Járműveim története

A figyelmesebb olvasók észrevehették, hogy fent a címsorban elhalványult a Kalos képe, s feltűnt egy új kis autó, egy 2004-es évjáratú MINI One. Történt ez még valamikor a tavasszal, tehát nem kimondottan naprakész a poszt. Mióta 2000-ben piacra került az első "új MINI"-nek számító R50-es széria, édesanyám egy ilyen kis autóról álmodozott. Idén tavasszal vált az álomból valóság, mikor lehetőségem nyílt egyik ügyfelünk zöld MINI-jének megvásárlására. Nem sokat gondolkodtunk a dolgon, JOCó ment, MINI jött. Az autó Olaszországból származik, vezetett szervizkönyves, mi vagyunk Magyarországon a második tulajdonosai (az előzőnél alig másfél évet volt, bármennyire is szerették, rá kellett jönniük, hogy nekik kicsi a mindennapi teendőkhöz). Az autót három teljesítményszintű (a dízel, a JCW és egyéb limitált kiviteleket most hagyjuk) benzinmotorral gyártották, mindhármat ugyanaz a láncos 1600 köbcentis W10-es kóddal ellátott blokk hajtotta (ezekben még nyoma sincs a problémás prince-nek), 90 (One), 116 (Cooper), és 163 (Cooper S - kompresszorral feltöltve) lóerővel. A miénk csupán az "alapverzió", de a zseniális futómű, és az előadásmód miatt így is bőven magában hordozza a jogosítvány elvesztésének lehetőségét. Annyira merev, és masszív - szinte tank szerű - a karosszéria, ugyanakkor annyira pontos és közvetlen a (kis autókban abszolút nem megszokott, már már túl igényes hátul is független kerékfelfüggesztés) futómű, hogy tényleg nincs rá jobb, mint a már ezerszer elcsépelt gokart szerű vezetési élmény. Szinte belelát az ember agyába, elég csak rágondolni egy kanyarra, vagy sávváltásra, s a kisautó már hopp, túl is van rajta. Emiatt csak forszírozott előzéseknél érződhet kevésnek a kilcven ló, annyira jó móka a leggyengébb MINI-vel is kanyarogni, hogy tényleg csak egy még erősebb MINI nyújthat nagyobb élményt ennél. Ennyire jó elsőkerekes autót talán csak a régi (még szívó motoros) Clio RS-t vezettem eddig, de azt sem nevezném jobbnak, csak lényegesen erősebb volt. A vásárlást követően rögtön vettünk rá négy új Hankook nyárigumit, majd megejtettük az olaj (Mobil 5W-30), és az összes szűrő cseréjét. Klímájára rátöltöttünk és fertőtlenítettük, majd beállítottuk a keret nélküli oldalablakokat, mert nagyon süvített már városi tempónál is. Sajnos a múlt hónapban édesanyám már fel is avatta, a jobb hátulját közelebbi barátságba hozta egy villanyoszloppal, így az az elkövetkezendő hetekben javítva lesz (ez sajnos nem volt jó befektetés, mert míg a mechanikus alkatrészek egészen elfogadható áron vannak, a karosszéria elemekért elkért összegek vetekszenek az aranyéval). Ugyanakkor egy kuplungozásra is sort kell kerítenünk, mert igencsak felhangosodott a kinyomócsapágy a már amúgy is elég magasan fogó tengelykapcsolónál. Ezen felül már csak apróságok szükségesek, úgy mint egy új hátsó ablaktörlőkar a régi törött helyére...

Sikerült szereznem az ebay-ről egy új csomagtérnyitó gombot a régi szakadt helyett. Működés szempontjából még nem volt vele baj, de a mikrokapcsolót fedő gumi már teljesen szétszakadt rajta.A csere nem tartott tovább öt percnél, így már végre ez is új az autón. Ha minden jól megy jövő szerdán olajcsere, és végre az új kartertömítés is bekerül...

Ismét kicsit előtérbe került a BMW, lett újra időm, és energiám foglalkozni vele. Hála Istennek nem kell hatalmas dolgokra gondolni, csupán egy olyan apróságnak jártam a végére, mely - a használatot egyáltalán nem befolyásolta - de maga a tudat régóta idegesített, hogy a jobb első fényszóróban az angel eyes karikák eltávolításánál sikerült eltörnöm a szélső (jobbra balra - horizontális) fényszóróállítót. Akkor ideiglenesen sikerült megoldani, hogy a foncsor ne lötyögjön a lámpában, de állítani már nem lehetett többet (pontosabban igen, csak akkor egyből leugrott a foncsor a gömbről, és jobbra balra tudott lötyögni az egész miskulancia a helyén). Emiatt még régebben rendeltem az ebay-ről egy szett állítót, a héten pedig megrendeltem a fényszóró rögzítésére használt gyári csavarokat, és azok műanyag ellendarabjait is a helyi BMW kereskedésben. Ma délelőtt kicseréltem, így újra minden irányban állíthatóvá vált a jobb fényszóró, amit természetesen le is teszteltem, hisz a kiszerelés miatt újra be kellett állítani.

