Járműveim története

Valamit majd csak kezdünk vele:

Update 2014.10.04.: Tulajdonképp kezdtem vele valamit, hisz a héten feltettem rájuk a már nyáron beszerzett Michelin Alpin Pilot téli garnitúrát. Bár november előtt abszolút nem volt tervben, hogy felkerüljenek az autóra (az új felniközepek sem jöttek még meg hozzájuk), de tegnap sikerült összeszednem egy 40-es lemezcsavart a bal első nyárigumival, így leggyorsabb megoldásként azóta a téli kerekein gurul az autó. Értelem szerűen már fent is maradnak, ezt a cirka egy hónap pluszt kibírják...

Mióta nálam van az autó, elég érdekes hangok jöttek a szervószivattyú felől, melyet csak tetézett az, hogy a legutóbbi nagyszerviz alkalmával eszközölt tömítés és olajcserét követően egyszerűen nem tudott rendesen kilégtelenedni. Érezni lehetett, hogy sajnos már nem képes a normális működéshez szükséges nyomás előállítására, s hirtelen kormánymozdulatoknál sokszor izomból (már amennyire ez az esetemben kivitelezhető) bele kellett kapaszkodjak a kormányba, úgy felkeményedett. A héten végleg betelt a pohár, vettem egy bontott szivattyút, és ma délelőtt nyugdíjaztam a régit (természetesen itt is új tömítés került a nyomócsőre). Maszatos meló, de jól hozzáférhető minden, így elég hamar végeztem - azóta ég és föld a kormányzás, s mintha egy másik autó lenne...

A vásárlás óta problémás pontja volt az autónak az esőérzékelő, mely a szélvédőcsere óta vált igazán égetővé. Mikor megvettem az autót, csak egyszerű szakaszos törlésre volt képes. A hibakód alapján ki is derült, hogy egyáltalán nincs inicializálva az esőérzékelő, így kár várni, hogy az a szélvédőn elterülő esőcseppek mennyiségének megfelelően működjön. Az akkor még karcos szélvédővel nagy nehezen sikerült hozzátanítani az autóhoz, de feltehetően a millió karcnak köszönhetően elég rapszodikusan törölgetett. A BMW esőérzékelők ugyanis két részből állnak: van egy fix rész, mely hivatalosan az esőérzékelős szélvédőre van ragasztva (nincs is külön cikkszáma), és amolyan prizmaként működik, s van egy erre rápattanó elektronika. Elvileg ez utóbbi dolgozza fel a szélvédőre hulló esőcseppek általi fénytörést (ha jól tudom infravörös fény segítségével), s vezérli a törlést. A cserét követően kezdődött az igazi kálváriám, ugyanis az utángyártott szélvédőre teljességgel lehetetlen volt inicializálni a funkciót. Ekkor leszereltem, s szétbontottam a gyári esőérzékelő elektronikát, melynek dobozában meglepetésemre zörgött valami. Kicsit tovább bontva (ameddig roncsolás nélkül lehetett), egy a nyáklapról levált kis ellenállás hullott ki belőle. Első szemmel látható hiba - rendeltem is egy újabb, már az 1.4-es software-t tartalmazó elektronikát az e-bayről, de sajnos nem történt előrelépés, mert így is állandóan az "inicializálás meghiúsult" felirattal örvendeztetett a diagnosztikai gép. Mérgemben elmentem a lakatoshoz, s egy szikével levágtam a régi, még gyári prizmát a kupac tetején fekvő előző szélvédőmről. Alapos féktisztítós pucolás után (a régi zselé igencsak oda bír kötni) gyors próba - csak kézzel a szélvédőhöz nyomva a hóbelevancot - sikeres inicializálás. Nagy volt az öröm, mert meglett a hiba, már csak az nem volt teljesen tiszta, hogy miként fogom az utángyártott prizma helyére visszatenni a gyárit. Gondolkodtam alternatív megoldásokon (neten is találtam átlátszó RTV szilikonnal felragasztott szenzort), de tudom mennyire kényesek ezek a legapróbb légbuborékra is. Hosszas keresgélés után végül rábukkantam egy kimondottan szélvédős oldalra, ahonnan célszerszámoktól kezdve komplett szélvédőkön át lehet rendelni öt darabos kiszerelésben típusspecifikus esőérzékelő zselét is. Rendeltem is egy csomag E39-hez valót, gondoltam úgyis jól jön ha több van, mert nem bíztam benne, hogy elsőre sikerül szépen és működőképesen felragasztanom. Nem is sikerült, olyannyira nem, hogy egyik ferde ragasztást követő levágás alkalmával három darabra repedt a prizma. Ekkor kicsit elborult az agyam, gyorsan összeraktam, és nem is foglalkoztam vele pár hétig. Aztán a napokban szétakadt az ablaktörlő rudazatom, így ismét az ablaktörlőkkel voltam kénytelen bíbelődni. Sajnos menthetetlenül szétkopott a régi, s ha már úgyis bontóznom kellett, kértem mellé egy darab kivágott szélvédőt is az esőérzékelővel (Kasza Mester szerintem hülyének is nézett, hogy miért vágatok szét egy jó üveget). Ma meg is érkezett a csomag, s inkább az egyszerűbbnek tűnő felével kezdtem - új módszert fejlesztve (szélvédő vágó dróttal a feszülés, és törés elkerülése végett) leműtöttem a prizmát a ma kapott szélvédő darabkáról. Erre helyeztem fel egy új zselét, majd hőlégfúvóval felmelegítve az egészet felnyomtam a szélvédőre. Már szemre is jónak tűnt, s végre inicializálnom is sikerült - nem utolsó sorban pedig még működik is:

Ezt követően még kicseréltem az ablaktörlő relét egy gyári újra, mellyel remélhetőleg sikerül elejét venni a random leállásoknak is, melyek folyamán csak spriccelni lehet, újra törölni pedig csak az autót leállítva majd  beindítva. Holnap délelőtt bekerül a bontott rudazat is kompletten ahogy érkezett (motorral együtt), és akkor végre leírhatom, hogy már egészen olyan az autó, mint amilyennek azt én szeretem...

Update 2014.09.20.: Bent a rudazat, és megfelelően működik. Remélem ez mostanában nem fog szétakadni...

Mint ígértem a BMW-vel folytatom, ugyanis a múlt hétvégén megadta magát a bal tompított xenon izzóm. Természetesen párban cseréltem őket, így mindkét oldalra új 6000K-es D2S került. Aztán ha már ott matattam a motortérben, kibontottam az intenzív mosó tartályát is, mivel folyásnyomok voltak a pumpa tájékán. Ráfért a tisztogatás, és a pumpa is menthetetlennek bizonyult (el volt repedve hosszában), de ehelyett is kerítettem egy újat. Aztán péntek este leengedtük róla az olajat, és megkezdtük a már vásárlás óta esedékes nagyszerviz végrehajtását. Került bele új olaj, olajszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő, gyújtógyertyák, a szervóhoz új tömítések, és hidraulika olaj, valamint mindkét hosszbordásszíjat és a bal toronycsapágyat is újra cseréltük (a kartertömítést inkább kihagytuk, valószínűleg a szervótól volt az a kis szivárgás). Mivel nem volt rendes fűtés az anyósoldalon, és minden internetes fórumon a kétoldali fűtéscsapot nevezték meg hibaforrásként, így azt is kicseréltük egy bontottra, de sajnos ez nem oldotta meg a problémát. Ezalatt levettem az ütött-kopott ablaktörlőkarokat, és szépen lefújtam őket matt fekete festékkel. Most már ez sem lóg ki az összképből:Gyakorlatilag két apró hibája maradt az autónak: az utángyártott szélvédő miatt az esőérzékelő jelenleg sajnos nem tanítható az autóra, így csak snassz szakaszos törlésre képes, valamint az anyósoldalon továbbra sincs olyan intenzív fűtés...

Update 2014.09.15.: A fűtés problémát úgy néz ki sikerült ma megoldanom. Tegnap az egész estét az E39 fűtés-hűtés-klíma panel működésének tanulmányozásával, valamint az előforduló hibákkal foglalkozó fórumok böngészésével töltöttem. Ekkor vált világossá, hogy bár sok helyen a kétzónás fűtéscsap szelepeit hozzák hibaforrásként, de ezek - ha a vezérlésükben nincs hiba - elvileg nem okozhatnak ilyen tüneteket. Alaphelyzetben ugyanis mindig nyitva vannak (elkerülendő, hogy hiba esetén a motoron maradjon az összes melegvíz), és csak  alacsonyabb hőfokok beállítása esetén zárják el a fűtőradiátor megfelelő felét (a radiátor két víztérre van osztva, mely két bemenettel, és egy közös kimenettel rendelkezik). Végül egy E46-os BMW enyémhez megtévesztésig hasonló kálváriája adta a nyerő tippet - mivel a fűtéshez a keverőmotoroknak nincs köze, valamint a kétoldali fűtéscsap is jó, így nem lehet más, mint hogy nincs megfelelő áramlás a radiátor anyós oldali felén. Délután beparkoltam a mosóba, lekötöttem róla mindhárom csövet, és a sima "kerti" slagot (nem a magasnyomásút) csatlakoztatva a helyükre, mindkét irányban alaposan átmostam mindkét oldalt. Láthatóan alig tudott áramlani a víz a jobb oldalon, így ekkor már tudtam, jó nyomon járok. Az összerakást, és légtelenítést követően pedig végre dőlt a meleg a jobb oldali befúvókon is. Már csak abban bízom, hogy bírta a víznyomást, és nem kezd el folyatni eztán a radiátorom...

