Járműveim története

2016 elég terméketlen év lett volna a posztok számának tekintetében, hisz még így is, hogy a Guzzi érkezésével felpörögtek az események - emiatt egy ideje próbálok minden vasárnap reggelre kiizzadni magamból valami értékelhető firkálmányt - alig huszonkilenc poszt született, melyből kettő a MINI, egy-egy pedig még a Punto, és az 528i eladása. Köszönhető ez annak, hogy lecseréltem a benzines E39-et egy dízel E46-ra, ami a kezdeti kisebb nagyobb munkálatokat leszámítva sok tekintetben az eddigi legjobb autóm.

Daily Bitch (vagy mégsem?) - BMW E46 318d Touring

Februárra hosszas vívódás után sikerült eladnom az E39-est, amit majd egy hónapos keresgélés követett, mire sikerült végre találnom egy számomra is elfogadható állapotú BMW-t. Már vásárlásnál fény derült pár hibájára, és a kuplung-lendekrék párosa sem volt a helyzet magaslatán (bár ekkor még bíztam benne, hogy egy darabig még bírja), de a karosszéria végre rendben volt. Futóművéhez kellett két új stabpálca előre, új rugók hátra, egy új rezoncső a kipufogóba, meg a szokásos vásárlást követő szűrők folyadékok cseréje. Ezen felül sikerült megoldani a beállt zsanér miatt lógó hátsó ablak problémáját, valamint kipucoltam és lekötötem az EGR szelepet. Aztán jött az ismerkedés időszaka, kevesebb, mint egy hónap alatt belehajtottam 4000 km-t. Ekkor már világossá vált, hogy a kuplung nem lesz jobb magától, így megpróbáltam egy új gumiütközővel megoldani a dolgot, de ez sajnos csak tüneti kezelés volt - majd később kiderül, hogy miért. Bontóból szerzett alkatrészekkel megjavítottam a napi kilométerszámláló nullázóját, valamint került két másik pdc szenzor is a hátsó lökhárítóba (de itt még egy kis vezetékszakadás is tetézte a bajt). Aztán bár kicsit körülményesen, de sikerült visszaalakítanom a középkonzolt is gyári állapotára. Hogy legyen zene pendrive-ról is, beépítettem egy Dension Gateway Lite-ot, a csatlkozót pedig a hamutartóban helyeztem el. Aztán májusig bírta a lendkerék, ekkor már úgy zörgött, hogy muszáj volt kicserélni. Természetesen komplett kuplung, kinyomóvillát támasztó műanyag ütköző, rugó, és a nyelestengely végét támasztó csapágy is új került bele. Júniusban belekerült a 245 000-dik kilométer, és egy új légtömegmérő is. Júliusban ismét olajcsere, valamint fény derült a túlzott "szívászaj" (inkább fújás) és erőtlenség okára. Ezt követően már csak apróbb csinosítgatásokra került sor, úgy mint új fényszóróbúrák, vagy a kormánykerék bőrőzése. Augusztusban elértük a negyedmilliót, s kicsit javítottak a szélvédőn már vásárlás óta meglevő kavicsfelverődésen. Szintén ebben a hónapban vettem egy garnitúra gyári X5-ös alufelnit a replikák helyett, amik sokkal masszívabbak, és mérföldekkel jobb az állapotuk is (mondhatni hibátlanok). Ahogy megjött a téliesebb idő és a fagy, beköltözött a garázsba a Punto egykori helyére, s már csak novemberben egy a légzsákokat érintő visszahívási kampány miatt vettem elő...

