Járműveim története

...mármint abba a bizonyos ürülékbe, azt a bizonyos rögzítőelemet. És az igazat megvallva ez is csak féligazság. Mert mi a helyzet a "szarolasszal"? Tulajdonképp semmi - augusztus eleje óta poszt sem született, s akkor sem azért ragadtam billentyűzetet, mert baja volt - hisz sokak számára biztos meglepő, de amolyan "tanken fahren" jelleggel, szinte hiba nélkül üzemel az Alfa. Azért csak szinte, mert vásárlás óta másodízben produkált egy "valódi elromlást" (számomra a TMK, a kopó fogyó alkatrészek, valamint a már vásárláskor is ismert hibák nem tartoznak ide). Ahogy egyre korábban sötétedett, feltűnt, hogy baromira nem akarnak figyelni rám, amikor tolatok ki valahonnan, ami működő tolatólámpák nélkül, nem is volt elvárható. Mivel az izzók, és a biztosíték jó volt, nem maradt más hátra, mint ezerpárszáz forintért venni egy új tolatólámpa kapcsolót, amit relatíve könnyedén ki is cseréltem. A kábelcsatlakozó sem volt a helyzet magaslatán, azt kollégám javította meg.Fény gyúlt az éjszakában, azóta újra tökéletesen működik minden. Lassan már egy éve, hogy szereztem két új első lengéscsillapítót (tudom nem egy top márka, de amennyit fizettem érte annyit bőven megért), hozzájuk tartozó toronyszilenteket, valamint két első TRW stabpálcát, mert pár csendesebb hónapot követően valami mindig megszólal az első futóműben. Lassan már kezdem megszokni - így tulajdonképp türelemre is tanít az Alfa, hisz a régi énem már rég agyfaszt kapott volna ettől - hogy többet használom finoman kopogó futóművel, mint néma csendben. Mivel már szinte minden volt legalább egyszer cserélve az első futóműben, s csak a lengéscsillapítókhoz nem nyúltunk eddig, azt gondoltam, hogy ezek kopoghatnak hőmérséklet függvényében hol jobban, hol kevésbé. A héten le tudtam tenni az autót egy napra, így ki is lettek cserélve - s bár csökkentek a zajok - de nem hozta a várt eredményt. Csütörtökön a kerékcsere alkalmával (ismét az autóval kapott négy komplett kerék került fel a 2015-ös Nokianokkal) egy kis segítséggel kicseréltem a stabpálcákat is, de nem volt semmi baja a régieknek sem. Sebaj, ismét újak ezek is. Szerelgettük kicsit itt, kicsit ott, de a probléma gyökere valahol máshol lehet - arra gondolok, hogy a belső stabszilentek kezdik újfent megadni magukat (vagy maga a rúd kopott már meg annyira a több, mint 300 ezer kilométer alatt, hogy hamar kinyúlósodik rajta az új szilent) de azok egyelőre még biztosan maradnak. Ha nem muszáj, akkor a tavasszal esedékes műszaki vizsgáig már nem áll szándékomban hozzányúlni. Elzörög ez még így a télen, aztán majd úgyis meglátjuk...

Tudom, hogy nem volt egy szépségdíjas darab, millió karc, és leverődés borította eddig is a testét, amiket olcsó ecseteléssel fedtem el annyira, hogy nyolc-tíz méter távolságból, kicsit hunyorítva vállalhatónak tűnjön az összkép. Ma munkából hazaérve megálltam a szokásos helyen a parklóban, s az esti bevásárlásra indulva már ez a kép fogadott:Mostantól már nem csak szimplán agyonecsetelt, hanem egy agyonecsetelt és deformálódott hátsó lökhárító, meglehetősen korlátolt mértékben boldog tulajdonosa vagyok.Tisztában vagyok az autóm állapotával, így valószínűleg semmit nem parádéztam volna a dolgon, hisz egy kék sárgával, vagy egy "deákkal" sem lettem volna sokkal előrébb, de legalább annyi gerinc lett volna benne, hogy egy fecnin odaírja, hogy bocs, én mentem neki. Mert ahhoz hogy ez így meghorpadjon, még legbalfékebb autós antitálentumnak is éreznie kellett a kontaktot. Az viszont már biztos, hogy az autó külsejét illető terveim mennek a süllyesztőbe, hisz ha nem ilyen lett volna már amúgy is a kiindulási állapot, és egy hibátlan autón okoz ilyesfajta sérülés Mr. F@aszfej, már tuti idegbajt kaptam volna...

