Járműveim története

Történt némi változás a járműparkot illetően, ugyanis januárban eladtuk a MINI-t, februárban pedig vettünk helyette egy 2005-ös Ford Fiestát az "Mk6"-nak nevezett szériából. Körülbelül fél éve indult el a vezérhangya, hogy kellene helyette valami számunkra is használható - értsd öt ajtós - kisautó, amit ha szükséges édesanyám is tud, illetve mer vezetni.Erre ugyan egyre kevésbé mutatkozik igény a részéről, hisz a bánokszentgyörgyi ház eladása óta tényleg nagyon keveset vezet, de ha mégis úgy alakul, legyen mihez nyúlni, s ne másra (rám) legyen utalva. Az utóbbi pár évben - pont emiatt - nagyon keveset futott már a MINI, s míg be nem került a garázsba sajnos elég látványos állagromláson ment keresztül szegény. Megmattult a motorházteteje, elengedett a tetőkárpit, és még egy csomó apró szépséghiba keletkezett rajta. Műszakilag azért próbáltam rendben tartani, de ilyen futás mellett annyira csekély számú beavatkozás volt rajta, hogy 2016-óta nem láttam értelmét posztolni sem róla.Cseréltünk rajta legalább három akkumulátort, mert amíg telente is a parkolóban állt, sokszor teljesen lemerültek, a mélykisülés pedig nem barátja egyiknek sem. Vettem rá négyévszakos gumikat, mert ilyen felhasználás mellett nem láttam értelmét a téli-nyári cseréknek, s az olajcserék intervalluma is ki lett tolva minden második évre a rendkívül alacsony futás miatt. Egy valódi meghibásodásra emlékszem ebből az időszakból, ennek is megadta magát az elektromos szervoszivattyúja. Kapott egy utángyártott darabot, de mire eladtuk ez is újfent elég gyenge hatásfokon dolgozott. Néha mi is használtuk, ha a Seat-Fiat-Alfa hármasából az épp aktuális járművünknek olyan baja adódott, ami miatt pár napra le kellett tegyük, de gyerekkel még a hétköznapi rutin is kész kínszenvedés volt vele, nemhogy egy nagyobb bevásárlás.Több opció is felmerült az utódot illetően, de február 3-án - amolyan apa-fia délelőtt keretében - "Sándorra" esett a választás. Az első Sanyin kívül soha egy autómat sem neveztem el, de megmaradt a csomagtérfedélen az autót eredetileg értékesítő márkakereskedés matricája, ami miatt elég magától értetődő dolog. Bár lényegesen fiatalabb - emiatt nyilvánvalóan magasabb árkategóriában gondolkodtunk, de annyira megfogott az autó őszinte állapota, hogy nem kerestünk tovább.Magyarországi, rozsdamentes karosszéria (csak minimális felületi van az első sárvédő azon részén, ahonnét a felverődő kavicsok már leverték a festést), kulturált gyárias beltér (még a gyári kazettás magnó volt benne), téli és nyári kerekek kompletten lemezfelnin, karbantartott 1.4 HDi - akarom mondani TDCi motor, hihető futásteljesítmény (154 000 km), jéghideg klíma és a feszes futómű mind mellette szóltak.A motorolajat októberben, mintegy 3000 km-rel ezelőtt, a vezérlést pedig két éve, 2021 februárjában cserélték, így tényleg nem kell egyből szervizeléssel kezdeni, amit jelen esetben - kivételesen - el is hiszek, hisz semmi nem utal ennek ellenkezőjére. Ettől függetlenül azért kellett pár apróság, úgy mint fólia a B-oszloptól hátra, valamint egy USB-s Kenwood fejegység a gyári kazettás helyére.Utóbbi cseréjéről - köszönhetően a típus népszerűségének - rengeteg infó található a neten, így relatíve könnyen ment az amúgy elég nagy bontással járó művelet. Aztán ha már úgyis kibontottam a fél műszerfalat, kicseréltem az izzókat a hőfokszabályzás tekerőinél, valamint megzsíroztam a hidegben zavaróan cicergő fűtőmotor tengelyét.Aztán, hogy marad-e hosszabb távon nem tudom. A fentebb leírtak miatt kérdés, hogy édesanyám meddig vezet még, illetve hajlandó-e megszokni bármi mást a MINI után. Ugyanakkor sok esetben jó ha áll valami "B-terv" is a garázsban...