Nincs ki mind a négy kereke - Moto Guzzi V65 Cafe Racer

Júniusban megvették a Puntót, így elindult az a bizonyos vezérhangya, hogy nekem bizony újra kéne valami motor. Elég sokat rágódtam mire vásárlásra adtam a fejem, de itt az elsőt megvettem, mert már akkor azt láttam, hogy mit szeretnék kihozni belőle. Megfelelő jogosítvány híján csak stikában mertem vele egy kicsit menni, majd le is vittem a szervizbe, és elkezdtük az átszabást - rövidebbre vágtuk a sárvédőket, bebandázsoltam a leömlőket, felpróbáltuk az új ledes hátsó lámpát. Ezután ehhez a formához szabtuk a nyerget, s kikerült a motorblokk a vázból. Következő héten szétszedtem a blokkot, és rápróbáltam az egyik bontott, de hibátlan forgattyúsház felet a régi hegesztett helyére. Sajnos így lógott a főtengely, melynek orvoslására (és a jobb oldali hengerfej gyertyamenetének javítására) elvittem az egész hóbelevancot Taszárra a Kacsó Géphez. Eközben átesett a váz egy homokszóráson, és festésen, valamint én is lefújtam a véghajtás házát feketére a kopottas ezüst helyett. November végére megjött az árajánlat a gépműhelyből, lefújtam a hátsó villát ezüstre, valamint fény derült a kardánkereszt, és a nyelestengely szimmering hibájára. Kis utánajárással sikerült szerezni megfelelő cseredarabokat, valamint elkezdtem felújítani a fékrendszert is. Decemberben elkészült az ülés bőrözése, és a blokk vonalba fúrás is, így elkezdhettem összerakni a szívét. Egy hét alatt összeállt minden, be lettek csiszolva a szelepek, és felkerült az olajteknő, karácsonyra már készen állt minden az első indításra, s a hosszú hétvégét követő kedden már szórta is a lángokat a nyitott kipufogókon keresztül. Január végére talán elkészül a festő is a nála levő alkatrészek fényezésével, s haladhat tovább a projekt. Reméljük addig sikerül elhárítani egy nem várt hibát, de erről majd holnap egy külön posztban fogok megemlékezni...

2015-ben még a "Punto váltókkal történt kanosszajárással" együtt is - ami három elég hosszú bejegyzésben, és két "update"-ben manifesztálódott - csak harmincöt poszt született, melyből kettőben az új jövevény, a MINI került főszerepbe. Jobban belegondolva ez azt is jelenthetné, hogy kezdi kiforrni magát a technika, de találgatások helyett beszéljenek a tények, nézzük szépen sorjában mi is történt a pinyti-féle kalandparkban 2015-ben:

A közlekedő edény - BMW E39 528iA

Tulajdonképp már az év elején túlestem vele a legnagyobb szíváson, hisz kicseréltem a régi fűtőradiátort egy gyári új darabra. Azóta hibátlan a fűtés, s nincs fagyállószag sem az utastérben, de az eltelt cirka egy év még nem volt elég arra, hogy megszépítse az evvel kapcsolatos emlékeimet. Január végén vettem bontóból egy egyberészes kartámaszt meg pár apróságot,  februárban pedig kerítettem rá egy utángyártott motorvédő burkolatot. Következő hónapban aktuálissá vált az olajcsere, melyben szakítva az eddigi hagyományokkal nem Liqui Moly, hanem 5W-40-es Mobil Super 3000 került a motorba egy MANN olajszűrő társaságában. Ekkor 375 000 km környékén jártunk. Tavasszal gondolván úgyis megtartom még egy darabig, lefóliáztattam B-oszloptól hátrafelé az üvegeit, majd egy hétre rá meg kellett írnom az első olyan bejegyzést is, melyben egy nem várt meghibásodás szerepelt - eldurrant ugyanis a hengerfejről a szívósorra menő vízcső. Történt mindez pénteken, új csövet a közelgő munka ünnepe miatt pedig már csak hétfőre tudtam szerezni, így a hétvégén nélkülöznöm kellett az autót. Május elején szokásomhoz híven kicseréltem a pollenszűrőt, s kifertőtlenítettem a klímát, majd a hónap végén kapott egy kis olajfrissítést az automata váltó is. Júniusban belekerült a 380 ezredik kilométer is az autóba, majd egy dugulás miatt kicseréltem (mint utólag kiderült, hogy tök feleslegesen) mindkét ablakmosó szivattyút, s megfékezve a kezdődő kopogást, kapott új első stabpálcákat is. A nyarat tulajdonképp a Punto váltókkal való szívás árnyékában amolyan hű háttérmunkásként szolgálta végig, így jutalomként vettem rá egy új hőmérséklet érzékelőt (akárcsak a szivattyúk esetében aztán kiderült, hogy ezt is feleslegesen, mert csak a csatlakozó volt kontakthibás - de legalább most már ez is új), majd kicsit rendbeszedtem a lámpáit, s kicseréltem a régi szakadt csomagtérnyitóját. Szeptemberben elértük a 385 000 km-t, s kicseréltettem az ekkorra már meglehetősen szivárgó olajszűrőház tömítést, lecseréltem az olajat, s vettem bele egy új MANN levegőszűrőt is. Novemberben gondoltam meglepem még egy új első xenon szintszabályzóval, majd a rendszeres havi ajándékok láttán vérszemet kapva elkényeztetett fruskaként kikövetelte magának a törődést decemberre is két új hátsó lengéscsillapító és két lengőkar formájában. Tulajdonképp a vízcső cseréje mellett ez volt idén a másik nem várt kiadás - bár ha teljesen őszinte akarok lenni, tudtam a gátlók gyengélkedéséről, de bíztam benne, hogy kibírják még a jövő szeptemberben esedékes műszaki vizsgáig - a többi csak a szükséges olajcserék, valamint apróbb a használatot nem befolyásoló pepecselések voltak, mint például december végén egy kontakthiba javítása a benzintankban, hogy végre ismét pontosan jelezze a szintet a mutató. Tervem vele kapcsolatban a jövőre nézve leginkább az, hogy hasonlóan kevés meghibásodással üzemeljen, s pörögjenek bele a kilométerek, amihez óhatatlanul is törődni kell egy ilyen ma-holnap húsz éves BMW-vel. A motorból továbbra is szivárog itt-ott az olaj - bár koránt sem olyan mértékben, mint az olajszűrőház tömítés cseréje előtt - mely engem személy szerint zavar. Ahhoz hogy tökéletesen megoldjuk ezt a problémát - és minden elöregedett tömítést cserélni tudjunk - ki kéne emelni a blokkot az autóból (ehhez még próbálom magamba sulykolni a kellő lelkesedést). Aztán nagyon szeretném a váltót Papp Tamásnál mélyrehatóan leszervizeltetni, mert az általunk is végzett egyszerű olaj + szűrőcsere csak elég felületes dolog. Millió helyen felgyűlhet a kosz, kophatnak alkatrészek, melyeket időben cserélve talán megelőzhető egy gazdasági totálkárral is felérő váltófelújítás. S lassan a kasznival is kéne valami hozzáértő embernek foglalkozni, mert bár az általam javított részek még tartják magukat, de szeretném, hogy ha végre minden összeáll, akkor ez is szépen meg lenne csinálva.

A majdnem tökéletes - Fiat Punto Cabrio

A tavasz közeledtével elkezdtem újra foglalkozni az autóval, mely teljes mértékben a kezdetektől fogva jelenlevő leállások és alapjárati gondok végleges és szakszerű megoldásának keresését takarta. Első körben az injektorok ultrahangos tisztításával, majd a szívócsőnyomás érzékelő cseréjével próbálkoztam, de sajnos érdemi javulás nélkül. Februárban kapott friss olajat, új gumifékcsöveket, és LUK kuplungszettet az első évben felszerelt UNIX-os (Westlake) szar helyett. Lekerült róla az a váltó, amivel vettük, s felkerült az első bontott darab. Nagyon szépen vette a sebességeket, egyáltalán nem kerregett és vonyított úgy, mint a régi tette. Ekkortájt vettem hozzá négy gyári alufelnit szinte alig használt Firestone nyárigumikkal, s végre fény derült a megállásokat okozó jeladó hibájára is. Ha már műszakilag szinte hibátlan állapotba került az autó, a karosszériát illetően is orvosoltunk néhány apró szépséghibát, s "ha már lúd, legyen kövér" alapon lefestettem a lökhárítókat is. Nagyon kellett ez, egész más lett tőle az autó - szinte már bánom, hogy egyáltalán eddig halogattam a dolgot. Májusban műszaki vizsga, és egy kis fékjavítás következett, majd vettem egy garnitúra Punto GT fékszettet, mert ha megmarad, úgy távlati tervem, hogy kiváltom a hátsó dobfékeket tárcsára. Júliusban elértük a 25 000 km-t, s megjártuk a pokol legmélyebb bugyrait is a sebességváltót illetően. Annyi pozitívumot azért ki tudok emelni ebből a több hetes gang-bang partyból, hogy sikerült megtalálni az eddigi nem túl acélos (épp kicsit 13V felett) töltésnek az okát is, egy erősen erodált kábel személyében, melyet teljes hosszában újra cseréltünk. Nyaralás előtt még kapott friss Selenia olajat, s a kalandos indulás ellenére hála Istennek bárminemű műszaki probléma nélkül teljesítette a mintegy 2 200 km-es etapot. November elsejétől ismét ideiglenesen kivonattam forgalomból, azóta a garázsban pihen. Jövőre vonatkozó tervem már nincs túl sok a cabriot illetően, jelenleg aktív a hirdetése a használtautós portálon. Aztán ha nem megy el szezonkezdetig, akkor felkerül a GT fékrendszer, s esetleg egy új kormánykerék sem volna rossz a régi helyett...

