Járműveim története

Pár apróságot leszámítva töretlen lendülettel teszi a dolgát az Alfa. Pikk pakk eltelt 10 000 km az utolsó olajcserétől számítva, s ha emiatt úgyis műhelyben az autó, itt a lehetőség, hogy foglalkozzunk vele egy kicsit - de nézzük időrendben, mi történt október óta.Elsőként felkerültek az új első féktárcsák (Delphi), és fékbetétek (Ferodo). Ég és föld a különbség, pedig ezt megelőzően sem panaszkodtam a fékhatásra. Eddigi autóim közül, talán ennek a legjobbak a fékei.Mivel az Alfa Romeo futómű, és a magyar úthálózat még hellyel-közzel sem nevezhető egymással kompatibilisnek, rövid csendet követően mindig előjön valami újabb zirgés-zörgés, kopogás, mikor mi... Első körben kicseréltem a stabpálcákat, gondolván azok még a régiek, de maradt a kopogás, így azon kívül, hogy most már ezek is újak, nem hozták a várt eredményt.Úgy voltam vele, majd kiforrja magát, ha erősödik, talán könnyebben behatárolható lesz, hisz lógást ekkor még nem éreztünk sehol. Telt múlt az idő, november közepén sikerült szert tennem egy garnitúra új 15-ös Pirelli nyári gumira az idősödő Michelin-ek helyett, s valamikor ez idő tájt visszakerültek a Nokian téli kerekek, amikkel anno az autót vettem.Átlépve a 310 ezredik kilométert is, be kellett tervezni az esedékes olajcserét, melyhez tudtam be kell szerezzek egy pár futómű alkatrészt is, hisz ekkorra már egészen durva fémes csattanások is jöttek az autó bal elejéből (mondtam, hogy kiforrja magát). Most már érezhető volt a lógás is, s legnagyobb meglepetésemre ismét a vásárláskor már cserélt felső lengőkarok szilentjei adták meg magukat. Ennyit bírt a Meisterteile, most itt is Delphikkel próbálkozunk.Ezen felül ki lettek mosva az első biztonságiövek, kapott új Bosch olaj, és gázolajszűrőt a már bevált 5W40-es Mobil Super 3000 társaságában, valamint új váltóolajat (Tutela ZC75 Synt), egy bal alsó lengőkart (ha már a jobb úgyis új), jobb külső, és bal belső féltengely gumiharangot, valamint egy új Meat&Doria EGR szelepet. Ez eddig le volt húzva és dugózva, s bár nem vagyok a kipufogógáz visszavezetés nagy barátja, gondoltam ezekben a hideg időkben talán pozitívan fogja befolyásolni a motor hőháztartását, ha a bemelegedési fázisban az EGR hűtőn átáramló kipufogógázok is melegítik a vizet. ECU resetet nem csináltunk, így még tanulja a használatát, de így durván 100 km elteltével már sokkal ritkábban ránt be kettesben 2000-es fordulaton óvatos gyorsításnál.És akkor jött a feketeleves. Az volt a terv, hogy a fenéklemezen, és a rugótornyokon látható rozsdafoltokat megcsiszolom, Brunox-szal passziválom, majd saját kezűleg lefújom alvázvédővel. A csiszolás folyamán aztán a fenti kép tárult szemem elé (ezt leszámítva meglepően ép a kaszni). Egy körömnyi, s két kisebb tenyérnyi helyen viszont már átlyukadt a fenéklemez a hátsó részén. Mivel per pillanat millió egyéb hely van, ami pénzügyi fekete lyukként nyeli a családi kassza tartalmát, így olyan megoldást kellett találnom, amivel kibírja jövő nyárig, mikor remélhetőleg rendesen meg lesz csinálva. Szóval a megcsiszolt részeket lefújtam rozsdaátalakítóval, majd a lukakat - a címben is említett módon - karosszériatömítő, és egy nylon zsák darabjának segítségével eltüntettem, amit aztán jó vastagon betakartam még egy adag masszával és alvázvédővel . Ha megköt, jövő nyárig alkalmas lehet arra, hogy ne ázzon alulról az utastér, s talán nem is rohad már tovább. Erre az idő majd megadja a választ...Végezetül kifújtam a tornyokat is rücsivel, valamint a küszöbök belsejét üregvédővel. Nem vagyok rá büszke, de átmenetileg talán jó lesz...

