Járműveim története

Múltkor egyik kollégám is megjegyezte, hogy rég írtam a blogba, melynek oka nem lustaság, vagy időhiány, hanem egyszerűen nem szolgál kellő témával a Toledo birtoklása. És ez nagyon is jól van így, hogy a zavaró, de idáig hibát nem okozó "kuplungzsinnyegetésen" kívül alapvetően hibátlanul szállít minket napi szinten A-ból B-be. Mindössze néhány apróság akadt, melyek a használatot nem, vagy csak minimálisan befolyásolták, s ezek zöme is inkább csak a december elején lejáró műszaki vizsga miatt vált égetővé. Ilyen volt, hogy pár alkalommal padlógázas gyorsítás esetén elment az erő, és hibalámpát gyújtott az autó. A P0234 hibakódot már megismertette velem a 156-os is, így ezen is kicseréltem a MAP szenzort.A foglalkozás elérte célját, hibalámpa azóta nem volt. Aztán egy kis ablaktörlő mechanikát érintő közjátékkal ugyan, de végre ki lett cserélve a repedt szélvédő is. A régi még a gyári volt, s feltehetően más okból kifolyólag sem voltak még leszedve az ablaktörlő karok az autóról, így a vezetőoldali anyája a csonk végével együtt távozott az örök vadászmezőkre. A megmaradt részbe menetet fúrtak, s most anya helyett csavar tartja a helyén.Szintén a közelgő műszaki vizsga miatt kollégám ránézett a pótféklámpára, mert egyáltalán nem világított. Az ilyenkor szokásos átvezetőben történő kábelszakadás helyett maga a lámpa, konkrétan abban egy led okozta a hibát. Át lett hidalva a hibás rész, így most középen egy kis szakasz kivételével újra teszi a dolgát ez is. Aztán a sikeres műszaki vizsgán megállapították, hogy a jobb külső féltengely gumiharang kiszakadt, s már veri ki a zsírt, így a héten ahelyett is kapott egy újat az autó.Szóval alapvetően jön-megy, teszi a dolgát, s remélhetőleg hasonlóan eseménytelen kilométerek várnak ránk vele a jövőben is...

Fél év és nagy vonalakban hatezer eseménytelen kilométer után, úgy fest, hogy amolyan kiszámíthatóan unalmas az életünk a Toledóval. És ezt most egyáltalán nem bánom, mert - többek közt ennek is köszönhetően - végre rendeződni látszanak soraink az elmúlt év fiaskói után. Végig kirándultuk vele a nyarat, s - bár még mindig nem megyünk annyit éves szinten, mint a fiam születése előtt (évi 12-15 ezer kilométer szemben a 20-25 ezerrel) - tette mindezt a legapróbb köhintés nélkül. Egyedüli zavaró tényező még mindig a kuplungolás közben hallható zúgó hang, melynek elhárítására tettem egy utolsó kísérletet: kicseréltettem a kuplungvillát (rugóval és ütközővel együtt), és a hüvelyt is amin csúszik a kinyomócsapágy.A jelenség maradt, a különbség csupán annyi, hogy már az összes kuplungharangban található alkatrész új az autóban. Nem mondhatja senki, hogy ne tettem volna meg mindent, hogy megszűnjön ez az idegesítő hang és pedálon érezhető vibráció formájában jelentkező hiba, de elég, befejeztem. Amíg ki nem forrja magát, vagy valami csoda folytán rá nem tapintok a forrására, hagyom a francba, és próbálok vele együtt élni. Nem egyszerű ez egy magamfajtának, de se nem romlott, se nem javult mióta nálunk az autó, így feltehetőleg komoly problémát a jövőben sem fog okozni. Aztán ha már úgyis lekerült a váltó, kapott két liter belevaló olajat a teherautókhoz használt helyett. Az utóbbival melegen nehezen kapcsolhatóvá vált néhány fokozat, de azóta olyan, mint az álom, újra nagyon finom lett a kapcsolási érzet.Évek óta érlelődik bennem a gondolat, hogy az én felhasználási feltételeimhez a legideálisabb választás egy garnitúra négyévszakos gumi lenne, de csak mostanra követték tettek az elhatározást. Aztán ha már lúd legyen kövér alapon egyből egy noname kínai abroncs került az autóra (Tracmax), ami esőben azért "B"-s minősítéssel rendelkezik. Eddig hozza az elvárt szintet, az átlagos napi jövés-menéshez abszolút megfelel, de kellő tapasztalat híján erre térjünk majd vissza a tél után...Egyetlen zavaró dolog, hogy a kelleténél gyorsabban fogyasztja a hátsó helyzetjelző izzókat. A napokban kellett harmadszor cserélni - eddig egyszer a bal, s immár kétszer a jobb oldali 21W-ost.A 190 000km-nél esedékes szervizen felül sajnos egy szélvédőcsere is várható a decemberi műszaki vizsga előtt, mert kaptam egy kavicsot, ami kis idő után el is repedt. Keresve az örömöt az ürömben avval vigasztalom magam, hogy valamilyen - számomra ismeretlen - okból kifolyólag a bent levő (még gyári) szélvédője irtózatosan karcos, ami este amúgy is baromira zavaró volt...