Közel két év, és némi "testreszabás" kellett ugyan a dologhoz, de azt hiszem most már le tudom írni: megszerettem a Toledót. Persze továbbra sem szerelem ez, Golf 5 padlólemezen nehéz olyan érzelmeket kiváltani, amit az olasz autóim bármelyike tudott - nem beszélve a 156-osról, azt a mai napig visszasírom - de év végére olyan kellemesen összeállt, hogy már kimondottan szeretem használni.Azt meg felettébb tudom értékelni (hiába na, öregszem, és családos emberként változnak a preferenciák), hogy az amúgy sablonosan unalmas Golf 5 mechanika kimondottan megbízhatóan teszi a dolgát a BXE motorral meghajtva, emiatt idén is csak hét bejegyzés született a blogba. Sőt, a két év leforgása alatt tíz olyan hiba fordult csak elő, amiknek volt bármi észrevehető hatása az autó használhatóságát illetően, ugyanakkor mozgásképtelenséget egyik sem okozott. A többi pedig mind amolyan TMK/ha már szétszedtük cseréljük ki azt is, illetve az a jó pár felesleges kör a kuplung zsinnyegését illetően, ami azóta is köszöni szépen jól van - se jobb, se rosszabb nem lett az eltelt mintegy 25 000 km alatt...

Seat Toledo 1.9 PDTDI

Év elején rögtön olajcserével kezdtünk, és kijavítottunk két hibát a fent említett tízes listából: kapott egy új jobb hátsó féknyerget, mert a régin előjött a tipikus VW betegség - beállt a kézifék kallantyúja - és kicseréltük a jobb első stabpálcát, mert kezdett kopogni.Előbbi pont a gyenesdiási wellness előtt jelentkezett, így rögzítőfék nélkül abszolváltuk a hosszú hétvégét, ami azt leszámítva, hogy figyelnem kellett, nehogy behúzzam reflexből ha valahol megállunk, nem okozott egyéb kellemetlenséget. Még szintén ez idő tájt orvosoltam a harmadik féklámpa hektikus működését is - nemes egyszerűséggel befaragtam egy univerzális Hellát a gyári helyére - valamint cseréltünk egy izzítógyertyát a négyes hengerben.Áprilisban aztán feltűnt, hogy néha daráló hang hallatszik a segédszíjak felől, valamint megemeli az autó az alapjárati fordulatot 1000 környékére, s ilyenkor beindulnak a hűtőventillátorok. Egy generátor, hosszbordásszíj és feszítőgörgő cserével sikerült megszüntetni ezt a hibát is. Aztán születésnapomon belekerült a 195 000-dik kilométer, melynek örömére az autó még aznap heves sziszegés közepette tudatta, hogy kilyukadt az alsó turbócső. Cseréje laza ujjgyakorlat volt, az egész nem tartott tovább tíz percnél.Augusztusban elérte a 200 000 km-t, így Magyarországon már ez is az eladhatatlan bontószökevény kategóriába került. Jól példázza, hogy kellett is rá rögtön egy bal hátsó stabpálca, mert a régi apró "kipi-kopi" kíséretében az örök alkatrészboltok polcaira költözött. Cseréltem még két belső hőmérséklet érzékelőt a klíma automata üzemének javítása érdekében, valamint ekkor jött el az ideje annak a nagy téemmkának, mely a vásárlás óta vissza-vissza térő P0234 hibakód megszüntetésére irányult elsődlegesen. Aztán ha már szétszedtük, kapott az új turbó mellé vezérműszíjat, hidrotőkéket, szelepfedél