Rég nem írtam a BMW-ről, melynek oka, hogy még valamikor július elején lejárt a műszakija, és egészen mostanáig nem is vizsgáztattam le. Aki ismer biztos felhördül, hogy mégis miként sikerült ezt így alakítanom, de higgyétek el - némi kis csúszást leszámítva ugyan - minden a terv szerint alakult. Úgy gondoltam, a nyaralás előtt már nem vizsgáztatom le, csak hosszabbíttatok egy hetet, a cirka két hét alatt pedig el lesz a karosszériásnál az autót, hogy megcsiszolja a rozsdás részeket. Az indulás előtti hét szombatján - megkönnyítendő a lakatos dolgát - le is bontottam az alsó burkolatokat, az első lökhárítót, és a dobbetéteket. Ekkor jött a hideg zuhany a szó valódi, és átvitt értelmében is - sikerült puszta kézzel vizet fakasztanom a BMW jobb küszöbéből...Abban a pillanatban persze nem volt igazán őszinte a mosoly az arcomon, hisz innentől kezdve egy sokkal komolyabb problémával álltam szemben, mint amit egy kis csiszolgatással és festegetéssel megoldhattunk volna, de innen már nem volt visszaút. Aztán elmentünk nyaralni, s mire megjöttünk még nem volt kész az autó, mivel a lakatos is akkor volt szabadságon (beszoptunk?). Ettől persze nem estem depresszióba, hisz alapvetően ráért a dolog, csak szegény oldalbordának lett nehezebb, hisz alóla vettem ki a Puntót napi használatra. Apránként azért alakult az autó, ki lett hegesztve a szükséges helyen a küszöb, a jobb hátsó taposó, és a csomagtér ahol megmarta az akkumulátorból kifolyó sav. Közben jött a gondolat, hogy kicseréltetem a már baromi karcos gyári szélvédőt is egy új Pilkingtonra, így végre kerülhetett új keretgumi is a régi szétmállott vacak helyére. Eközben szereztem új ködlámpákat a lökhárítóba, kevertettem színt és lakkot melyeket spraybe töltettem, majd amikor visszakerült az autó elkezdtem megcsiszolni az összes gyanús rozsdafoltot és hólyagosodást. Először a csomagtartóval végeztem, hogy minél előbb visszakerülhessen az akkumulátor, s újra mozgatható legyen az autó. Alapos csiszolás után Brunoxot, alapozót, rücsit, és színt is kapott, majd kerítettem egy pár új teleszkópot is a csomagtérfedélhez, amik végre ismét masszívan tartanak. Ezt követően minden gyanús helyen Brunox, cinkes alapozó, kitt, csiszolás (1000-es vízpapír), szórókitt, csiszolás (2000-es vízpapír), majd festék és lakk következett. Magam is meglepődtem, mert jobban alakult a dolog, mint vártam, s a színt is sikerült elfogadható minőségben kikevertetnem.Közben megjött a gépi polírpaszta, így még augusztus utolsó hetében végére értem a karosszéria valamint fényezést érintő munkálatok rám eső részének. Be kell látnom, hogy nem egy leányálom géppel polírozni (persze én is elvoltam gyengülve az akkor már lappangó arcüreggyulladásom miatt, mely sokáig észrevétlenül meghúzódott az ilyenkor elhatalmasodó allergiás tünetek hátterében). Mostanában nem fáradtam így el, nagyon sokat kivett belőlem a rázkódás, és olyan izomlázam is lett a legkülönfélébb helyeken, mintha átment volna rajtam egy úthenger... Aztán összeszereltem a jobb hátsó taposó javításához szétbontott belteret (anyósülés, valamint a hátsó ülőlap, nagyszőnyeg és a küszöbburkolatok), valamint a helyére került az első lökhárító is. Ez utóbbin kellett kicsit dolgozni (feltehetőleg ezt is az a szakbarbár javította, aki teljesen lezárta a jobb küszöböt), ugyanis a jobb oldalon anno egy fadarabbal volt kiékelve a műanyag tartónál. Állítottunk a tartón, és kicsit alakítottunk a lökhárítón, melynek köszönhetően egész elfogadhatóan áll mindennemű szerves anyaggal történő operálás nélkül is. Ha már lökhárító, végére jártam a fényszórómosó gyengélkedésének is. A balos spricni el volt repedve, és teljesen el is volt dugulva. Előbbit rámelegített zsugorcsővel, utóbbit gombostűvel javítottam, aztán majd kiderül, hogy bírja, de annál csak jobb lehet, mint amilyen volt. Szeptember elsején pedig végre valahára levizsgázott az autó, és kapott új rendszámot a régi helyett. Ha még mindig az eredeti "G"-s lett volna meg (hisz ez valóban újkorától magyar autó), meg sem fordult volna a fejemben a csere, de az új szélvédő, és az első tábla állapota miatt ez tűnt a leggyorsabb megoldásnak. Aztán még aznap este visszakerült a fentebb már említett karosszériáshoz, aki egy alapos alvázvédelemmel feltette a pontot az i-re. Ezt követően már valóban csak apróságok voltak hátra, úgymint a benzinszűrő cseréje (ha már úgyis le volt bontva az alsó burkolat), valamint a dobbetétek és az alsó burkolatok visszaszerelése. ívégül egy alapos takarítás, és a még júliusban vásárolt használt, de hibátlan állapotú váltógomb, valamint az utángyártott fekete kézifékszoknya beszerelésével sikerült ismét élhetővé tennünk a belteret.Heteken belül sort kerítünk a vásárlás óta halogatott nagy szervizre is, melyhez már rég elkezdtem gyűjtögetni a szükséges alkatrészeket, de erről majd a következő posztban fogok részletesebben beszámolni...