Érdekes mód soha nem tudtam rá haragudni, de finoman szólva sem volt egy sikertörténet a Grande Puntóval eltöltött, szinte napra pontosan egy esztendő, s mintegy 10 000km. Valószínűleg amiatt, mert tudom honnan hoztam vissza - adva így még pár évet a kis autónak - hisz egészen biztos vagyok benne, ha nem mi vesszük meg, már valószínűleg kivonták, és elbontották volna.Szóval amíg tűnődtem a sorsát illetően, valamikor májusban kapott két új JVC hangszórót ez első ajtókba, mert egy nap elnémult a bal első, még gyári darab. A csere már pikk-pakk ment, nem először szedtem le az ajtókárpitokat. A hangzás tükrözte az új hangszórók árát, de ezek legalább szóltak...Aztán úgy döntöttünk felesleges megtartani, így július 14-én el is vitte egy srác Pestre. Persze ez sem ment ilyen egyszerűen, mert Fehérvártól szó szerint vitte, hisz onnan tréleren tette meg az utat. Ahogy alkalma nyílt rá, még hátba szúrt a kis mocsok, ugyanis az autópályán megadta magát az általam már cserélt, az EGR-hez hasonlatosan szintén Meat&Doria gyártmányú üzemanyag szivattyú a tankban. Szerencsére kulturáltan rendeztük ezt a kis fiaskót, így - másfél hónap elteltével, s hogy már átíratta le merem írni - remélhetőleg végleg különváltak útjaink, s evvel jelképesen is pont kerül életem ezen sikerekben csak mérsékelten gazdag időszakának végére...

Nos az úgy volt, hogy tulajdonképp nem is akartam autót venni. Pontosabban egy hajszállal sem jobban, mint bármely átlagos hétköznap, hisz kattantságomból kifolyólag szinte a napi rutinom része a hasznaltauto.hu, s azon belül is a környékbeli hirdetések böngészése - gondolván hátha szembejön egyszer a tuti vétel. S szembe is jött egy márciusi estén - legalábbis ekkor még azt hittem, de ezt lejjebb majd bővebben is kifejtem - így hirtelen felindulásból vettem egy 5P2-es Seat Toledót. Igen, azt aminek olyan ronda a hátulja, bár ahogy telik az idő, sokkal inkább látom ebben a fantáziát, mintsem az Altea XL ötlettelen hátsó traktusában. Meg hát ezt is az a Walter Da Silva rajzolta, aki az eredeti 156-ost (jól példázza, hogy neki sem lehet mindig jó napja...), így bele tudok magyarázni némi szentimentális kapcsot is a választásba, miszerint szegről végre egy tőről fakad egykori hőn imádott Alfámmal.Új korától magyar, követhető előéletű autó, minden elvégzett karbantartás számlával igazolva (vezérlés, kuplung kettőstömegű, s elmondás alapján a hajtókarcsapágyak is cserélve), teljes polír, újszerű hibátlan beltér. Nem, ez most nem a hirdetés szövege, hanem az autó valós állapota címszavakba szedve, így tulajdonképp csak egyetlen dolgot próbáltunk ki azon a márciusi délutánon, hogy a gyerek rendesen kilát-e az ablakon. Az átlagon felüli esztétikai állapot miatt a próbaút kimerült egy rövid, pár kilométeres körben (utólag ez hiba volt, hisz márciusban még nem volt meleg, így ez alatt nem tudott átmelegedni a hajtáslánc).Használatba véve viszont feltűnt, hogy melegen, 2000-es fordulat környékén (és felette is) furcsa, kinyomócsapágy szerű fémes, súrlódó hang hallható a kuplung kinyomása közben (leginkább a pedálút alsó harmadában), melyet finom rezonancia formájában a pedálon is érezni. Vissza is vittem a kereskedésbe, ahol kicseréltettem az amúgy tényleg alig pár ezer km-t futott kettőstömegű szettet egy Valeo átalakító készletre, és elvégeztettem az esedékes olaj, olajszűrő, üzemanyagszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő cserét is az autón.A hang és rezgés sajnos maradt, így kollégám ismét levette a váltót, de