Úgy látszik ez az év ilyen - amit remélek, illetve eltervezek, annak jó eséllyel az ellenkezője valósul meg. Ez nem feltétlenül kell, hogy mindig rosszat jelentsen, de most azon sejtésem, hogy csak valami kis apró hiba miatt jött ütemes zörgés a blokkból, sajnos nem jött be. A baj ugyanis nem kicsi...Valahol tudat alatt azért számítottam erre, s feltehetően emiatt volt ennyire nehéz rászánni magam a hibafeltárásra. Eleinte inkább a motor külsejét érintő átalakításokat csináltam meg, amit azért sem bánok, mert ennek köszönhetően az ősz egyik legszebb napján sikerült még pár szívfájdítóan szép képet lőnöm a motorról, melyek tartják majd bennem a lelket a hideg téli estéken.Elkészítettük az oldaldobozok helyére a rajtszámtáblákat immár alumíniumból, s awab bilincsből, valamint pár M5-ös csavarból összeállt a megfelelő rögzítési mód is.Eközben jött az ihlet, hogy a V7 Racer-éhez hasonló kis fejidom szintén sokat dobna a motor megjelenésén, így ahhoz is készítettem sablont kartonpapírból, melynek mintájára legyártottuk azt is, immár fémből.Az oldalára felfestettem a már múltkor is említett "65"-ös számot, s a kis szélterelő is kapott matt fekete színt. A kormányt visszafordítottam a hagyományos állásba, hogy legalább egy kicsit kényelmesebb legyen az üléspozíció, majd vettem egy mély levegőt, és szétszedtem a vázat, a blokk pedig ismét a szerelőasztalra került. Az olajteknőben levő fémdarabokon már baljós előjelként csillant meg a fény, de a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor megláttam az olajpumpa csapágyának maradékait. Mikor betettük sem volt már a helyzet magaslatán, de az egykor büszke tűgörgősből mára csak két csésze, és egy darab görgő maradt. Mindezek fényében döbbenetes, hogy fordulaton még így is képes volt némi olajnyomást produkálni, s csak egy kicsivel több, mint 1000 km után ért el erre a szintre a blokk (hozzáteszem még ekkor is működött, csak azok a zajok már nem voltak túl egészségesek). Ennyi kellett neki, hogy a megfelelő kenés híján megtapadjon az első főtengelycsapágy a főtengelyen, kifordítva azt a helyéről, tönkretéve a blokkfelekben a fészküket, s menthetetlenül elkoptassa, valamint el is törje az egyik csészét.Szóval minden jel arra utal, hogy újra el kell költöztessem a blokkot a gépműhelybe, ha azt akarom, hogy belátható időn belül ismét a talján V2 masszírozza a tökeimet...

