Járműveim története

A Sanyival álmodtam az éjjel. Életem első autója volt, így akarva, akaratlanul is csupa pozitív emlék köt hozzá, holott sohasem volt igazán jó. Ennek ellenére soha nem hagyott cserben, még lógó béllel is hazahozott minket Romániából. De valahogy mégsem emiatt érzem így, hanem maga az egész időszak életem egyik legboldogabb része volt. Akkor jelentkeztem át levelező tagozatra az egyetemen, és kezdtem decemberben a "munkahelyemen". Nem véletlen az idézőjel, szerintem kevesen voltak akkor Nagykanizsán olyan emberek, akiket azért fizettek volna, hogy ülnek egy üzletben, és interneteznek naphosszat. Mindezt tényleges főnökök nélkül, hisz ők csak havonta egyszer láttak minket, ha véletlenül erre vezetett az útjuk Budapestről. Az élet császára voltam, egész télen én hajtottam az öreg 323-ast. Persze azt már ekkor is tudtam, hogy mire beköszönt a tavasz saját autót veszek, mert nagyszüleimnek a jó idő beálltával kellett a Mazda a telekre járkálni. Meg igazi "autóbuzi" lévén ki is voltam ekkorra már éhezve rendesen. Gyűjtögettem a pénzt egy "Dani autója" feliratú borítékba, majd 2008 március 15-én megvettem az N14-es Sunny-t.
Volt baja, és sohasem lett igazán jó, de mégis tíz körmömmel kaparnék, ha visszakaphatnám azt az időszakot. Azt az időszakot, amikor még cikinek tartottam fix összegért tankolni a kúton, mindig tele töltöttem - bőven 10 000Ft alatti összegből (aztán később a Boránál /hitel és megannyi gond mellett/ jött a tankolok 5 000-ért, s elértük a tankolok 3 000-ért szintet is - ez volt a mélypont)-, amikor még élt a nagymamám, és munka után csak gondoltam egyet, és irány Bánokszentgyörgy, hacsak egy fél órára is, szinte a hét minden napján, amikor megjártuk Erdélyt, s többször a Balatont minden "anyagi megrázkódtatás" nélkül. A gondtalanság időszaka volt ez számomra, s életem legboldogabb időszaka, melyet biztosan visszasírok életem végéig...
Anno azt írtam róla, hogy egy feneketlen kút, de mégis mennyi élmény, és emlék köt hozzá. Millió róla született poszt ellenére szinte már nem is emlékszem a Borára, a Sanyi recsegős kemény kuplungját pedig még most is érzem a bal lábamban, ha rágondolok. Szerettem, méghozzá nem is akárhogy...

"Hello, hello! Nem tűntem el..."
Csak az utóbbi időben sajnos annyi időm sem volt, hogy egy villám szösszenetet bepötyögjek a blogba.

Pedig történt ez az...

Egyik legfontosabb, hogy eladtam a Dark Blade-eket, mert találtam egy garnitúra gyári 16-os Fiat 500 alufelnit, amikbe első látásra beleszerettem, és kellett rájuk a pénz. Kicsit kell majd rajtuk alakítani, hogy felmenjenek a Swiftre, de már most látom, hogy brutálisan jól fog velük kinézni. Megvettem ugyanakkor a már régóta vágyaim tárgyát képező bőrkormányt, mellyel a későbbi GS-eket szerelték (2006-ban sajnos még nem volt bőrkormány a Swiftekben). Ez ha minden jól megy, holnap délután be is kerül a helyére.