a jelenségre utaló nyomot ő sem talált, így feltett egy másik, bontott váltót. Mivel avval is ugyanolyan volt, így arra gondoltunk, hogy hátha maga a főtengely mozdul túl nagyot tengely irányban: kapott új szett támcsapágyat, és Motul olajat. Végül itt adtam fel a dolgot, s fogadtam meg a szerelők tanácsát, miszerint bajt biztos nem okoz, szarjam le, és használjam így (tízből nyolc ember talán észre sem venné, de nekem már nagyon rááll a fülem).Szintén a fenti kollégámtól kaptam egy garnitúra lemezfelnit, amit eredetileg téli szettnek szántam a 17-es disco felnik mellé, ám a peres gumik olyannyira tönkrevágták a menetkomfortját az autónak (hiába na, változnak a preferenciák, ha az embernek családja van), hogy egy gyors festést követően felrakattam rájuk a Grande Puntóhoz vásárolt második szett lemezfelniről megmaradt 195/65R15-ös nyárigumikat, s nagyon igényes Bárdis dísztárcsák társaságában nyugdíjazták az aluszettet. Aztán a kezdődő kopogást megszüntetendő, kapott két új stabpálcát hátra, valamint lefejtettük a már megroggyant külső héjat a hátsó kipufogódobról, amit "nagyon igényesen" le is fújtam hőálló ezüst festékkel.A sors furcsa fintora, hogy szisztematikusan pont azoktól a dolgoktól megszabadítva vált számunkra egyre használhatóbbá az autó, amik a vásárlás során még figyelemfelkeltő tényezők voltak, úgy mint a gyári 17-es alufelnik új gumikkal, valamint az érintetlen gyári beltér. Végül ez utóbbin is változtattam, hisz 2021-ben rohadtul nem életszerű mp3 cd-ket írni, az aux csatlakozás pedig sohasem volt a kedvencem, így megkapta a Toledo is a Mini-ből a 156-osba, onnan pedig a Puntóba átmentett jól bevált Kenwood fejegységet.Nem a legszebb, de van USB, relatíve jól is szól, mert elég aprólékosan lehet a hangzást állítani (vágási frekvenciák stb.), és lett egy új tárolórekesz a telefonomnak is - kell ennél több?Kétség nem fér hozzá, hogy valami ilyesmi jármű a tökéletes válasz a jelenlegi igényeinkre, s bízom benne, hogy a relatíve alacsony futásteljesítménye, és az általánosan vett, már már újszerű állapota miatt a lehető legkevesebb ráfordítással a lehető legtöbb kilométert tudjuk megtenni vele. Hogy szeretem-e? A fent említett hang frekvenciája folyton ott táncol az idegszálaimon, hiába a leszarom tabletta, a PDTDI motor az eddig használt JTD-khez, valamint a BMW M47TUD20-hoz képest is egy kulturálatlan traktor, ami gyenge, kelletlen, s produkálja mindezt meglepően magas, közel 7 literes átlagfogyasztás mellett. Hiába akarta a VW a konszern Alfájává tenni a spanyol márkát, Golf V alapokon összelegózva nem lehet érzelmekre ható autót gyártani. Ugyanakkor számunkra pont tökéletes a mérete, a beltere, a tárolórekeszek száma, s - bár most elég bénán néz ki - már rugózás szempontjából is megfelelő.A beltérből hiányoznak a gusztustalanul öregedő gumírozott bevonatú kapcsolók, van helyettük a sportosság jegyében kályhaezüst meg kamukarbon. Újonnan ezek "prolibb" hatást kölcsönözhettek egy VW/Audi puha felületeihez képest, viszont tartósság szempontjából sokkal jobb megoldásnak bizonyultak, hisz ezek 14 év után is ugyanolyan kemény, kopogós vackok maradtak - és a kemény, kopogós, de ránézésre újszerű vacak sokkal esztétikusabb, mint egy fehérre hámlott, zsíros, nyúlós, ragadós vacak - mint új korukban. Emiatt nem érzem rossz választásnak, mert ennyi pénzért, ilyen állapotú és futásteljesítményű autót nem találtam volna másikat, így remélhetőleg észrevétlenül, jelentős meghibásodások nélkül válik mindennapjaink részévé.