Ma egy éve, hogy megvettem álmaim BMW-jét álmaim motorjával, s a közösen eltöltött tizenkét hónap s mintegy 16 000 km alapján bizton állíthatom, az E39-es életem eddigi legjobb autója. Írom ezt annak ellenére, hogy ez idő alatt volt pár mélypont is, amikor legszívesebben felgyújtottam, vagy legalább is szabadultam volna tőle. Első sokk a küszöbök ramaty állapota miatt ért, aztán amikor a legdurvább felhőszakadás kellős közepén szétakadt a hibás relé miatt amúgy is néha teljes újraindítást igénylő ablaktörlő rudazat, fogtam és meghirdettem az autót. Persze leginkább csak az indulat vezérelt, valójában eszem ágában sem volt eladni - ennek megfelelően elég irreális volt az árképzés - s ahogy idővel sikerült úrrá lenni az összes idegesítő problémán, már nem is hosszabbítottam meg a hirdetés érvényességét. Mára úgy összeállt az autó, hogy az utóbbi hónapokban egy kerékcsapágy, valamint vízcső cserét leszámítva amolyan közlekedő edényként szolgált, szinte kizárólag csak "tanken-fahren" jelleggel. A fogyasztása városban 12, pályán 130-nál tempomattal 8,2 - eddig ez utóbbi a rekord. Lassan várható egy nagyrevízió melynek során a váltóban és a diffiben is olajat cserélünk, valamint már igencsak illene betenni azt a fránya új kartertömítést is, ami tavaly szeptember óta ott porosodik a garázsban a polcon. Aztán akad még pár apróság is amik a jövőben megoldásra várnak, de ezek egyelőre nem befolyásolják a használatot: a jobb hátsó lengéscsillapítót egy ideje olajpára borítja, s most már a fekvőrendőrökön áthajtva érezni emiatt egy kis hintázást, jobb elölről pedig forszírozott balos fordulókban hallani egy fura koppanást ami várhatóan előbb vagy utóbb, de szintén ki fogja forrni magát...

Három autó (na jó a Kalos új gumijairól is született egy poszt), és negyvenhét poszt a 2014-es év mérlege. Ez kereken tízzel kevesebb mint tavaly, ugyanakkor nem nevezném eseménytelennek, leginkább mert ismét történt adás-vétel...

Hűtlen lettem hozzá - BMW E36 316i

Az év első hónapjait még a bordó E36-ossal kezdtem, s kapott is új porvédőket a hátsó lengéscsillapítókra, melyeket megfelelően rögzítve végre teljesen néma lett a futómű. Aztán februárban vettem pár alkatrészt, melyek jó részére hála Istennek semmi szükség nem volt. Ekkor okozott egy kis galibát egy lecsúszott kartergáz cső, valamint kicseréltük a még vásárláskor bekerült gyertyákat. Márciusban még vele készültem a nyárra, visszakerültek a könnyűfém felnik, és egy pollenszűrő cserével karöltve kifertőtlenítettem a klímáját. Májusban átlépte a negyedmillió kilométert, valamint ki kellett cserélnem a bal első fényszóróját egy kóbor kavics miatt. Június negyedikén késő este ért véget az addigra már lassan három éve tartó közös pályafutásunk - Budapestre került az autó új gazdájához...

