Járműveim története

Ma ismét akcióba lépett a hátsó lengőkar szilentekhez gyártott célszerszám. Mondhatni, hogy már menetrend szerűen decemberben megszólaltak a BMW fenekében a felső lengőkar külső szilentjei. Árukhoz képest azért egész jól bírták a februárban berakott Optimalok, melyek helyére most felsőbb kategóriás Lemförderek kerültek.Tavaly már kidolgoztuk az eljárást, így most már alig egy órát vett igénybe az egész procedúra a műhelybe be,  valamint kiállással együtt. Kíváncsi vagyok, hogy ezek képesek lesznek-e egy évnél - az esetemben ez durván 15 000 km-t jelent - többet szolgálni...

A vásárlást követő szinte már leírhatatlanul hosszú sor szívás végére került pont a héten. Minden kezdet nehéz, így apránként - rengeteg alkatrészcserével - sikerült lecsökkenteni a leállások számát, de igazán jó soha nem lett. Résnyire állandóan nyitott pillangószelepnek köszönhetően ugyan már nem állt meg, de melegben ennek köszönhetően magas (1000 fordulat/perc) volt az alapjárata, hűvösebb időben pedig ingadozni kezdett. Kellett egy jó állapotú szívósor, mellyel nem szív falsot a motor, így még a nyáron vettem is hozzá egy jó állapotú bontott darabot. Mivel a fűtőradiátor cseréjéhez is kellett a hely a tűzfal környékén, így a régi ki, az új pedig alapos tisztítást követően bekerült az autóba. Természetesen újra cseréltük a szívó-kipufogósor tömítést, a leömlő utáni kipufogó tömítést, az összes vákuumcsövet, és az üzemanyaghídra menő benzincsövet is. Evvel szinkronban bekerült a felújított fűtésbox is, benne az új fűtőradiátorral, és a kitisztított fűtőmotorral.
Nem véletlenül volt fagyállószag az utastérben, a régi radiátor már láthatóan folyatott, ugyanakkor el is volt dugulva. Úgy néz ki megérte ennyire szétbombázni az autót, nagyon finoman jár a motor, jó rendezett a motortér, hangtalan a ventilátor, és újra hatékony a fűtés, mert már nem csak fordulaton tud a meleg víz keringeni a fűtőradiátorban.
Ezalatt visszaállítottam a kilométer számlálót is, hogy már csak az általunk megtett kilométereket mutassa. Mint már írtam, egyáltalán nem tervezzük eladni, így ennek ilyen szempontból nincs jelentősége, ellenben ezáltal még inkább magunkénak érezzük a kisautót...

Sikerült vennem a Vaterán egy komplett fűtésboxot a Cabrióhoz (meglepetésemre még a fűtőradiátor is benne volt), így annak ellenére, hogy az eredeti még az autóban van, tudtam haladni a felújítással.
Első körben alaposan elmostam ezt is, ahogy anno a kárpitokat, és a műszerfalat. Közben elmentem a tegnap megrendelt fűtőradiátorokért (két félével szerelték ezeket az autókat, így inkább kértem mindkettőből) és a garázsba, ahol kiszereltem a fűtőmotort, az előtét ellenállást, a vezérlő panelt.
Sajnos a bontott boxról csípőfogóval levágták a bowdeneket, így ezek is átkerültek a régiről. A gondot csak az okozta, hogy egyiknél a hüvely rögzítése el volt törve, így nem a terelőlapátokat tolta a bowden, hanem inkább csak tekergett a műszerfal mögött az erő hatására (emiatt nem fújt máshova levegőt, csak a szélvédőre). Szerencsére a bontott boxon levő maradványoknak ép volt a rögzítőfüle, így ezt felhasználva két félbevágott bowdenből azért sikerült csinálnom egy működőképeset. A fém részeket sorkapoccsal rögzítettem egymáshoz, míg a hüvelyeket egy darab vákuumcsőbe beragasztva, majd zsugorcsővel lezárva egyesítettem. Így leírva ijesztően hangzik, de hibátlanul működik, és egész masszív hatása is van (a képen a kék bumszli). Remélem kellőképp tartós lesz. Végül bekerült az új fűtőradiátor is, hogy majd az egészet egyben csak be kelljen emelni a régi helyére.
Ezt követően kicseréltem minden izzót a műszeregységben, de itt egy kicsit megakadtam a dologgal. Ha sikerülne roncsolás nélkül szétszednem, visszaállítanám a kilométer számlálót is arra az értékre, ami csak a már nálunk töltött kilométereit mutatná. Amúgy is csak az Isten tudja mennyi lehet benne - s bár korai ilyet kijelenteni - de a közös élmények, és a rengeteg munka miatt jó eséllyel sohasem fogjuk eladni, így számunkra teljesen irreleváns amit az órája jelenleg mutat.

