Járműveim története

Az vagyok, méghozzá nem is kicsi, de leírhatatlan most a boldogságom, mert - in medias res - MEGSZŰNT A VIBRÁCIÓ!!! Szar meló volt a javából, melyben leginkább magamat sikerült igazán megszívatnom. Már kezdetben is az autó rossz végén kerestem a hibát, ami ráadásul elég lassan is esett le, így - bár semmi szükség nem volt rá - sikerült az első féket is felújítanom. Aztán megvilágosodtam, s elkövettem a legnagyobb hibát. Vettem egy pár utángyártott fékdobot a régiek helyére, mondván olcsóbbak, mint az esztergályos. Persze nem hozott megoldást, így tegnap - hisz úgyis már csak a kerékagyak, és a fékbetétek maradtak régiek - kicseréltük azokat is, de azon kívül, hogy jobban fénylik rajtuk a fedőkupak, nem történt semmi. Pontosan ugyanúgy rázott, mint előtte... Kész idegroncs voltam, már hátsó lengőkar deformációkon járt az agyam, de a komplett hátsó híd cseréje előtt amolyan kisebb rossz gyanánt még elvittem a régi gyári dobokat felszabályoztatni. Az eddigiek fényében már egyáltalán nem bíztam benne hogy sikerrel járok, de teljesen kisimultak a fékezések. Most már tudom, hogy csupán azért, mert valami új, egyáltalán nem biztos, hogy jó is - a QH France fékdobok ugyanis újkoruktól fogva ütöttek. Végre olyan lett a kis autó, mint az álom - talán még újkorában sem volt ilyen jó...

Még mindig az ominózus vibráció... Ott maradt abba a történet, hogy elvittem a két első kereket kigörgőztetni, mellyel azon kívül, hogy simábban futnak, és kevesebb rajtuk a súly semmi érdemi előrelépést nem sikerült elérni. Aztán tegnap este próbálgattam az autót, és arra lettem figyelmes, hogy kézifék behúzásakor is megjött a vibráció. Nagy volt az öröm, végre egy kapaszkodó, hátha a dobok ütnek. Vettem két új dobot, rugókat, és fékpofákat - bár ezek szinte még újak voltak, így maradtak a régiek - és ma felújítottuk a hátsó fékeket is. Már lehet, hogy beképzelem, de érzésre határozottan jobb lett. Aztán alaposan megvasaltam a féket, minek köszönhetően szinte minimális rezgés maradt az ominózus sebességtartományban. A kasznit már be sem rázza, csak a pedálon lehet érezni amikor épp hogy simítom a féket. Talán azoknak van igazuk, akik szerint eddig is megvolt a rezonancia, csak most, hogy már minden jó, én is jobban figyelek rá. Úgy érzem minden tőlem telhetőt megtettem, s ha kiforrja magát javítjuk, ha pedig teljesen megszűnik örülünk, de a találgatást befejeztem...

U.i.: Visszakerültek az ETF betétek előre, mert olyan szinten csikorogtak a SIMER-ek, hogy nem lehetett megmaradni az autóban. Aki teheti messzire kerülje el, mert nem egyéb, mint egy igazi ótvar szar...

Update 2014.04.21.: Azért csak nem hagy nyugodni a gondolat, folyamatosan túrom a netet a rázkódás okát kutatva, s úgy tűnik ismét nyomon vagyok. Mivel a kéziféket behúzva is megvan a jelenség, teljességgel bizonyos, hogy hátul van a baj. Dobok és a rugók már újak, pofák újszerűek, kizárásos alapon (mivel más már nincs) maradnak a hátsó kerékagyak, melyek egyben a csapágyak is. Ha már úgyis minden új, ezek se maradjanak ki a szórásból, s úgy érzem, ez jelenti majd a megoldást a problémánkra. Holnap megyek veszek is kettőt, hisz a költséghatékony javításnak már úgyis lőttek...

Ahogy egyre jobb a kis autó, úgy terelődik a figyelmem az eddig háttérben megbúvó apróságokra, melyek megoldása többnyire sokkal nehezebb, mint az ordítóan nyilvánvaló hibáké. Most már leírhatom, hogy ezek számát is sikerült minimalizálni (például az itt-ott beszivárgó esővíz mára már szinte teljesen a múlté), csupán egy apró, de annál bosszantóbb dologgal küzdünk. Tulajdonképp emiatt cseréltük anno a két lengőkart is, hisz azt hittem, hogy a lógó gömbfejek a kiváltó okai annak az idegesítő rezonanciának fékezéskor 80 és 60 km/h között. Bár a futómű érezhetően jobb lett, a rezonancia maradt, s mivel a fékpedálon is érezni véltem a lüktetést, szombat délelőtt szétszedtük az első fékeket, felcsiszoltuk az agyakat, csúszkákat, de sajnos hiába, ettől sem lett jobb. Mérgemben vettem hétfőn két új Brembo féktárcsát a vásárláskor felszerelt CAR-ok helyett, de javulást ez sem hozott. Ekkor elkapott a gépszíj, és felszabályoztuk a helyén az új tárcsákat (érdekes módon volt mit levenni belőle a féknyereg helyzetéhez képest), s vettem egy garnitúra igen "hájtek" SIMER márkájú fékbetétet (egész Nagykanizsán csak ez volt polcon) a régi ugyancsak low end ETF-ek helyett. Ha már ott volt az autó, beállítottuk a futóművét is, ami  igencsak ráfért, mert a lengőkarok cseréjével megváltozott a futómű geometriája. Nagy reményekkel indultam útnak, de sajnos ezektől is csak jobb lett, igazán jó nem, így a napokban amolyan utolsó tippként elviszem az alufelniket kigörgőztetni. Ezt is már régóta (konkrétan a vásárlás óta) tervezem - és rájuk is fér - aztán majd meglátjuk.

