréltük az első lengőkarok hátsó szilentjeit feltűnt, hogy kicsit húz jobbra az autó, emiatt délután rákészültünk egy laza futóműállításra, ami egy szétborított BMW-ben, és autómentes napban végződött.
Ahogy a paraliften elemelkedtek az autó kerekei a talajtól, érezhetővé vált, hogy van egy kis lógás a bal első keréknél. Diagnózis: a lengőkar belső gömbfeje kottyan. Futóművet csak hibátlan autón állítunk, így gyorsan kikerestem a programban hogy mi kell, s míg a srácok elkezdték szétbontani, el is mentem érte az alkatrészboltba.
Bár már sokszor megírtam, hogy mekkorát csalódtam a Meyle termékekben, de csak ez volt polcon, és ekkor még úgy gondoltam, hogy ma készen lesz az autó. Sajnos a lengőkar külső gömbfeje (a tengelycsonknál) nem így gondolta, és csak a flexnek engedett, idő pedig nem volt már a cserealkatrészt beszereznem. Emiatt az éjszakát emelőn tölti az autó, holnap pedig folyt.köv.

Update 2013.09.21.: Szóval ma reggel elmentem a hiányzó külső gömbfejért, és bepréseltük őket a lengőkarba.
Célszerszámot kellett ugyan készítenünk egy csapágyból, de relatíve simán mentek a dolgok, 10 óra előtt helyére is került minden, és nekiállhattunk futóművet állítani.
Ez az általában fél órás művelet negyed óra híján délig tartott, köszönhetően a reménytelenül berohadt kormánygömbfejeknek. Melegítve is két órás küzdelem volt, pedig vásárláskor állíttattam futóművet, szóval két év elég volt, hogy így összegyógyuljanak. Persze ha anno akik cserélték (már ha cserélték egyáltalán, és nem a gyáriak még mindig) bezsírozták volna, most lényegesen megkönnyítették volna a szombati fakultatív programunkat...