Járműveim története

Rég nem írtam már, és ez sem lesz az a kimondottan világmegváltó poszt. Sajnos "szopóágra" került a sportfutómű projekt, így arról inkább majd csak akkor írnék, ha rendeződik a dolog. Ígéretek vannak, szóval akár még a napokban születhet írás arról is, de a lassan két hónapnyi hitegetés után már azt sem hiszem el amit kérdeznek...
Ami miatt mégis írok, hogy egy másik forrásból sikerült szereznem, pontosabban elcserélnem a régi típusú hátsólámpáimat egy pár újabb, facelift utáni fajtára. Sokkal jobban tetszik ezzel...

Persze ha még csak nyikorgott volna. Attól is falra másznék, de sajnos melegedett is, nem kicsit... Szaga hála Istennek még nem volt, de a dobhoz puszta kézzel már nem lehetett volna hozzáérni. Vasárnap délután volt a legrosszabb, négyen ültünk az autóban, hamarabb elérte azt a hőfokot, emiatt alacsony sebességnél mintha kenetlen talicskakerék lett volna hátul. Tisztába vagyok vele, hogy legkésőbb a nyár végén cserélnem kell elöl a betéteket és a tárcsákat is, de úgy gondoltam, hogy hátul a dobnak gond nélkül el kell még mennie, nem is keveset. És végül igazam is lett, mert tegnap este szétvették, és bőven van még rajta anyag. Akkor mi okozta a problémát? Először kézifékkötélre gyanakodtak, de azért csak belenéztek a dobba. Szerencse, mert potyára vettem volna bovdent. Abban ugyan nem tévedtek, hogy a kéziféknek van köze az egészhez, mert a sok fékportól a kézifék "kallantyú" nehezn járt, szorult, és nem állt vissza eredeti helyére, így a pofák egy kicsit mindig nyitva voltak.
Szétakasztották, kitisztították féktisztítóval, és megkenték WD-40-nel. Tökéletes lett, soha nem forgott még ilyen könnyen a kereke, és hála Istennek semmi alkatrészre sem volt szükség, csak egy kis tisztogatásra, és járatásra. Ez volt az első "hibája", már ha lehet ezt egyáltalán annak nevezni 21 000 km alatt...

Pár nap híján tíz hónap alatt...

Még csütörtök este vittem el az autót a szerelőhöz, olaj, szűrők, gyertyák, és a vezérlés cseréje miatt. Tegnap be is fejezték. A Startosoknak hála, "kicsit" elhúzódott a dolog, ott töltötte a hétvégét az autó, mert Opelhez való feszítőgörgőt adtak hozzá. Ezen felül a rövidebb, a generátort hajtó bordásszíjat is cserélni kellett, így azt is be kellett szerezni. Most rendben van az autó. Még az óra cseréje, és a rádió beszerelése várat magára...

A mai naptól már a Kalos is nyári gumikon gördül. Gyárilag is Hankook-kal szerelték őket, és az Icebear W440 is kiválóan teljesített télen a Suzukin, így az Optimo K715-ös abroncsokra esett a választásunk 175/70 R13-as méretben.

Igen, vannak terveim a Swifttel, bár megfogadtam, hogy erre nem költök annyit. Mindenesetre bohóctuningot többet nem csinálok, így csakis és kizárólag funkcióval bíró fejlesztéseket fogok eszközölni. Legelső körben, remélhetőleg már a jövő héten bekerül az autó alá a komplett Swift Sport futómű, mely magában foglalja a négy Monroe gátlót, és a négy rugót. Ezzel mintegy 3 centivel alacsonyabb, de sokkal keményebb és jobb lesz.
 
Update 2010.04.07.: Megjött a futómű. Péntek reggel viszem Letenyére, és helyükre kerülnek a dolgok...

Tegnap megvettünk mindent, ami a Kalos nagy szervizéhez kell. Vezérműszíjat, feszítőgörgőt, vízpumpát, szűrőket, gyertyákat. Jövő hét keddre van időpontja a szerelőnél.Ma járt karosszériásánál is, ahol visszatették a helyére a jobb első ajtóban elszabadult, a motort és a zárat összekötő pálcát.

