Már csak ennyi választ el attól, hogy "késznek" nyilvánítsam a gépet. Természetesen csak idézőjelben, hisz egy ilyen nulláról épített motor esetében majd csak a használatba vételt követően fog kiderülni, hogy mi az ami megfelelően teszi a dolgát, és mi az amit esetleg teljesen újra kell gondolni rajta. Mindenesetre felkerült minden ami a kormányról még hiányzott - kapcsolók, markolat, és egy kis kormányvég tükör is a bal oldalra.
Lelégtelenítettük a hátsó féket, felfúrtam az első irányjelzőket, kialakítottam a sebességváltó szuszogóját, és kollégám teljesen készre kötötte az elektromosságot:
Egy általam előidézett hibát leszámítva (amit azóta már természetesen kijavítottunk) tökéletesen működik minden. Ezt követően rögzítettem a rendszámtáblát, és megpróbáltuk letömíteni az első teleszkópok tetején levő szelepeket, de egy nap után megint elengedte a gázt, így ez utóbbin még kell egy kicsit dolgozni.
Ekkor jött el az a pillanat, mikor sor kerülhetett az első próbakörre az udvaron:
Leírhatatlan volt az örömöm, még így is, hogy abszolút nem akar menni - nagyon kell az a karbi szinkron, melyre a jövő héten úgy néz ki sort is tudunk keríteni. Ezt követően már csak a kormány lengéscsillapító hiányzott, de annyi helyen, és annyi verzióban lóg ez az egész miskulancia, hogy ebben a formájában a feladatát már képtelen ellátni, így rendeltem helyette egy újat Németországból a szokott helyről. "Percek kérdése" és lassan tényleg összeáll...
Felkerült a műszerfal, majd kollégám elkezdte az elektromos rendszert összehozni az új Tommaselli kormánykapcsolókkal, és a ledes visszajelzőkkel. Ezalatt én befűztem a kuplungbowdent, és a sebességmérő, valamint a fordulatszámmérő spirálját.
A visszajelzőkkel még előreláthatóan lesz egy kis küzdelem, de alapvetően jónak tűnik - dudál, világít, és villog aminek éppenséggel villognia kell. Még kell helyet találni az első indexeknek, és akkor a villamos rész összeáll. Aztán valahogy le kell tömíteni az első gátlók szelepeit, hogy fel lehessen tölteni őket nitrogénnel, véglegesre kell kötni a tankot, légteleníteni a lábféket, rögzíteni a kipufogódobokat, és megoldani valamilyen elfogadható formában a sebességváltó szuszogóját. Majd ismét elvinni a sráchoz aki a telókat rendberakta, hogy lőjje össze a karbikat, gyújtást, miegymást a meglehetősen kinyitott szívó és kipufogó oldallal.
Kicsit beleolvastam az első Guzzis posztban felvázolt terveimbe, és amiket felsoroltam funkcionalitást gátló tényezőként, szinte mind sikerült megvalósítanom:
Ez egy gyári, még a hetvenes évekből származó Guzzi szín, mely azóta természetesen metál lett, de ezen kívül ugyanaz a "legnano verde", ami anno volt. Amiért emellett döntöttem az eredeti citromsárga elképzelésem helyett, az az hogy brutálisan szép, ahány fényviszony, annyi színben pompázik (telefonos képek nem is adják vissza), és a forgalmi engedélyben is zöld szerepel, így megúszok egy forgalmi cserét. Természetesen nem tudtam megállni, hogy oda ne próbáljak mindent még aznap a vázra, és a hatás nem maradt el, a mai napig nem tudok betelni a látvánnyal:
Időközben visszakaptam az újra felgumizott kerekeket, így már csak csavaroznom kellett, és a hátsó traktus az elektromosság bekötését leszámítva egészen a végleges közeli állapotba került.
Pénteken végül visszakaptam a két első lengéscsillapítót is, melyekben kicserélték a szimmeringeket, kimosták, és feltöltötték friss olajjal őket. Hogy a motor eleje a gyárihoz képest kicsit lejjebb kerüljön, mintegy 30mm-rel "túltoltam" őket, majd bekerült az első kerék, a sárvédő, és rápróbáltam a kormányt is amolyan "cafe racer"-es állásban.
Ez utóbbi még egy kicsit képlékeny. Meglátjuk hogy adja ki kicsit (oldalanként durván 20-20mm-t) lerövidítve - ha kormánykapcsolókkal és minden egyéb hóbelevanccal együtt sem fog beleérni a tankba, akkor marad. Ha nem, akkor néznem kell valamit a helyére.
Addig meg csak gyönyörködök...