És akkor jöjjön a "fekete leves". Egy ideje ezzel a motorhibakóddal kezdett zargatni az autó:
Nem töröltem házilag, a végére akartam járni a dolognak, bár biztos voltam benne, hogy a "katalizátor hatásfok alacsony" jelzés lesz az autóban. Ki is mentem Letenyére a szervizbe, és mit ad Isten, ráhibáztam. A második lambda konstans jel helyett, sinusosan ingadozó értékeket ad, mely nem jelent mást, mint elégetlen benzint, és egyéb nyalánkságokat a katalizátor után is. Szumma szummárum, szét van égve a katalizátor. Konstrukciójából adódóan ez elég gyakran megtörténik, hisz rögtön a leömlők után, még a motor előtt található, hogy hamarabb üzemi hőfokra hevüljön. Előnye a hátránya, mert könnyebben szét is ég, mintha hátrébb helyezték volna el a rendszerben. Új ára pedig (gyári alkatrész) 165 000 Ft (kompletten leömlőkkel lehet csak cserélni), így ez még csak meg sem fordult a fejemben. Nézegettem a neten is bontottat, 35 000 Ft alatt nem volt az sem. Gyors telefon Swift Lászlónak, van-e neki bontott. Van, 10 000Ft. Azt hittem rosszul hallok, vagy elnézett egy nullát, de nem, ennyi. A héten ez is megjön, bár majd csak a 45 000 km-es szerviznél tetetem be. Fontos, hogy a szerviz csinálja, és rá tudjon mérni, hogy működik-e egyáltalán, vagy az olcsó húsnak híg lett a leve, mert áprilisban műszaki vizsga...
Emellett valószínűleg nem úszok meg egy hátsó kerékcsapágy cserét sem, bár ebben még nem vagyok biztos, előfordulhat, hogy csak a kopó téli gumik hangja változott ennyit. Ez sem sürgős, ha erősödik, vagy változik, akkor cseréljük őket a már említett szervizelés alkalmával.
Ezeket az "apróságokat" leszámítva viszont továbbra is jelentősebb problémák nélkül gyűjti a kilométereket a Swift. Dióhéjban ennyi...

Folyamatosan pörögnek a kilométerek az autóba, bár júliusban a nyári szünet miatt csak 1400-zal bővült a számuk a megszokott havi átlag 2500 helyett. Teszi mindezt különösebb problémák nélkül, így ismét csak arról számolhatok be, hogy lassan elérkezik a márciusban már említett nagyobb szerviz ideje. Tulajdonképp semmi különös, csak a szűrőkön, és az olajon felül cserélni kell a féktárcsákat, és a betéteket is. Tegnap megrendeltem, ma ide is ért az alkatrészkupac a már jól bevált helyről. A betétek, és a tárcsák ugyan nem gyáriak, de mind japán. Előbbi Nippon, utóbbi JC gyártmányú. Emiatt mertem csak megvenni őket, mert köztudottan rossz híre van a többi, hazai autósboltokban kapható, utángyártott Suzuki fékalkatrészeknek. Télre pollenszűrőből is az olcsóbb, sima papír kerül bele, ebből is tökéletesen megfelel az utángyártott. Tavasszal úgyis ismét aktívszenesre cserélem.

Update 2010.08.09.: Gábor barátom tanácsát megfogadva nem a megmaradt 1,5 liter 5W-40-es Valvoline Synpower-hez vettem három litert, hisz alapvetően nem ez a fajta olaj való bele, és nagyon drága is. Így az egyik legjobb ár-érték arányú, szélesebb tartományban is megfelelő kenést biztosító 5W-30-as Elf Evolution SXR-re esett a választásom. Ebből négy liter olcsóbb volt, mint a Valvoline-ből három, és ez egy üzemanyag takarékos olaj, arról nem is beszélve, hogy az 5W-30 szerepel a gyári ajánlásban az 5W-40-nel ellentétben. Most már tényleg minden megvan ami a szervizhez kell...

Új rekord született, több szempontból is. Konkrétan még egy autóm sem volt meg egy évnél tovább, a Szuzit viszont június 26-án múlott egy éve, hogy megvettem. És egy év alatt még egy autómmal sem mentem ennyit, számszerűen 26 466 km van mögöttünk, bárminemű komolyabb meghibásodás nélkül...

Ennek örömére gondoltam meglepem magam, és autómat egyaránt egy futóműállítással, ugyanis a kormány középállása már vásárlás óta nem volt meg. Nem húzott félre, a gumikat sem ette, egyszerűen csak egy kicsit balosan kellett tartani a kormányt ahhoz, hogy egyenesen menjen. El is mentem a Formula 3000-hez Nagykanizsán.
Rituálé, állítgatás, fizetés, próba, ugyanolyan. Na akkor elölről...
Rituálé, állítgatás, próba, még mindig szar...
Na álljunk neki harmadszor is: rituálé, állítgatás, próba, most meg már jobbra áll. Srác szerint használjam így, mert már majdnem jó, látszott, hogy már neki sincs kedve újra nekiállni. Mondjuk nem is hagytam volna, hogy többet kísérletezzenek az autómon, irány a Bosch szerviz. Elsőre, tipp topp beállították. Jól tettem, hogy oda vittem, illetve, hogy újra állíttattam, mert annyira rosszul sikerült az első helyen, hogy azzal a széttartással ette volna a gumikat (hogy az akkor már jobbra álló kormánykereket ne is említsem). Megspórolhattam volna 4 500Ft-ot, ha elsőre a jó helyre viszem az autót. Tanulópénz kipiálva...