A tavalyi évzáró poszt óta nem született egy karakter sem a blogon, melynek elsődleges oka, hogy a testkábel csere óta köhintés nélkül teszi a dolgát a Punto így csak néhány, a működését nem befolyásoló apróságot kozmetikáztam rajta. Elsőként kapott egy garnitúra gyári dísztárcsát, ami fényéveket javított a megjelenésén.Mivel tavaly túladtam az autóra egyáltalán nem passzoló alufelniken, vettem még egy garnitúra lemezfelnit, melyre két maradék garnitúrából válogattam össze négy még használható Hankook nyári gumit. Nem mondom, hogy evvel kell majd pályanapokra járni, de a hétköznapi, túlnyomórészt városi jövés-menéshez még tökéletesen megfelelnek.Valamikor még februárban sikerült elhagyni a bal külső tükörszár már amúgy is ragasztgatott műanyag burkolatát, amit - szerencsére filléres tétel - egy utángyártott darabbal pótoltam.Aztán amolyan megelőző jelleggel kicseréltük a fiatalabb JTD-kben használt, porladásra hajlamos Bosch injektor csatlakozókat a régi, masszívabb és tartósabb fajtára. Hibát ugyan még nem produkáltak, de a négyből kettő már elég esetlegesen volt a helyén, így mindenképp jó döntés volt kiváltani őket.Ahogy jött a tavasz, felkerültek a fenti kerekek, és megejtettem az esedékes szervizét az autónak, melynek keretén belül kapott új olajat, olajszűrőt, légszűrőt, üzemanyagszűrőt, pollenszűrőt, és egy új sapkát a kiegyenlítőtartályra.Aztán március végén ráncbaszedtem a tél által megcsócsált küszöböket az Alfáéhoz hasonlatos módon: csiszolás, Brunox, rozsdagátló alapozó, ahol kellett üvegszálas kitt, majd alvázvédő, fekete rozsdagátló festék, és még egy réteg alvázvédő.Végül mielőtt visszakerültek a gumidugók, alaposan kifújtam a küszöböket üregvédő spray-vel, ahonnan pedig a javítgatások miatt már amúgy is hiányzott a lyuk, fúrtam újat. Erős a gyanúm, hogy azért mentek ennyire tönkre ezek a részek, mert a foltozgatások alkalmával anno teljesen lezárták alulról a karosszériát, így ezek az üregek fel tudtak telni porral, sárral, vízzel.A lakatos - bár nem jósnő - amúgy is csak pár évet adott nekik, de így remélhetőleg már tudják is tartani ezt az "ütemtervet". Az, hogy ez még nálunk fog-e bekövetkezni, arra nem tudok választ adni, mert lassan egy hónapja a garázsban pihen a kisautó, és egyáltalán nem azért, mert működésképtelen lenne, hanem mert van másik. Hogy helyette, vagy mellette, az még a jövő zenéje, mindenesetre nem akarok semmit sem úgy elkapkodni, mint tavaly az Alfa eladásakor, de ez majd egy másik bejegyzés témája lesz...

Nem vagyok az a fajta ember, aki annyira szereti sürgetni az idő kerekét - hisz az anélkül is épp elég gyorsan pörög, így vétek minden elvesztegetett perc - de a kialakult helyzet miatt szerintem vagyunk egy páran, akik alig vártuk, hogy végre a múlt homályába vesszen "húszhúsz". Hála Istennek azért nálunk nem arról van szó, hogy a vírushelyzet miatt elvesztettük volna a bevételi forrásainkat - illetve részben azért mégis - de szerencsére nem ezen múlik, hogy lesz-e holnap kenyér az asztalon, viszont nekünk is érezhetően összébb kell(ett) húznunk a nadrágszíjat az eddig megszokotthoz képest.Utólag persze mindig okosabb az ember, s ha időben tudjuk, hogy mégis mire számítsunk, biztosan máshogy, vagy egyáltalán meg sem hozunk egy csomó, utólag visszatekintve hibásnak és elhamarkodottnak nevezhető döntést. Ezeken viszont már úgysem tudunk változtatni, így inkább hagyom a füstölgést, és vegyük sorra mi történt ebben a "gyönyörű" esztendőben.

