Járműveim története

Lassan tíz éve már, hogy eladtam az utolsó motorom, a kis Yamahát (persze volt utána még egy kacat robogóm, de azt emberi számítás szerint nem sorolhatjuk ide), s bár kicsit hiányzott a dolog, az éppen aktuális autó(i)mmal mindig sikerült annyira lefoglalni magam, hogy nem tudott ismételten elnyelni a motorozás posványa. Aztán másfél-két éve, ahogy kollégáim közül egyre többen visszaültek a nyeregbe, azon kaptam magam, hogy egyre többször osonok ki, s ücsörgök az épp a műhely oldalánál parkoló gépek valamelyikének nyergében. Ezek a "statikus próbák" aztán elindították a tíz évvel ezelőtt nyugdíjazott vezérhangyát, bár neki is kellett legalább egy év, mire vissza tudta nyerni régi formáját (meg a Punto eladása sem volt elhanyagolható tényező), a nyáron már voltak konkrét elképzeléseim arról, hogy mégis milyen motort szeretnék. Legfontosabb az volt, hogy nem túl erőset, hisz újra szoknom kell még magát a motorozást, s inkább a stílusos nyugodt tempójú gurulások vonzanak már, mint a lapján fordulás, vagy a harc a tizedmásodpercekért. Gondoltam akkor már legyen az is BMW, de ebben a kategóriában talán csak az F650, és egyéb változatai feleltek meg az elvárásaimnak (nem sár nehéz, kényelmes, 50 lóerő környéki - tökéletes kezdő/újrakezdő motor), de a stílus és a túraendúró (főleg egyhengeres Rotax blokkal) sajnos nem eredendően szinonimái egymásnak. Aztán egyszer csak beugrott a Moto Guzzi, melynek több modelljét (leginkább a Brevákat) is úgy raktározta el az agyam, hogy talán a legszebb, legjobb arányú csupasz motor, amit valaha láttam. Az ős nyomórudas, nyolcszelepes V2-es hosszában pedig már önmagában egy iparművészeti remekmű, már már szobadíszként is megállná a helyét. Youtube-nak hála elég gyorsan törlődött a még halványan megmaradt F650 dilemma, nekem a dübörgő olasz kellett a tolókerekes Ladákra emlékeztető jellegzetes váltóvonyítással, minden rezonanciájával, billegésével együtt. Már csak az volt a kérdés, hogy egy újabb, akár injektoros Breva, vagy egy autentikusabb, lassan veterán darab karbival, saját ízlésemhez igazítva. Végül az öreg kacatok iránt érzett vonzódásom jegyében ez utóbbi valósult meg, hisz tegnap megvettem életem első olasz motorját, az egykori spanyol csendőrmotort, egy 1988-as Moto Guzzi V65-öt. Lesz vele munka a télen, de remélhetőleg tavaszra összeáll - egy, a jelenlegi V7-hez hasonlatos klasszikus, nagyon enyhén Café Racer-es megjelenés a terv. Egy biztos, nem szobor lesz, semmi sem mehet a használhatóság rovására, így csutkakormány, vékony ülés (bár a jelenleginél valamivel vékonyabb, és fekete lesz), és üvöltő üres kipufogó sem várható. A színe is változni fog, de majd mindent a maga idejében... Élménydúsabb beszámolóval megfelelő jogosítvány híján egyelőre nem tudok szolgálni, de mire kész lesz, reméljük már ez sem jelent akadályt...

Untam már, hogy mindig szerelgetni kell a gumikat, így vettem egy garnitúra új lemezfelnit a MINI-hez. Mivel ebben a hónapban lejárt a műszakija is, így levizsgáztattam, amit összekötöttünk egy olaj és pollenszűrő cserével is. Aztán ha már ott volt, megelőzendő egy újabb kört, fel is raktuk az új téli kerekeket, hisz tulajdonképp mindegy min áll a parkolóban - édesanyám a rossz idő beálltával úgyis egyre kevesebbet fogja (szinte semmit) használni. Persze ha sikerül valahogy a BMW-t bejátszanom a garázsba - behajtott tükrökkel centizgetve egy minimális esélyt azért látok rá - kisajátítom a tél folyamán. Jót fog tenni neki egy kis átmozgatás...A BMW búracseréjét követően megkeresett egy srác, aki fényszóró polírozással is foglalkozik. Szerinte még menthetők lettek volna a régiek, így a MINI esetében fogok adni egy esélyt a dolognak (ezek is eléggé meg vannak mattulva, a fényük pedig az emelt fényerejű izzók ellenére is gyenge).A hétvégén meglátjuk mit sikerül kihozni belőle... 

Már tavaly megtetszett Pavlo E46 kombiján a Styling 57-es X5 alufelni, melyből a napokban lehetőségem nyílt vásárolni egy hibátlan garnitúrát. Nem húztam az időt, gyorsan nyugdíjaztam a Styling 135 replikákat, melyek mind esztétika, mind pedig anyagminőség szempontjából hagytak némi kívánnivalót maguk után. Foglalkozni kellett volna velük - ismét görgőzés, majd festés - s a ráköltött összeg ellenére még mindig csak egy garnitúra replika maradt volna. Az 57-es megosztja az embereket (X5-ön ballonos gumikkal tényleg elég ronda), de a hármason 225/45 R17-es gumikkal szerintem nagyon masszív, ugyanakkor elegáns hatást kelt.Még szintén a héten pótoltam a hiányzó bal hátsó emelőbakot, és a kihúzható kalaptartó fogantyúját. Jó ez... 