Így, hogy elértük a 320 000 km-t, esedékessé vált az aktuális szerviz. Már rég beszereztem a szükséges alkatrészeket, így csak az időpontja volt kérdéses.Maradtam a már bevált márkáknál, így Bosch olajszűrő, és 5W-40-es Mobil Super 3000 olaj került a motorba egy új Febi leeresztőcsavar társaságában.Az én fejemben kialakult karbantartási programja az autónak a tavaszi levegő, és pollenszűrő, valamint minden megtett 10 000 km után olaj, olajszűrő, és gázolajszűrő csere. Ez utóbbit biztos van aki feleslegesnek tartja, de nem egy nagy összeg, a cseréje sem tart 15 percnél tovább, s ismerve a magyar gázolaj nem létező minőségét inkább így, mint ritkábban. Természetesen ebből is Bosch-t kapott.Aztán ha már csápon volt az autó, ismét elfújtam egy flakon alvázvédőt ügyelve a kényesebb pontokra, hisz idén kezdeti terveimmel ellentétben biztos nem fogok odaérni a lakatoshoz, így ki kéne bírja jelentősebb romlás nélkül a jövő tavasszal esedékes műszaki vizsgáig. Bár mindig a tél a kérdéses, de egyáltalán nem romlott az állapota a legutóbbi beavatkozás óta.

Közel két hónapja írtam utoljára bejegyzést (egész véletlenül szintén az Alfáról) viszont már annyi piszlicsáré apróság történt az autóval - amikért önmagukban külön posztot nem volt érdemes írni - hogy nem várok a közelgő olajcseréig, mert annak úgy már félő, hogy "Csikósi" méreteket öltene a hossza. A múltkori írásomból a kuplungozás grandiózus élménye miatt kifelejtettem, hogy áprilisban megejtettem a már szokásosnak mondható tavaszi légszűrő, valamint pollenszűrő cserét, összekötve egy klímatisztítással.Szintén ekkor tettem két 17cm-es Blaupunkt hangszórót az első ajtóban levő gyáriak helyére, az utóbbiakat pedig elköltöztettem hátra. Már mindkét hátsónak szakadt volt a membrán része a peremén, így elmondható, hogy rájuk fért a nyugdíjazás. Nem mondom, hogy ezután autóhifi versenyre fogok vele járni, de a Blaupunktoknak köszönhetően kicsit teltebbek lettek a mély hangok, a selejtek kiiktatásával pedig megszűnt a recsegés. Már csak az első ajtókban levő kábelátvezetőkre kéne ránézni, mert azok miatt rossz úton néha elhallgat egyik egyik oldal.Aztán időhiány, és egy hirtelen jött munkahelyváltás miatt sztornóztam az előző poszt végén idén nyárra betervezett karosszériát érintő munkálatokat, így szintén átmeneti jelleggel a múltkor már bevált módon ismét folytonossá tettem néhány lyukat az alján (így alulról már nem tud beázni, és talán tovább nem is romlik). A tartóelemek szerencsére hibátlanok, de a hátsó fenéklemezek - feltehetően még az előző tulajnál történt, és nem kezelt rendszeres beázások miatt küzdenek némi folytonossági hiánnyal. A tél előtt kapni fog még egy réteg alvázvédőt, aztán tavasszal a műszaki vizsga után majd úgyis kiderül hogyan tovább. Egy már vásárlás óta fennálló apró, ám annál idegesítőbb apróságnak is sikerült pontot tenni a végére, miszerint ha mostam az első szélvédőt, úgy mindig csurgatott egy kis vizet a hátsóra is. Ez azért volt bosszantó, mert emiatt mindig moshattam - sok esetben tök feleslegesen - azt is. Mivel egy motor nyomja előre hátra egyaránt a vizet, világos volt, hogy az irányváltó szelepe nem tud zárni teljes mértékben. Rendeltem hát egy új komplett szivattyút, amit egy alapos tartálymosással összekötve be is építettem. Azóta csak ott, és az a szélvédő lesz vizes, amelyiket éppen mosni akarom.Került új feszítőgörgő a hosszbordásszíjhoz - ez utóbbi is egy elmaradt tétel, még anno a vezérléscsere alkalmával sikerült úgy elbújnia az alkatrészes dobozban, hogy nem került beépítésre. Június elején aztán volt egy kis szabadidő, és pótoltuk a hiányosságot, így már ez sem lóg ki a sorból.Ugyanekkor - ha már úgyis csápon volt az autó - kiszúrtam, hogy igencsak repedezett az összes kipufogófüggesztő gumi. Filléres tétel, kapott újat ezekből is. Annyit tuti nem bírnak ki, mint a gyáriak, de egy pár évig talán jó lesz.Tavaly felpolíroztam géppel a fényszórókat, de sajnos utókezelés híján elkezdtek