és porlasztó tömítéseket, vezérműtengely csapágyakat és egy új légtömegmérőt is.Nyilván olajat, olajszűrőt, légszűrőt és üzemanyagszűrőt is cseréltünk, s ha már így  "újba lett rakva a motor", meg is lett írva, hogy produkáljon egy kicsit meggyőzőbb menetteljesítményeket, mint a gyári. Nos ez olyannyira jó lett, hogy el is kezdett csúszni a tavaly beszerelt tengelykapcsoló. Ekkor került fel a pont az "i"-re, mert amellett, hogy kicsit vissza lett véve a teljesítményből ki lett iktatva az EGR és a halott katalizátor, valamint kapott egy új kevlár kuplungot is.Aztán szívtam még egy kicsit a jobb első toronycsapággyal is, mert kétszer kellett cserélni, ugyanis a rendkívül minőségi SKF másfél hét után durvább hangokat adott, mint előtte a kétszázezret futott tizenöt éves gyári. Azóta egy három forint húsz filléres Meisterteile teljesít szolgálatot síri csendben, mindannyiunk legnagyobb megelégedésére. A váltó le-fel miatt szétborított futóműbe raktak két új stabpálcát - sajnos csak a flexnek engedtek, így azok ismét újak - valamint előjött némi kopogás a bal oldalon, és egy finom jobbra húzás nagyobb sebességnél. Előbbi hála Istennek öngyógyító módon elmúlt, utóbbi viszont még a futóműállítás ellenére is megvan, bár itt élek a gyanúperrel, hogy valamelyik gumi okozza, mert amikor megcseréltem az elsőket a hátsókkal, akkor sokkal durvábban és balra húzott. Karácsony előtt még elértük a 205 000 km-t, ám 26-án az akkumulátor - amivel anno vásároltuk - 11,4V nyugalmi feszültséggel jelezte, hogy inkább töltené már nyugdíjas éveit egy MÉH telepen, mint hogy továbbra is az 1.9 PD-t indítgassa.Szerencsére a Grande Puntóból anno kimentettem az akkor újonnan vásárolt akksit, így csak ki kellett cserélni, s már tekerhetett is az önindító a megfelelő fordulatszámon. Igaz ez csak 67Ah-s a 72 helyett, de amíg működik evvel is, nem veszek másikat.

Visszaolvasva kicsit eseménydúsabbnak tűnhet a kelleténél ez az év, de alapvetően a féknyereg, a generátor, és a turbócső voltak csak nem várt meghibásodások, a többi vagy kopó-fogyó alkatrész, vagy már kezdetektől ismert, és fennálló hiba, mint a sok városi használattól leragadt turbó geometria. Utóbbit nyilván elég lett volna tisztítani is, hisz a gyári turbófeltöltő is hibátlan volt (el is van téve tartalékba), de sikerült olyan áron újat szereznem, hogy inkább a csere mellett döntöttem.Persze ha csak az életben tartás lenne a cél, meg lehetett volna járatni a féknyerget, s talán elég lett volna cserélni egy generátor szabadonfutót is, a P0234 miatt beálló vészüzemre és a futómű felől érkező zörgésekre pedig szarhattam volna magasról, de nekem ez nem megy. Így is sokat változtam már ilyen téren (cserélgetek futóműalkatrészeket oldalanként, pedig pár éve még komplett futóművet újítottam volna fel), de az autó számomra továbbra is több, mint egy egyszerű közlekedési eszköz, nem tudom elnézni, ha nem olyan, mint amilyennek lennie kell...

