Járműveim története

Fél éve írtam utoljára a Seat-ról, és - hála Istennek - ez idő alatt sem történt semmi olyan rendkívüli, ami miatt azonnal billentyűzetet kellett volna ragadjak, de hogy ne az év végén írjak meg mindent egyben, összefoglalom mi történt március óta.Áprilisban éltem át a legnagyobb "szívást" - már amennyire ezt a kis kellemetlenséget annak lehet nevezni - ez évben az autóval. Feltűnt, hogy egyre hangosabb gyújtás ráadásakor az üzemanyagszivattyú a tankban, s ahogy elkezdett nyekeregni is, már nem mertem kockáztatni, főleg hogy másnap indultam Balatonlellére megnézni az automata C30-as Volvót. Mivel ez pénteken volt, eléggé beszűkültek a lehetőségeim, így csak a helyi Intercars-ban sikerült találni egy nem túl bizalomgerjesztő "Engitech" márkájú cseredarabot. Gondoltam annál azért ez is jobb, mint a leállósávban várni az autómentőt, így kicseréltük, s evvel egyetemben legalább kitakarítottam a hátsó ülés alatti részt is. Szombaton aztán feltűnt, hogy ha bemelegszik (hogy a szivattyú-e, vagy az üzemanyag a tankban - esetleg mindkettő azt nem tudom) elkezd ez is baromi hangosan sípolni. Nagyon zavart, ezért rendeltem is hétfőn egy Starline-t a Lángból, ami nem túl meglepő módon az utolsó csavarjáig teljesen megegyezett az Intercars-ossal (nyilván ugyanott készülnek Kínában, itt meg csak átcsomagolják a megrendelőnek megfelelő formába). Egy próbára betettük, de ugyanúgy - ha nem jobban - sípolt, mint a legelső, így elhatároztam, veszek egy rendes Bosch-t, úgyis egyszer élünk. Ez már kialakításában is különbözött az előbbi olcsóbb típusoktól, s betéve végre megszűnt az idegesítő zaj. Viszont feltűnt, hogy hosszabb állás után egyre nehezebben indul az autó, néha két háromszor is rá kellett adni a gyújtást, hogy kellőképp felnyomja a rendszert. Először arra gondoltam, biztos a sok cserélgetés miatt megadta magát valamelyik gyorscsatlakozós üzemanyagcső a tanknál (szereztem is két újat), és itt lelevegősödik a rendszer, de egy alkalommal munkába menet teljesen le is állt (még pont be tudtam gurulni a céghez), s többet nem is indult. Levettük az üzemanyagszűrőnél a nyomócsövet, melyből gyújtás ráadására épp hogy csörgedezett némi gázolaj, ergo a végre csendesen üzemelő Bosch szivattyú is elhalálozott. Ekkor visszakerült a legelső Engitech, s azóta is az üzemel az autóban, persze a hőmérséklet függvényében hol csendesen, hol pedig zajosabban, de ez legalább ellátja feladatát. Azóta garanciában kicserélték a Bosch pumpát is - ami ott a garázsban - de nem érzek késztetést a cserére, valahogy megrendült a bizodalmam benne, nincs kedvem még egyszer átélni, hogy megáll alattam az autó...Júliusban a nyaralás után megejtettem az aktuálissá vált olaj, olajszűrő és üzemanyagszűrő cserét, valamint kapott egy új leeresztőcsavart is. Augusztus elején rendeltem a tavalyihoz hasonlatosan két Laufenn négyévszakos gumit, így végre nyugdíjazhattam a maradék kínai négyévszakosokat a hátsó tengelyről.Megfordult a fejemben, hogy a növekvő éves futásteljesítmény, és a gyakoribb autópályázások miatt visszatérek a téli-nyári garnitúra használatához, de be kell lássam, hogy a négyévszakosokat legalább teljesen elhasználom, s nem azért kell eldobni a gumikat, mert elöregedtek.Aztán végre lett rendes VCDS-em is, így azon felül, hogy aktiváltam bizonyos funkciókat, sikerült megbizonyosodnom arról, amit eddig csak sejtettem. Törölhetetlenül aktív hibaként benne van a 00361 - kiegészítő fűtés fűtőelem -Z35 - 014 - Hibás kód, mely abszolút megmagyarázza, hogy a kiiktatott EGR-en kívül miért fúj olyan sokára meleg levegőt télen. Egy új elektromos fűtőtest cirka fél millió forintba így az szóba sem jöhetett, de sikerült szerezzek egy bontottat fillérekért. Youtube videók alapján nem tűnt nagy kalandnak a csere, hát gondoltam megoldom egy vasárnap délelőtt a ház előtt az árnyékban. Le is vettem az oldalsó, és a pedálok feletti, valamint a fűtőradiátor oldalán levő burkolatot, de továbbra sem tűnt hozzáférhetőnek az érintett alkatrész (épp csak be tudtam fényképezni, a pirossal bekarikázott alkatrész az). A műszerfalból hiányzó darab is azt látszott alátámasztani, hogy valaki már próbálkozott itt előttem, de feltehetően ő is feladta, hisz a komplett alsó héj eltávolítása nélkül lehetetlen kihúzni - a videókban ugyanis mindenhol 5-ös Golf szerepelt, nem Toledo. Úgyhogy egy "ott rohad ez meg ahol van" felkiáltással visszaszereltem mindent, s előkerestem a garázsból az anno még a 156-osba rendelt Aliexpresszes szivargyújtós fűtőtestet. Azt hiszem ez, és az eddig használt fűthető párna is kellő komfortot fog biztosítani a téli reggeleken, nem fogom emiatt szétszerelni a komplett belteret...

