Járműveim története

És nem a szó "fizikai munkát" jelentő értelmében. Számomra is hatalmas meglepetés, de így az első közös 10 000km-en túl azt a konklúziót kell levonjam az Alfáról, hogy nagyságrendekkel kevesebb munkát ad, mint eddig bármelyik BMW-m. Az persze árnyalja a képet, hogy míg a bajorok amolyan hobbyjármű státuszban voltak nálam, addig a 156-os abszolút használati eszközként kezdte pályafutását. S ez pont amiatt, hogy mindezt a lehető legkevesebb törődést kérve tette ezidáig, megváltozni látszik. Kezdettől fogva szerettem, de ennyire "hálás" tényleg csak egy ilyen "menhelyi kutya" tud lenni, így előbb utóbb nekem is foglalkoznom kell vele a kötelező menetbiztonságon felüli dolgokon kívül is, mert egyszerűen megérdemli. Áprilisban sikeres műszaki vizsgát tett, minden probléma nélkül ment a dolog, de ez nem is volt kérdés. Ekkor került rá egy utángyártott motorburkolat a szanaszét törött gyári helyett, mely sokszor már menet közben is leért az aszfaltra. Ellentétben az E39-hez vásárolt darabbal, ez meglepően jól passzol, minden csavar helye meg, és hellyel közzel ott is van rajta, ahol lennie kell.A legidegesítőbb jelenség a tetőablak beázása volt, melynek a vége az lett, hogy amolyan igazi falusi mód "körbeszilóztuk" az üveget, és kivettem a biztosítékát, hogy még véletlen se nyomkodhassa senki a jövőben. Aki ismer tudja, hogy távol áll tőlem az effajta igénytelenség, s erre már csak amiatt kellett ráfanyalodjak, mert figyelembe véve az autó vételárát, egyáltalán nem volt gazdaságosan javítható a hiba. Mentségemre legyen mondva amit tudtam, azért megtettem, hogy maradhasson a tetőablak, mint működő extra - első körben a tetőkárpitot folyton átázó részen lebontva lokalizáltam (legalábbis ekkor még úgy gondoltam) a víz forrását. Úgy tűnt, hogy a bal "A-oszlopban" lefutó vízelvezető cső tetőablakhoz csatlakozó részénél szivárog a víz, melyre egy awab bilincset téve sikerült egy pofont adnom a szarnak - mondanom sem kell, ugyanúgy beázott.Ekkor felmerült, hogy mi van, ha a túloldalon a szélvédő alatti esővályúban nem tud elfolyni a víz, melytől megtelik a cső, s emiatt csepeg felül a tetőkárpit mögé. Mint az alábbi képeken jól látszik, az elmélet megállta volna a helyét, mert egy zsák virágföldet sikerült eltávolítanom innen, de azon felül, hogy végre tiszta lett a csatorna, s le tudott folyni az esővíz, mindösszesen annyi haszna volt a dolognak, hogy megtudtam, az átmeneti szérián már a kesztyűtartó mögött van a pollenszűrő, és nem itt. Ha már megvolt a helye cseréltem pollenszűrőt, és kifertőtlenítettem a klímát, de a beázás maradt. Elkezdtünk állítgatni a mechanikán, hogy jobban álljon az üveg, melynek annyi gyakorlati haszna lett, hogy sikerült szintbe hozni a tetőlemezzel, s ezzel minimalizáltuk az addig elég jól észrevehető szélzajt, de az első eső alkalmával jobban beázott, mint eddig bármikor. Ekkor vált világossá, hogy új gumitömítés nélkül a régi napszítta kemény vacakkal sosem lesz ez jó, de annak az autó vételárának 15-20%-át is meghaladó értéke miatt egyszerűen nem éri meg tovább küzdeni, s meg kellett lépjük a fentiekben már említett legköltséghatékonyabb megoldást. Üvegtető természetesen maradt, napsütéses téli napokon jól fog jönni, de a nyithatóságot feláldoztuk az inkontinencia megszüntetésének oltárán...Apránként a nagyszerviz is megtörtént az autón, kapott új levegő és üzemanyagszűrőt, s egy új levegőcsövet a régi toldozott-foldozott szar helyett az intercooler és a szívósor közé. Evvel megszűnt a hosszabb menet után álló helyzetben érezhető égett olajszag az utastérben, ugyanakkor sikerült előidéznünk egy eddig meg nem levő - s talán az első valódi hibát a 10 000km alatt - az autón.Történt ugyanis, hogy egyszer csak hibalámpát gyújtott az autó, s teljesen elerőtlenedett. Másnap kiolvasva a turbónyomás (MAP - szívócsőnyomás) érzékelő szakadásával összefüggő hibakód volt a befecskendező számítógép hibamemóriájában. Ezt egy utángyártott ERA gyártmányúra cserélve (tudom nem a legjobb, de szombat délelőtt csak az volt helyben polcon) meg is oldódott a probléma.Végül megtörtént a vásárlás óta halogatott olajcsere is (Mobil 5W-40 Super 3000), melynek keretében kicseréltük a turbó és az intercooler közti gumicsövet is - legyen már új az is címszóval.Ugyanekkor megejtettük a már szintén kezdetek óta esedékes kárpittisztítást is - ég és föld a különbség, szinte másik autó lett belülről.Jelenlegi élethelyzetemből fakadóan szerintem maradni fog egy darabig az Alfa, s emiatt ha továbbra is ilyen hűséges társam lesz, megérdemel egy kis kényeztetést is. Az első futómű még mindig kopog egy kicsit, melyhez megvan minden alkatrész a csomagtartóban, de a bölcső leszereléséhez még hiányzik a kellő elszántság, de előbb utóbb meg kell ejtsük. Tél előtt kapni fog egy alvázvédelmet, s ha esetleg van valami probléma az alján, az javítva lesz. Jövőre mindenképp vezérlést kell rajta cserélni, valamint szeretném a lehetőségekhez képest vállalhatóvá tenni a külsejét is - tetőt, motorháztetőt, s a két lökhárítót ha meg tudom oldani jó áron, akkor újrafényztetem - s akkor kéne rá négy alufelni. Aztán ha tart a lendület ki kéne javíttatni a vezetőülés oldaltámaszának megrogyott töméseit is, hogy ismét úgy tartson, mint újkorában. Na majd meglátjuk...Bár ismét nem sikerült elkapnom a pillanatot, de májusban futásteljesítményét tekintve hivatalosan is a "Magyarországon már eladhatatlan" kategóriába került az autó.

