Járműveim története

Kíváncsi voltam milyen állapotnak örvend a BMW alja, így tegnap megemeltük, hogy szemrevételezhessem.
Két helyen kell csak megújítanom az alvázvédő bevonatot (fekvőrendőr kicsit megdörzsölte), amit még a tél előtt egy szombaton meg is ejtek valami korszerű kaucsuk alapú alvázvédő felhasználásával. Ezt leszámítva nincs gond, egészséges a kaszni alja. Ha már levegőben volt az autó végignéztük a futóművet is, mégis hogy áll a "Nagykanizsa kontra E36" párbaj. Szerencsére nem lóg semmi, egyedül az első lengőkarok hátsó szilentjei voltak kirepedezve.
Tartottak még (megértük levételnél a levegős dekopírfűrésszel átvágni), de a közelgő műszaki vizsgára való tekintettel vettem egy pár új Optimal szilentet (meg amúgy is jobban alszom, ha tudom, hogy rendben van az autó), amiket ma be is szereltünk (tudom, nem egy top márka, de hátul lekopogom egyelőre hibátlanul teszik a dolgukat).
Ahogy Ed China mondaná, "nem volt egyszerű, de sikerült"...

Szóval újra a Punto... Vettem rá két új indexet a fényszórók mellé. A régi fül-törött, repedezett beázós darabok helyére a lámpákhoz hasonlóan TYC gyártmányúak kerültek.
Szebbek, és egy fokkal jobban is állnak a helyükön, mert már nincs akkora rés az utángyártott sárvédő és az irányjelző között a bal oldalon. Persze csoda nem történt, az az utángyártott sárvédő továbbra is kritikán aluli, ugyanakkor a Punto is csak egy olcsó hobby autó, nem pedig restaurálási alap. Kicsit félek is, hogy amint egyre jobb lesz az autó, fokozatosan ki fog esni ebből a státuszból, egyre inkább kezdjük félteni, és egyre kevésbé lesz gondtalan a használata. Elég nagy terveim vannak vele a télen, de ezt mindig próbálom majd szem előtt tartani, hogy egy esetleges "szobor" építését még csírájában megakadályozzam. Használni, és élvezni szeretnénk továbbra is, nem pedig azon aggódni, mikor és hol nyitják neki az ajtót, vagy koccan oda az alja rossz úton. Hogy valami negatívat is írjak, ma elpattant a vezető oldali napellenző fixáló rugója, melynek következtében magatehetetlenül lógott, és himbálózott az egész miskulancia.
Öröm az ürömben, hogy a balossal történt az eset, mert ezen az oldalon rátakar a forgalmi engedély tárolására kialakított kis zseb a kritikus területre, így nyugodtan felvágtam alatta. Holnap muszáj leszünk lemezből hajtani bele egy újat...

Update 2013.09.07.: Szinte egész délelőtt próbáltam megtalálni megfelelő anyagot, amiből le lehet hajlítani a rugót a napellenzőbe, de sajnos vagy gyenge volt, vagy olyan erős, hogy nem tudtam a megfelelő formát kialakítani. B-tervként egy roncsprémiumba leadott Twingoét próbáltuk hozzáalakítani, de két lenyitást követően az is eltört. Nem maradt más hátra, szükség törvényt bont alapon vettem egy pár bontott napellenzőt a helyi bontóból. Ez igaz ötajtósból való, így más a formája, mint az eredetinek (és tükör sincs a vezetőoldalin), de tökéletesen illeszkedik helyére.

Bár a kis Puntónak köszönhetően rendesen felpörgött a blog, a BMW-ről május eleje óta egy karaktert sem írtam. Ennek oka, hogy hála Istennek teljesen problémamentesen teszi a dolgát (összesen két dolog történt - kapott új ablaktörlőlapátokat, és lekerült róla a "316i" felirat), ami ráadásul a cabrio érkezése óta csak a hétköznapi "munkába járást" jelenti. Elsődlegesen ez az oka annak, hogy most mégis van miről írnom, ugyanis ki kellett cserélni a gyári (egyébként öt éves) BMW akkumulátort egy másikra. Már a télen is éreztem, hogy nehezen indít, de valahogy sikerült túlélnie a hidegebb időszakot, igaz egy ideje már minden második szombaton (amikor dolgoztam) töltenem kellett, és ha két napnál hosszabbra nyúlt a hétvége, érezhetően elfogyott belőle a delej. A horvátországi nyaralás egy hete alatt pedig olyannyira megadta magát, hogy már csak bebikázni lehetett a Puntóról. Ma rámértem, és a teszter is cserélendőnek írta, a 480-ból alig 85 ampert produkált.
Kollégám a tavasszal feleslegesen akkumulátort cserélt (mint utólag kiderült motorvezérlőnél vezetékszakadása volt az autónak, nem akksi gond), amit én most elkommunizáltam a BMW-be. Ez 71Ah-s, de mégis alacsonyabb, így jobban be is fér, mint a régi. Most olyan sebességgel teker az önindító, mint még soha...