Update: a fűtőtest sztornó, mert ha bekapcsolom úgy lerántja a feszültséget, hogy öröm nézni - ülésfűtés használata mellett 12V alá esik, ami az álmoskönyvek szerint nem jelent jót - így fogtam, és behajítottam a garázs legbelső sarkába, hogy még csak eszembe se jusson többet autóba tenni. Az új USB-s fűthető párnám viszont nagyon frankón működik, szerintem tökéletesen elég lesz az is...

A márciusi posztot úgy fejeztem be, hogy alakulhat még ki olyan élethelyzet családunkban, melyre nem - vagy nem csak - a Toledo lesz a megfelelő válasz. Titkon persze már akkor is tudtam, hogy utóbbi lesz számunkra a helyes döntés, hisz az iskola, edzés és egyéb elfoglaltságok lokációbeli eltéréseinek áthidalására egy autó kevés, valamint megszoktam, hogy van mihez nyúlni ha kell - elég volt cirka egy év egy autóval. Ahhoz, hogy az oldalborda is kellő magabiztossággal tudja vezetni az új szerzeményt eléggé leszűkítettük a kínálatot, ugyanis csak és kizárólag automata váltóval szerelt autó jöhetett szóba. Aztán ezen felül voltak még olyan típusok (Smart) illetve váltó variánsok (M/MT, Multitronic) amik alapból kiestek az amúgy sem túl nagy merítésből.Első körben nagyon ráizgultam egy TCT váltós 1.4T Giuliettára, de ott a 170 lovas variáns MultiAir szelepvezérlése, és a vételár kicsit kijózanított. Nem beszélve arról, hogy ezek után minden alkalmat megragadtam volna, hogy újra Alfa Romeo volánja mögé ülhessek, annak meg állandó veszekedés lett volna a vége, ami legkevésbé sem megoldás a fenti problémánkra. Aztán áprilisban megnéztem egy C30-as Volvót, 2.4D automata felállásban, de a használhatatlan hátsó traktus és a három ajtós karosszéria miatt ezt is elvetettem.Ahogy teltek a napok, kezdett kirajzolódni, hogy számunkra a tökéletes autó egy kettes Prius lenne. Egyedül az autó hosszának megszokása ami kérdéseket vetett fel bennem, és az oldalbordában is. Csalódott voltam, mert jó lett volna kipróbálni egyet élőben is, hogy méretügyileg még az élhető katégória-e számára, de kettőt konkrétan az orrunk elől vittek el, s akkortájt egyszerűen nem hirdettek több Priust a környéken.Egyik alkalommal az előre lebeszélt időpont napjára szabadságot is kértem, ám reggelre eltűnt a hirdetés. Hívásomra - mivel elmentettem a számát - csak annyi volt a válasz, hogy ja tegnap megnézte valaki és el is vitte. Korrektség a tetőfokon, hogy még csak arra sem vette a fáradságot, hogy egy sms-t írjon, ne gyere paraszt, eladtam a megbeszélt időpont ellenére...Egyik reggel azonban érdekes találat fogadott a hirdetésfigyelő e-mailben: 2004-es Toyota Yaris, 1.3-as motor, automata váltóval, 83 000 valós kilométerrel. Tudni kell, hogy ezekben még rendes, békebeli hidromechanikus nyomatékváltó van (3 sebesség + egy overdrive), nem valami robotizált kézi, így rögtön lázba jöttem. Aztán mikor megtudtam, hogy Veszprémben van (ez nekem amolyan babona, mert ott még csak jó dolgokat vettem - a 156-os, és a Guzzi is onnan jött), éreztem, hogy ez lesz a mi kis "anyamobilunk". Május nyolcadikán néztük meg, s nem csalódtunk. Pontosabban én nem, az oldalborda akkor még nem rajongott érte - nehezen tudott elvonatkoztatni a színétől, meg a papamobilságából adódó évtizedes kosztól ami a több réteg üléshuzat és kormányvédő ellenére is masszívan beborította a belteret - ugyanis egy 83 éves bácsié volt ennek előtte annak minden előnyével és hátrányával együtt.