Az építésről készült videót leszámítva június óta nem írtam a motorról (ami szintén csak pár apróságról szólt), melynek oka, hogy idén már második alkalommal változtak meg életemben a prioritások, csak most a közeljövőben érkező trónörökös csapott teli tenyérrel az újratervezés gomb kellős közepébe. Abszolút nem bánom - sőt, a világ legboldogabb embere vagyok, hogy ez megadatott - de emiatt sok már késznek hitt folyamatot kellett (s kell még eztán is) újrakezdenünk, mely gátat szabott az amúgy sem túl aktív kilométer szaporításnak. Érthető módon jóval ritkábban, s már csak egyedül mentem egy egy feszültséglevezető karikát a géppel, ami relatíve problémamentesen tette a dolgát egészen egy augusztus végi napig. Egy ilyen épített motornál evidens, hogy idő mire kiforrja magát, s nem is az olyan apróságok miatt tettem parkolópályára a gépet, mint a V2 rezonanciája miatt állandó jelleggel lazuló (néha el is vesző) csavarok, hanem megjelent a motorban egy érdekes, oda nem illő zaj. Öröm az ürömben, hogy ekkor már csak egyedül motoroztam, hisz valószínűleg egy mögöttem helyet foglaló hormonvezérelt oldalbordából rettegés, halálfélelem, és a "jajjmileszmost" tört volna elő, ami nem épp pozitív hatással lett volna az amúgy sem túl fergeteges hangulatomra. Fejemben összeállni látszott a legrosszabb forgatókönyv - a melegen alapjáraton villódzó olajnyomás visszajelző (melyről addig úgy gondoltam biztos csak a ledesítés miatt van), a fel nem újított olajpumpa, egyenes következménye egy a kenéshiány miatt jó esetben csak hajtókarcsapágyas (tudom, rúd, de így talán közérthetőbb), rossz esetben fene tudja mennyire tönkrekopott alig 1 000 km-t futott Guzzi blokk. Aztán hogy felkerüljön a pont az "i"-re, még szintén aznap sikerült valahol úgy lerepülnie a bal oldaldekninek, hogy észre sem vettem - ergo meg sem lett. Kicsit kiábrándultan félretettem a motort, s egészen tegnapig még a kulcsot sem fordítottam el a gyújtáskapcsolójában - még kitolni is csak egyszer toltam, hogy egy üvegasztalt be tudjunk tenni a garázsba. Persze sokat gondolkodtam hogyan tovább, mélypontomon kiábrándultan meg is hirdettem, de ez a motor én vagyok, önnön magát pedig csak a jellemtelen ember képes eladni, így eldöntöttem plusz egy projekt ide vagy oda, ebben is nyomunk egy újratervezést (az idő nem számít, a hiba nagyságának függvényében majd csak elkészül addig, hogy egy ilyen képet én is csinálhassak a fiammal - ja tudom, felelőtlenség, de az élményeket nem burokban éled át). Mivel tegnap ismét mentem vele egy kicsit, s próbáltuk behatárolni az oda nem illő zajt, arra a következtetésre jutottunk, hogy talán mégsem akkora a baj. Bízom benne, hogy nem csapágyas, hisz a vezérlés irányából jön ez a ritmikusan daráló zörej. Lebontjuk, aztán majd többet tudunk - mindenesetre ha már ott járunk az olajpumpára egész biztosan rá kell nézzünk a fentebb már említett jelenség végleges kiküszöbölése érdekében. Amire viszont elég volt ez az 1 000 km-nyi tapasztalat, az az, hogy a kartergáz lecsapatását mindenképp újra kell gondoljuk, mert anno nem sikerült teljesen tökéletesre a rendszer (akad némi tömítetlenség). Az elveszett oldaldekni sajnos elfogadható áron nem pótolható, így helyette készítünk mindkét oldalra egy alumínium rajtszámtáblát, rajta a 65-ös számmal (a képeken is látható kartonpapír lesz a sablon). Mivel V65-ös a Guzzi, én pedig május 6-án születtem, így személyemhez is tudom kötni a dolgot. Ezt még fiam születésének dátuma felülírhatja, de egyelőre ez tűnik befutónak. Ez azt jelenti, hogy bár nem így terveztem, de ismét várhatók posztok motorról, úgyhogy stay tuned...