Ha minden a terveim szerint alakul, akkor végre valahára a szeptemberre tervezett olajcsere keretén belül kicseréltetem a kartertömítést is, melyet követően remélhetőleg egy darabig ismét csak tankolni és használni kell a "közlekedő edényt"...

Ma kicseréltem a külső hőmérséklet jeladót, mert a régivel néha teljesen random módon a legnagyobb kánikulában is lezuhant az érték nyolc-kilenc fokra. Aztán ha emiatt úgyis le kellett bontsam a jobb első dobbetétet, megnéztem miért folyik az ablakmosó lámpamosás közben. Az egyik csőcsatlakozás a lökhárítóban már nem volt a helyzet magaslatán, melyet egy AWAB bilincs ráhúzásával javítottam.

A tavalyihoz hasonlóan idén is közel 2 200 km-t tettünk meg a kisautóval - a kalandos indulás ellenére - hála Istennek bárminemű műszaki probléma nélkül:

Múlt csütörtökön ott hagytam abba, hogy beláttam szükségem lesz egy végre megfelelően működő (negyedik) sebességváltóra ahhoz, hogy az eddigi két alkalomhoz hasonlatosan el merjünk indulni Horvátországba (immáron kétszer olyan messze) a Puntóval. Utólag persze könnyen okos az ember, hisz már az előző (kronológiai sorrendben a harmadik - a kattogós) váltó ismeretlenektől történő megvásárlása helyett is a már jól bevált forrásomhoz kellett volna forduljak, de akkor nem lett volna ilyen kalandos az indulás előtti pár nap. Péntek este ugyanis sikerült letárgyalnom a Rteam-es srácokkal, hogy igencsak szükségem lenne (még) egy példányra az ominózus alkatrészből, méghozzá elég sürgősen. Semmi gond, van nekik (Tuti jó? Igen! Nem zúg, visít, kattog? Nem, lepróbált darab, higgyem el, drágább ugyan, de ez tuti jó! Oké, küldjétek, de még a hét elején!) hétfőn futárhoz kerül, kedden meg is kapom. Ezen felbuzdulva szombat kilenckor nekiugrottunk (Köszi Jimy innen is még egyszer!) és tízre már újra váltó nélkül lógott az emelőn a kisautó (még szerencse, hogy tényleg marha könnyen szerelhető, különben tényleg belerokkantam volna ebbe az utóbbi pár napba), majd lefestettem feketére a rozsdás akksitálcát. Aztán eltelt a vasárnap, a hétfő (gyors sms, futárnál a cucc, minden ok, másnap megkapom). Ekkor szabad perceimben kicsit szétnéztem a motortérben, s egy erősen erodált kábelre lettem figyelmes, mely nem is olyan vékony. Evvel sikerült megtalálni az eddigi nem túl acélos (épp kicsit 13V felett) töltésnek az okát is, melyet még aznap teles hosszában újra cseréltünk (generátort pedig bemérettem, az simán tud 14,2V-ot). Kedd dél, csörög a telefonom, az Rteam-es srác a vonalban - "nagy a baj, a barom futár fejtetőre állította a becsomagolt váltót, melyből kifolyt egy kis olaj, s azt ők már úgy nem hajlandók elszállítani. Ha nem hajlandók átcsomagolni, akkor elmegy érte, és még aznap este elhozza nekem autóval, de ha megoldják, akkor sajnos egy napot késik a cucc". Átszerveztem mindent, kicsit határeset így a dolog, de a szerda még pont belefért. Majd szétvetett az ideg egész délelőtt, de sehol a futár, az idő meg csak telik. Délben felhívtam a futárcéget, hogy mégis mi a helyzet, mikorra várható a csomag, melyre a "délután egy és három között" volt a válaszuk. Elég tág intervallum, főleg hogy végül háromkor érkezett meg az emberünk - villám tempóban munkának láttunk, s jól összeszokott párosként (Nem győzöm elégszer köszönni a segítséged Jimy!) összeraktuk a kisautót, mely ötkor - friss Tutela hajtóműolajjal a hasában - saját kerekein gördült ki a műhelyből. Nagy volt a boldogság, hatalmas kő esett le a szívemről (mehetünk a Cabrióval nyaralni), soha eddig nem volt ilyen jó a Punto. A váltó (pedig mint a mellékelt ábra mutatja nincs belőlük hiány) Isteni finom, s mind közül az eddigi legcsendesebb darab. Már csak egy kérdésem maradt - mikor megyünk már nyaralni???