A beltér állapotát a vásárlást követő héten egy alapos külső belső kozmetikával sikerült helyrehozni, így most már teljességgel hepatitisz és szifilisz mentes az utastér (a szagáról nem is beszélve). Még szintén ezen a héten megejtettem egy olaj, olajszűrő, légszűrő és pollenszűrő cserét is, valamint kifertőtlenítettem a klímáját.Ez utóbbi egyébként - feltehetően az előző tulajdonosnak köszönhetően - nem szuperál valami jól, sőt simán el tudom képzelni, hogy húsz év elteltével mi kezdtük el elsőként rendszeresen használni azt. Feltöltöttük az előírt 410 grammal, és cseréltünk egy expanziós szelepet is, de a jelenség ugyanaz: alapjárat közelében rendkívül gyenge a hatásfoka, viszont ha már mozgásban van a kis autó, és a fordulat is 2000 környéki, akkor működik szépen. 
Idő közben szereztem hozzá egy új kompresszort is, de az szerintem majd csak jövőre, a hosszbordásszíj cseréjével együtt kerül majd beépítésre. Aztán az is feltűnt, hogy nem zárja a központi zár a csomagtérajtót, így rendeltem hozzá egy utángyártott motort, amit vagy három perc alatt ki is cseréltem. Ez utóbbi csak megerősítette bennem az olajcsere alkalmával szerzett tapasztalatokat - baromi átgondolt, nagyon okosan megtervezett kis szerkezet ez az első szériás Yaris.Hasonló sors várt a szétmálott tetőantennára is - bár ennek a talpa alá is kéne egy új gumi - kapott ehelyett is egy új, univerzális darabot. Remélhetőleg a jövőben sem fog csalódást okozni - bízom benne, hogy a kompresszor cseréje a klímarendszert érintő anomáliát is megoldja majd - s tökéletesen ellátja a feladatát amiért vettük.Eddig az összhang érezhetően megvan, egyöntetűen imádja a család, s ami sokkal fontosabb, hogy az oldalborda is oda van érte, hisz alapvetően az ő szolgálati járművének szerepét kell hogy ellássa az elkövetkezendő jó pár évben. Meggyőződésem, hogy állapotát és futásteljesítményét tekintve igazi kincset találtunk azon a májusi napon Veszprémben...

Tavaly elmaradt a már szokásosnak mondható évzáró poszt, mert bár egy csokor fényképet összeválogattam hozzá, úgy éreztem két összetett mondatért felesleges blogot írnom. Ennyire eseménytelen volt jármű fronton 2023, hisz ha még a Fiesta sem lett volna év elején, akkor mindössze két darab bejegyzés születik a kilométerek gyűjtögetésén felül. Egy termosztát, egy akkumulátor csere, és néhány apróság a futóműben szerepel a mérleg egyik, és valamivel több, mint 15 000 kilométer a másik serpenyőjében. Abszolút jó arány, tulajdonképp ilyen egy tökéletes családi autó. Húzza az igát minden hétköznap - ovi, munkahely, bevásárlás, edzés és egyéb délutáni elfoglaltságok - többször számára egyáltalán nem ideális körülmények között (rövid távok, sokszor nem üzem meleg motorral), valamint kirándul hétvégén illetve szabadnapokon, ha kell két bringával a tetején eggyel pedig a csomagtartójában.Ettől függetlenül idén is kellett már foglalkozzunk vele egy kicsit, de ezek is csak apróságok. A jobb hátuljában felerősödő kopogó hangot most nem stabpálca, vagy lengőkarszilent okozta, hanem a bal elejéhez hasonlatosan a lengéscsillapító. Mivel nem voltam száz százalékosan biztos a sikerben, így próbára csak ezt cseréltük ki (bár hála Istennek nem egy bonyolult dolog ezen a VW platformon) s kapott egy Monroe-t. A műveletet siker koronázta, néma csend honol az utastérben, ám igazi paraszt módon - ahogy elöl is - egyelőre így hagytam, s "felemásan" használom... Aztán a már szokásos tavaszi szeánsz keretén belül kicseréltem a levegő és pollenszűrőt, valamint ellenőriztük a klímagáz mennyiségét. Ami viszont már tényleg zavaró volt, az a leömlő cseréje óta jelenlevő, s azóta egyre csak erősödő kipufogógáz szag az utastérben álló helyzetben. Mostanra ez olyan méreteket öltött, hogy lassabb araszolás esetén is belső keringetésre kellett állítani a rendszert, ha nem akartam megfulladni, így utána