visszamattulni. Gondolkoztam új utángyártott lámpatesteken, de szervizes pályafutásom alatt eddig csak elvétve sikerült olyat találni, aminek van valami értelmezhető vetítési képe is, így hamar elvetettem az ötletet. Vettem TurtleWax-os felújító szettet, és azokkal alaposan megdolgoztam a gyári Carello-kat. Az eredmény nagyon jó lett, de itt inkább az a kérdés, hogy vajon mennyire lesz tartós.Egy hirtelen ötlettől vezérelve még utolsó projektként a régi munkahelyemen lefestettem a rozsdás ütött-kopott ablaktörlő karokat matt feketére. Nem volt egyszerű lehúzni őket, pedig tavaly az esőcsatorna tisztításakor meg voltak bolygatva ezek is. Most kaptak rézpasztát, hogy ne rohadjanak ismét ennyire össze.Ahogy hazaértem az utolsó munkanapomon, arra lettem figyelmes, hogy nem világít az üzemanyagszintjelző, és az óra alsó fele. Bár nem volt nehéz, de jól szét kellett bontani a műszerfalat az izzócseréhez.Természetesen kicseréltem mind a hatot, s az is csak ekkor tűnt fel, hogy a szegénységjelzőé már valamikor régebben kiégett, a hamutartóé pedig valószínűleg mióta nálam van soha nem is volt jó. Most ismét fényárban úszik a középkonzol.Végül a napokban nekiláttam, hogy a denaturált szeszes módszerrel eltüntessem a kopott, ronda és mára már gusztustalanul ragadós "soft-touch" bevonatot az ajtóbehúzókról. A kiszerelés könnyen ment, s egyik este az oldalborda legnagyobb örömére a konyhaasztalon elkezdtem lemosni róluk ezt a maszatot.Ekkor szembesültem vele, hogy az Alfa esetében nem szép fényes fekete műanyag lakik a bevonat alatt, mint sok VW csoportos autó esetében, hanem egy porózus tapintású szürkésfehér rondaság. Ezek festés nélkül nem kerülhettek vissza (azt pedig mégsem vállalhattam be otthon), így jobb híján, hogy legyen valami kis sikerélményem, kivakartam az évtizedes mocsokból az ablakemelő kapcsolókat.Tegnap jutottam el addig, hogy lefújjam őket matt fekete festékkel, s újra elfogadható külsőt kapjanak. Szerencsére az időjárás is kegyeibe fogadott, pikk-pakk megszáradt mind a négy.Visszaszereltem a kapcsolókat, és mehetett minden a helyére. Azon felül, hogy sokat dobott a beltér megjelenésén, végre nem azokhoz a ragacsos vackokhoz nyúl az ember, s ez az érzés megfizethetetlen...

Már tényleg nem akartam tovább halogatni az egyre inkább gyengélkedő kuplung cseréjét, így a héten egy laza másfél napos körrel a szopórolleren sikerült abszolválni a dolgot.Már tavaly megvettem a komplett szettet, de tartva a cserével járó tortúrától halogattam amíg csak lehetett. Durván egy hónapja érte el azt az állapotot, hogy az egyre durvább induláskori remegés már elszakította a felső motorkitámasztót, s folyton érezhető volt a rezonancia a kuplungpedálon is.Írnám, hogy pikk-pakk lejött a váltó, s megvolt a csere, de ezt csak egy masszív félnapos bontást követően sikerült elérni. A szétakasztott futóműben is mindjárt adta magát, hogy kell két új lengőkar a bal oldalra. Nem lepett meg a dolog, hisz a felsőt mindig csak szilentcserékkel javítgattuk - várható volt, hogy lassan a gömbfej is lógni kezd. Sebaj, kapott újat alul felül egyaránt.Remek alkalom volt ez a futómű hibáinak feltárásán felül a motor és váltótartók cseréjére (háromból kettő alsót cseréltünk) - ha már úgyis el volt választva a gépezet a kasznitól.Ezt követően már csak a felső motorkitámasztó, valamint egy futóműállítás volt hátra, hogy sikeresnek tekinthessük a beavatkozást. Most, hogy műszakilag egészen közel került a tökéleteshez, még rendbe kell tenni az ideiglenesen kókányolt fenéklemezt, s bár eredetileg nem terveztem, de kicsit próbálunk javítani az autó által nyújtott esztétikai élményen is.Tervbe van a küszöbökön levő horpadások javítása, valamint ezek, a motorháztető, és a lakkhibás tető újrafényezése, hogy ha hunyorítva is, de végre ki is nézzen valahogy. Ennek a fene nagy csinosítgatásnak előszeleként kaptam három egészen hibamentes dísztárcsát (Köszi Laci!), így végre ki tudtam válogatni négyet, amik tényleg jók.