Úgy tűnik hiába az átlagon felüli állapot, ha felborítjuk a gyári egyensúlyt, előbb utóbb akad valahol egy "szűk keresztmetszet". Azt mondjuk soha nem gondoltam volna, hogy a talán 20 000km-t sem futott, szinte még hamvas Valeo kuplung lesz az, de ha egyszer ezt dobta gép, erre kellett reagáljak. Feltűnt ugyanis, hogy ötödikben előzésnél, majd később már negyedikben is bizony meg- megcsúszott az a fránya szerkezet.Először próbáltam menteni a menthetőt, kértem új időpontot az optimalizálást végző embertől, hogy kicsit vegyen vissza a lovakból, hisz "mit ér az erő, ha nem uralod..." Ott kicsit körbejárva a jelenséget kiderült, hogy a tökig eldugult, és már nem is működő katalizátor miatt nem lineáris az teljesítmény leadás. Túl nagy az ellennyomás, és amíg nincs meg a kellő fordulat, hogy leküzdje az akadályt bizony rendesen folytja a motort, majd amikor már át tudja tolni rajta a kipufogógázt, hirtelen megindul, mellyel ütés szerűen megterheli a hajtásláncot és megcsúsztatja a kuplungot. Eleget téve a kérésnek végül kicsit vissza is vett, és ha már ott voltam - folytatva a hagyományt - kiírattam az EGR-t az autóból, melyet az Alfához hasonlatosan le is dugóztam.Az eddigi egyik legpozitívabb változást ez hozta, nagyon érezhető vezethetőség szempontjából, hogy már csak tiszta levegővel üzemel, az eldugult katalizátor okozta problémákat pedig egy saválló downpipe segítségével sikerült kiküszöbölni.Ettől függetlenül a kuplung egyre jobban csúszkált, így szereztem egy új Würtemberg szettet egytömegű lendkerékkel, és az egész miskulanciát elküldtem kevlároztatni.Ez idő tájt kezdett el hangoskodni a jobb oldali toronycsapágy is, melyet kicseréltettem egy SKF-re, ami sajnos még két hetet sem bírt, és 200km után már sokkal hangosabban ropogott, mint a 200 000km-t futott gyári. Gondoltam egy merészet, és megvettem a legolcsóbb - egyébként A.Z. Meisterteile - szettet, melyet a kuplunggal együtt a múlt héten ki is cseréltek. Egyelőre jónak tűnik minden, se csúszás, se ropogás nem maradt. Viszont a bal első futóműben valami sajnos nem kerek, mert bizonyos úthibákon tompa koppanó hang kíséretében felüt. Hiába néztük már többen is, nem lóg semmi, stabpálcák ráadásul újak is. Erre mondjuk az ügyfeleknek, hogy majd kiforrja magát...Ettől függetlenül beállíttattam a futóművet (ami a fenti mérési eredmények alapján igen csak ráfért), és az első csere óta eltelt 10 000km miatt újra szemrevételeztem a gumiabroncsokat. Kopáskép az alábbiak szerint alakult:A mintamélység egységesen 6mm. Alapvetően elégedett vagyok velük (kaptak is egy szett VW replika dísztárcsát a régiek helyett), meglátjuk ilyen kopottsági szint mellett hogy muzsikálnak majd a télen - már ha érdeklődés hiányában idén végre nem marad el...

Nem mondom, hogy szeretem, de egy határozott kedvelem azért már pironkodás nélkül is elhagyja a számat, ha szóba kerül a Toledo, s emiatt már annyira kényszerpályának sem érzem, mint eddig. Mert legyünk őszinték, több szempontból is benne ragadtam. Egyik, hogy a magyar használtautó piacon kiemelkedő állapotú autót sikerült vennem még pont az árak elszabadulása előtt, valamint egész más jellegű dolog került az életcélok közé, kiszorítva onnan jó pár évre az autócserét (legalábbis ami a Seat-ot illeti).Sok szempontból meg is felel az autózás irányába támasztott igényeinknek, emiatt elkezdtem hosszabb távra tervezni vele, mint családi autó. Mindemellett pedig tényleg megbízhatóan szolgál, hisz a legutóbbi bejegyzésem óta mindösszesen két apró dolgot kellett javítani rajt. Július vége felé elkezdtem kopogó hangot hallani a hátsó futómű irányából, melyet a bal hátsó stabpálca lógása okozott. Filléres tétel, és kicserélve újra hibátlan a zajkomfort az utastérben. Aztán még szintén a nyári melegben feltűnt, hogy bár maga