Járműveim története

Az az igazság, hogy mióta nálunk van a Punto, millió szólamban morognak a csapágyak a sebességváltójában, visít a difije, magyarán ez az egyik gyenge láncszem a hajtásláncában. A másik a kuplung, de az a saját hülyeségem, azt felfogom egy tesztnek - egyáltalán nem spórolás miatt került napra pontosan egy éve a kis autóba az UNIX-os kínai kuplungkészlet, sokkal inkább kíváncsi voltam, hogy mennyit bír. Sajnos kijelenthetem, hogy a minősége egy nagy rakat szarral van egy szinten, mert már a nyaralás előtt kezdtem érezni, hogy csúszik, melegen pedig ropog a pedál, így ezt biztosan cserélni fogom egy normális szettre még a jövő évi szezonkezdet előtt. A nagyobb dilemmát maga a váltó okozza, ugyanis ma lecseréltük az egy éve beletett Total olajat, mely tele volt benne lebegő csillogó fémszemcsékkel, s két nagyobb (feltehetőleg egy letört fog darabjai) fémdarabbal. Ennek ellenére kimondott kapcsolási nehézségek még nincsenek - néha a kettes kicsit ércesebb, de ezt és a hanghatásokat leszámítva egész üzembiztosan teszi a dolgát. Ezúttal a gyári előírásnak megfelelő Tutela olaj került bele, aztán meglátjuk meddig bírja (a télen úgysem lesz vele gond, hisz napokon belül költözik a garázsba, és ideiglenesen ki is lesz vonva a forgalomból). Ha minden kötél szakad, kicseréljük ezt is egy bontott darabra...

Ma megvolt a húszezredik közös kilométer is:

Update 2014.11.29.: Sikerült szereznem egy jónak tűnő bontott sebességváltót, mely valamikor a tél folyamán egy új kuplungszett kíséretében be fog kerülni az autóba. Addig is forgalomból ideiglenesen kivonva pihen a garázsban...

Kacifántos egy címe lett ennek a posztnak, melynek oka néhány tervezett, és egy nem tervezett esemény. Kezdjük rögtön hátulról, a szűk keresztmetszettel. Kicsit ugyanis elkapott a gépszíj a fejegység  cserét követően, és azon kezdtem munkálkodni, hogy a masszívabb mély hangok is élvezhetően szólalhassanak meg a kabrióban. Kicsit több, mint egy hete bele is kezdtem egy amolyan "bandpass rendszerű" mélynyomó beépítésébe a csomagtartóba. Leginkább az amúgy is csak jelzés értékű hely szabta határok tartották kordában a munkálatokat, de több tekintetben is kudarcot vallottam - hiába, most csinálok ilyet először. Volt otthon egy aprócska (10cm-es) mélynyomó hangszóróm, ezt gondoltam a bal gyári csomagtérkárpitba hanyatt befaragni (fordítva meghajtva), elé pedig egy reflexcsővel ellátott funérlapot készítettem. Az első kudarc a szintén otthon talált erősítővel ért, annak ugyanis túl gyenge volt az rca kábeleken érkező jel. Mivel egy rendkívül alacsony költségvetésű, és a tudományosságot minden tekintetben nélkülöző projektről van szó, így egy tök alap SAL kétcsatornás erősítő vásárlása mellett döntöttem a kellő hangerő elérésének érdekében. Ennek beszerelését követően vált a címben is már említett szűk keresztmetszetté a kis 10cm-es hangszóró. Bízva abban, hogy annak nagyobbra cserélésével sikerül elérni a kívánt hangzást, egy kicsit ismét pihen a projekt, míg beszerzésre nem kerül egy 16,5cm-es hangszóró.

Az Uno Turbo felnik cseréje régóta tervben volt ugyan, de egy apró fiaskónak köszönhetően (egy kő lenyomta a bal elsőről a gumit, melytől ez a felni is ütni kezdett) a négyből már három használhatatlanná vált, így bontóztam az autóhoz négy szintén 14"-os Alfa Romeo lemezfelnit, s rendeltem négy FIAT emblémás dísztárcsát. Aztán ha már úgyis a műhelyben volt az autó, lecseréltük az olajat, hisz már csak kicsit több, mint egy hét, és irány Horvátország... :)

Update 2014.07.15.: Ma megjött a 16,5cm-es mélynyomó hangszóró, amit be is építettem a helyére. Pár apró nem kívánatos rezgésnek a forrását még meg kell szüntetni, de bátran írhatom, hogy a foglalkozás elérte célját. Hozza az elvárt szintet, s végre hallhatók az öblös mélyhangok is az autóban... 

