Járműveim története

A múltkori akció alkalmával kiderült, hogy kicsit lóg mindkét oldalon a támasztógömbfej. Nem volt vészes a dolog, így nem is volt tervben a cseréje, de ma lehetőségem nyílt jutányos áron két komplett lengőkar megvásárlására, melyeket délután be is szereltünk az autóba. Ha már arra felé bontottunk, kicseréltük mindkét külső stabilizátor szilentet is. Egész patent lett a gép - már már túlságosan is az. Nem gondoltam volna anno, hogy eddig eljutunk...

Legutóbbi írásomat követően visszakerült mindennapos használatba a cabrio, így mihamarabb be kellett ütemezni a még hátralevő, leginkább mechanikát érintő javításokat. Az olaj és olajszűrő cseréje értelemszerű, viszont az állandó inkontinencia miatt a kartertömítést is csere érettnek nyilvánítottuk. Természetesen alaposan elmosva került vissza minden a helyére, majd egy éjszakát köthetett a massza - amivel vékonyan megkentük az új tömítést is, biztos ami biztos.Érzésre a főtengely környékén is minden rendben, hála Istennek nem lóg semmi, így a megtett kilométerek ismeretének teljes hiánya nélkül is úgy tűnik, hogy egészséges az erőforrás. Aztán a jobb oldali kormánymű gumiharang következett, s ha már a cseréhez úgyis le kellett venni a kormánygömbfejt, abból is újat tettünk vissza. Pár hete láttam, hogy elég viseltesek a külső féltengely gumiharangok, így azokból is vettem újakat. Jó döntés volt, az utolsó perceiket élték, a balos már kezdte kiverni a zsírt is.Bár tavaly kapott újat, viseltes állapota miatt ismét cserélni kellett a hátsó váltótartó bakot is. Érzésre nem volt vele gond, de sajnos nagyon kirepedezett a gumi és a fém találkozásánál. Szerencsére nem drága, és cserélni sem nehéz, de nem bánnám, ha ez nem válna állandó programmá a tavaszi revízióknál.Ami viszont régebbi történet, az az üzemanyagfolyás, melynek mindenképp végére akartam járni. Mivel nem tudtam pontosan, hogy honnan folyt az üzemanyag - még az is megfordult a fejemben, hogy maga a tank van elrepedve - így leghatékonyabb megoldásként vettem egy bontott tankot. Ezt alaposan kitakarítottuk, és beszereztem az összes ide való gyári gumitömítést is. Aztán lebontottuk a régi tankot és átpakoltunk mindent, kicseréltük a tákolt benzincsöveket, új bilincseket tettünk mindenhova, és egy új benzinszűrővel visszakerült az egész miskulancia a helyére. Felöntöttük a gépet olajjal, benzinnel, majd pár másodpercnyi járatás után egy elég tekintélyes benzintócsa keletkezett az autó alatt. A szerelőnyíláson benézve láthatóvá vált a baj, a már javítgatott üzemanyagpumpa teteje nem bírta az átszerelés során ért erőhatásokat, és újabb hajszálrepedések keletkeztek rajta.

Diagnózis: kell egy új komplett benzinpumpa, szóval update várható!

Röviden tömören így maradtam cabrio nélkül az első igazán tavaszias hétvégére...

Update 2014.03.31.: Délután megjött az új komplett benzinpumpa. Kicseréltük a fenti képen már látható szombaton beépített nyomócsövet is, mert nem igazán bírta a szivattyú 3,5bar-os teljesítményét - dudorodott rendesen. Most jónak tűnik minden, az új tömítések teszik a dolgukat, a tanksapka pedig szisszen minden levételekor (ez utóbbira eddig nem volt példa).