Ma átlépte a kilométerszámláló a negyedmilliót. Lekopogom, problémamentesen teszi a dolgát az autó, így ami történt vele az eltelt idő alatt csak olyan apróságok voltak, amiket nem tartottam érdemesnek arra, hogy külön posztot írjak róluk. Került bele ugyanis egy új akkumulátor, Bosch ablaktörlőlapátok, valamint a szélvédőn vásárlás óta rajta levő kavicsnyomot is kijavíttattam, már amennyire lehetséges volt ennyi idő után (állítólag már megült benne a por, így nem tudja annyira szépen kitölteni a repedést az az anyag, mintha rögtön az incidens után történne).

Ma bebőröztettem a BMW kormányát. Nem volt még annyira kopott a régi sem (bár a tetején kezdett kiszürkülni), de már régóta szerettem volna ilyen két oldalt perforált bőrös dizájnt.Reggel kivettem, elvittük a bőröshöz, délután pedig el is készült.

Ahogy azt már az előző posztban is említettem, csereéretté nyilvánítottam a menthetetlenül matt első fényszórók búráit. Rendeltem egy garnitúrát az e-bayről, valamint egy angel eyes szettet is kínából. Mivel ez utóbbira majdnem egy hónapot kellett várnom, az új búrák csak porosodtak a polcon - gondolván egy füst alatt csinálom majd az egészet. Hétfőn ért ide, de sajnos az egyik karika törött volt a csomagban. Természetesen megreklamáltam - elvileg kapok helyette egy újat - de így csak az új búrák kerültek fel az autóra. Ennek ellenére szembetűnő a változás, rengeteget dobott az autó megjelenésén. A karikákat meg még megálmodom, hogy bekerüljenek-e egyáltalán... 

A légtömegmérő cseréjét követően teljes terhelésen visszatért az erő az autóba, de emiatt sokkal feltűnőbb lett, hogy hidegen mennyire kelletlen. Ismét csináltattam egy diagnosztikát, s bár újraprogramozták a befecskendező számítógépet, az túl nagy előrelépést nem jelentett. Abban maradtunk, mivel az átlagosnál sokkal hangosabb a turbóm, lehet, hogy akörül lesz valami. A közelgő olajcsere alkalmával amúgy is meg szerettem volna oldani pár apróságot - a nem működő izzítóelektronika, kartergázszűrő, valamint a gyanúsan zörgő főtengelyszíjtárcsa cseréje - s mivel hosszú távra tervezek az autóval, gondoltam ugorjunk fejest a mélyvízbe, cseréljünk turbót. Rendeltem is egy bontott darabot, melyről csak a régi mellé téve derült ki, hogy nem passzol az autóra (felfogatási pontok stimmeltek, de a változó geometriát szabályzó villanymotor teljesen más volt). Persze a leszerelés közben fény derült arra is, hogy miért erőtlen hidegen az autó, és miért van olyan süvítő hangja - a turbó kompresszorházára menő csőből teljesen hiányzott a tömítés, így amellett szívta a levegő egy részét, megkerülve ezzel a légtömegmérőt, mely ezáltal fals adatokat szolgáltatott a motorvezérlőnek. Az új turbónak azért adtam egy esélyt, gondolván, hogy az már valami módosított verzió, de abszolút nem működött, 2000-nél jobban nem is pörgött ki vele az autó. Szerencsére visszaveszik, hisz a bontóban hibáztak, de emiatt duplán dolgoztunk... Öröm az ürömben, hogy szemmel láthatóan az eredeti turbójának sincs semmi baja, nem lóg, tökéletesen szabályoz, és csak az ominózus tömítés hiánya miatt volt akkora hangja. Természetesen minden ide tartozó csavart, csövet, és tömítést gyári újra cseréltünk, s ahogy már említettem kapott egy új főtengelyszíjtárcsát csavarral, új hosszbordásszíjakat, kartergázszűrőt, és izzítóelektronikát, valamint cseréltünk olajat és olajszűrőt is - ez utóbbi kettőt immár másodszor. Abszolút tökéletes, csendes, ugyanakkor erős lett az autó, műszakilag remélem mostanában nem kell hozzányúlni. Tervben van még egy garnitúra új fényszóróbúra beszerzése a bemattult régiek helyére, azokat azért mindenképp szeretném még záros határidőn belül lecserélni...

A mai nap elköltözött a kis cabrio. Remélem hasonlóan sok örömet okoz majd új gazdájának is, mint nekünk a három közös nyár alkalmával, melyek mindegyikén hiba nélkül rótta a kilométereket a tengerparton...

Az utóbbi időben figyelmes lettem enyhe, apró torpanásokra padlógázas gyorsítások esetén. Finomabban gyorsítva már nem volt gond, de idegesített a háttérben lappangó hiba. Lelki szemeimmel már láttam, ahogy kezdődő turbóproblémák, üzemanyagellátási hiányosságok hordják ki zsebemből a pénzt, de utánaolvasva gyanúm egyre inkább a légtömegmérő hibájára terelődött. Tegnap át is mentem a helyi BMW márkaszervizbe, ahol egy a turbóra, EGR-re, valamint a légmennyiség és nyomás szenzorokra kiterjedő teszt kimutatta, hogy a MAF jelei nincsenek szinkronban az ECU által elvárt értékekkel (hála Istennek a turbó tökéletes, csak a gyengélkedő izzító elektronikát kell még valamikor a tél előtt kicserélnem). Mivel ott is a Bosch-t ajánlották, ezért ma vettem egyet, és kicseréltük (amikor egy utángyártott, rendkívül minőségi, Bremi gyártmányút szereltünk ki, már sejtettem, hogy jó nyomon járunk). Az autó azóta megtáltosodott, sokkal simábban, és dinamikusabban gyorsul - már amennyire a 116 ló nyújtotta keretek ezt engedik - abszolút meg vagyok elégedve vele.