Tavaly apránként Pioneer hangszórók kerültek a műszerfal tetején levő speciális gyári magasak kivételével mindenhova a cabrioban, de érezni lehetett, hogy a hangzást - amolyan szűk keresztmetszetként - leginkább a VOXBOX fejegység határolja be. A napokban viszont lehetőségem nyílt arra, hogy egy új mechanika nélküli darab kerüljön a helyére, így egy szintén Pioneer márkájú rádió váltotta a kínai társát. Ettől ugyan még nem fogunk hangnyomás versenyre járni, de végre egészen hallgatható minőségben szól a zene a kis autóban. Egyébként nem véletlen írok róla ilyen ritkán, hisz teljesen problémamentes, s mostanra leírhatom, hogy összeállt a gép (meg amúgy is az új BMW van most porondon). Remélhetőleg ez így is marad, hisz egy hónap múlva ilyenkor ismét a Krk szigeten fogja falni a kilométereket...

LáNyGépe hamarosan az Oldtimer & Youngtimer magazinban!
OSSZÁTOK, VEGYÉTEK!!!

Sajnos a vásárlást követően csak gyorsan felszórtuk a négy új Debica nyári gumit az autóra, a futóművet pedig csak a rezonancia elleni hadjárat folyamán állítottuk be. Ennek meg is lett az eredménye (le sem merem írni milyen összetartása volt) - egységesen, teljes felületen - megette kopásjelzőkig a két első gumit. Erre kellett valami megoldást találni, így kukáztam hozzá két új Kléber, és két alig használt Michelin nyári gumit (gyártásukat tekintve mondjuk benne vannak a korban, de átmenetileg megteszik). Azért cseréltük mind a négyet, mert amiket találtam, azok 155/65 R14-es méretűek, így sajnos nem maradhattak fent a hátsó 165/65 R14-es Debica-k sem. Az újak nem gyári méretek, de a váltóméret kalkulátorok alapján megfelelnek, és még pont felszerelhetők az 5,5 col széles felnikre is.

Persze ezen felül sem enged unatkozni az autó, ma délutánra a vezetőoldali elektromos ablak adta meg magát (szerencsére a felső állásban). A reléje ugyan kattan a műszerfalban, de se kép, se hang, így gyanítom, hogy maga a motor hibásodott meg. Sajnos csak kompletten szerkezettel együtt rendelhető, de ha kivitelezhető, akkor csak a motort cserélem, és nem bontom ki az egész miskulanciát, ha nem muszáj. De ez a jövő heti teendőim között szerepel...

Update 2014.05.12.: Megjavult az elektromos ablak (valami kontakthiba lehet). Hiába, lelke van a szentemnek...

A hosszúhétvégét oldalbordámmal a Dunakanyar, Visegrád - és egy kis veresegyházi wellness - érintésével a hungaroringi WTCC futamon töltöttük, melynek során belekerült a Puntóba az első közös tízezer kilométer. Olyannyira jól éreztük magunkat, hogy teljesen megfeledkeztem a dologról, és nem sikerült pontosan elkapnom a pillanatot. Még a túra előtt eltört a jobb belső kilincs rugója, melynek a helyére ma vettem - pofátlanul bagatell összegért - egy utángyártott darabot. Ha már anyós oldali ajtó, akkor a behúzó tetején levő műanyag takarót is rögzítettem az eddigi ideiglenes megoldás helyett egy számomra is tetsző változatban. Jobb, mint valaha...

Az vagyok, méghozzá nem is kicsi, de leírhatatlan most a boldogságom, mert - in medias res - MEGSZŰNT A VIBRÁCIÓ!!! Szar meló volt a javából, melyben leginkább magamat sikerült igazán megszívatnom. Már kezdetben is az autó rossz végén kerestem a hibát, ami ráadásul elég lassan is esett le, így - bár semmi szükség nem volt rá - sikerült az első féket is felújítanom. Aztán megvilágosodtam, s elkövettem a legnagyobb hibát. Vettem egy pár utángyártott fékdobot a régiek helyére, mondván olcsóbbak, mint az esztergályos. Persze nem hozott megoldást, így tegnap - hisz úgyis már csak a kerékagyak, és a fékbetétek maradtak régiek - kicseréltük azokat is, de azon kívül, hogy jobban fénylik rajtuk a fedőkupak, nem történt semmi. Pontosan ugyanúgy rázott, mint előtte... Kész idegroncs voltam, már hátsó lengőkar deformációkon járt az agyam, de a komplett hátsó híd cseréje előtt amolyan kisebb rossz gyanánt még elvittem a régi gyári dobokat felszabályoztatni. Az eddigiek fényében már egyáltalán nem bíztam benne hogy sikerrel járok, de teljesen kisimultak a fékezések. Most már tudom, hogy csupán azért, mert valami új, egyáltalán nem biztos, hogy jó is - a QH France fékdobok ugyanis újkoruktól fogva ütöttek. Végre olyan lett a kis autó, mint az álom - talán még újkorában sem volt ilyen jó...