kellett járjunk a dolognak. Tartottam tőle, hogy a sortömítés lesz a baj, így turbó le- felszerelésre készültem, de szerencsére csak a turbó és a leömlő közti tűzkarikát kellett kicserélni. Meg egy szelepfedél tömítést, mert az megint szivárgott a hátsó részen. Aztán ha már így belelendültem vettem két szintén Bosch izzítógyertyát a még ki nem cserélt 1-es és 2-es hengerben levő helyére, így most ezek is mind egyformák, és relatíve újak. A merre tovább jövő év szeptemberéig nem kérdés, viszont az iskolába járás alakíthat még ki olyan élethelyzetet, amire nem, vagy nem csak a Toledo lesz a megfelelő válasz. Ugyanakkor elkapkodni semmit nem akarunk, elherdálni egy jó autót meg végképp nem. Elég friss élményeim vannak a használt autó piacról (feleségem öccsének vettünk autót pár hónapja), és azt kell mondjam bármelyik kiszemeltből ültem vissza - az érte óhajtott vételártól teljesen függetlenül - mindig ugyanarra a következtetésre jutottam: nagyon jó ez az autó...

Május óta nem jött össze annyi írni való, amiért érdemesnek éreztem volna billentyűzetet ragadni, ami valljuk be jó, hisz alátámasztja, hogy a Seat egy tökéletes közlekedő edény. Tulajdonképp most is csak azért próbálom meg összeszedni az elmúlt hat hónap történéseit, hogy ne erőszakoljam meg a kontinuitást a blogon, s számomra is visszakövethető legyen az a pár beavatkozás, amit végrehajtottunk az autón. Még május végén az ebédidőmben hazafelé tartva egy hangos csattanásra lettem figyelmes a szélvédő környékéről. Forgattam a fejem, benéztem a belső tükör által kitakart részre is, de nem láttam kavicsnyomot, így gondoltam a tetőlemezre csapódott egy kő. Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, így hazaérve alaposan végigpásztáztam a szélvédőt, és meg is lett a sérülés alul a fekete részben, alig pár centire az esőcsatorna felett. Nem is vesztegettem az időt - nem akartam még egyszer így járni - egyből ki is javíttattam az egyik helyi bevásárlóközpont parkolójában. Nem lett tökéletes, de emiatt talán már nem fog elrepedni. A nyár eseménytelenül telt, majd augusztus végén ismét elkezdte megemelni az alapjárati fordulatot az ok nélkül bekapcsoló ventilátorok zúgásával kísérve. Először azt hittem, hogy az egy éve cserélt utángyártott generátoron is megfeszült a szabadonfutó, de ennek cseréje után sem szűnt meg a jelenség. Annyi pozitívuma van, hogy a kínai INA helyett most már legalább német INA csapággyal ellátott alkatrész teljesít szolgálatot az autóban, jelentsen ez bármit is a jövőre nézve. Mielőtt ismét generátort cseréltettem volna tettem egy kísérletet az akkumulátorral, mert azt sokkal könnyebb kicserélni, valamint a tavaly karácsonykor vészmegoldásként beletett darab paramétereit tekintve sem volt belevaló a Toledóba. Került bele egy Volvo indítóakksi, s helyreállt a világ rendje, teljesen megszűntek a fenti hibajelenségek. Aztán a két éve felszerelt négyévszakos gumik közül az elsők széle annyira elkopott a nyár végére, hogy semmi esetre sem akartam már velük nekivágni a télnek, így került helyettük két Laufenn G Fit 4S. Egy év múlva majd a hátsókat is valami hasonlóra cserélem, miután lefutották a következő nyarat. Még szintén ebben hónapban megadta magát a januárban cserélt bal oldali Febi toronycsapágy (szétnyílt egy ponton), így a másik oldalon már bevált Meisterteile került ide is. November közepéig ismét eseménytelenül teltek a kilométerek, olyannyira, hogy aktuálissá vált egy olaj és üzemanyagszűrő csere, valamint a műszaki vizsga is.Utóbbit természetesen hiba nélkül abszolválta, így két évre ez is le van tudva. Ahogy bejöttek a reggeli fagyok, feltűnt, hogy a bal külső tükröt, nem, vagy csak nagyon gyengén fűti, így a jobbos mintájára ennek is egy utángyártott darab állta a helyét. Az igazat megvallva teljesen meg vagyok vele elégedve, számunkra tökéletesen megfelel arra, amire van...