Sajnos nem váltak be a TYC gyártmányú H1/H1-es fényszórók. A refi nagyon príma volt, de a tompított körülbelül annyit ért, mintha egy kicsit jobban kinyitottam volna a szemeim. Vasárnap este Hévízről jöttünk haza, akkor szembesültünk a balesetveszélyes hiányossággal. Ezt tegnap némi állítgatás követte, és egy kósza gondolat a 100W-os izzó használatával, de nem szerettem volna leolvasztani a helyéről az autó orrát. Persze jobb egy fokkal sem lett, hanem inkább még rosszabb, így ma visszakapta a - szintén TYC gyártmányú - H4-eseket. Ezeket annak idején szintén nem éreztem megfelelőnek, de így a H1-es után maga a megváltás. Buszos Petya igazad lett - H4 köll a népnek... :D

A mai nap újra birtokba vettük az autót, a karosszériát érintő dolgoknak a végére értem. Visszakerült minden ülés, az első ajtókárpitok, és a rádió a hangszórókkal. A beltér ezáltal késznek nevezhető, bár egy takarítás még ráfér, de ami késik, nem múlik... Találtam a padláson egy szélfogót, amiről fogalmam sincs, hogy mihez való (eredetileg egyáltalán szélfogó-e?), de egész pontosan passzol a Puntóba. Ma ki is próbáltam, és nagyon jól működik. 120km/h sebességig abszolút huzatmentes az utazás (gyorsabban nem mentem), a feladatát tökéletesen ellátja. Felkerültek a szintén ebay-en vásárolt FIAT-os rendszámtáblatartók is, evvel is egységesebbé téve az autó  megjelenését - hisz az ördög a részletekben rejlik. Már tényleg csak mechanikus részeket érintő beavatkozások vannak hátra, amiken előreláthatólag még kora tavasszal végig érek...

Elég eseménydúsra sikeredett a hátsó traktus készre szerelését követő időszak is, ezt próbálom meg összefoglalni ebben a posztban. Megérkezett ugyanis a két flakon Brunox, mely a küszöbön talált rozsda elleni küzdelemhez volt szükséges. A BMW-s fórumban olvastam róla először, ez egy svájci rozsdaátalakító szer, mely epoxy alapozó is egyben. Talán a Korant-hoz tudnám leginkább hasonlítani, de ez ezerszer használhatóbb - rendesen kiszárad, nem hagy maga után olyan nyálkás réteget - mint a magyar társa. Alapos csiszolással kezdtem, majd egy napon át dolgozott a Brunox a kritikus helyeken. Eközben vettem gittet (tudom, hogy kitt, de a magamfajta pszeudorestaurátornak az inkább a Knight Industries Two Thousand), fillert, és a Punto sárgájára legalább egy hangyányit hasonlító sárga festéket és hozzá való lakkot. Életemben először csináltam ilyet, így keresve sem találhattam jobb helyet az első mozdulatok begyakorlására, mint a gumikéder által amúgy is eltakart részek. Az általam szükségesnek ítélt helyekre felhordtam a gittet (néhol túlságosan is vastagon, de itt úgysincs szem előtt), majd vízpapírral becsiszoltam a látható részeken. Ezt követően ment rá egy réteg filler, majd egy nap száradást követően a szín is. Mivel a bal hátsó sárvédő belső peremén is volt egy apró javítanivaló, így lekerült a hátsó lökhárító is az autóról. Ha már hozzáférhetővé vált, lefújtam a hátsó fenéklemezt alvázvédővel, hogy egységes legyen az autó alja. Ezalatt mindenhol megszáradt a festék, mehetett rá a lakk, másnap pedig az alvázvédő a küszöbre is. Egy pár centivel ugyanis feljebb kellett hozni a fekete sávot, hogy teljesen eltakarja a jobb küszöbön a javított részt. Felraktam a csomagtérfedélre az ebay-en vett új trikolóros emblémát, és került egy új antenna is az autóra. Apránként helyükre kerültek a kédergumik, a küszöbburkolatok, valamint a középkonzol is, mely által egészen közel kerültünk ahhoz, hogy összeálljon a kis Cabrio.Kitartás, már látszik a fény az alagút végén...