a klíma "LO" állásban sarkvidéki hideget tud fújni, de automata üzemmódban pár perc után visszaveszi ventillátor sebességét, és a befúvott levegő hőmérsékletét is elkezdi emelni, holott az utastér hőmérséklete még mindig egy finn szaunáéval vetekszik. Valamiféle vezérlés gondot gyanítottam a háttérben, így kicseréltem a jobb és bal oldali belső hőmérséklet érzékelőket a műszerfalban.Elhelyezkedésükből már levontam a következtetést, hogy ez igazán tökéletes soha nem lehet, mert a forró beltéri műanyagokról visszasugárzó hővel nem tud számolni a rendszer, de valamit javult a helyzet, mert a cserét követően lényegesen hosszabban működtette a ventillátort maximumhoz közeli fordulatszámon, mint előtte. Aztán ha már úgyis hosszabb távra számolunk vele, elhatároztam, hogy kicsit TMK-zunk a motortérben. Bár a napi használatot egyik hibája sem befolyásolta (még), akadt pár tétel azon a bizonyos listán, melyeket szerettem volna kipipálni, így az amúgy is esedékes 200 000 km-es szemlét kibővítettem ezekkel. Sajnos anno a MAP szenzor csere csak ideig óráig oldotta meg az erőteljes gyorsítások alkalmával fellépő P0234 (turbónyomás határérték felett a szoruló változó geometria miatt) hibakódot, így szereztem egy felújított turbófeltöltőt (tisztításban nem bíztam) és hozzá olajzócsövet. Némi olajszivárgás végett rendeltem új szelepfedél és tandempumpa tömítést, valamint olajat, olajszűrőt, levegőszűrőt és üzemanyagszűrőt, plusz egy új vezérműszíjat (a vezérműszíj szettet alig 20 000 km-rel ezelőtt cserélték, de annak lassan már 5 éve, így ez indokolta a cseréjét). Variáltam némi PD elem cserével is, de az maradt a benne levő gyári, mert így 200 000 km után is jobb korrekciós értékeik voltak, mint a felújított daraboknak, emiatt ezek csak új O-gyűrű készletet és egy ultrahangos tisztítást kaptak.Szétszedve az is látszott, hogy a vezérműtengely még hibátlan, de a hidrotőkék közül négyen már voltak kezdődő kopásnyomok, ezért azokat is újakra cseréltük. Amin viszont meglepődtem, hogy a vezérműtengely alsó csapágyai közül kettő már bronzig kopott, így nem volt kérdéses, hogy ezeknek is új állja a helyét.A műveletet még megspékeltük egy új Bosch légtömegmérővel, és némi szoftveres optimalizálással (ha már úgyis ennyire rendbe lett téve a mechanika), hogy végre vállalható legyen menetteljesítmény szempontjából is az autó.Ha marad legalább ilyen problémamentes, mint az eddigi másfél évben - nem beszélve arról, ha eközben a másik álmunkat is meg tudjuk valósítani - akkor ha szeretni nem is, de megbánni biztosan nem fogom a Seat-tal töltött éveket...

Márciusban múlt egy éve, hogy a mosógép, a szárító és a mikró mellé felkerült a háztartási gépek listájára a Seat is, mely mostanra valóban kért némi törődést. Elkezdett furcsa daráló hangot hallatni a hosszbordásszíj felől, s néha felemelte az alapjáratot 1000 környékére, s bekapcsolta a hűtőnél a ventillátorokat.Ez utóbbi miatt az ECU-nak jelet adó hőgomba is felmerült, mint okozó, ám feltűnt, hogy ilyenkor ugrál a töltés 14,4 és 12 Volt között. Felújítgatással nem akartam az időt húzni, így rendeltem egy utángyártott generátort, s ha már úgyis leveszik hosszbordásszíjat és feszítőgörgőt is.A szíjat ugyan három éve a vezérléscsere alkalmával kicserélték, de a görgő és a generátor még gyáriak voltak, utóbbinak a szabadonfutója pedig teljesen be is volt állva, így vélhetően ez okozta a hibát. Aztán egyik nap munkából hazafelé feltűnt, hogy az amúgy sem túl acélos 105 lóból talán 80 ha húzza a szekeret, s az erős sziszegés miatt valahol tömítetlen a feltöltőrendszer. Először azt hittem, hogy a generátor csere után valamit nem tettek rendesen a helyére ami mostanra lecsúszott, de a garázsnál sikerült kitapogatnom a lyukat, így felkerült a cserélendő tételek listájára egy alsó