Rég nem írtam, aminek legprózaibb oka, hogy egyszerűen nem volt mit. A lakásfelújítás eléggé lekötötte a kapacitásaim, így pár apróságot leszámítva csak az utóbbi időben lett időm, és vált szükségessé foglalkoznom a Guzzival. Megpróbálok időrendi sorrendben végigfutni a történéseken. Mióta február végén összeállt, gyakorlatilag a garázsban töltötte ideje nagy részét a motor - csak a májusi műszaki vizsga, s pár "próbakör" idejére hagyta el azt. Előbbi természetesen sikerült, így két évig nyugalom van ilyen téren. Állásában feltűnt viszont, hogy a fékfolyadék tartályt a lábfék főhengerével összekötő átlátszó PVC cső nem bírja a fékfolyadékot - egyszerűen kifehéredett, s teljes hosszában porózussá vált. Emiatt mint a páralecsapódás, úgy szivárgott belőle egész felületén a fékfolyadék, így egy kevésbé átlátszó, de a dot4-et sokkal jobban bíró fekete darabra cseréltem azt. Aztán azt az egy garnitúra fékbetétet is újra cseréltem, amit anno az előző tulaj cserélt - utólag ezt hiba volt benthagyni, mert ez a rendkívül rossz anyagú vacak azon felül, hogy nem fogott, erősen megkaristolta az egyik első tárcsát is.Került rá még egy új kuplungbowden is - ez utóbbit már régen meg kellett volna lépnem, hisz ég és föld a különbség - most olyan lett, mint a vaj. Emiatt lényegesen kényelmesebb, s kevésbé fárasztó lett vele a motorozás.Aztán ahogy a napokban belekerült az első 300km, csináltam egy olaj és olajszűrő cserét a blokkon, hisz bár nem az a kimondottan bejáratós darab, de mégis, jobb a békesség. Most a 10W50-es Castrol helyett 15W50-es Motulra esett a választásom. A design oltárán feláldozott kényelem miatt olyan vele hosszabb távon menni, mintha megrágná, megemésztené, majd visszaköpné az embert, de ennek ellenére minden egyes métert élvezek a nyergében ülve, mert ezt a fajta hangot, rezonanciát, és előadásmódot semmi sem tudja így, csak egy dübörgő olasz V2...