Örök dilemma, a Punto világításának gyengesége. Először is emiatt cseréltem ki a fényszórókat, igaz akkor még a bentlevők mintájára H4-esekre. Ekkor tűnt fel, hogy ennek ellenére úgy működnek, mint a dupla-optikás lámpák - nem "biluxolt", hanem a távolsági felkapcsolásakor sem vette el a tompítottat. Gyanús lett a dolog, hogy gyárilag nem H4-es fényszóró volt benne, hanem valaki, valamikor átalakította ilyenre. Ezt felszámolandó, visszaalakítottuk a vezetékköteget, s bekerült egy pár utángyártott H1/H1-es fényszóró, amiket természetesen be is állítottunk. Nem mondom, hogy ettől majd olvadni fog előtte az aszfalt, de a szimpla H4-esnél nagyságrendekkel jobb. Levezetés gyanánt állítottunk az ajtókon is, és készre szereltem a hátsó traktust. Halad a projekt...

Végre minden adott volt, hogy haladjak a Puntoval - a napsütéses enyhe időjárás végre egybe esett a szabad szombatommal. Már délelőtt kiköltöztem a garázsba, és az egész napot szereléssel töltöttem a friss levegőn, ami leírhatatlanul jól esett. Jobban is haladtam, mint terveztem, kora délután már a konyha padlója helyett ismét az autóban volt a műszerfal. Szépen elvezettem az összes vezetéket a műszerfal mögött, fix helyre rögzítettem a távirányítós központizár vezérlőt, majd úgy belejöttem, hogy készre szereltem a szellőzőrendszert is. Végre tökéletesen működik, fúj mindenhova, és az új fűtőradiátornak hála olyan erős a fűtés, mint még soha. Este hazahoztam a kormánykereket, hogy megtisztíthassam az alvázvédős kéznyomoktól. Ha ilyen szép idő lesz holnap, akkor még ezen a hétvégén bekerülhet a nagyszőnyeg, és a középkonzol is...

Update 2014.02.16.: A délelőttöt ismét a garázsban töltöttem, bár lényegesen kevesebb dolognak sikerült a végére érnem, mint terveztem. Mivel sokat akart a szarka, kivittem a nagyszőnyegen kívül a komplett középkonzolt, és a teljes hátsó traktust is (ülések, és a felújított oldalkárpitok), de sajnos ez utóbbi meg is rekedt a logisztikánál, ugyanis beszerelni már nem volt időm. Kezdésnek kivettem a vezetőülést, és lefújtam feketére a javított üléssínt. Amíg száradt, egy alapos takarítással folytattam, kiporszívóztam a bitumenlapokra behordott port és egyéb koszt, valamint kitörölgettem a küszöböket. A gumikéderek alatt sajnos kellemetlen meglepetés várt: rozsdás a perem, szóval ezt is kezelésbe kell vennem (ezen kívül a bal hátsó sárvédő peremezésénél, és szintén a balos küszöb oldalán látszik egy kis pörsenés), még mielőtt készre szerelem az autót. Aztán amikor kellően tiszta volt minden, betettem az alaposan kitisztított (már kiszerelésekor háromszor át lett mosva) szőnyeget. Lassan azért kezd autó formája lenni...

Az ünnepek, és az év elejére ütemezett lakásfelújítás miatt kicsit háttérbe szorult a cabrio, de tegnap délután lementem vele a műhelybe, és még egyszer kifújtam kaucsuk alapú alvázvédővel az egész padlólemezt.Ez éjjel megszáradt, így ma végre kibéleltem az egészet Würth-ös rezgés és zajcsillapító bitumenlapokkal.Már csak pár apró dolog van hátra a kasznin (ajtók és az elektromos ablakok beállítása), és kezdhetem összerakni a belteret...