intercooler cső is.Ezt már cserélték előttem is, mert nem gyári volt, amit kivettem. Tulajdonképp tovább tartott az alsó műanyag motorburkolat leszerelése, mint a cső cseréje, de összességében még így sem volt több húsz percnél. Ha már műhelyben volt az autó, pusztán kíváncsiságból ránéztünk hiányzik-e klímagáz a rendszerből, ám meglepő módon 503 grammot sikerült lefejteni, ami mindösszesen 22 gramm hiányt jelent az előírt 525-höz képest.Reméljük eztán sem lesz gond evvel, s marad ilyen jól tömített a rendszer. Még valamikor 194 000 km környékén elérték a négyévszakos gumik első tízezer kilométerüket, így az egyenletes kopás érdekében megcseréltem az elsőket a hátsókkal. Az alábbi kopáskép tapasztalható a tavaly augusztus óta használt gumikon:Az elsők szélei a hajtás és kormányzás okozta behatások miatt láthatóan jobban koptak, mint a hátsók esetében, ugyanakkor középen mérve a profilmélység egységesen 7 mm. S hogy mik a tapasztalatok az első tél után? Tulajdonképp teljesen vállalható a mindennapos városi jövés-menés tekintetében, sőt pont arra a napra sikerült még januárban egy keszthelyi utat időzítenünk, amire az idei "tél" esett, s hála Istennek ott sem éreztem semmi hátrányát.Persze összehasonlítva például a Grande Puntón használt Firestone-nal érezhető a különbség. Volt hogy a régi, megszokott tempóval ráfordultam egy amúgy is lejtős derékszögű kanyarra némi nem várt jegesedéssel, ott érezhetően elérték a teljesítőképességük határát, s a hátsók kicsit meg is csúsztak. Ez a dedikáltan téli Firestone-nál valószínűleg fel sem tűnt volna, szóval nem állítom, hogy annyira jó, mint egy kimondottan téli gumi, de hétköznapi jövés-menésre teljes mértékben használható. Nyilván, ha vidékről járnék napi szinten, vagy egy 150+ lóerős autóról beszélnénk, nem ajánlanám, de ilyen teljesítmény és döntő többségében városi felhasználás mellett újra ezt választanám. Aztán hogy ne is kopjanak el idő előtt, elvittem egy futóműállításra, ahol alapvetően rendben találtak mindent, minimálisan kellett csak állítani, azt is leginkább csak a kormányközép helyretétele miatt.Annyi plusz információt közöltek, hogy a hátsó felső "S"-alakú lengőkarok szilentjei már eléggé repedezettek, de alapvetően szerkezetileg is rendben van a futómű. Időközben pedig más jellegű tervek miatt kicsit le is tettem az autócseréről, így 200 000 km-nél várható ismét egy kis foglalkozás, hisz ha úgy alakulnának a dolgok, akkor megtartjuk még egy darabig...

Kapcsolatom a Toledóval talán leginkább ehhez a jelenséghez hasonlatos. Nem szeretem, de minden egyes "fogságában" töltött nappal jobban értékelem, s néha már a "kuplungzsinnyegést" is csak tompán, egyre távolabbról hallom.Teljesen kiment a fejemből, de még tavaly ősszel feltűnt, hogy a jobb oldali külső tükörről nem tűnik el a pára, holott bizonyos külső hőmérséklet alatt az indítást követően automatikusan bekapcsol a tükörfűtés. Kimértük, áram volt, így cseréltünk egy tükörlapot. Filléres tétel volt, s azóta hibátlanul lefűti mindkét tükröt.Ahogy átlépte a 190 000 km-t, januárban megejtettük az esedékes olajcserét. Nem cifráztam túl, egy MANN szűrő és Bárdis olaj maradt tavalyról, így ezek kerültek az autó motorjába, és kicseréltem a pollenszűrőt is. Ez utóbbit most csináltam először, s csak elismerően tudok szólni a német mérnökökről. Durván három perc alatt abszolválható a művelet az átgondolt elhelyezésnek és szerelhetőségnek köszönhetően. Laza kis ujjgyakorlat ez ahhoz képest, hogy az Alfa lábterében fejjel lefelé lógva láthatatlan csavarokat kellett keresgélni, majd egy a pollenszűrőnél jóval kisebb lukon keresztül ki és betuszkolni azt.Aztán ha már úgyis műhelyben volt az autó, megnéztük miért kopog a jobb első futómű, amit cirka 2000 forintból orvosoltunk egy stabpálca cserével. Szintén