Az utód - BMW E39 528iA

Nem minden ok nélkül került sor az E36 eladására, ugyanis vettem májusban egy E39-es 528-as BMW-t. A magyar átlagnál jobb, de sajnos elég elhanyagolt állapotnak örvendett, így teljes erőbedobással álltam neki, hogy a bordóhoz hasonló autót faragjak belőle. Rendeltem új tükörlapokat, rendszámvilágítást, új gumicsövet a fojtószelep elé, s elkezdtem keresni a világító légzsáklámpa okát. Így került bele a bontóból rendelt hátsó ablakemelők és zárszerkezet mellett jobb oldali övfeszítő, s ekkor sikerült pontot tennem a rejtélyes megállások végére is, egy új főtengely jeladó beépítésével. Júniusban legfőképp az első futómű felől (leginkább a jobb torony irányából) érkező koppanások okát kerestük, de végül két új gátló és toronycsapágy oldotta meg a problémát. Még szintén ebben a hónapban kerültek előre új féktárcsák, és fékbetétek, valamint utángyártott dobbetétek is. Júliusban észrevettem, hogy kicsit nehezebben indul, így kicseréltem a vezérműtengely jeladót, valamint működőképessé tettük a kéziféket, végül pedig - még mielőtt lejárt volna a műszakija - kapott egy kopásmentes bontott kormányt. Ekkor lakatoshoz költözött az autó, és következett, amire egyáltalán nem számítottam - lényegesen nagyobb mélységben bele kellett ásni magunkat a karosszériát érintő műveletekbe, mint gondoltam. Kis híján két hónapig sikerült BMW nélkül maradnom, melyet követően megejtettem a már vásárlás óta halogatott aktuális szervizt is. Szeptemberben átlépte a 365 000 km-t a számláló, valamint az esőérzékelő és az ablaktörlők okozta gigaszopásnak is sikerült megtalálnom a megoldását. Ezt követően előjött egy kis kormányszervót, és  kormánykardánt érintő probléma, és végre sikerült vennem egy garnitúra gyári alufelnit rendkívül jutányos áron a gyenge utángyártott darabok helyett. Ezekre kerültek a szintén bagatell összegért megvásárolt túltárolt, de vadonat új Michelin Alpin Pilot téligumik, melyek egy hirtelen jött defektnek köszönhetően októberben fel is kerültek az autóra. Novemberben jött egy kerékcsapágycsere, és megszabadultam a szerintem nem oda való angel eyes karikáktól, s hozadékaként egy csomó felesleges tyúkbéltől. Az év utolsó hónapjában kicseréltem az egy ideje már rakoncátlankodó klímapanelt egy bontott darabra, s belekerült a 370 000-dik kilométer is. Látható, hogy volt mit csinálni az együtt töltött idő alatt - voltak pillanatok, amikor ott tartottam, hogy felgyújtom, vagy eladom - de amikor jó, akkor nagyon jó, sőt életem eddigi legjobb autója ez az E39-es 528-as. Lassan azért kezd összeállni, de két nagyobb volumenű dolog még hátra van, hogy abszolút ki tudjak békülni vele. Cserélnem kell az elöregedett nehezen átjárható fűtőradiátort, valamint a kartertömítés is csere érett. Előbbit terveim szerint még januárban új váltja, utóbbit pedig valamikor a kora tavasszal esedékes olajcsere alkalmával nyugdíjazzuk. Ugyanakkor szeretném lecserélni az olajat a váltóban és a difiben, valamint ha lehet kapni rávaló alsó motorvédő burkolatot, akkor annak beszerzését is szeretném addigra beiktatni.