A vásárlást követő szinte már leírhatatlanul hosszú sor szívás végére került pont a héten. Minden kezdet nehéz, így apránként - rengeteg alkatrészcserével - sikerült lecsökkenteni a leállások számát, de igazán jó soha nem lett. Résnyire állandóan nyitott pillangószelepnek köszönhetően ugyan már nem állt meg, de melegben ennek köszönhetően magas (1000 fordulat/perc) volt az alapjárata, hűvösebb időben pedig ingadozni kezdett. Kellett egy jó állapotú szívósor, mellyel nem szív falsot a motor, így még a nyáron vettem is hozzá egy jó állapotú bontott darabot. Mivel a fűtőradiátor cseréjéhez is kellett a hely a tűzfal környékén, így a régi ki, az új pedig alapos tisztítást követően bekerült az autóba. Természetesen újra cseréltük a szívó-kipufogósor tömítést, a leömlő utáni kipufogó tömítést, az összes vákuumcsövet, és az üzemanyaghídra menő benzincsövet is. Evvel szinkronban bekerült a felújított fűtésbox is, benne az új fűtőradiátorral, és a kitisztított fűtőmotorral.
Nem véletlenül volt fagyállószag az utastérben, a régi radiátor már láthatóan folyatott, ugyanakkor el is volt dugulva. Úgy néz ki megérte ennyire szétbombázni az autót, nagyon finoman jár a motor, jó rendezett a motortér, hangtalan a ventilátor, és újra hatékony a fűtés, mert már nem csak fordulaton tud a meleg víz keringeni a fűtőradiátorban.
Ezalatt visszaállítottam a kilométer számlálót is, hogy már csak az általunk megtett kilométereket mutassa. Mint már írtam, egyáltalán nem tervezzük eladni, így ennek ilyen szempontból nincs jelentősége, ellenben ezáltal még inkább magunkénak érezzük a kisautót...

Sikerült vennem a Vaterán egy komplett fűtésboxot a Cabrióhoz (meglepetésemre még a fűtőradiátor is benne volt), így annak ellenére, hogy az eredeti még az autóban van, tudtam haladni a felújítással.
Első körben alaposan elmostam ezt is, ahogy anno a kárpitokat, és a műszerfalat. Közben elmentem a tegnap megrendelt fűtőradiátorokért (két félével szerelték ezeket az autókat, így inkább kértem mindkettőből) és a garázsba, ahol kiszereltem a fűtőmotort, az előtét ellenállást, a vezérlő panelt.
Sajnos a bontott boxról csípőfogóval levágták a bowdeneket, így ezek is átkerültek a régiről. A gondot csak az okozta, hogy egyiknél a hüvely rögzítése el volt törve, így nem a terelőlapátokat tolta a bowden, hanem inkább csak tekergett a műszerfal mögött az erő hatására (emiatt nem fújt máshova levegőt, csak a szélvédőre). Szerencsére a bontott boxon levő maradványoknak ép volt a rögzítőfüle, így ezt felhasználva két félbevágott bowdenből azért sikerült csinálnom egy működőképeset. A fém részeket sorkapoccsal rögzítettem egymáshoz, míg a hüvelyeket egy darab vákuumcsőbe beragasztva, majd zsugorcsővel lezárva egyesítettem. Így leírva ijesztően hangzik, de hibátlanul működik, és egész masszív hatása is van (a képen a kék bumszli). Remélem kellőképp tartós lesz. Végül bekerült az új fűtőradiátor is, hogy majd az egészet egyben csak be kelljen emelni a régi helyére.
Ezt követően kicseréltem minden izzót a műszeregységben, de itt egy kicsit megakadtam a dologgal. Ha sikerülne roncsolás nélkül szétszednem, visszaállítanám a kilométer számlálót is arra az értékre, ami csak a már nálunk töltött kilométereit mutatná. Amúgy is csak az Isten tudja mennyi lehet benne - s bár korai ilyet kijelenteni - de a közös élmények, és a rengeteg munka miatt jó eséllyel sohasem fogjuk eladni, így számunkra teljesen irreleváns amit az órája jelenleg mutat.