Az autóhoz kapott számlák alapján 2012-ben, mintegy 80 000 km-rel ezelőtt cserélték a vezérlést és a többi hozzá tartozó hóbelevancot, így az eltelt idő indokolttá tette a művelet megismétlését. Amúgy is illik evvel kezdeni a közös kapcsolatot, hogy biztosan tudjuk mikor mi fog következni, s hol tart épp a szerviztörténet. Került tehát az autóba új vezérműszíj a hozzá tartozó feszítő és vezetőgörgővel, vízpumpa, hosszbordásszíj szintén minden görgőjével, valamint egy új termosztát is - ez utóbbi azért volt szükséges, mert a régi folyton nyitva volt egy picit.Közben kiderült, hogy a főtengelyszíjtárcsa is elég repedezett, így ha már le volt bontva, ennek is új állta a helyét.Aztán ahogy az lenni szokott, szerelés közben derült még ki ez az - a legutóbbi futómű javításnál még csak repedezett bal külső féltengely gumiharang már verte ki a zsírt, így ahelyett is újat kapott az autó.Az első fékek a hamarosan esedékes olajcsere alkalmával lesznek cserélve, addig még biztosan kibírják, de napjaik bizonyosan meg vannak már számlálva. Egy garnitúra Delphi tárcsát már be is szereztem, így ehhez már csak egy garnitúra fékbetétet kell intéznem.Vettem új pedálgumikat is a fék és kuplungpedálokra, mert a régieket már megrágta a több mint 300 000 megtett kilométer. Utángyártott darabok (az Alfa logót keresve sem találni rajtuk), ennyit biztosan nem is fognak kibírni, mint a gyárik, de minőségüknek megfelelő volt rajtuk az árcédula is.Végül felkerült a két kígyó az oldalindexek fölé - ez utóbbira már régóta vágytam - mégiscsak így igazán Alfa egy Alfa...

A hónap elején kétnapos villanyautó oktatáson kellett részt vennem, melyre kivételesen céges tesztautóval mentem, így remek alkalom nyílt az Alfa belterének apró csinosítgatására. Mindkét első ülésben az idő, és a több mint 300 000 megtett kilométer martalékává váltak az oldaltömések, így az indulás előtti nap parkolópályára tettem a gépet, és kiürítettem a belteret.Az egész hóbelevancot kollégám Traficjával elvittem egy kis renoválásra, a hozzá nem férhető helyekről pedig végre ki tudtam takarítani az évek folyamán felgyülemlett mocskot. Az üléseket ahol szükséges volt újratömték, a kormánykereket pedig bebőröztettem a már ismert emberrel.Nem lett olyan, mint anno az E46-é, a perforált rész is lemaradt róla (pont nem volt olyan anyaga, heteket meg nem tudtam várni), ettől függetlenül nagyon jó a fogása, és feldobja belteret.Örültem is a végre vállalható beltérben eltöltött minden percnek, egészen addig, míg az utóbbi napok egyik nagyobb esőzése után ismét vészjósló foltok jelentek a tetőkárpit hátsó részén. Világos volt, hogy most már nem a korábban vízhatlanná tett tetőablak lesz a ludas, így figyelmem a tetőantennára irányult. Lebontva a tetőkárpitot a csomagtartó felől gyanúm beigazolódni látszott: vízcseppek, folyásnyomok, és egy még mindig nedves elvízkövesedett antennát rögzítő anya jelezte, hogy jó helyen keresgélek.A tetőablaknál már bevált szilóval (persze nem ecetsavas, hanem fekete RTV szilikon) jól aládolgoztam, s telenyomtam az antenna talpat is, hogy azon keresztül se kerülhessen nedvesség az utastérbe. Azóta volt eső, és autómosás is, hogy kiderülhessen ha baj van, de - lekopogom - úgy néz ki végre teljesen inkontinens a tetőlemez.Aztán, hogy szégyen, vagy sem, de a már fentebb említett kárpitosmunkának köszönhetően esett csak le így fél évvel a vásárlás után, hogy nem véletlenül vannak ott azok a ledek az ülések oldalán, ugyanis gyárilag fűthető mindkettő. Elbeszélgetnék avval az olasz mérnökkel, aki meghatározta a fűtéskapcsolók helyét fittyet hányva az ergonómia legapróbb csírájára is - a belső sínnél teljesen láthatatlan módon előrefelé néznek. Ha nem szedem ki az üléseket, a helyükön soha nem találtam volna meg őket. Mivel a világ egyik legjobb dolgának tartom, nagyon megörültem, de sajnos csak az anyósoldali működött. Ha már van, s jön a tél, kell hogy működjön mindkettő, így pénteken ismét szét lett borítva a vezetőülés, s kicserélték benne a fűtőpárnákat.Nagyon jó lett, így már tényleg csak az alvázvédelem van hátra, mielőtt beköszönt a tél...