Úgy néz ki, lezárult, The End, mehet a szereplőlista. Hogy a jó diadalmaskodott-e, vagy hogy egyáltalán happy end lett-e a vége, arról korai lenne még bármit is írni. Az én kis passiómat a sportfutóművel, és a Botek nevezetű MySwift-Team userrel viszont mindenképp szeretném közhírré tenni. Nem mondom, hogy akkora tanulsága lenne a dolognak, hisz bárkivel előfordulhat az ilyen internetes vásárlások során, amiért viszont mégis böki a csőröm, hogy nem keveset vásároltam eddig ily módon (és fogok is), de mégis most jártam először ilyen szerencsétlenül. Kezdődött az egész azzal, hogy megvettem a MOMO felniket az autóra. Tetszett, főleg, hogy másokból is hasonló reakciót váltott ki, csak szinte kivétel nélkül mindenki hozzátette, hogy "már csak az ültetés hiányzik..." Eleinte meg sem akartam hallani, de végül újfent azon kaptam magam, hogy nekem a Swift Sport futóműve kell az autó alá. Rugó csere-berével nem akartam bohóckodni, komplett futómű kell gátlókkal rugókkal, vagy semmi. Felviharzottam a MySwift-Team fórumára, és privát üzenetben megkérdeztem Botek-et, hogy van-e neki eladó szettje, és milyen árban, hisz ő szokott ilyet hirdetni. Érkezett is a válasz, hogy jelenleg sajnos nincs. Megkérdeztem, hogy mikorra várható, mire meglepő módon azt a választ kaptam, hogy baromi nagy mázlista vagyok, hisz pont most lett neki egy szett. Örültem, mint majom a farkának, utaltam is a pénzt, pár napra rá pedig meg is érkezett a csomag. Kint a garázsban elkezdtem pucolgatni az alkatrészeket, amikor feltűnt, hogy a bal első gátló nem Monroe, hanem Tokico gyártmány. Rögtön telefon Botek-nek, hogy jó-e ez így, mert szerintem nem, mire azt felelte, hogy természetesen jó az, nyugodtan tetessem be, a különbség, hogy az egyik japán, a másik európai Swiftből való. Letárgyaltam az időpontot Letenyén, s végül a szétborított autó mellett kellett rádöbbennem, hogy az a Tokico bizony nem Sport, hanem gyári gátló, gyári, azaz hosszabb rugóval. Ez a garázsban nem tűnhetett fel, mert össze voltak húzva, úgy nem látszott a különbség a kettő között. Így utólag a fényképet nézve azért feltűnhetett volna, de Botek megnyugtatott, hogy jó az, én pedig hittem neki, ami 4 000Ft munkadíjba és az útiköltségembe került.
Újabb telefon, amiből kiderült, hogy ő is úgy egy sráctól szerzi a cuccokat, de majd rákérdez nála, mert biztos ő keverte el, és küldenek nekem helyette egy megfelelő darabot. Történt ez 2010. április 9-én. Aztán csak nem történt semmi, eleinte csak hetente maximum kétszer, de ahogy telt az idő végén már naponta hívogattam... Közben elég fura dolgok történtek, egyszer csak törölte a regisztrációját az oldalról, majd tönkrement a telefonja, amiből elveszett minden szám. Egy este nagy nehezen megadta a másik srác számát, hogy kérdezzem meg én tőle, hogy mégis mi a helyzet, érdemes-e várnom. A srác homlokegyenest más verziót adott elő a történtekről, és Botek nyakába varrta az egészet, miszerint ő mondta neki, hogy csak a két hátsót és a jobb elsőt tudja hozzá adni, a nem belevaló cuccot már Botek csapta a csomaghoz. Lényeg a lényeg, hogy két héten belül biztos nem tud szerezni. Ekkor már bőven május volt, a pénzem pedig továbbra is 3/4 futóműben állt. Mit mondjak nem volt túl felvillanyozó ez a tudat. Persze még mindig hívogattam, mire kaptam egy ajánlatot, hogy ha azon a héten a hétvégéig nem tud keríteni cuccot, úgy visszaadják az árát. Mondanom sem kell, hogy kerített. Pontosabban nem, hanem azt mondta, hogy egy héten belül hoznak bontani Swift Sportot Németországból, és abból megkapom a bal elsőt. Nagy nehezen kisírtam, hogy akkor már had kapjam meg mindkettőt, ő pedig nagy kegyesen beleegyezett, azzal a feltétellel, hogy én visszaküldöm neki a két felemás alkatrészt, ami ekkor már másfél hónapja nálam volt (remélem érződik, hogy még ekkor is ő szabta a feltételeket). Még aznap postáztam a cuccot, ám az autó csak nem akart megérkezni. Ekkor betelt a pohár, és írtam neki egy üzenetet az ominózus oldalon, hogy ha következő nap estig nem lesz meg az alkatrész, és nem jelentkezik (mert kivétel nélkül végig én kerestem, sokszor volt, hogy azt mondta megkérdez valamit, de soha nem hívott vissza), akkor postázom a még nálam levő két hátsót is, és maradéktalanul utalja vissza a pénzem a megadott számlaszámra. Érdekes módon ekkor meglett a cucc, ami végül ma, 2010 június 1-én ide is ért. A dolog pikantériája, és a pofátlanság csúcsa, hogy 2 780Ft-ot még nekem kellett fizetnem a postaköltségért. Gondolom túl naiv vagyok, hogy azt hittem, ha én saját költségemen visszaküldtem a két felemás első gátlót, akkor ő is majd saját költségén leküldi nekem a két megfelelőt, azok után, hogy durván KÉT hónapot kellett várnom rá...