A múltkori akció alkalmával kiderült, hogy kicsit lóg mindkét oldalon a támasztógömbfej. Nem volt vészes a dolog, így nem is volt tervben a cseréje, de ma lehetőségem nyílt jutányos áron két komplett lengőkar megvásárlására, melyeket délután be is szereltünk az autóba. Ha már arra felé bontottunk, kicseréltük mindkét külső stabilizátor szilentet is. Egész patent lett a gép - már már túlságosan is az. Nem gondoltam volna anno, hogy eddig eljutunk...

Legutóbbi írásomat követően visszakerült mindennapos használatba a cabrio, így mihamarabb be kellett ütemezni a még hátralevő, leginkább mechanikát érintő javításokat. Az olaj és olajszűrő cseréje értelemszerű, viszont az állandó inkontinencia miatt a kartertömítést is csere érettnek nyilvánítottuk. Természetesen alaposan elmosva került vissza minden a helyére, majd egy éjszakát köthetett a massza - amivel vékonyan megkentük az új tömítést is, biztos ami biztos.Érzésre a főtengely környékén is minden rendben, hála Istennek nem lóg semmi, így a megtett kilométerek ismeretének teljes hiánya nélkül is úgy tűnik, hogy egészséges az erőforrás. Aztán a jobb oldali kormánymű gumiharang következett, s ha már a cseréhez úgyis le kellett venni a kormánygömbfejt, abból is újat tettünk vissza. Pár hete láttam, hogy elég viseltesek a külső féltengely gumiharangok, így azokból is vettem újakat. Jó döntés volt, az utolsó perceiket élték, a balos már kezdte kiverni a zsírt is.Bár tavaly kapott újat, viseltes állapota miatt ismét cserélni kellett a hátsó váltótartó bakot is. Érzésre nem volt vele gond, de sajnos nagyon kirepedezett a gumi és a fém találkozásánál. Szerencsére nem drága, és cserélni sem nehéz, de nem bánnám, ha ez nem válna állandó programmá a tavaszi revízióknál.Ami viszont régebbi történet, az az üzemanyagfolyás, melynek mindenképp végére akartam járni. Mivel nem tudtam pontosan, hogy honnan folyt az üzemanyag - még az is megfordult a fejemben, hogy maga a tank van elrepedve - így leghatékonyabb megoldásként vettem egy bontott tankot. Ezt alaposan kitakarítottuk, és beszereztem az összes ide való gyári gumitömítést is. Aztán lebontottuk a régi tankot és átpakoltunk mindent, kicseréltük a tákolt benzincsöveket, új bilincseket tettünk mindenhova, és egy új benzinszűrővel visszakerült az egész miskulancia a helyére. Felöntöttük a gépet olajjal, benzinnel, majd pár másodpercnyi járatás után egy elég tekintélyes benzintócsa keletkezett az autó alatt. A szerelőnyíláson benézve láthatóvá vált a baj, a már javítgatott üzemanyagpumpa teteje nem bírta az átszerelés során ért erőhatásokat, és újabb hajszálrepedések keletkeztek rajta.

Diagnózis: kell egy új komplett benzinpumpa, szóval update várható!

Röviden tömören így maradtam cabrio nélkül az első igazán tavaszias hétvégére...

Update 2014.03.31.: Délután megjött az új komplett benzinpumpa. Kicseréltük a fenti képen már látható szombaton beépített nyomócsövet is, mert nem igazán bírta a szivattyú 3,5bar-os teljesítményét - dudorodott rendesen. Most jónak tűnik minden, az új tömítések teszik a dolgukat, a tanksapka pedig szisszen minden levételekor (ez utóbbira eddig nem volt példa).

Update 2014.03.29.: S hogy ne maradjon ki semmi, kicseréltem a pollenszűrőt, és fertőtlenítettem a klímát.