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Április elsején belekerült az autóba a 295 ezredik kilométer (a pillanatot megint nem sikerült pontosan elkapnom), s lekopogom abszolút túl is teljesíti minden elvárásom. Jön megy - meglepően dinamikusan - közben alig fogyaszt gázolajat, olajat pedig egyáltalán nem.Megszűnt a klíma és hűtőventillátor hektikus működése (fogalmam sincs mitől - talán így próbálja meghálálni a törődést, mint egy menhelyről befogadott kutya), valamint a vezetőülés alatti csatlakozó fixre forrasztásával már a légzsáklámpa sem világít a műszerfalon, így ebben a hónapban le is műszakiztatjuk a gépet. Ha időnk engedi kicsit foglalkozunk is vele, de ezek mind csak apró, a működést nem befolyásoló, leginkább csak zavaró dolgok elhárítása lesz.

Mentés

Mentés

A héten végre nevemre került az Alfa, és több kevesebb sikerrel ugyan, de megpróbáltunk pár számomra idegesítő dolognak is a végére járni. Már az eredetvizsga alkalmával próbáltuk kideríteni az első futómű kopogásának okát, így rázópadon, terhelt futóművel, valamint csápos emelőn kilógatva is megvizsgáltuk, de igazán látványosan csak a bal felső "kis" lengőkar szilentjein érződőtt lógás. A jobb alsónál a gömbfej porvédő gumija ugyan ki van már repedve, de az még állt, mint Katiban a gyerek. Mivel az előző posztban már vázolt élethelyzetnek köszönhetően csak a legszükségesebbekre törekszünk - a régi énem már rendelt volna négy új komplett lengőkart, stabpálcákat, s talán még új stabrudat is, csak hogy megnyugodjon - első körben ezt a két szilentet cseréltük csak ki.A helyzet jelentősen javult, de még mindig van kopogás. Áprilisban műszaki, legkésőbb akkor ismét rázópadra kerül az autó, s remélem addig jobban ki is forrja magát, hogy könnyebben megtaláljuk a hibás alkatrészt. Mértünk lengéscsillapítót, és féket is, ekkor derült ki, hogy a kézifék sem csak érzésre darabos, de a jobb fele nem is igen fog, így  került az autóra két új kézifékkötél a régiek helyett - ez most olyan, mint a vaj...Ezt követően elkerült az autó egy éjszakára a fóliás sráchoz, és a lehető legsötétebb fóliával le lett sötétítve az egész hóbelevanc a B oszloptól hátra. Jó lett, bár sötétben már kifelé se nagyon látni rajta - de legalább tuti nem lát be senki még nappal sem... :) Aztán legnagyobb meglepetésemre megjött a Pixelfix-től az új kijelző az infocenterhez, aminek beszereléséhez aznap még nem éreztem magamban kellő erőt, és milyen jól is tettem... Mert az, hogy szét kell bontani egy kicsit a műszerfalat, még önmagában nem riaszt el, volt már erre pár példa (sőt komplett műszerfal ki-be szerelésre is a Puntónál) eddigi pályafutásom során, de ekkor még nem volt világos, hogy miért is küldtek két ellenállást az új kijelző mellé. Mivel leírás nem volt hozzá, így gondoltam tuti más típusokba is stimmel ez a kijelző, hátha azokba kell, így gyorsan rögzítettem az új szalagkábeleit, és visszaszereltem az egész vackot a helyére. Ekkor jött a meglepetés, ugyanis olyan halványan pislákolt még a védőfólia eltávolítását követően is, hogy szinte jobb volt a régi elfolyt vacak. Miután már vagy harmadszor vettem ki, és ellenőriztem, hogy tuti helyén van-e a szalagkábel, vagy nincs-e valami egyéb kontakthiba, beugrott a két kis ellenállás amit küldtek hozzá. Gyors telefon a cégnek, probléma felvázolva, e-mailben pedig már küldték is, hogy az infocenter nyáklapján hova, és melyik ellenállást kell beforrasztanunk ha gyenge a kijelző. S láss csodát, majd kisüti szemem, olyan fasza lett a cucc...Végül megjött az autóhoz való rádió beépítő keret is, így átkerült a MINI-ből az USB-s Kenwood fejegység, mert utálom, és nem is igazán járt sikerrel az fm transzmitteres próbálkozás a megfelelő zeneszámok vállalható minőségű megszólaltatásának érdekében...

