Bár újra még nem dobog, de talán már nem kell sokat várni arra sem. Felkerült a vezérműburkolat új szimmeringekkel és tömítéssel, majd visszaépítettem a gyújtáshoz és az áramfejlesztéshez tartozó dolgokat. Ide vásároltam új műanyag fedelet a régi töredezett helyett, melyen fehér a Moto Guzzi felirat.
Az összes csavart elpucoltam, s amennyire sikerült kifényesítettem a már bevált műanyag szálas tisztítókorong és fúrógép segítségével.
Meglepően jó eredményt lehet vele elérni. Persze a két korong (piros - durvább és kék - finomabb) árának töredékéből vehettem volna mindenhova új csavarokat, de az valahogy már nem az igazi...
Aztán az olajteknőhöz hasonlatosan lefújtam hőálló fekete festékkel a szelepfedeleket is, de valószínűleg a hengerek és hengerfejek is átesnek egy hasonló beavatkozáson, amennyiben sikerül szépen kimaszkolnom mindent a környéken.
A héten végre volt időnk, és becsiszoltuk mind a négy szelepet. Ezt egy speciálisan ehhez használatos csiszolópor, valamint olaj keverékével tettük az alábbi videóban látható módon.
Persze ezelőtt is járt a motor, de így most tökéletesen ülnek a fészkükben. 
Aztán ha már kivettük a szelepeket, mind a négy szelepszár szimmeringet újakra cseréltük, annak ellenére, hogy a bent lévők sem voltak túl rossz állapotban.
Visszakerültek a dugattyúk, a hengerek, s kis idő múlva a főtengelyt kézzel körbeforgatva egészen gépszerű hangok jöttek a szerkezetből. Nagy volt az örömöm, mert bár bíztam benne, hogy egy vezérműtengely és négy szelep esetén azért össze tudunk rakni egy vezérlést bárminemű útmutató nélkül is, de igazán csak akkor nyugodtam meg, amikor látszott, hogy nem akad semmi...
Szombat délelőtt még felmasszáztam az olajteknőt, beraktam egy új olajszűrőt, majd próbaképp felraktam a szelepfedeleket - ezeket kivételesen új csavarokkal.
Már csak a kuplung, lendkerék párosa hiányzik a főtengely végéről, és mehet vissza a vázba. Jövő héten talán már ez is meglesz...
Aztán bár két körben ugyan (először sajnos a hengerfej ottmaradt), de végre hazakerültek a blokk gépműhelyben levő darabjai. Nem lóg, nem szorul semmi, újak a sikló és támcsapágyak, valamint ehhez köszörülték a főtengelyt is. Ez, és a gyertyamenet is olyan végre, amilyennek lennie kell.
Emiatt most ennek összeszerelése kerül terítékre, így elpucoltam, és hőálló feketével lefújtam az olajteknőt, összeválogattam az összes, már rég megvásárolt tömítést és szimmeringet.
Szombaton volt annyi időnk, hogy összemasszáztuk a két blokkfelet (természetesen nyomatékra húzva), visszafűztük a vezérműláncot, és az olajpumpát, valamint beütöttem az új hátsó - kuplung oldali - főtengely szimmeringet.
Szintén ezen a héten lett kész a fordulatszám, és a sebességmérő krómkarikájának peremezése, így csak hogy lássam milyen lesz, összeszórtam a műszerfal elemeit.
Ez még nem végleges, kell még lukat fúrjunk a napi kilométerszámláló nullázójának a sebességmérő házában, de a végleges dizájn az valami ilyesmi lesz a versenyautósan elforgatott műszerekkel. Innen már megint felpörögnek az események - legalábbis addig, amíg nem lesz szükség a festőnél levő alkatrészekre, mert azok január előtt sajnos nem várhatók...
Hétfőn meghozta a postás a nyelestengely anyát, amit sebtében fel is tekertem a helyére, majd kis segítséggel meghúztam az előírt 10 kilós nyomatékkal.
Motorblokk híján (jövő héten kész lesz, így innentől már az is mehet össze) elég korlátozottak a végrehajtható műveletek, de hogy mégis csináljak valamit, szabad időmben elkezdtem visszafűzni a kábelköteget, a fém fékcsöveket, és néhány (tank rögzítő heveder, és tartó bakok) gumialkatrészt.
Aztán szétszedtem, és kipucoltam az első kézifék főhengerét, és mindhárom féknyerget. Ezek közül egyben az eladás előtt betéteket cserélt az előző tulaj, a többi fékbetétet pedig odaadta - ha már úgyis megvette - azokat most én szereltem be, így gyakorlatilag új az összes fékbetét.