Sajnos nem váltak be a TYC gyártmányú H1/H1-es fényszórók. A refi nagyon príma volt, de a tompított körülbelül annyit ért, mintha egy kicsit jobban kinyitottam volna a szemeim. Vasárnap este Hévízről jöttünk haza, akkor szembesültünk a balesetveszélyes hiányossággal. Ezt tegnap némi állítgatás követte, és egy kósza gondolat a 100W-os izzó használatával, de nem szerettem volna leolvasztani a helyéről az autó orrát. Persze jobb egy fokkal sem lett, hanem inkább még rosszabb, így ma visszakapta a - szintén TYC gyártmányú - H4-eseket. Ezeket annak idején szintén nem éreztem megfelelőnek, de így a H1-es után maga a megváltás. Buszos Petya igazad lett - H4 köll a népnek... :D

A mai nap újra birtokba vettük az autót, a karosszériát érintő dolgoknak a végére értem. Visszakerült minden ülés, az első ajtókárpitok, és a rádió a hangszórókkal. A beltér ezáltal késznek nevezhető, bár egy takarítás még ráfér, de ami késik, nem múlik... Találtam a padláson egy szélfogót, amiről fogalmam sincs, hogy mihez való (eredetileg egyáltalán szélfogó-e?), de egész pontosan passzol a Puntóba. Ma ki is próbáltam, és nagyon jól működik. 120km/h sebességig abszolút huzatmentes az utazás (gyorsabban nem mentem), a feladatát tökéletesen ellátja. Felkerültek a szintén ebay-en vásárolt FIAT-os rendszámtáblatartók is, evvel is egységesebbé téve az autó  megjelenését - hisz az ördög a részletekben rejlik. Már tényleg csak mechanikus részeket érintő beavatkozások vannak hátra, amiken előreláthatólag még kora tavasszal végig érek...

Elég eseménydúsra sikeredett a hátsó traktus készre szerelését követő időszak is, ezt próbálom meg összefoglalni ebben a posztban. Megérkezett ugyanis a két flakon Brunox, mely a küszöbön talált rozsda elleni küzdelemhez volt szükséges. A BMW-s fórumban olvastam róla először, ez egy svájci rozsdaátalakító szer, mely epoxy alapozó is egyben. Talán a Korant-hoz tudnám leginkább hasonlítani, de ez ezerszer használhatóbb - rendesen kiszárad, nem hagy maga után olyan nyálkás réteget - mint a magyar társa. Alapos csiszolással kezdtem, majd egy napon át dolgozott a Brunox a kritikus helyeken. Eközben vettem gittet (tudom, hogy kitt, de a magamfajta pszeudorestaurátornak az inkább a Knight Industries Two Thousand), fillert, és a Punto sárgájára legalább egy hangyányit hasonlító sárga festéket és hozzá való lakkot. Életemben először csináltam ilyet, így keresve sem találhattam jobb helyet az első mozdulatok begyakorlására, mint a gumikéder által amúgy is eltakart részek. Az általam szükségesnek ítélt helyekre felhordtam a gittet (néhol túlságosan is vastagon, de itt úgysincs szem előtt), majd vízpapírral becsiszoltam a látható részeken. Ezt követően ment rá egy réteg filler, majd egy nap száradást követően a szín is. Mivel a bal hátsó sárvédő belső peremén is volt egy apró javítanivaló, így lekerült a hátsó lökhárító is az autóról. Ha már hozzáférhetővé vált, lefújtam a hátsó fenéklemezt alvázvédővel, hogy egységes legyen az autó alja. Ezalatt mindenhol megszáradt a festék, mehetett rá a lakk, másnap pedig az alvázvédő a küszöbre is. Egy pár centivel ugyanis feljebb kellett hozni a fekete sávot, hogy teljesen eltakarja a jobb küszöbön a javított részt. Felraktam a csomagtérfedélre az ebay-en vett új trikolóros emblémát, és került egy új antenna is az autóra. Apránként helyükre kerültek a kédergumik, a küszöbburkolatok, valamint a középkonzol is, mely által egészen közel kerültünk ahhoz, hogy összeálljon a kis Cabrio.Kitartás, már látszik a fény az alagút végén...

Örök dilemma, a Punto világításának gyengesége. Először is emiatt cseréltem ki a fényszórókat, igaz akkor még a bentlevők mintájára H4-esekre. Ekkor tűnt fel, hogy ennek ellenére úgy működnek, mint a dupla-optikás lámpák - nem "biluxolt", hanem a távolsági felkapcsolásakor sem vette el a tompítottat. Gyanús lett a dolog, hogy gyárilag nem H4-es fényszóró volt benne, hanem valaki, valamikor átalakította ilyenre. Ezt felszámolandó, visszaalakítottuk a vezetékköteget, s bekerült egy pár utángyártott H1/H1-es fényszóró, amiket természetesen be is állítottunk. Nem mondom, hogy ettől majd olvadni fog előtte az aszfalt, de a szimpla H4-esnél nagyságrendekkel jobb. Levezetés gyanánt állítottunk az ajtókon is, és készre szereltem a hátsó traktust. Halad a projekt...