Kormányszög helyzet... Vásárlás óta jelenlevő apró bosszantó problémának próbáltunk a napokban pontot tenni a végére. Élesebb, 90° környéki fordulók esetén előfordult, hogy heves csipogás kíséretében kigyulladt a műszerfalon a kipörgésgátló visszajelzője, miközben az infocenteren a "VDC system failure - go to dealer" volt olvasható. Ez egy gyújtás le, majd vissza után eltűnt, de az utóbbi időben egyre gyakoribbá vált. Az ABS a C1505 hibakódot tárolta el, mely az interneten található információk alapján vagy a kormányszöghelyzet érzékelő, vagy az ABS bal hátsó kerékhez tartozó szelepjének hibáját jelenti. Mivel egyszerűen kanyarodás közben jött mindig elő - a fékhez még csak hozzá sem kellett érni - az első volt a gyanúsabb, de próba gyanánt (s már amúgy is ráfért) cseréltünk fékfolyadékot az autón. A gondolatmenet az volt, ha netán mégis valami oxidáció, vagy maszat van a tömbben az ominózus szelepnél, azt ez talán ki fogja mosni. Sajnos nem jött be, így a költséghatékonyság és a logika magára a szöghelyzet érzékelőre terelte a figyelmem. Szerencsére lehet külön cserélni, így elég bagatell összegért rendeltem is egy bontottat. A cserét követően még a hibamemóriából is eltűnt az addig folyton jelenlevő hiba, de korai volt az öröm - két nap múlva ismét visszatért. Az viszont feltűnt - hisz a csere után szintén rákapcsoltam a töltőt - hogy az amúgy már gyengélkedő akkumulátor töltését követően van mindig pár hibamentes nap. Hála Istennek rengeteg Alfás fórum van, s találtam is olyan bejegyzéseket, melyek szintén alátámasztják, hogy a gyengélkedő akkumulátor bizony előidéz ilyesfajta "random hibaüzeneteket". Mivel a jelenleginek már inkább csak múltja van, mint jövője - a cserét így maximum a tél beálltáig tudnám elodázni - hétfőn veszek bele egy újat, aztán meglátjuk... Aztán csak mert megérdemli, a napokban felpolíroztam a matt fényszórókat, s kapott fehér oldalindexeket a sárgák helyett.

Update 2017.08.16.: Akkumulátor csere a hét elején megtörtént. Mit mondjak ráfért - ég és föld, ahogy azóta teker az önindító, s indul az autó - nem mellékesen a hibaüzenet sem tért vissza...

Pénteken belevágtunk, és rendbeszedtük az első futóművet. Szinte már a vásárlás óta hurcoltam a csomagtartóban a javításhoz szükséges alkatrészeket, de csak most érett meg bennem annyira a dolog, hogy a tettek mezejére lépjünk. Két kis hitvány gumidarab cseréje miatt kinek van kedve csak úgy "ad hoc" leengedni a bölcsőt?Ettől függetlenül abszolút megérte, hisz köszönhetően végre teljesen lógás és kopogásmentes lett a futómű. Aztán ha már úgyis ennyire szét lett borítva az autó, kicseréltük a jobb alsó lengőkart is. Ez utóbbin még nem lógott semmi, de a gömbfej szakadt porvédőjét elnézve inkább múltja volt már, mint jövője.Ha már végre bekerült a műhelybe az autó, s hogy pár hónap múlva ne kelljen emiatt újra szétszedni, kicseréltük a szintén pályafutása végén járó kormos rezoncsövet is.A végén egy laza futóműállítással zártuk a napot, mert a bölcső leszerelése miatt kicsit elmászott a kormányközép, de attól tartok, hogy ezt meg kell ismételjük, mert bár minden érték "zöld lett" a monitoron, érzésre viszont nem lett százas az egyenesfutás.De ez már csak gyerekjáték lesz...