Kacifántos egy címe lett ennek a posztnak, melynek oka néhány tervezett, és egy nem tervezett esemény. Kezdjük rögtön hátulról, a szűk keresztmetszettel. Kicsit ugyanis elkapott a gépszíj a fejegység  cserét követően, és azon kezdtem munkálkodni, hogy a masszívabb mély hangok is élvezhetően szólalhassanak meg a kabrióban. Kicsit több, mint egy hete bele is kezdtem egy amolyan "bandpass rendszerű" mélynyomó beépítésébe a csomagtartóba. Leginkább az amúgy is csak jelzés értékű hely szabta határok tartották kordában a munkálatokat, de több tekintetben is kudarcot vallottam - hiába, most csinálok ilyet először. Volt otthon egy aprócska (10cm-es) mélynyomó hangszóróm, ezt gondoltam a bal gyári csomagtérkárpitba hanyatt befaragni (fordítva meghajtva), elé pedig egy reflexcsővel ellátott funérlapot készítettem. Az első kudarc a szintén otthon talált erősítővel ért, annak ugyanis túl gyenge volt az rca kábeleken érkező jel. Mivel egy rendkívül alacsony költségvetésű, és a tudományosságot minden tekintetben nélkülöző projektről van szó, így egy tök alap SAL kétcsatornás erősítő vásárlása mellett döntöttem a kellő hangerő elérésének érdekében. Ennek beszerelését követően vált a címben is már említett szűk keresztmetszetté a kis 10cm-es hangszóró. Bízva abban, hogy annak nagyobbra cserélésével sikerül elérni a kívánt hangzást, egy kicsit ismét pihen a projekt, míg beszerzésre nem kerül egy 16,5cm-es hangszóró.

Az Uno Turbo felnik cseréje régóta tervben volt ugyan, de egy apró fiaskónak köszönhetően (egy kő lenyomta a bal elsőről a gumit, melytől ez a felni is ütni kezdett) a négyből már három használhatatlanná vált, így bontóztam az autóhoz négy szintén 14"-os Alfa Romeo lemezfelnit, s rendeltem négy FIAT emblémás dísztárcsát. Aztán ha már úgyis a műhelyben volt az autó, lecseréltük az olajat, hisz már csak kicsit több, mint egy hét, és irány Horvátország... :)

Update 2014.07.15.: Ma megjött a 16,5cm-es mélynyomó hangszóró, amit be is építettem a helyére. Pár apró nem kívánatos rezgésnek a forrását még meg kell szüntetni, de bátran írhatom, hogy a foglalkozás elérte célját. Hozza az elvárt szintet, s végre hallhatók az öblös mélyhangok is az autóban... 

Vettem egy bontott - az autóhoz tökéletesen passzoló - kellőképpen patinás kormányt a régi nyúlós, bóvli módon újrabőrözött helyére. Eredetileg a régit akartam újrabőröztetni, de azon már szinte teljesen körbeforgott a habszivacs, így soha nem lett volna olyan masszív, mint az új.Arról nem is beszélve, hogy pont annyiba került, mint egy bőrözés...

Ma délután akadt egy kis szabadidőnk, és a végére jártunk, hogy miért nincs kézifék az autón. Persze nem mintha annyira kéne egy automata váltós autóra, de hétfőn műszaki vizsga, nehogy már pont a saját autóm ne legyen megfelelő... Szerencsére nem volt semmi komoly gond, alkatrészre sem volt szükség a javításhoz, mindösszesen csak meg kellett járatni az évek hosszú során összerohadt mechanikát. Érdemi lassulást ugyan továbbra sem lehet produkálni vele, de elnevezésének megfelelően képes rögzíteni az autót.