Hol is kezdjem... Már tavaly decemberben kezdett körvonalazódni egy újabb autócsere.  Ez akkor még csak egy nagyon szerteágazó terv volt, bárminemű konszenzus nélkül. Lelkem mélyén persze tudtam, hogy a kisautó kategóriából kerül ki a győztes, ennek ellenére pár hétig belelovaltam magam abba, hogy nagyapámnak adom a Suzukit (így családban marad, mert eladni nem lenne szívem), magamnak pedig "vetetek" azon a pénzen valami idősebb, de combosabb járgányt. Áldom az eszem, hogy letettem egy pénztemető vásárlásáról, hisz elsősorban turbós benzinesek jöhettek volna csak szóba (1.8T konszern autók, vagy S40 eco turbo, papíron szigorúan 170LE alatt), de azok ebben az árkategóriában erősen lutri szagúak voltak, a horrorisztikus alkatrészáraikról nem is beszélve. Persze minden kötöttség nélkül könnyen elkalandozik az ember, de amikor elvitték a Mazdát, a tettek mezejére kellett lépnünk. Gyorsan letettem a teljes anyagi csőddel egyenértékű turbós autó vásárlásáról, és újra két lábbal a földön állva kezdtem nagyapámnak autót keresni. Kisautók kategóriájában rendkívül nagy a választék, és mivel egyik sem túl bonyolult szerkezet, félretéve előítéleteimet, még akár olasz, vagy francia is szóba jöhetett. Mondjuk az olaszok kisautó gyártásban világ életükben verhetetlenek voltak, szóval ebben a kontextusban eleve iktatva volt ez a kikötés. Szóba került Panda, Punto, Getz, 206, Clio, Corsa, Polo, és Kalos is. Yaris nem, bocs Gabi, de nem tudom elviselni egy autóban sem (na jó ez így nem igaz, egy MINI-ben megszoknám), ha középen van a műszercsoport. Ez szerintem a világ legnagyobb ökörsége. Végigjártuk a kanizsai kereskedéseket, és sokáig egy 206-os Peugeot tűnt befutónak, ám annyira hullámzó a megítélése a népítéletben is, hogy nem volt szívem nagyapám nyakába varrni Csikós által oly sokszor megírt jó nagy karéj szaros kenyeret. Jobb a békesség, meg az előítéleteket csak háttérbe szorítani lehet, elnyomni nem, de ez van, én ilyen vagyok. Így esett a választás egy 2005-ös forgalomba helyezésű, 1.2-es, szervizkönyves, klímás, ötajtós Daewoo Kalos-ra. Rendszáma pedig már csak hab a tortán, egybeolvasva JOC0hetvenkettő...

Egyik JOC0, másik Jocó...
Volt rajta pár apróság, amiket a kereskedő cseréltetett, úgy mint a váltókulisszát, műszerfalégőt, és feltöltette a klímát. Jövő héten vissza kell még egyszer vinni, mert tesznek bele rádiót, és kicserélik a műszerfalon levő órát is, mert az sajnos panelhibás. 55 000 km van az autóban, így a napokban részt fog venni egy nagy szervizen, cserélve lesz a vezérlés, a gyertyák, az olaj, és a szűrők. Olyan lesz, mintha új lenne! Aztán már csak egy garnitúra nyári gumi kell rá, mert vétek lenne a vadi új téli gumikat legyalulni róla a nyáron...

Régóta terveztem egy plusz garnitúra alufelni beszerzését. Rendszeresen túrtam a netet ez ügyben, de semmi konkrét elképzelésem sem volt.  Sodródtam ide-oda a gyári "concept s"-től kezdve, a sok ütött szaron át a 16, 17 colos japán import felnikig, de egyiknél sem éreztem, hogy az lenne az igazi, míg meg nem láttam a MOMO Reds szériájába tartózó Dark Blade-et. Nem akartam új felniket , de tudtam, hogy ez kell! Nem vagyok oda a sötét felnikért, de ez a forma szinte "kívánja", hogy matt antracit legyen, megbolondítva szál-csiszolt kontúrokkal. Nem haboztam, megrendeltem a 15 colos garnitúrát (ET38 a gyári 45 helyett, így durván másfél centivel nőtt a nyomtáv is), mely tegnap ide is ért. A naplementében lőttem róla pár fotót.
Már csak a Swift Sport futómű hiányzik...

Tegnap hívott Zoli, hogy ma jön megnézni az autót. Vonattal jön, Miskolcról, nyakamat tettem volna rá, hogy visszafelé már nem fog vonatozni. Szerintem lehetetlen egy olyan embernek, aki egy fél napon át a MÁV "vendégszeretetét" élvezte, annyira szar autót mutatni, amit ne vegyen meg, - még ha csak a hazaút erejéig bírja is - csak vissza ne kelljen szállni a vonatra... Pláne ha egy olyan idős, de korrekt állapotú autóról van szó, mint a Mazda.
Ma délelőtt alaposan kiglancoltam az öreglányt, nem mostanában ragyogott így szegény.
Egyre ért be a vonat, a vasútállomásra a Mazdával mentem le elé, akkor vezettem utoljára. Onnantól ő hajtotta, és tetszett is neki, könnyen megegyeztünk. Örülök, hogy egy "autóbuzi" vette meg, aki lelkiismeretesen gondját viseli. Szívbemarkoló volt látni, ahogy felhajt az autópályára, és tovagördül új otthona felé...

Sok boldog, önfeledt és problémamentes kilométert kívánok nektek!