Az új élethelyzetek általában új prioritásokkal is járnak, s képesek szinte teljes mértékben megváltoztatni az emberben évek alatt kialakult fontossági sorrendet. Emiatt történt az, hogy még tavaly decemberben meghirdettem az E46-ot valamivel a piaci ár felett, gondolván ha elviszik ennyiért, akkor előbb és jelentős mértékben saját forrásból tudok nekiállni a lakásfelújításnak. Egészen szerdáig egy telefonhívás sem volt, annyira kiesett az átlag E46 vásárló látóköréből a harmadával, sőt néha már felével is alacsonyabb vételárú külföldi autók tengerén. Aztán ahogy kezdtem úgy intézni a dolgaim, hogy marad az autó (a hirdetést még nem vettem le), szerdán befutott egy hívás, csütörtök délelőtt 10-kor pedig már ott álltam autó nélkül zsebemben a cirkofűtés árával. Lakásfelújítás autó nélkül (a MINI azért erre elég korlátozottan alkalmas) elég körülményesen kivitelezhető, meg egyébként is - autó kell, csak mint ahogy fentebb már említettem, most ebben is mások lettek a prioritások. A keretet a BMW-ért kapott pénz fűtés árán felüli része jelentette, ami nem engedte, hogy olyan elvárásaim legyenek, mint a Mesés vásárlásakor - hozzáteszem lényegesen meg is könnyítette a dolgot, nem futottam annyi felesleges kört, mint anno - ha jön, megy, megáll dudál, elég nagy, s még ki is néz valahogy, akkor jöhet bármi. Ezt a bármit persze autóbuzi észjárással kell érteni, hisz bár a racionalitás alapján vehettem volna egy kombi Astrát is, de azt hiszem ahányszor rá kellett volna nézzek, csak nagyon nehezen tudtam volna megállni, hogy ne köpjem szembe magam azért, hogy én egy ilyennel kell járjak... Szóval ahogy csütörtökön elvitték a 318d-t, felütöttem a használtautó.hu-t, és átpörgettem a kombi BMW-ket a környéken. Ez csak amolyan tisztelet kör volt a lassan hat éve használt bajor márka irányába, a szívem mélyén tudtam, hogy most jött el az idő, hogy megvegyem életem első Alfáját. Nem újkeletű kötődés ez sem - igazi autóbuzi nem is hiszem hogy létezhet anélkül, hogy ne porcosodjon neki a cerka az olasz márka valamely modelljére. Az Alfa City-n is jártam már ellentétben BMW-s találkozókkal - ez utóbbi a márka iránti szeretet ellenére azért nagyon nem az én társaságom... Szóval még aznap ebéd után felhívtam a veszprémi 156 SW-nek a gazdáját (pont a kedvenc "átmeneti szériám" - még a régi orr, de már a ráncfelvarrt szép műszerfal), s megbeszéltük, hogy pénteken délután megnézzük, ha olyan el is hozzuk az autót. Bíztam a sorsszerűségben, olasz vasat eddig Veszprémben mindig sikerült vennem, így a relatíve alacsony elvárások tükrében elég biztos voltam a dolgunkban. Műszakilag elvárásaim felett is teljesített az autó, motorja egészségesnek tűnik, futóműve relatíve egyben van (azért a szuper kanizsai utakon hallok némi kopogást bal elölről), ilyen kell legyen egy őszinte, karbantartott, napi szinten használt, közel 300 000km-t futott autó. Karcok, leverődések vannak, tetejéről hámlik a lakk, és valamikor a tetőablak is beázott, ezért ronda a tetőkárpit és a balos A oszlop belső takarója, de ezek mind olyan dolgok, amikkel egyelőre biztosan nem foglalkozok (meg feltehetően később sem). Rozsdának hála Istennek semmi nyoma, ami megoldásra vár, az az újfajta műszerfal tetején levő központi kijelző cseréje (nem látszik rajta semmi, csak reggel amíg még hideg), valamint a világító légzsáklámpa (ez utóbbi egyszer ugyan már elaludt, de nem az a tipikus kontakthiba, az univerzális műszerünkkel kiolvasva vezetőoldali légzsák túl magas feszültség hibát ír). Számlákkal igazolták, hogy 70 000km-rel ezelőtt cserélték a kéttömegű lendkereket, és a kuplungot, valamint 2013-ban a vezérlést is, így remélhetőleg még az is kibír egy évet. Januárban kapott friss olajat, így a futómű kopogásán kívül most nem szeretnék mélyebben belefolyni még semmibe sem (persze műszakin majd kiderülhet még egy s más). Amit pluszban szeretnék, az fólia a B oszloptól hátra, és valami normális fejegység, ami képes USB-ről is lejátszani az mp3-akat - Dension Gatewayt ebbe azért nem fogok venni. Az autón egy éves, szinte vadonat új Nokian téligumik vannak, s járt hozzá lemezfelnin négy szintén nagyon jó Michelin nyárigumi is. Ez utóbbival még nem tudom mi legyen, logika szerint csak fel kéne tegyem és használjam, de leírhatatlanul tetszik az a "telefontárcsa" stílusú Alfa felni. Szombaton amennyire tudtam lemostam (szegény nem volt sűrűn kényeztetve, még mindig tiszta kátrány az oldala, pedig a télen elég ritkán lesz olyan meleg az aszfalt, hogy fel tudja fröcsölni...), kitakarítottam, és vettem rá új ablaktörlőket. Egy alapos kárpittisztítás még hátra van - s a vezetőülés támlájának bal oldala is nagyon ki van ülve, ismeretségi körben talán újra tudom tömetni, hogy legyen ismét tartása. Jövő szombaton ha lesz kedvem, és időm engedi megpróbálom kicsit felpolírozni, s a problémásabb részeket javítófestékkel leecsetelni...