felüdülés volt ez a 156 futóművére elköltött pénzek tekintetében, nem beszélve arról, hogy mindösszesen tíz percet vett el az életünkből ez a művelet.Február környékén feltűnt, hogy hideg reggeleken kicsit kelletlenül indul be valamelyik henger. Szikráztatós módszerrel ki is szűrtük, hogy a négyes henger izzítógyertyája már egész biztosan nem tölti be funkcióját, így kapott a régi Beru helyett egy új Bosch-t.Még szintén ebben a hónapban - pont a wellnessre indulás előtti nap - égett szagot éreztem az autó körül. Jobban odafigyelve már hallottam is, ahogy pattogva hűl ki jobb hátsó féktárcsa. Elérte a Toledót is a tipikus VW betegség, megszorult a kézifék mechanikája a féknyergen. Fogóval visszaállítottuk, és pár hétig nem használtam a kéziféket, majd február végén ezt is újra cseréltük.Aztán kiváltandó a műszakira megtákolt, majd ismét tönkrement gyári pótféklámpát, befaragtam a helyére egy méretben passzoló, univerzális Hellát. Most végre ez is tökéletesen teszi dolgát.És ennyi. Jön, megy, teszi a dolgát rendületlenül, s hiába kűzdök ellene, apránként saját képére formál. Még januárban - pont azon a szombat délelőtt, amire az idei tél esett - családilag megnéztünk Keszthelyen egy benzines 159 SW-t, s eltekintve attól, hogy az állapota sem közelítette meg a Seat-ét, be kellett lássam, hogy amíg ekkora a gyerek, nem lesz Alfánk. Egyszerűen nem férünk el benne kényelmesen, pontosabban olyan kényelmesen, mint a Toledóban. Szégyen vagy sem, de eddigi elveimmel ellentétben - legyen minél alacsonyabb és sportosabb - ha le is cserélem, csak valami méretben hasonló, jellegét tekintve egyterű jöhet szóba.Viszont a kínálatot napi szinten figyelve egyre reménytelenebb vállalkozásnak tűnik ez abban az árkategóriában, amit még nyugodt szívvel hajlandó vagyok kiadni egy autóért, a környéken pedig szinte nincs is olyan (nyilván ennyi pénzért) amire előrelépés lenne lecserélni a Seat-ot.Mert amint a mellékelt ábra is mutatja, egyáltalán nem rossz autó ez...

Hála Istennek a tavalyi siralmas évet követően már tényleg csak felfelé vezetett az út, így minden szempontból nyugodtabb, sikeresebb, s ezáltal boldogabb fejezetként kerül családunk történelemkönyvébe a 2021-es esztendő. Mondhatjuk úgy, hogy a heroikus 2020 után, ez volt nekünk a talpraállás éve, melyben a Grande Punto eladásával lezárult egy pechszéria is, ami meglátszik a rekordalacsony, mindössze hét darab blogposzt számán.

"Aki még utoljára bosszúból belédrúg" - Fiat Grande Punto 1.3JTD

A tavalyi évzáróban még azt ecsetelgettem, hogy alapvetően összeállt, s már csak egy kis fóliázás maradt hátra a gyerek miatt, ám ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy március 18-án hirtelen felindulásból veszek egy Seat Toledót. Persze semmit sem akartam még egyszer úgy elkapkodni, mint 2020-ban az Alfa eladását, így nyár közepéig megvolt mindkét autó. A Puntóra felkerültek a nyári kerekek, leszervizeltem, és kapott új, de még a régi fajta injektor csatlakozókat a kábelkötegébe. Ekkor viszont már kérdéses volt, hogy mi legyen a sorsa, hisz alapvetően csak a garázsban állt. Néha kicsit átmozgattam, illetve amíg a Seat "kuplungzsinnyegését" próbáltuk megoldani, addig vele jártam dolgozni, s ezalatt meg is adta magát a két első, még gyári hangszórója. Kapott helyettük új JVC-ket, majd nyár elején meghirdettem, és júliusban el is vitték Budapestre. Sajnos szó szerint, mert Fehérvár magasságában megállt a már előzőleg cserélt üzemanyag szivattyú a tankban. Szerencsére rugalmasan sikerült intézni, így pár ezrest visszautalva végre pont került ennek a nem túl szép, és sikerekben kevésbé gazdag történetnek a végére. Érdekes, hogy mindezek ellenére sem tudok haragudni erre a kisautóra, s leginkább csak azt bánom, hogy anno miatta adtam el a 156-ost...