Ahogy már említettem, tervben volt egy olajcsere a nyaralás előtt a motorban és az év elején felszerelt bontott sebességváltón is, de az igazat megvallva nem így terveztem. Hirtelen jött a baj - vasárnap még voltunk vele Balatonfenyvesen strandolni, hétfőn délben pedig már mozgásképtelenül állt a parkolóban egy termetes olajtócsával a hasa alatt. Párom a tőlünk cirka száz méterre levő körforgalomban érzett valami fura "klattyanást", s onnan már épp csak be tudott gurulni a cég udvarára. A csepegő hajtóműolaj és a hangok arra engedtek következtetni, hogy valamelyik féltengely kiugrott, vagy szétesett, de ekkora gondra egyáltalán nem számítottam. Elszabadult a differenciálműben az egyik bolygókerék, mely a tányérkerék alá kerülve kiszakította a differenciálmű házát. Nem volt őszinte a mosolyom, hisz ismét - mióta nálunk van az autó harmadszor - le kellett venni a sebességváltót. Szerencsére egyszerű autó, és már amúgy is jelentős rutinnal rendelkezünk a kérdéses műveletet illetően, így evvel elég hamar megvoltunk. Ekkor - leszerelve róla a diffit - felfedeztünk egy lukat a ház azon részén is, melyet nem tudtunk a régi donorról átcserélni. Gyors információgyűjtést követően - hogy ki tud alumíniumot hegeszteni Nagykanizsán - elvittem az ipari parkba az egész hóbelevancot, ahol másnapra meg is szüntették az ominózus folytonossági hiányt. Aztán ha már megint lekerült az önindító, elvittem azt is felújíttatni, hogy az új perselyekkel megszűnjön a néha jelentkező szorulás. Amikor elkészült minden, egy alapos takarítást követően átszereltük a régi váltóról a komplett differenciálművet. Evvel sikerült összelegózni egy működőképes, ám a két váltó fogaskerekeinek eltérő kopásából fakadó zajok miatt tartós közlekedésre alkalmatlan autót. Magyarán úgy visít a diffi, hogy egy harminc éves Ikarusnak is becsületére válna - dolgoztunk tehát három napig majdhogynem feleslegesen, hisz muszáj leszek ismét venni egy működőképes sebességváltót. Persze a visítozó rettenetet is friss Tutela olajjal töltöttük fel, csak hogy az is vesszen kárba. Ami pozitív, hogy lecseréltük a motorban is az olajat egy MANN olajszűrővel egyetemben 10W-40-es Seleniára, valamint kapott egy új levegőszűrőt is az autó. Mivel 24-én éjjel indulunk nyaralni (650km-re, tehát rögtön élesben fogom tesztelni), sürgősen megoldást kell találnom a sebességváltót illetően...

Update 2015.07.13.: Sikerült szereznem egy felújítottnak mondott váltót, amit ma fel is tettünk az autóra, de örömre sajnos nincs semmi ok. Alapvetően jó a váltó, könnyedén vesz minden sebességi fokozatot, csak ennek meg gázelvételre kerreg a diffije. A srác, akitől vettem pedig csak "handabandázott" a telefonba - mondjuk amennyibe került nem is érné meg még visszaszállítani sem - hogy ez autón volt, és higgyem el hibátlanul tette a dolgát...

Update 2015.07.16.: A három váltóból csináltunk egyet, de igazán jónak sajnos ezt sem nevezhetem. Gázelvételnél ebben a kombinációban is sír a diffi, igaz koránt sem olyan vészes, mint az utoljára felújítottként vásárolt kerregős darab. Kelleni fog egy negyedik váltó...

24-én este irány Orebic - szorítsatok!

A műszaki vizsgán a fékmérés alkalmával fény derült arra, hogy a bal hátsó fék bizonyos pedálerő felett késik a jobb oldalihoz képest. Szétszedtük, és újra cseréltük a bal oldali fékerőszabályzót, valamint a munkahengereket mindkét oldalon. Beállítottuk a légrést, így végre ismét használható a kézifék is az autón - ez utóbbit a nyaralás előtt mindenképp rendbe akartam szedni, megelőzvén, hogy ne adj Isten valahonnan a tengerből kelljen kihúzni az elszabadult autót... Sajnos az autó fékrendszere ehhez a 90 lóerős motorhoz már meglehetősen vérszegény - a 60 lovassal még hellyel-közzel megbirkózhat - kezdetektől fogva nem vagyok vele kibékülve, pedig jelenleg minden alkotóeleme jobb, mint a vásárlás idején. A nyaralás előtt már valószínűleg nem bolygatom ami megbízhatóan működik, de hamarosan...