Ma megjött Németországból a hétfőn rendelt munkahenger, így este első utam a garázsba vezetett, ahol neki is láttam az összeszerelésnek. Legnehezebb része alapvetően a rendszer légtelenítése volt, de lekopogom amióta távoztak a légbuborékok, újra úgy működik, mint régen. Utána alaposan kitakarítottam, és zsírtalanítottam mindent, majd visszakerült az itthon alaposan kimosott zajszigetelő réteg is.
Holnap még apró simítások, valamint egy alapos takarítás vár az autóra, de hihetetlenül jó érzés volt közel egy hét után végre újra a kis Punto volánja mögé ülni.
Erősen addiktív dolog az olasz autó, hát még ha cabrio...

Romokban a Punto. Teljesen szétborítottam a belső tér hátsó traktusát. Kivettük első körben azt a munkahengert amelyik ereszt, felújítás céljából. Aztán jött a szomorú valóság, egybesajtolták az egész miskulanciát, szerelhetőség egyenlő a nullával. Tettem még egy elkeseredett próbát egy helyi targoncás cégnél is, hátha tudnak legalább valami ötlettel szolgálni a probléma megoldására vonatkozóan, de finoman szólva sem róluk fogják mintázni a segítőkészség szobrát. Ez ebédidőben volt, és úgy felhúztam magam a bunkó paraszt hozzáállásukon, hogy még az étvágyam is elment. Aztán jártam egy légtechnikával, valamint hidraulikával foglalkozó boltban is, ahol nagyon segítőkészek voltak. Ettől függetlenül sajnos egy löketben és átmérőben is megfelelő munkahenger elég horror áron lenne, és ha már cserélném, akkor párban, hogy egyforma legyen mindkét oldalon. Ebből a pénzből viszont inkább télen csináltatok alját az autónak, mert ott elég jelentős folytonossági hiánnyal küzdünk. Életbe lépett végül a B-terv, mondván ha úgyis télen lesz a nagy beavatkozások ideje, ráérek evvel is akkor foglalkozni, addig pedig átállunk kézi vezérlésre, elvégre az 1.2-eseken amúgy is kézzel kell mozgatni, ezt a nyarat pedig már fél lábon is végigcsináljuk így. Gondoltam akkor...
Munka után a garázs felé vettem az irányt, és sebtében lebontottam a bal oldali kárpitot is. Lekötöttem mindkét munkahengert a tetőről, az autó mögé álltam, majd egy lezser mozdulattal felhajtani szándékoztam az egészet, amolyan MX-5 módon (az 1.2-es kézi teteje teljesen máshogy működik). "Aszitted mi?" Kigúvadtak a szemeim, és leszállt a tököm, mire nagy nehezen sikerült. Nem mondom, hogy lehetetlen, de rohadtul nem elegáns, és nem könnyű - a lány biztosan nem is tudná visszazárni, ezt nem akarhatom tőle. Meg amúgy is működjön már, ha van. Összeraktam az egészet annyira, hogy fel lehessen húzni a tetőt, összepakoltam a szerszámokat, és hazamentem avval a nem titkolt szándékkal, hogy leütöm az e-bayen azt az egyetlen darab bontott munkahengert, amit még a hétvégén sikerült könyvjelzőznöm. Persze ha már szét volt borítva, alaposan kitakarítottam az eddig hozzáférhetetlen helyeket, és kimostam a hátsó üléssor alatti zajszigetelő betétet, ami szintén tocsogott a hidraulikafolyadékban. Szóval most várom a postát, hogy ideérjen Németországból a csomag. Örülnék, ha már a hétvégére megjönne, de ha csak jövő héten ér ide az sem baj. Augusztus a céldátum, mert a terv szerint Puntóval megyünk a tengerre...