Igen, vannak terveim a Swifttel, bár megfogadtam, hogy erre nem költök annyit. Mindenesetre bohóctuningot többet nem csinálok, így csakis és kizárólag funkcióval bíró fejlesztéseket fogok eszközölni. Legelső körben, remélhetőleg már a jövő héten bekerül az autó alá a komplett Swift Sport futómű, mely magában foglalja a négy Monroe gátlót, és a négy rugót. Ezzel mintegy 3 centivel alacsonyabb, de sokkal keményebb és jobb lesz.
 
Update 2010.04.07.: Megjött a futómű. Péntek reggel viszem Letenyére, és helyükre kerülnek a dolgok...

Hol is kezdjem... Már tavaly decemberben kezdett körvonalazódni egy újabb autócsere.  Ez akkor még csak egy nagyon szerteágazó terv volt, bárminemű konszenzus nélkül. Lelkem mélyén persze tudtam, hogy a kisautó kategóriából kerül ki a győztes, ennek ellenére pár hétig belelovaltam magam abba, hogy nagyapámnak adom a Suzukit (így családban marad, mert eladni nem lenne szívem), magamnak pedig "vetetek" azon a pénzen valami idősebb, de combosabb járgányt. Áldom az eszem, hogy letettem egy pénztemető vásárlásáról, hisz elsősorban turbós benzinesek jöhettek volna csak szóba (1.8T konszern autók, vagy S40 eco turbo, papíron szigorúan 170LE alatt), de azok ebben az árkategóriában erősen lutri szagúak voltak, a horrorisztikus alkatrészáraikról nem is beszélve. Persze minden kötöttség nélkül könnyen elkalandozik az ember, de amikor elvitték a Mazdát, a tettek mezejére kellett lépnünk. Gyorsan letettem a teljes anyagi csőddel egyenértékű turbós autó vásárlásáról, és újra két lábbal a földön állva kezdtem nagyapámnak autót keresni. Kisautók kategóriájában rendkívül nagy a választék, és mivel egyik sem túl bonyolult szerkezet, félretéve előítéleteimet, még akár olasz, vagy francia is szóba jöhetett. Mondjuk az olaszok kisautó gyártásban világ életükben verhetetlenek voltak, szóval ebben a kontextusban eleve iktatva volt ez a kikötés. Szóba került Panda, Punto, Getz, 206, Clio, Corsa, Polo, és Kalos is. Yaris nem, bocs Gabi, de nem tudom elviselni egy autóban sem (na jó ez így nem igaz, egy MINI-ben megszoknám), ha középen van a műszercsoport. Ez szerintem a világ legnagyobb ökörsége. Végigjártuk a kanizsai kereskedéseket, és sokáig egy 206-os Peugeot tűnt befutónak, ám annyira hullámzó a megítélése a népítéletben is, hogy nem volt szívem nagyapám nyakába varrni Csikós által oly sokszor megírt jó nagy karéj szaros kenyeret. Jobb a békesség, meg az előítéleteket csak háttérbe szorítani lehet, elnyomni nem, de ez van, én ilyen vagyok. Így esett a választás egy 2005-ös forgalomba helyezésű, 1.2-es, szervizkönyves, klímás, ötajtós Daewoo Kalos-ra. Rendszáma pedig már csak hab a tortán, egybeolvasva JOC0hetvenkettő...