Relatíve simán felcsúszott, nem kellett semmit se melegíteni, se hűteni - remélem nem is fog megforogni, érzésre patent volt, de majd kiderül:
Feltöltve a gyár által eredetileg előírt 1 liter olajjal, előre buktatott pozícióban nem folyt (a fenti kép még tisztítás előtt készült, az régi olaj). Remélem forgás közben sem teszi... Innen egy lazább délutáni időszakban visszatettük a blokkot, és felkerült a váz felső része is, bár arról nem csináltam fényképet.
Bekerültek a hangtompítók is, kíváncsian várom, mennyit fognak meg a nem gyenge kipufogóhangból. Lassan visszaszerelik a gumikat a felnikre, és a jövő héten minden fényezendő alkatrészt meg fogok kapni, úgyhogy már tényleg "csak" készre kell szerelnünk...
Ezek pedig a matt fekete alkatrészek, a két sárvédő, és az oldaldeknik első része. Most már nagyon látnám, hogy adja ki egyben, mert a színkártya alapján kib@szott jó színe lesz...
Megjöttek a kipufogóba rendelt hangtompító betétek is, melyek a dobokhoz hasonlatosan univerzálisak, emiatt szükség volt egy kis faragásra. Hogy miként fog muzsikálni, arról egyelőre sejtésem sincs, hisz beindítani nem tudjuk, amíg a hajtóműolaj folyásnak pontot nem teszünk a végére.
Végül szombaton meghozták a fényes fekete alkatrészeket, így ha a nyelestengely szimmering jó lesz, ismét tudok haladni az összeszereléssel...
Átmenetileg kialakítottunk egy ehhez hasonló megoldást, hogy lássuk csak innen jön-e, de továbbra is megjelent néhány olajcsepp a kuplungharang alján (persze még bíztam benne, hogy csak a múltkor a szuszogón át kifolyt olaj csepeg ki a kuplung házából), mely egyszer csak rendes kis hajtóműolaj patakká duzzadt. Pár napja, mikor először beindult az eddigi legörömtelibb pillanatként éltem meg, most pedig egy pillanat alatt rémálommá vált az egész. Szerencsére a motor iránt érzett dühömet fizikai munkával vezettem le, így mérgemben hamar szétkaptam a vázat, s még egy óra sem kellett neki, a blokk újra az asztalon volt. Szerencsére avval minden rendben, egy hangyányi kis könnyezést leszámítva az olajleeresztő csavar mellett, ezt is csak a hajtóműolaj borította.
Aztán meg is lett a hiba, a már kicserélt nyelestengely szimmeringnél szökik a kenőanyag. Kivéve a helyéről az is kiderült, hogy miért - egy korábbi megkeményedett szimmering szabályos hornyot vájt a tengelyre, így hiába vettem újat, nem tudta ellátni a feladatát.
Úgyhogy most erre kell kitalálni valamit, mert amíg ott a horony, addig rakhatok bele akárhány szimmeringet, úgysem lesz jó...
Kipolíroztam a kis szívócsonkokat, melyekre a karburátorok kerülnek, s így visszakerülhettek a térdvédők is a hengerekre. A karburátorok természetesen ki lettek pucolva, és mindenhova új tömítéseket tettem a régiek helyére. Végül felkerültek az új légszűrők, megkoronázva az üzemanyagrendszer visszaépítését.
Így már tényleg nem volt semmi akadálya, hogy visszacsavarozzuk a váz felső részét, s összekössük a maradék vezetékeket, bowdeneket, és a hátsó fékcsövet (ez utóbbival volt egy kis matek, igen szűkösen számolta ki a készlet gyártója a hosszát). Kicsit tartottam attól is, hogy az új direktszűrők nem férnek majd el a váztól, de hála Istennek olyan minden, mintha így tervezték volna, csak egy kicsit át kellett alakítanom a kartergáz visszavezetést, amit emiatt már nem lehetett visszakötni a szívóoldalra. Most úgy néz ki a rendszer, hogy a két szelepfedélről közvetlenül rácsatlakozik a lecsapatóra, ennek alsó pontjáról a maradék olaj (ez eddig a gyári megoldás) visszakerül egyenesen a karterba. A felső pontról viszont egy szimpla PVC csővel ki van vezetve a szabadba a karter mögé a felesleges párolgás (gyárilag ez volt visszavezetve az eredeti légszűrőházba) - természetesen az összes cső új.
Jótékony hatása, hogy a szívó oldalon már csak friss levegőt kap a motor, hátránya pedig, hogy a szabadba kerülhet némi olaj - majd elválik, hogy egyáltalán mennyi fog itt távozni. Mindenesetre egy plusz szűrőbetét beépítésén még gondolkodom, majd meglátjuk lesz-e rá szükség.
Végül megzsírozva, elpucolva visszakerült az önindító, a kipufogó (az új nyitott dobokkal), valamint felöntöttem friss 10W-50-es Castrol olajjal a motort. Még idén megpróbálunk életet lehelni bele, úgyhogy szorítsatok, nagyon szeretném, hogy a következő poszt egy videó lehessen az első indításról...