A betéteket rögzítő stifteket, és az azt feszítő rugókat is alaposan elpucoltam, így remélhetőleg ehhez a részhez mostanában nem kell nyúlni.
Ha meglesz a blokk, akkor elsődlegesen azt kell összeraknom, hogy végre a helyére kerüljön, és ismét összecsavarozhassuk a vázat...
A többi hála Istennek csak tanken-fahren (illetve a telet a garázsban fogja tölteni, úgyhogy most még ezt is csak visszafogottan)...
A múltkor említettem, hogy ha már a festés végett leszereltem a hátsó lengőkart, akkor kicserélem mindkét csapágyat is, melyen keresztül csatlakozik a sebességváltó házához. Mivel ezek egy hátulról hozzáférhetetlen fészekbe vannak beütve, így a jó öreg kenyérbeles módszerrel szedtük ki őket.
A módszer lényege, hogy egy dornival folyamatosan kenyérbelet juttatunk a csapágy mögé, mely miután kitöltötte a rendelkezésére álló teret, elkezdi kifelé tolni azt. Videón látványosabb, és talán érthetőbb is:
S hogy tényleg ne legyen egyszerű az élet, mikor az új csapágyak beütését követően vissza szerettem volna tenni a lengőkart, az valahogy sehogy sem akart normálisan állni. Gyorsan fellapoztam a szerelési könyv kapcsolódó részeit, s az előírt metódus megismerésén felül rájöttem arra is, hogy hiányzik egy hézagoló a jobb oldalon, s emiatt tud tekeredni hol jobbra, hol pedig balra annak függvényében, hogy melyik oldalon húzom meg jobban a csavart. Azt, hogy hova lett, vagy megvolt-e egyáltalán nem tudom, de a hiány felismerése körülbelül másfél órával a fent említett nyelestengelyre való anya megrendelése után történt. Egy pár eurós kis alátét miatt pedig nem akartam ismét 18 eurós szállítási díjat fizetni, így a cikkszáma alapján kinyomoztam a méretét, és legyártattam esztergályossal. Ezt követően már problémamentesen helyére kerülhetett a lengőkar, melynek csavarjaira új záróanyákat, és az eddig hiányzó gumidugókat is tettem.
Még az elektromos kábelköteg visszafűzése előtt rendbeszedtem a lábfékhez tartozó főhengert. Szétszereltem, átmostam, és megtisztítottam, illetve újra cseréltem minden alkatrészét.
Mivel az összes fékcsövet fémhálósra cserélem, a hátsó fékhez tartozót a főhengerrel már össze is építettem, s az egészet visszaszereltem a vázba.
A kiegyenlítő tartály szintén elmosva új csővel a főhengerhez csatlakoztatva került a helyére.
Múlt héten lefestettem a véghajtás házát, de túl nagy lett a kontraszt a hátsó lengőkarhoz képest, így - bár nem terveztem - leszereltem, és csiszolás után lefestettem azt is.
És ezt milyen jól tettem, hisz enélkül nem derült volna fény a kardánkereszt siralmas állapotára. Mikor kihúztam a tengelyt, már éreztem, hogy az egyik irányba akad és nehezen mozdul a csukló, de az csak alaposabb szemrevételezés után tűnt fel, hogy az egyik csészéből kitört egy darab.
Jól látszik, hogy berágódott a kereszt, s a tűgörgők is hiányoznak. Ezt cserélni kell, de az első körös keresés (UNIX, Bárdi, Stein Dinse stb.) nem hozott eredményt.
Egyszerűen nem az a tipikus "konfekcióméret", gyárilag pedig csak kompletten kardánnal együtt kapható. Végül kinyomoztam, hogy valami japán kistraktorban használnak egy nagyon hasonló méretű keresztet. Mezőgazdasági gépalkatrész boltoknál folytattam s legnagyobb meglepetésemre az egyiknél nem csak ez a méreteiben nagyon hasonló, hanem a pontosan passzoló MOTO GUZZI kardánkereszt is ott volt a POLCON! Meg is rendeltem, jövő héten megjön.
Aztán ahogy időm engedte apránként megint elpucoltam és visszaraktam egy pár alkatrészt, mint a fék és váltópedálokat, az oldaltámaszt (ez utóbbinak az alapját le is festettem), a kartergázlecsapató tartályt és a hátsó műanyag sárvédőt.
A héten friss olajjal feltöltött váltó nyelestengelyénél levő szimmering sem ússza meg a cserét (mondjuk ha már úgyis lent a blokk és a kuplung, butaság lett volna pont ezt meghagyni), hisz szép csillogó friss hajtóműolaj patakocskával hálálta meg az eddigi törődést.