Januárban ismét felerősödött a kuplungozást követően megjelenő kopogás a bal első futómű irányából. Lógást újfent nem találtunk, de kollégámnak feltűnt, hogy olajos a lengéscsillapító a porvédő környékén. Tapasztaltam már ilyet az előző munkahelyemen, hogy a szemlére érkező jármű lengéscsillapítója akkor pisilt maga alá, amikor az teljesen kirugózva lógott az emelőn, így - főleg, hogy kuplungozás közben ez is vagy fél napig a levegőben volt - az esélye ennek is megvolt. Ettől függetlenül hittem is meg nem is. Mivel cseréltem már feleslegesen lengéscsillapítót, így igazi szakbarbár módjára csak egy darabot rendeltem, abból is a lehető legolcsóbbat.Annyi engedményt tettem, hogy vettem mellé egy Febi toronycsapágyat is - gondolván a balosnak sem lehet már túl sok hátra - majd egyik este kicseréltük őket. Amikor már kint volt a régi, tudtam jó nyomon vagyunk, elképesztő lógása volt már, s nyilván emiatt kopogott is becsülettel.

A futómű elcsendesedett, a foglalkozás elérte célját, s így "féloldalasan" használom a mai napig, mert ahogy MHV Tomi is sokszor megmondta már: a jól működő ideiglenes megoldások véglegesek. Legfeljebb ha a novemberi műszakin túl nagy lesz az eltérés, kap egy újat jobb oldalra is. Aztán februárban vettünk egy Fiestát, mellyel pár hétig jártam, de be kellett lássam, hogy attól mert a napi városi jövés-menés megoldható vele az még nem feltétlenül lesz kellemes is, így - mivel fájt benne a derekam - hamar visszaültünk a Seatba. Áprilisban fel is tűnt, hogy hideg reggeleken ismét nehezen kapja el a fonalat valamelyik henger, és városban a hőfokmutató sem éri el a 90-es osztást. Előbbit a 3-as henger izzítógyertyája, utóbbit pedig a termosztát hibája okozta.Kicseréltük mindkettőt, azóta ilyen szempontból is újra minden a régi. Ahogy eljött az első melegebb tavaszi nap, ismét feltűnt, hogy a klíma automata üzemmódban meglehetősen hamar visszavesz a teljesítményéből, holott az utastér hőmérséklete bőven indokolná az intenzívebb hűtést. Mivel nem túl bonyolult dolog, így cseréltem a napfény érzékelőt, de sajnos nem változtatott a jelenségen, így be kell lássam, hogy konstrukciós hibával állunk szemben.A belső hőmérséklet érzékelő (nem az amiket tavaly már cseréltem) ugyanis a klímapanelen, a ventillátort szabályzó gombok közt van, alig pár centire a középső légbefúvó nyílásoktól. Automata állásban viszont fejre kezdi tolni a hideg levegőt, emiatt a műszerfal ezen része - benne a hőmérséklet érzékelővel - pillanatok alatt lehűl, s elkezdi visszavenni a befújt levegő mennyiségét, és emelni annak hőmérsékletét, annak ellenére, hogy a kabin többi részén még továbbra is tikkadt szöcskenyájak legelésznek. Azóta klíma használata esetén az automata állás ellenére is fixálom a levegő irányát, hogy csak a szélvédőre és a lábtérbe fújjon, így nem hűti le idő előtt az érzékelőt, ezáltal nem veri át magát a rendszer.A napokban elérkezett az aktuális szemle ideje is, kapott új levegő, pollen, üzemanyag, és olajszűrőt, friss olajat, valamint kifertőtlenítettem a klímáját. Ezeket leszámítva hála Istennek olyan észrevétlenül teszi a dolgát, hogy nagyon nincs miről írjak, és ez jó. A Fiesta időközben ahogy jött, úgy ment, édesanyámnak nem nyerte el tetszését, így a napokban eladtuk, s maradt csak a Toledo, mint mindenes családi transzportációs eszköz.