"Háztartási kisgép" - Seat Toledo 1.9TDI

Mint feljebb már említettem, hirtelen felindulásból márciusban vettem végre egy racionális, jó állapotú, keveset futott családi autót. Ezen utóbbi tételek egyértelmű szinonímái az unalomnak, de rendkívül fontos szerepük volt abban, hogy egyenesbe jöttünk 2020 vesszőfutását követően, hisz az eddigiekkel ellentétben a Toledo önhibájából szinte semmi plusz, illetve váratlan kiadást nem generált mióta megvan. Ugyanakkor pont ez az, ami miatt nem tudok rá másként tekinteni, mint mondjuk a mosógépre a fürdőben, mert egyszerűen semmi érzelmet nem vált ki belőlem. Lehet, hogy bennem van a hiba, de - hiába adtam a Bora után még egy esélyt a dolognak - ez a "konszernautózás" nem az én világom. Ettől függetlenül jön megy, teszi a dolgát a vásárlás óta, ami után egyből leszervizeltük, kapott 15-ös kerekeket lemezfelnin a 17-esek helyett, két hátsó stabpálcát, bekerült a jó öreg Kenwood fejegység a gyári helyére, valamint folytattunk némi szélmalom harcot a fentebb már említett "kuplungzsinnyegés" elhárításának érdekében.Igaz csak belföldön, de végigkirándultuk vele a nyarat, minek következtében augusztusban belekerült a 185 ezredik kilométer az autóba. Még szintén a nyár végén tettem egy utolsó kísérletet kuplungolás közbeni zaj megszüntetésére, de sajnos ez sem járt sikerrel. Mivel már régóta kacérkodtam a gondolattal, szintén ekkor vettem négy új négyévszakos gumit, valamint egy kő miatt a szélvédő is ilyen tájt repedt el. Ezt novemberben a műszaki vizsga előtt cseréltettem ki, valamint kapott egy új szívócsőnyomás érzékelőt, és egy jobb külső féltengely gumiharangot. És tulajdonképp ennyi. Ha úgy vesszük a kuplung már a vásárlás óta ilyen, s az azóta eltelt tízezer kilométer alatt sem jobb, sem pedig rosszabb nem lett, így azon felül, hogy kimondhatatlanul idegesít, hibát nem okoz. A szélvédőcsere volt még nagyobb tétel, de arról legkevésbé tehet az autó, szóval kis túlzással hibamentesen teljesítette ezt a kilenc hónapot, mióta nálunk van. És ilyet szerintem a Suzuki óta egy autóm sem tudott. A napokban kezdtem el hallani némi kopogást a jobb elejéből, így a hamarosan esedékes olajcsere alkalmával erre is rá kell nézni, és akkor már egy fűtőműállítás sem ártana neki. Az a dilemmám, hogy nagyon jó áron, s még relatíve jókor vettem, az árak viszont azóta még feljebb mentek, így nem lesz majd egyszerű megtalálni a megfelelő utódot. Minden esetre újabb hülyeséget nem akarok csinálni, így inkább kivárok (mivel a célnak megfelel, nem vágok eret ha jobb híján marad még egy darabig), főleg hogy a család többi tagja  kimondottan szereti. Nekem nem szerelem, de ha jobban belegondolok a mosógépet sem simogatom, a tiszta ruha viszont kell...