Aztán ha már egyszer lekerült, a hátsó lengőkar csapágyait (amin a blokknál fordul) is cserélni fogom.
Szombat délelőtt kaptam vissza a vázat, valamint cserébe odaadtam a többi fényezendő alkatrészt. Abszolút elégedett vagyok, nagyon szép munkát végeztek.
Közben matt feketére festettem a zömében nem látható fém alkatrészeket, az akkumulátortálcát, és a hátsó véghajtás házát is.
Erre amiatt került sor, mert elég ronda volt a felülete, valamint a féktárcsát takaró lemezről is már csúnyán hámlani kezdett a festék. Persze nem olyan minőség, mintha fényező csinálta volna, de megfelelő távolságból s kicsit hunyorítva azért elmegy - természetesen a leeresztő, valamint szintjelző csavarokról az olajcsere alkalmával el fogom távolítani a fekete festéket.
Aztán ha már festegettem, lefújtam a műszerfalhoz tartozó alumínium konzolokat is feketére - ugyanis krómozott házakat kapnak a visszajelző ledek, és hogy tökéletes legyen az összhatás, a műszerekre is új krómkarikák lesznek peremezve a feketék helyére.
Az ülést elvittem a kárpitoshoz - három hetet mondott előreláthatólag - s jövő héten rá kell kérdezzek a blokkra is. Aztán ahogy épülnek vissza a vázra az alkatrészek, úgy újítom fel szisztematikusan az épp soron következőt...
Szétbontottam a régi blokkot, melynek van jó és rossz hozadéka egyaránt. A jó, hogy a hengereken és a dugókon nincs rendellenes kopás, mind a főtengely mind pedig a hajtókarcsapágyak jó állapotnak örvendenek. A rossz, hogy mégis szükség lesz gépmunkára, ugyanis miután szépen elmostam és összepróbáltam az új forgattyúsház tetejét a régi aljával, egy ponton kotyogni, 180 fokkal arrébb pedig szorulni kezdett a főtengely.
Ha már belevágtam, nem szeretnék félmunkát végezni, legyen minden olyan, mint amilyennek lennie kell. Ezen kívül még amihez hozzáírható "a hét eseménye" hashtag - a teljesen lecsupaszított vázat elvitték homokszórásra, onnan pedig már egyenest a fényezőhöz fog kerülni...
A nagy bumfordi ülés már önmagában is bántotta szemem, de a faragott gyári sárvédő és a közte levő rés akkora lett hátul, hogy akár egy macska is befekhetett volna oda. Ezen csak a kárpitos nem tudott volna segíteni, flex és CO kellett, hogy rövidebbre vegyük a fém alsó részt, s úgy alakítsuk ki a hátulját, hogy takarjon rá a sárvédőre.
Ezt követően leemeltük a váz felső részét, ahonnan már csak pár mozdulat volt a blokk szerelőasztalra helyezése. A következő napokban ezt kell szétborítani, hogy kiderüljön kell-e gépmunka (valószínűleg igen) a forgattyúsház tetejének cseréje miatt.
Persze ha nem ebben az országban élnénk, ez utóbbi nem is volna kérdés, mert kicserélném mindkét felet kompletten, de a motorszám sajnos az alsóba van beütve. A napokban megjöttek az új kipufogódobok is. 
Kíváncsian várom milyen hangja lesz vele a motornak...
Közben több felvonásban érkeztek az alkatrészek Európa nyugati feléről, így végleges helyére kerülhetett az új ledes hátsólámpa és rendszámtartó is.
A gyári óracsoportot is szétszedtem, egy új alumínium panelbe fog költözni az egész miskulancia, de sajnos a napi kilométer számláló nullázóját csak tegnap tudtuk kiműteni a helyéről, így a projekt ezen része megakadt ott, hogy a vintage hangulat jegyében 9mm-es fekete Dymo szalaggal elkészítettem a visszajelzőkhöz tartozó feliratokat (a sebességmérőt szétszedettük, annak még vissza kell peremezni az üvegét). 
Aztán felkerült a Café Racer-ekre oly jellemző bandázs mindkét kipufogókönyökre. A folyamat röviden: bandázs vízbe áztat, awab bilinccsel kezdőpontnál rögzít, jó szorosan - durván feles takarással - kesztyűben végigteker (az üvegszál még így is kurvára bök és viszket), végpontnál egy másik bilinccsel szintén rögzít. Az utolsó lépést, melyben a motor hője elpárologtatná a vizet, és rámelegítené a bandázst a leömlőkre egy gázégővel szimuláltam.