Mármint a kimondottan építési fázisnak nevezhető része a történetnek. A hét első felében sikerült egy használható beállítást eszközölnie a már említett srácnak a karbikon (a gyári 105 helyett már amúgy is 110-es főfúvókákat egészen 130-asra kellett dörzsárazni, hogy elegendő üzemanyagot kapjon a motor), úgyhogy végre hajlandó menni is, szépen leforog minden fokozatban, könnyen indul, és még alapjárat is van - egy szóval fasza. Egyik utolsó tételként megjött hozzá a kormány lengéscsillapító is, így ilyen téren a  tennivalók végére értem.Ami hátra van, az a tesztelési fázis melynek során remélhetőleg előjön minden olyan gyermekbetegség, ami a későbbi használatot akadályozni tudná. Nem sokára érkezem egy összefoglaló videóval is az építés folyamatáról - a fejemben már egészen összeállt ez is, kérdés, hogy bizonyos részeit meg tudom-e majd olyan formában valósítani, mint ahogy azt elképzeltem.

Már csak ennyi választ el attól, hogy "késznek" nyilvánítsam a gépet. Természetesen csak idézőjelben, hisz egy ilyen nulláról épített motor esetében majd csak a használatba vételt követően fog kiderülni, hogy mi az ami megfelelően teszi a dolgát, és mi az amit esetleg teljesen újra kell gondolni rajta. Mindenesetre felkerült minden ami a kormányról még hiányzott - kapcsolók, markolat, és egy kis kormányvég tükör is a bal oldalra.Lelégtelenítettük a hátsó féket, felfúrtam az első irányjelzőket, kialakítottam a sebességváltó szuszogóját, és kollégám teljesen készre kötötte az elektromosságot:

Egy általam előidézett hibát leszámítva (amit azóta már természetesen kijavítottunk) tökéletesen működik minden. Ezt követően rögzítettem a rendszámtáblát, és megpróbáltuk letömíteni az első teleszkópok tetején levő szelepeket, de egy nap után megint elengedte a gázt, így ez utóbbin még kell egy kicsit dolgozni.Ekkor jött el az a pillanat, mikor sor kerülhetett az első próbakörre az udvaron:

Leírhatatlan volt az örömöm, még így is, hogy abszolút nem akar menni - nagyon kell az a karbi szinkron, melyre a jövő héten úgy néz ki sort is tudunk keríteni. Ezt követően már csak a kormány lengéscsillapító hiányzott, de annyi helyen, és annyi verzióban lóg ez az egész miskulancia, hogy ebben a formájában a feladatát már képtelen ellátni, így rendeltem helyette egy újat Németországból a szokott helyről. "Percek kérdése" és lassan tényleg összeáll...