Bizony, újra képes a címben szereplő műveletek végrehajtására a Guzzi:Dióhéjban, hogy mégis hogy jutottunk el idáig. Beállítottuk a szelephézagokat, s a múltkor kivágott tömítések felhasználásával felragasztottuk a vezérlés burkolatát, és az olajteknőt. Visszakerült a gyújtás, a generátor, és pikk pakk újra a vázban volt a blokk.Innen úgy elkapott a gépszíj, hogy egy szerdai napon készre szereltem mindent. Elmostam a légszűrőket, s befújtam őket friss olajjal. Összeállt a tél folyamán megálmodott új kartergáz rendszer is egy Renault gázolajszűrő felhasználásával, mely az eredeti, de kissé már lyukas műanyag kanniszter helyett lecsapatóként funkcionál. Kész lett a váz, az elektromosság, felkerült a tank, friss olaj, valamint olajszűrő, így nem maradt más hátra, mint az első indítás. Az akkumulátor ugyan fel lett töltve előző nap, de egész télen a földön hevert, így csak bika segítségével tudtuk életre kelteni a motort. Azóta indult  segítség nélkül is, de nem teker valami virgoncan, így ez utóbbinak lehet új állja a helyét.

Rég éreztem ekkora megkönnyebbülést, s alig vártam, hogy újra mehessek vele. Első körben ez elég rövidre is sikeredett, hisz egy kis olajpatakocska jelent meg a blokk mindkét oldalán. Kiderült, hogy az olajgombát nem húztam meg rendesen, így az alól tört a felszínre a kenőanyag. Öröm az ürömben, hogy ezek szerint egy kis olajnyomást azért csak sikerült összehoznunk - nem mellesleg a visszajelző sem villogott eddig.Cserélnem kellett a hátsó féknyerget tartó anyákat is, mert az egyikben megszakadt a menet, s a próbaút során el is veszett belőle a csavar. Nem volt egy nagy kaland, a legnehezebb művelet a hátsó kerék ki, illetve beszerelése volt.Eddig nagyon jónak tűnik a gép, bár túl nagy távokat még nem tettem meg vele. Nincs semmi rendellenes zaj, húz is rendesen, valamint az olajnyomás is megfelelőnek tűnik.Apróságok persze akadnak mindig - lekerült a tavaly gyártott szélterelő, átadva helyét egy új lámparácsnak, s a jövőben a hátsó fékhez tartozó féklámpakapcsoló is újragondolást kíván. Ezt leszámítva nagyon is jónak tűnik, ezért remélem mostanában nem kell, ilyen mélységben hozzányúlnom...