Egyik JOC0, másik Jocó...
Volt rajta pár apróság, amiket a kereskedő cseréltetett, úgy mint a váltókulisszát, műszerfalégőt, és feltöltette a klímát. Jövő héten vissza kell még egyszer vinni, mert tesznek bele rádiót, és kicserélik a műszerfalon levő órát is, mert az sajnos panelhibás. 55 000 km van az autóban, így a napokban részt fog venni egy nagy szervizen, cserélve lesz a vezérlés, a gyertyák, az olaj, és a szűrők. Olyan lesz, mintha új lenne! Aztán már csak egy garnitúra nyári gumi kell rá, mert vétek lenne a vadi új téli gumikat legyalulni róla a nyáron...

Az autó 1993.09.14-én lett Magyarországon először forgalomba helyezve. Akkor még regisztrációs adó híján, nem sokkal a rendszerváltozás után divat volt nyugatról autót behozni. Az öreg 323-as is ily módon hagyta ott a svájci hegyeket a Kárpátmedencéért cserébe... Az akkoriban virágkorát élő magyar autókereskedés papíron, gyakorlatban pedig nagymamám testvérének a férje lett második tulajdonosa az autónak. Ő minden tekintetben egy precíz, műszaki beállítottságú ember volt, aki az amúgy sem rossz állapotú autót szinte gyári állapotba hozta, végig gondosan szervizelte, garázsban tartotta. Végül betegsége miatt kényszerült megválni tőle, de családon belül zajlott az adásvétel, nagyapám vette meg tőlük. Mint ahogy az lenni szokott, eleinte ő is garázsban tartotta, az autó futása pedig leszűkült az év naposabbik felére, abban is leginkább a hetente oda vissza teljesítendő (Nagykanizsa - Bánokszentgyörgy) mintegy 26km-es távra. Aztán meglett nekem is a jogosítványom, innentől egyre kevesebb időt töltött az autó a garázsban. Rengeteg szép emlék fűz hozzá, gyakorlatilag rajta tanultam meg vezetni (ettől függetlenül nem okoztam semmi balesetet, vigyáztam rá én is).Aztán egy időben a garázs lomtárrá minősült, esélye sem volt, hogy ott töltse a telet, már csak amiatt sem, mert egész télen én hajtottam, vele jártam dolgozni, mígnem 2008 márciusában megvettem a Sanyit. Azóta nem vezettem, csak nagyszüleim jártak vele a már említett útvonalon (meg teszkóba emiatt a relatíve alacsony futás, ami tényleg valós!!!), de a garázs és a lakás közti távolság miatt azóta is a ház előtti parkolóban tölti napjait. Műszakilag azóta sincs vele gond, rendkívül tartós szerkezet az 1490ccm-es blokk, de apróbb esztétikai hiba már sajnos egyre több van szürke testén. Januárban megszületett a döntés, idősödő nagyapámnak újabb, kisebb autóra lenne szüksége, így sajnos az öregnek mennie kell.
A-ból B-be, vagy melós autónak tökéletes, legfőbb értéke, hogy szeptemberben volt műszakin, így csak 2011 szeptemberében jár le neki, az új szabályok szerint zöldkártya is csak akkor kell és természetesen törzskönyvvel is rendelkezik. A maga korában rendkívül jól felszerelt autónak számított, állítható kormány, és ülésmagasság, tárolórekesz az utasülés alatt, dönthető hátsó ülések, elektromos tolótető (sajnos beázott, ezért ki lett kötve, és le lett szigetelve, ami elég drasztikus megoldás volt, ettől függetlenül javítható, helyreállítható), fűthető hátsó szélvédő, ablakmosó, és ablaktörlő hátul is, állítható műszerfal fényerő, mind megtalálhatóak benne. Még így 24 évesen is probléma mentesen teszi a dolgát, napi használatra is tökéletesen alkalmas.

Végezetül pedig álljon itt egy kép 2005 májusából, amikor még teljes pompájában ragyogott a már akkor is közel húsz éves autó:

2007 június 12-e óta írom itt a hülyeségeimet. Tavaly azt tűztem ki célul, hogy elérje az oldal a 2009-es évben a 10 000-es látogatottságot. Nagy cél, hisz az ezt megelőző másfél évben mindössze 7000 kattintást sikerült csak összehozni. A mai nap rápillantottam az oldal statisztikájára, hogy van-e még remény, és legnagyobb örömömre már rég túl is léptük a bűvös számot. Ha így folytatódik, még akár a 11 000 látogató is meglehet a 2009-es évre. Persze én már ennek is nagyon örülök.

Update 2009.12.31.
Meglett a 11 000 kattintás 2009-ben!
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!