A "Szarolasz" - Alfa Romeo 156 SW 1.9JTD

Az év első felét még a 156-ossal teljesítettük, és meggyőződésem, hogy ha a fentiek nem olyan szerencsétlenül alakulnak, akkor még ma is ő állna a ház előtt és nem a Fiat, de ne szaladjunk ennyire előre. Műszakilag erre az évre már teljesen kiforrta magát, és tényleg csak olyan dolgokat csinálgattam rajta, amik bántották a szemem. Márciusban átlépte az órája a 340 000-dik kilométert, majd a szokásos tavaszi szervizelésen felül kapott egy tuningboxot, és egy új szívócsövet is a régi szakadt helyére. Mivel folyton csak útban volt, egy Youtube videón felbuzdulva még szintén ebben a hónapban teljesen eltávolítottuk az EGR rendszert a motorról, s feltettem a nyári kerekeket. Az autó pedig csak ment és ment, tette a dolgát. Tavasz vége, nyár elején érkezett el az idő, mikor végre rászántam magam, és kiiktattam a meg-megszoruló hátsó ablaktörlőt, s "kijavítottam" a motorháztető, a küszöbök, és a tetőlemez fényezését, valamint feketére fújtam a lökhárítóbetéteket, ezüstre pedig a ködlámpakereteket. Itt érte el az autó a csúcspontját, nálam töltött ideje alatt ekkor volt mind műszakilag, mind pedig esztétikailag a legjobb állapotban. Ahogy a vírushelyzet engedte relatíve sokat kirándultunk vele, főleg hogy végre már nem csak mi, hanem az úrfi is élvezte ezeket a kiruccanásokat. Ez a kép azt hiszem többet mond minden elfecsérelt karakternél...Még júliusban belekerült a 345 000-dik kilométer, amikor kezdtek megjelenni a viharfelhők a családi béke egén, de erről már nem ő tehetett. Elkezdtük ugyanis úgy szervezni az életünket, hogy ha Lívia a tervezett szeptemberi kezdéssel újra munkába áll, ő is mobilis legyen, hisz annak ellenére, hogy Nagykanizsa nem egy metropolisz, két elég ellentétes irányba, és eltérő időbeosztásban kellett volna munkába járnunk. Ezért, hogy Kristófnak a bölcsit, és egyéb járulékos programjait a lehető legzökkenőmentesebben meg tudjuk oldani, szükségessé vált egy olyan autó, amit az oldalborda is kellő magabiztossággal mer vezetni, így - miközben szinte semmi sem úgy alakult, ahogy azt előzőleg elterveztük - egy elég hirtelen meghozott döntés eredményként augusztus elején mégis eladtam az Alfát...

"Az Évszázad Üzlete" - Fiat Grande Punto 1.3JTD

Júliusban, már az Alfa meghirdetése előtt elkezdtem keresni az igényeinknek legjobban megfelelő autót, ami kívülről kellőképp kicsi, belül viszont elég nagy hármunknak. Hamar letisztult, hogy leginkább egy Grande Punto lenne a legkézenfekvőbb választás, így - mivel eredetileg az volt a terv, hogy a 156-os helyett vennénk - első körben az 1-1,5 milliós ársávban keresgéltem. Miután nem találtam az erre szánt pénzösszeg felső harmadában egy valamirevaló Grande Puntót sem, "aki mer az nyer" alapon megvettem az ország egyik legolcsóbb példányát kemény 300 000Ft-ért. Azt hitték váltóhibás, emiatt adták oda a már amúgy is 500 000-ért hirdetett autót szinte féláron. A tervezettnél jóval alacsonyabb ráfordítás miatt életbe lépett a "B-terv", miszerint ha megkuplungozzuk, és jó lesz, akkor megtartjuk mindkét autót így nekem sem kell majd anyám MINI-jével járkálnom, ha Livi a Fiat-tal megy dolgozni, hanem lesz - illetve marad - saját autója mindkettőnknek. Ezen felbuzdulva elkezdtem apránként gatyába rázni a Puntót, s miután jó lett a kuplungja, használatba is vettük.Tartott az idill körülbelül két hétig, mikor mind a körülmények, mind pedig az autó arcunkba tolt egy nagy karéj szaros kenyeret. Livit ugyanis a vírushelyzetre hivatkozva nem vették vissza a munkahelyére, így egyik napról a másikra teljesen feleslegessé vált két