Nem pont így képzeltem ezt a szombat délelőttöt, mert csak egy laza lengéscsillapító cserével fűszerezett olajcsere volt a terv a már megvásárolt alkatrészkupac felhasználásával. Már tegnap este csápra került az autó, hogy az éjszaka folyamán tudjon rendesen kicsorogni belőle az olaj. Ma reggel be is került az új szűrő, a motorolaj, valamint a fékfolyadékot is lecseréltem, mert megjelent a kis vekker kijelzőn. Így legalább most ez is stimmel az autó jelzéseivel, bár ami benne volt sem volt sokkal idősebb egy évesnél. A két első gátló és porvédőinek cseréje viszont nettó két óra szopás volt az igazán durva fajtából, pedig márkaszerviz lévén nem ez volt az első alkalom, hogy ilyet csináltunk. A problémát az jelentette, hogy a Renault rugóösszehúzók nem igazán kompatibilisek a BMW rugóival. Egyszerűen nem lehet velük három tekercsnél többet átfogni, emellett pedig még ferdén is húzta össze őket, durván egy menet mindig hiányzott a végén, hogy rákapjon az anya a gátló szárára. Végül amolyan falusi módon a már összehúzott rugót még összehúztuk két Nissanos összehúzóval.
Mondanám, hogy megérte, hisz nagyon patent, feszes lett az autó - eddig fel sem tűnt milyen nyúlós volt már - , valamint magasabb is lett az eleje, de ezt a tortúrát még az ellenségeimnek sem kívánom. Nagyon remélem, hogy a tavaszra tervezett szervizig nem kell többet hozzányúlni, mert ez a mai tényleg nem volt más, mint fékevesztett körözés a szopórolleren...

Mikulás hozott a Puntónak egy távirányítós központizár vezérlő modult, valamint egy plusz kulcsot.
Nyugodtabban alszom, hogy tudom már kettő van az autóhoz, s nem utolsó sorban mind működik is...

Ma ismét volt alkalmam a Puntóval foglalkozni. Egész délelőtt elvoltam vele, de még mindig csak a bontási fázisnál tartok. Mindenesetre már kikerült belőle a műszerfal:
Sajnos valami a fűtésboxszal nem jó (már a vásárlás óta csak két állásban működött - szélvédő, valamint szélvédő plusz lábtér), így vettem egy bontottat, s majd megpróbálok a kettőből egy működőképeset összehozni, és a fűtőradiátort is mindenképp kicserélem, ha már ennyire szét lett szedve.
Messze még a vége, de nem versenyfutás, tavaszig úgyis a garázsban pihen...

Miután szétbombáztam a Punto belterét, apránként hazahordtam, elmostam, és letakarítottam majdnem minden beltéri elemet.
A nagyszőnyeg alapos kárpittisztításon esett át (három felvonásos tisztítószer-magasnyomású mosó kúra), közel húsz évnyi kosz leírhatatlan mennyiségben ömlött ki belőle. Mivel még friss volt az élmény, így a hátsó "ajtókárpitok" (hátul amúgy nincs ajtó) kerültek sorra. Szétbontottam, majd óvatosan lefejtettem róluk a szövetet. Ezeket kézzel Vanish-sel addig mostam, amíg tiszta víz nem jött le róluk. Mosógépbe nem mertem betenni őket, még így is féltem, hogy összemennek, vagy sérülnek. Végül a közel két évtizednyi napfény, és egyéb időjárási viszontagságok általi nyúzás ellenére is jól viselték a kúrát, szépen megtisztult mindkettő. Ezt követően összelegóztam ragasztópisztollyal a középkonzolt, és magát a kárpitot. Mindkettő törött volt, egyik jobban, másik kevésbé, ettől függetlenül egész jól sikerült az eredeti formát kialakítani.
A szövet az egyik oldalon szakadt volt, melyre azt találtuk ki, hogy varrást követően valami bulis folt mögé rejtjük. Persze a szimmetria jegyében vele szembe is kell egy, így az Ebay-en keresgélni kezdtem, hogy mik a lehetőségek. Eleinte ide is Abarth címert gondoltam, de amint megpillantottam ezeket a régi Fiat 500-asokat ábrázoló foltokat, rögtön tudtam, hogy ez kell. Vita csak a színt illetően volt, én az egyiket pirosnak szerettem volna, de barátnőm - a tulaj - nyomására a Cabrióhoz hasonlatosan sárga lett mindkettő. Ma édesapja megvarrta, este pedig a BMW számlaphoz is használt ragasztó sprayvel felkerült a helyére. Magam is meglepődtem, hogy milyen jól sikerült. Szinte minimális a ránc és a lógás, valamint a lukak is ott vannak, ahol lenniük kell.
Szerintem jól fog mutatni a helyén, és tökéletesen passzol a Punto "buli autó" (de utálom ezt a kifejezést) imidzsébe...

Tegnap hívott a lakatos, hogy kész az autó, így ma délelőtt kimentünk megnézni, milyen is lett. Szépen megcsinálták, nincs többé luk, s az alvázat, valamint a kerékjáratokat is kifújták rücsivel.
Addig is helyet kell neki csinálnom a garázsban...Felkerült a kipufogó is, egyedül a gázgyorsítót sikerült nekik fordítva behegeszteni, melytől hupogó hangja volt a kiáramló gáznak, és fulladt tőle a motor. Ezt a kis fiaskót még ma javítják, s hétfőn hazakerül az autó.
Addig is helyet kell neki csinálnom a garázsban...

A hét elején megvettem a Puntóhoz a jobb hátsó padlólemezt, s ha már egyszer úgyis ki kellett nyitnom a pénztárcám, próbáltam egy körben elrendezni minden szükséges dolgot a BMW-hez is.

Beépítésre vár tehát két első lengéscsillapító új porvédőkkel, valamint 5 liter 10W-40-es Liqui Moly, és egy Knecht olajszűrő.

A héten megcsiszoltam, és lefújtam matt feketével a téli felniket. Nem a szépségdíjas kivitelezés, hanem a levelesen hámló rozsda felszámolása volt a cél, ami úgy néz ki, sikerült is.

Ma reggel a Punto bontása előtt sebtiben fel is szórtuk őket. A felállás a régi, immár harmadik telüket kezdik a W442-es Hankook-ok, a dizájnt pedig a tavaly vásárolt E46 dísztárcsák adják.