Alapvetően már csak a piszmogós, kevésbé látványos apróságok vannak hátra, amiknek közös ismérve, hogy időigényük szinte kivétel nélkül lényegesen nagyobb, mint amit látványban hozzá tudnak tenni a motor alakulásához. Így lett a motoron első fék, melyet sikeresen le is légtelenítettünk, tehát már lassító berendezés is van a gépsárkányon.Felkerült a műszerfal, majd kollégám elkezdte az elektromos rendszert összehozni az új Tommaselli kormánykapcsolókkal, és a ledes visszajelzőkkel. Ezalatt én befűztem a kuplungbowdent, és a sebességmérő, valamint a fordulatszámmérő spirálját.A visszajelzőkkel még előreláthatóan lesz egy kis küzdelem, de alapvetően jónak tűnik - dudál, világít, és villog aminek éppenséggel villognia kell. Még kell helyet találni az első indexeknek, és akkor a villamos rész összeáll. Aztán valahogy le kell tömíteni az első gátlók szelepeit, hogy fel lehessen tölteni őket nitrogénnel, véglegesre kell kötni a tankot, légteleníteni a lábféket, rögzíteni a kipufogódobokat, és megoldani valamilyen elfogadható formában a sebességváltó szuszogóját. Majd ismét elvinni a sráchoz aki a telókat rendberakta, hogy lőjje össze a karbikat, gyújtást, miegymást a meglehetősen kinyitott szívó és kipufogó oldallal.Kicsit beleolvastam az első Guzzis posztban felvázolt terveimbe, és amiket felsoroltam funkcionalitást gátló tényezőként, szinte mind sikerült megvalósítanom:

"Egy biztos, nem szobor lesz, semmi sem mehet a használhatóság rovására, így csutkakormány, vékony ülés (bár a jelenleginél valamivel vékonyabb, és fekete lesz), és üvöltő üres kipufogó sem várható."

Úgy tűnik ezt eddig hiánytalanul sikerült összehoznom, úgyhogy majd meglátjuk milyen lesz motorozni a "szoborral"... :)

A 255 000 km-ről sajnos sikerült lemaradnom, így csak kicsivel később ezt sikerült egy STOP táblánál elkapnom:

Mentés

Mentés

Úgy néz ki, hogy járatást követően sincs olajfolyás, szóval örülünk. És nem csak emiatt...

A hangtompító betétekkel sincs rossz hangja, nem fojtott el semmit abból a nyers dübörgésből, egyszerűen csak a hangerő került a még éppen elviselhető szintre. Aztán ami rendkívül felgyorsította a folyamatokat, hogy a fényezési munkálatoknak teljesen a végére értünk, és pont olyan lett minden, ahogy azt annak idején elképzeltem, vagy még annál is sokkal jobb.Ez egy gyári, még a hetvenes évekből származó Guzzi szín, mely azóta természetesen metál lett, de ezen kívül ugyanaz a "legnano verde", ami anno volt. Amiért emellett döntöttem az eredeti citromsárga elképzelésem helyett, az az hogy brutálisan szép, ahány fényviszony, annyi színben pompázik (telefonos képek nem is adják vissza), és a forgalmi engedélyben is zöld szerepel, így megúszok egy forgalmi cserét. Természetesen nem tudtam megállni, hogy oda ne próbáljak mindent még aznap a vázra, és a hatás nem maradt el, a mai napig nem tudok betelni a látvánnyal:Időközben visszakaptam az újra felgumizott kerekeket, így már csak csavaroznom kellett, és a hátsó traktus az elektromosság bekötését leszámítva egészen a végleges közeli állapotba került.Pénteken végül visszakaptam a két első lengéscsillapítót is, melyekben kicserélték a szimmeringeket, kimosták, és feltöltötték friss olajjal őket. Hogy a motor eleje a gyárihoz képest kicsit lejjebb kerüljön, mintegy 30mm-rel "túltoltam" őket, majd bekerült az első kerék, a sárvédő, és rápróbáltam a kormányt is amolyan "cafe racer"-es állásban.Ez utóbbi még egy kicsit képlékeny. Meglátjuk hogy adja ki kicsit (oldalanként durván 20-20mm-t) lerövidítve - ha kormánykapcsolókkal és minden egyéb hóbelevanccal együtt sem fog beleérni a tankba, akkor marad. Ha nem, akkor néznem kell valamit a helyére.Addig meg csak gyönyörködök...