autót fenntartani, valamint a családi kasszát érintő váratlan bevételkiesés sem támogatta már ezt. Mivel nagyon megszerettük, s több szempontból is "racionálisabb" választásnak tűnt a Fiat - lényegesen kevesebbet fogyaszt, fiatalabb, könnyebben eladható, Kristóf jobban kilát belőle, és nem utolsó sorban Livi is meri vezetni - meghirdettem az Alfát. Legnagyobb meglepetésemre alig egy hét alatt le is foglalózták, ám az ezt követő napon munkába menet megadta magát a Punto turbója, és produkált egy tipikus "diesel runaway"-t az 1.3 Multijet. Soha jobbkor: a 156-os már szinte nem is az enyém, nyakunkon a nyaralás, de úgy gondoltam nem csinálok segget a számból - előre menekülvén kapott az autó új turbót, vezérműlánc készletet, vízpumpát, termosztátot, főtengelyszíjtárcsát, segédszíj készletet, izzítógyertyákat, olajteknőt, felső motortartóbakot, kartergázlecsapatót, és a történet szempontjából egyáltalán nem mellékesen egy Meat & Doria EGR szelepet is - mindösszesen annyit kértem emiatt a vevőtől, hogy amíg össze nem áll a Punto, had használjam munkába járásra az Alfát. Aztán a sok új alkatrész ellenére egy körülbelül húsz lóerős autót kaptam vissza, így kezdetét vette a majd egy hónapon keresztül tartó hardcore gangbang. Kétségbeesetten próbálkoztam egy rakás dologgal, többek között kapott négy jó állapotú bontott injektort, új üzemanyagnyomás szabályzót, MAP szenzort, és "kipucoltuk" a katalizátort, de sajnos minden erőfeszítésem ellenére ugyanolyan használhatatlanul gyenge maradt.Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy emiatt végül a nyaralást is lemondtuk, mert egy lényegében már valaki más autójával nem akartam menni, a MINI-be meg esélytelen lett volna hármunk cuccait bepasszírozni úgy, hogy még mi is beférjünk mellé. Aztán egy hét után már amúgy is frusztrált a 156-ost bitorolnom - meg amúgy is bele kellett borítsam az érte kapott pénzt a Punto feltámasztásába - így a közel egy hónapból három hetet amolyan kényszermegoldásként a MINI-vel nyomtunk végig. Szeptemberre aztán már odáig fajult a helyzet, hogy lebontottam a komplett szívósort is az intercoolerrel egyetemben, s közben - ahogy eddig minden autómnál tettem - egy hirtelen ötlettől vezérelve lefalaztam a vadonatúj EGR szelepet. A következő reggelen (mert délutános lévén meló előtt, kora reggel volt csak időm szerelni) megtört az átok, hisz a kipufogógáz visszakeringetés kiiktatásának hatására végre életre kelt mind a hetvenöt ló, és újra használhatóvá vált az autó. Mégis ki gondolta volna, hogy az új utángyártott EGR kezdetektől fogva hibásan működött? A második hullám előtt igyekeztünk is kihasználni minden lehetőséget arra, hogy amennyire csak lehetséges, bepótoljuk ezt az egy hónap kiesést, így amikor csak tudtunk, mentünk is vele erre-arra. Közben persze még kiiktattam a lefalazott EGR miatt világító hibalámpát, beállíttattam a futóművet, és megcsináltattam a küszöbök égető hibáit. Utóbbi sajnos nem sikerült valami fényesen, s bár említette a lakatos, hogy pár éven belül biztosan cserélni kell majd mindkét küszöböt, ez koránt sem mentesíti őt a felületesség vádja alól. Novemberben átlépte az autó a 190 000 km-t, majd felkerültek az általam újrafestett lemezfelniken a vadonatúj Firestone téligumik, kicseréltem a jobb első ajtóhatárolót, és dolgoztam egy kicsit a fentebb említett okok miatt a lakatos után is. Kapott egy új, zárható tanksapkát, üzemanyag szivattyút a tankba, és egy új akkumulátort. Végül sikerült megszüntetnem a nem kívánt szivárgásokat egy új tömítéssel a vákuumszivattyú alá, és egy kis tömítőmasszával a fórumokon is