A héten végre összeállt minden helyben és fejben egyaránt, így sikerült ismét - a motor nálam töltött pályafutásában immár másodszor - eljutni arra a pontra, amikor megcsillanni látszanak egy működőképes Moto Guzzi reményteli fényének fotonjai a motornélküliség rideg alagútjának sötétjében (hú ez bizarr képzavar lett).Vettem új hengertalp, hengerfej, valamint szelepfedéltömítéseket, kollégám pedig vágott újakat a Magyarországon reális áron beszerezhetetlenek helyett (olajteknő, és a vezérműlánc burkolata). Innen már csak egy kis szabadidő és megfelelő lelkiállapot kellett, hogy megkezdődjön az érdemi munka. Első körben visszaszereltem a hajtókarokat a főtengelyre (természetesen minden csavart az előírt nyomatékra húzva), ami a gépműhely nem túl egyértelmű jelölései miatt, csak másodjára sikerült rendesen. A hajtókarcsapágyak maradtak a régiek, azok szerencsére nem sérültek a nyugvócsapágyak számára oly végzetes olajnyomás hiány következtében.Összehúzattuk a két blokkfelet, majd szépen sorjában helyére került a vezérműtengely, az immár feljavított olajpumpa, az olajnyomásgomba, a vezérműlánc, a feszítője, és a lánckerekek is. Szimmeringek hibátlanok maradtak, így azokból mind a régiek kerülnek vissza.Dugattyúk, hengerek, hengerfejek következtek, s most ott tartunk, hogy van egy már körbeforgatható motor a satupadon. Innen már nincs sok hátra, s bár a jövő hetem elég sűrűnek ígérkezik, de ha minden a terveim szerint alakul, jövő hét végére - vagy legkésőbb az azt követő elejére - már önerejéből képes lehet tovagördülni a gép.Mikor tavaly elhatároztam, hogy ismét nekiugrunk a felújításnak, megfogadtam, hogy ha egyszer elkészül, egy vlog bejegyzéssel ünneplem az örömteli pillanatot. Persze vannak kétségeim a dolgot illetően, hisz a kommunikáció verbális formáját sajnos nagyságrendekkel alacsonyabb szinten űzöm, mint a billentyűzetkoptatást, de talán sikerül majd úgy vágni, hogy értelmes mondatokká álljon össze a zavart makogásom. Aztán ahogy a vak is mondta: "majd meglátjuk..."

Múlt hét pénteken - cirka három eseménydús hónap után - végre visszakerült a blokk taszári gépműhelyből. Érdekes, mert egészen eddig volt bennem egyfajta közömbösség a motor iránt, de most, hogy újra derengeni kezdett a fény az alagút végén, ismét egészen rápörögtem a dologra.Szóval ismételten vonalba fúrták, gyártottak új csapágyakat melyekhez most már a főtengelyt is köszörülni kellett, valamint lesíkolták a forgattyúsházon az olajpumpa felfekvő felületét. Szeretném, ha most végre nem állna semmiféle olajnyomás hiány a tartósság útjába, így ennek kiküszöbölésére nagy hangsúlyt fektetek.Természetesen az ellendarab, azaz maga az olajpumpa sem úszhatta meg beavatkozás nélkül. Sikerült találni olyan esztergályost, aki be tudta fogni, így ez is megszabadult felületén burjánzó bemaródásoktól.Kapott újat a széthullott tűgörgős csapágy helyett, így most már nyugodt a lelkiismeretem annak tükrében, hogy a lehetőségeinket kihasználva minden tőlünk telhetőt megtettünk a megfelelő, és stabil olajnyomás előállításának érdekében.Elkezdtem elmosni a még hátralevő alkatrészeket, ügyelve arra, hogy mindenhol megszabaduljunk a nem kívánatos fémszemcséktől, így alaposan kimostam az olajteknőt, és annak szűrőjét is.Ha már evvel babráltam, kollégám kijavította a részben megszakadt olajleeresztő csavar menetét, s került ide egy ennek megfelelő új csavar.Apránként azért összeáll minden: elkezdjük legyártani a kevesebb precizitást igénylő tömítéseket, valamint beszerzem azokat, amiket nem tudunk mi kivagdosni (hengertalp, hengerfej). Újra kell gondolni a motor kartergázának lecsapatását, s innen az olaj visszavezetését is a blokkba, mert anno itt a régi kis gyári műanyagtartály viseltes állapota miatt elég sok olaj elfolyt feleslegesen. Kezdem újra érezni a tenniakarást a motor ügyében, így lassan újra lendületbe hozzuk az érdektelenség zátonyán megfeneklett motorprojektet...