Feltűnt, hogy egyre kevésbé húzta fel az autó a tetejét, emiatt csak nagyon nehezen lehetett lezárni a szélvédőkerethez. Utánanéztünk a dolognak, s kiderült, hogy kevés a hidraulikafolyadék a tetőt működtető szivattyú tartályában (működés közben habzott, és majd egy centivel a szintjelző alatt volt). Felöntöttük, így egy pár napig újra a régi volt, de a nyitások számának növekedésével arányosan nőtt újra a rés a tető, és a szélvédőkeret között. Természetesen megvan, pontosabban jól látható az oka, hogy miért csökken le a mennyiség.
Sajnos a jobb oldali munkahengernél van szivárgás, lebontva pedig az is kiderült, hogy felül magából a munkahengerből folyik el az olaj. Holnap próbálunk vele valamit kezdeni, és remélhetőleg egy szimmeringcsere megoldja ezt a problémát.

Ma elvittem a tető végén, a rögzítő karok alatt található műanyag burkolatot meghegesztetni, mert el volt repedve vagy öt helyen. Csak fekete ABS pálcája volt kéznél a szakinak, így megcsiszoltam, és lefújtam feketére az egészet.
Meg vagyok elégedve a végeredménnyel, abszolút vállalható lett. Ha már ott matattam újrahézagoltam a tető zárszerkezetét, így most könnyen, és sokkal jobban be lehet zárni.
Ha már így belejöttem, vettem két új, igaz utángyártott fényszórót is a botrányosan szar régiek helyére. Ugyanis a Puntóval szeretnénk nyaralni, így tuti megyünk vele éjjel a tengerparton vacsorázni, városba bazározni, amihez elengedhetetlen, hogy lássak is valamit az útból.
Nem mondom, hogy olvad előtte az aszfalt, de lényegesen jobb a fényereje ezekkel...

Ma ki lettek cserélve a tetőben a már teljesen rugalmasságukat vesztett gumiszalagok új erősebb darabokra.
Ennek köszönhetően máshogy csukódik a tető, teljesen behúzza az eddig felálló részt.
Ennek köszönhetően végre normálisan fel lehet rá tenni a mechanikát védő takarót is:
Mégis csak így az igazi...

Ma megejtettük az esedékes nagyszervizt a múltkori alkatrészkupac felhasználásával.
Új lett a komplett vezérlés, a vízpumpa, a segédszíjak és a feszítő, a vízhűtő, valamint a váltótartó bak. Ennek folyományaként új fagyálló van az autóban, és felfrissítettem a fékfolyadékot is a tartályban.
Leszigeteltem vászon szigetelőszalaggal azokat pőre vezetéket, melyek sokszínűségükkel rontották a motortér összképét. Végül került két Abarth embléma az első sárvédők azon részére, ahol gyárilag a Bertone volt anno.
A héten vettem egy kínai (SAL) Voxbox VB 2000 típusú mechanika nélküli mp3-as rádiót (USB, AUX, SD - csak hogy zörögjön benne valami), de sajnos valamelyik hangszóró zárlatos a rendszerben, így egyelőre csak óraként funkcionál. Jövő héten felderítjük melyik csinálja a fesztivált, és kap a helyére valami olcsó recsegőt...

Ha már az alapjárati motor cseréje nem jelentett megoldást, tovább kellett gondolkodnom mégis mi okozza ezt a menet közbeni leállást. Még mielőtt mélyebben beleástam volna magam az 1.6MPI lelkivilágába, a hibatárolóból kiolvasott másik kódra, a fordulatszám jelre, vagy inkább annak hiányára fókuszáltam.
Ahogy jobban átgondoltam, valóban mindig meredeken zuhant a fordulatszámmérő a leállások előtt, így egyre gyanúsabbá vált a dolog. Ami miatt mégis voltak kétségeim, hogy az alapvető tünete a főtengely jeladó meghibásodásának, hogy bizonyos hőfokon nem, viszont később, ha visszahűlt ismét indul az autó. Ennek ellenére a Punto mindig elsőre indult, csak motorfék után alapjáraton megállt. Elkezdtem túrni a netet, hogy valamivel alátámasszam az elméletem, miszerint mégis csak az FHP jeladó a bűnös. Végül az Alfa Amorén találtam egy blogbejegyzést, melyben kísértetiesen megegyezik a probléma a Puntóéval, így ma kicseréltem a jeladót egy új utángyártott darabra. Nem szeretnék semmit sem elkiabálni, de a próbaút alapján azt mondom, hogy jó lett, nem ejti olyan hirtelen a fordulatszámot, és eddig nem állt meg...
Ha már úgyis rendeltem alkatrészt, kértem két új pedálgumit is a fék, valamint kuplungpedálra. Impergomként volt fent az Unix programban, de legnagyobb meglepetésemre Pirelli feliratok díszelegnek a belső oldalukon. Most már tényleg egész olyan a beltér, mint amilyennek lennie kell...