leírt helyre a hátfalra.Ennek köszönhetően végre száraz lett mind a motor, mind pedig a csomagtér. Sikerült felülkerekedni a szétszerelések mértékéből fakadó apró hibákon is (lecsúszó hidraulikacső az alsó kuplungmunkahengerről, lazán hagyott akkumulátorsaruk, és egy szakadt testkábel - ez utóbbi meglehetősen sok elektromos anomáliát okozott), s úgy tűnik mára egészen összeállt az autó.Mindezek ellenére nem tudom nem szeretni, s remélem eztán a szükséges karbantartásokon felül már nem tartogat ilyen léptékű meglepetéseket. Tavasszal viszont mindenképp tervezek foglalkozni vele, melynek során az esedékes szervizen felül szeretném megcsinálni a küszöböket nekem is tetsző formára (hasonlóan, mint idén az Alfán tettem), valamint kell szerezzek négy rá való felnit a nyári gumikhoz is, mert az alufelnik amikkel vettem (és azóta már el is adtam) abszolút nem passzolnak sem az autóhoz, sem a gumimérethez. Aztán ha tényleg beválik, a gyerek miatt majd muszáj lesz lefóliáztatni a hátsó traktust is a nyárra...

Evidens, hogy egy ennyire szétbontott autón a használatbavétel után előjön még egy s más - ez alól nem képez kivételt a Punto sem - így nézzük időrendi sorrendben azt a pár apróságot, amit javítottam az utolsó bejegyzés óta.Vétel óta idegesített, hogy a jobb első ajtó nem marad nyitva a törött ajtóhatároló miatt, de míg rá nem akadtam a fiatalkatreszek.hu webshopra, úgy tudtam, hogy ebből csak gyári van, horror áron. Itt viszont árulnak utángyártottat egy-két ezer forintért, így be is szereztem egy darabot, és pikk-pakk kicseréltem.Elég nagy ugrást jelent ez komfort tekintetében, hisz végre már nem akarja az autó állandó jelleggel térd alatt csonkolni a jobb egybe beszálló utasok lábát. Aztán készíttettem az Alfáéhoz hasonlatos matricát, hogy evvel is egy kicsit jobban magaménak érezzem az autót.Eső után feltűnt, hogy rozsdás víz folyik a küszöbök lakatos által alvázvédővel lefújt részeiből. Említette, hogy egy két éven belül szükség lesz a küszöbök komplett cseréjére, de azt nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire rossz a helyzet:Azt meg pláne, hogy nem vette a fáradtságot, hogy megcsiszolja, majd még ha csak átmenetileg is, de felvarrjon egy 15x5cm-es lemezdarabot a bal küszöb végére. Pár cifra káromkodás kíséretében megszüntettem az anyagfolytonossági hiányt, aztán majd meglátjuk mennyire tesz be neki a tél - jövő nyáron műszaki, addig úgyis kiforrja magát ez a helyzet...Emiatt telibe fújtam mindkét küszöböt alvázvédővel, megszüntetve ezzel a lakatos által művészinek gondolt random fekete foltokat - így legalább egységes az egész.Aztán kapott egy új üzemanyag szivattyút a tankba a régi zajos vacak helyett, valamint intéztem hozzá egy akksit, és egy zárható tanksapkát is. Egyik este munkából hazafelé beesett a kuplungpedál. Gondoltam megadta magát az alsó munkahenger, így kuplung nélkül váltogatva lépésben hazavergődtem a parkolóba. Ezt látszott alátámasztani az is, hogy motorháztetőt felnyitva fékfolyadékban úszott a motortér, ám ahogy a telefonnal világítottam, feltűnt egy sehova nem vezető gumicső. Visszadugtam az alsó munkahengerre, bepattintottam a biztosító gyűrűt, és láss csodát azóta is hibátlanul teszi a dolgát. Feltehetően a kuplungozás alkalmával nem rögzítették ezt tökéletesen, s eddig tartott, míg kirázkódott a helyéről.   Volt egy kis olajszivárgás a termosztát tájékán. Jobban megvizsgálva világossá vált, hogy vákuumszivattyú alatti tömítés adta meg magát, így a napokban azt is újra cserélve sikerült relatíve porszárazzá tenni a motorteret - reméljük így is marad ez egy jó darabig...