Ha valaki egy kicsit utánajár, elég hamar be kell lássa, hogy valamit nagyon eltaláltak anno az olaszok az 1.9 JTD-n, s "szarolaszozók" ide, vagy oda, de korának talán egyik legjobb, legmegbízhatóbb dízelmotorja, főleg a nyolcszelepes változat. Ennek nagytestvére (2.4 JTD) volt az első sorozatban gyártott common rail dízelmotor, s jól mutatja, hogy ez végül mennyire bevált - hisz szégyen, vagy sem - de a V6-os Busso motorokat leszámítva az Alfa tipikusan az az autó lett, ami talán dízellel problémamentesebb. Aztán a TwinSparkok kimúlásával a 159-esnél a gyártó elért arra szintre, hogy az 1750TBi-t leszámítva (ami amúgy elég későn jelent meg, s méretéhez képest elég irreális fogyasztásra képes) nem is maradt értelmes benzines alternatívája a JTD motoroknak. Homlok egyenest szembe megy a sztereotípiákkal az én 156-osom is, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy nem szolgáltat kellő témát a blogra, s ilyen "alibi posztot" kell írjak tulajdonképp a semmiről...Még a tél folyamán elcseréltem a lakásfelújításból megmaradt gázbojlert négy 15-ös tojástartó alufelnire, melyek se jók, sem pedig szépek nem voltak. Ki kellett görgőztetnem a négyből hármat, egynél pedig fel kellett hegeszteni a kitört peremet is.Megcsiszoltam, s lefújtam mind a négyet szórókittel, ezüst keréktárcsa festékkel, valamint lakkal is. Kerítettem hozzájuk négy új felniközepet, s felkerült rájuk a tavaly szerzett négy Pirelli nyárigumi. A dolog pikantériája, hogy alig elkészültek, el is adtam őket, így továbbra is az autóhoz kapott két garnitúra lemezfelnivel operálok.Még szintén a télen egy hirtelen ötlettől vezérelve benéztem az összes 156-oson bénán álló légzsákfedél mögé, s lám, el volt törve a bal oldali rögzítőpatent.Felbuzdultam a dolgon, s rendeltem egy csomag új patentet. Valamit javult ugyan a helyzet a cserét követően, de úgy látszik a fedél önmagában is csálé gyárilag (plusz a 16 év napsütés és hőingadozás sem feltétlenül javított a helyzeten), így valószínűleg soha nem fog már tökéletesen állni.Az eladott nyári kerekek helyett intéztem négy vadonat új Falken Ziex ZE914 nyárigumit a megmaradt lemezfelnikre, melyek tegnap fel is kerültek az autóra, bízva abban, hogy most már talán nem kell senki autójába átülni, mint anno 2013 március 15-én.Kerékcsere közben megállapítottam, hogy nem romlott az autó állapota számottevően a télen, így talán tényleg elég lesz a lakatosnak csak a múltkor ideiglenesen javított részeken dolgozni. Ezt követően végre megkaphatja a komplett alvázvédelmet, s szeretném legalább a két küszöböt újrafestetni, hisz ezeken itt ott - ahol a kerekek által felvert kavicsok érik - már a pőre lemez látszik. Ez utóbbi is inkább az állagmegőrzés, mint sem esztétikai szempontból lenne fontos. Ha időnk engedi, rá kell nézessek az ülésfűtésre is, mert idő közben mindkét oldalon megadta magát, valamint egy kuplungcsere is amolyan Damoklész kardjaként lebeg fejem felett. Ez már vásárlás óta hol jobb, hol rosszabb - ha megmelegedett, elkezdett rázni dobálni (valószínűleg a hőtől felhullámosodik a tárcsa). Télen egy Keszthely-Zalaegerszeg etapon a négysávos úton dombon felfelé már meg is csúszott néha, így látva szomorú sorsunkat, beszereztem hozzá egy új Valeo szettet. Legnagyobb meglepetésemre viszont, mióta ott a polcon az új kuplung, se nem csúszott, se nem rázott, egészen az utóbbi hetekig, mikor az induláskori remegés visszatért néha. Következő szerviznél nekiugrunk, és kicseréljük, nem idegesítem magam evvel tovább, s mivel már családi autóról beszélünk, műszakilag minden szempontból kifogástalan kell legyen.Így egy év, s kis híján 25 000 km távlatában is csak azt tudom mondani, hogy nagyon megszerettem, s teljesen magával ragadott az Alfa Romeo, így elég nagy esélyt látok rá, hogy a következő autóm orrán is a kígyós jelvény díszelegjen. Persze nem tervezem konkrétan a cserét, fiam születését követően millió egyéb értelmesebb dologra is el tudjuk költeni a család pénzét. Emiatt akarom olyan állapotba hozni, hogy egy pár évig még mindenképp problémamentesen szolgáljon minket. Persze ha szembe jönne a tuti vétel, s a feltételek is adottak lennének, nem mondnám, hogy ne ugorjunk bele, de az alapfelállás most az, hogy a tőlem megszokottnál hosszabb távra tervezek a 156-ossal...