Még mindig az ominózus vibráció... Ott maradt abba a történet, hogy elvittem a két első kereket kigörgőztetni, mellyel azon kívül, hogy simábban futnak, és kevesebb rajtuk a súly semmi érdemi előrelépést nem sikerült elérni. Aztán tegnap este próbálgattam az autót, és arra lettem figyelmes, hogy kézifék behúzásakor is megjött a vibráció. Nagy volt az öröm, végre egy kapaszkodó, hátha a dobok ütnek. Vettem két új dobot, rugókat, és fékpofákat - bár ezek szinte még újak voltak, így maradtak a régiek - és ma felújítottuk a hátsó fékeket is. Már lehet, hogy beképzelem, de érzésre határozottan jobb lett. Aztán alaposan megvasaltam a féket, minek köszönhetően szinte minimális rezgés maradt az ominózus sebességtartományban. A kasznit már be sem rázza, csak a pedálon lehet érezni amikor épp hogy simítom a féket. Talán azoknak van igazuk, akik szerint eddig is megvolt a rezonancia, csak most, hogy már minden jó, én is jobban figyelek rá. Úgy érzem minden tőlem telhetőt megtettem, s ha kiforrja magát javítjuk, ha pedig teljesen megszűnik örülünk, de a találgatást befejeztem...

U.i.: Visszakerültek az ETF betétek előre, mert olyan szinten csikorogtak a SIMER-ek, hogy nem lehetett megmaradni az autóban. Aki teheti messzire kerülje el, mert nem egyéb, mint egy igazi ótvar szar...

Update 2014.04.21.: Azért csak nem hagy nyugodni a gondolat, folyamatosan túrom a netet a rázkódás okát kutatva, s úgy tűnik ismét nyomon vagyok. Mivel a kéziféket behúzva is megvan a jelenség, teljességgel bizonyos, hogy hátul van a baj. Dobok és a rugók már újak, pofák újszerűek, kizárásos alapon (mivel más már nincs) maradnak a hátsó kerékagyak, melyek egyben a csapágyak is. Ha már úgyis minden új, ezek se maradjanak ki a szórásból, s úgy érzem, ez jelenti majd a megoldást a problémánkra. Holnap megyek veszek is kettőt, hisz a költséghatékony javításnak már úgyis lőttek...

Ahogy egyre jobb a kis autó, úgy terelődik a figyelmem az eddig háttérben megbúvó apróságokra, melyek megoldása többnyire sokkal nehezebb, mint az ordítóan nyilvánvaló hibáké. Most már leírhatom, hogy ezek számát is sikerült minimalizálni (például az itt-ott beszivárgó esővíz mára már szinte teljesen a múlté), csupán egy apró, de annál bosszantóbb dologgal küzdünk. Tulajdonképp emiatt cseréltük anno a két lengőkart is, hisz azt hittem, hogy a lógó gömbfejek a kiváltó okai annak az idegesítő rezonanciának fékezéskor 80 és 60 km/h között. Bár a futómű érezhetően jobb lett, a rezonancia maradt, s mivel a fékpedálon is érezni véltem a lüktetést, szombat délelőtt szétszedtük az első fékeket, felcsiszoltuk az agyakat, csúszkákat, de sajnos hiába, ettől sem lett jobb. Mérgemben vettem hétfőn két új Brembo féktárcsát a vásárláskor felszerelt CAR-ok helyett, de javulást ez sem hozott. Ekkor elkapott a gépszíj, és felszabályoztuk a helyén az új tárcsákat (érdekes módon volt mit levenni belőle a féknyereg helyzetéhez képest), s vettem egy garnitúra igen "hájtek" SIMER márkájú fékbetétet (egész Nagykanizsán csak ez volt polcon) a régi ugyancsak low end ETF-ek helyett. Ha már ott volt az autó, beállítottuk a futóművét is, ami  igencsak ráfért, mert a lengőkarok cseréjével megváltozott a futómű geometriája. Nagy reményekkel indultam útnak, de sajnos ezektől is csak jobb lett, igazán jó nem, így a napokban amolyan utolsó tippként elviszem az alufelniket kigörgőztetni. Ezt is már régóta (konkrétan a vásárlás óta) tervezem - és rájuk is fér - aztán majd meglátjuk.