Egészen összeállt - Fiat Punto Cabrio

Folytatódott a tavaly megkezdett  felújítás, januárban bekerültek a zaj- és rezgéscsillapító betétek, majd márciusra szépen apránként összeállt a kisautó. Megejtettük a tervezett szezon eleji nagyszervizt, kapott új lengőkarokat, és stabilizátor szilenteket, és felújítottuk szinte az egész fékrendszert. Nyaralás előtti teszt gyanánt megjártuk vele a dunakanyart, valamint kapott egy új kilincset és ablakemelő kapcsolót az anyós oldali ajtóba. Aztán kényszerből felkerült egy másik szett gumi, s amolyan csúcspontként szerepelt az autó a 2014/3-as Oldtimer & Youngtimer magazinban. Júniusban szereztem bele egy új Pioneer fejegységet, és egy házi mélynyomó gyártása mellett ismét lecseréltük az olajat, valamint kapott négy lemezfelnit dísztárcsával. Augusztusban abszolút hibamentesen teljesítette a horvátországi 2 040 km-es túrát, s egészen október végéig hűségesen szolgált. Ekkorra egyre érdekesebb hangok jöttek a váltójából, mely egy olajcsere alkalmával alátámasztotta, hogy megérett a cserére. Ehelyett még a szezon előtt egy bontott darab fog felkerülni, új kuplungszett társaságában, valamint szeretném januárban elküldeni a befecskendezőit egy ultrahangos tisztításra. Ezeket leszámítva csak apróságok vannak a Puntót érintő terveimben, csak hogy ezt követően is megbízhatóan működjön a kisautó...

Tavaly ilyenkor még meglehetősen eseménytelennek ígérkezett a 2013-as év, aztán annyi minden történt, hogy áttekinteni is nehéz. Ami ezt a posztot leginkább érinti, hogy a régi oldal a jövő év elején meg fog szűnni, így december 22-ével átköltöztettem az egész blogot ide. Az az igazság, hogy már régebben is megfordult a fejemben a blog.hu-ra átmozgatni az egész miskulanciát (egyre több gond volt a régi hellyel...), de már akkora anyag gyűlt össze 2007 júniusa óta, hogy mindig elhalasztottam a költözést a feladat nagysága miatt. Most decemberben viszont a szükség rávitt, de remélem többet ilyennel nem kell bajlódnom...

Ezen kívül is meglehetősen eseménydús volt az év, hiszen rekord mennyiségű, 57 darab blogposzt született, s összesen mintegy 20 000 km került a tavasszal két tagúra bővült flottába. Történt ugyanis, hogy "autóvehetnékem" támadt, és a racionalitással homlok egyenest szembe menve vettem egy meglehetősen romos állapotú 1995-ös Fiat Punto Cabriót, melynek rendbeszedése jelenleg is tart. Így, hogy áttekinthetőbb legyen és ne folyjanak össze az események, autónként summázom a történteket.

Hű társam, a mindennapokban - A BMW

Januárban visszaalakítottam a BMW belterét gyári kiegészítők felhasználásával a youngtimeres kinézetének megfelelőre, hisz már elég cikinek éreztem egy 316-osban az M-es varrást, és a motorsportos emblémákat. Februárban készíttettem célszerszámot a szilentcseréhez a hátsó futómű felső lengőkarjában. Ez idő tájt adtam-vettem néhány alufelnit - Styling 34, Styling 13, de előbbi egyáltalán fel sem került az autóra, utóbbi pedig talán pár hétig volt rajt - és előjött egy apró hiba a termosztáttal, amit egyből ki is cseréltünk. Március elején belekerült a 235 ezredik kilométer is az autóba, s meglett a "végleges" felnigarnitúra négy új Debica Presto nyári gumival, melyek a hónap végén fel is kerültek az autóra egy garnitúra új első fékbetéttel egyetemben. Áprilisban kicseréltem a pollenszűrőt, s folyni kezdett diffi szimmeringje jobb oldali féltengely kihajtásnál melynek javításához, és az ekkor már esedékes szervizhez is megvettem a szükséges alkatrészeket, amiket a hónap végén ki is cseréltünk. Májusban gyengélkedni kezdett a jobb első elektromos ablakemelő, melynek helyére egy utángyártott szerkezet került. Ez sajnos olyannyira silány minőségű, hogy ezerszer jobb döntés lett volna helyette egy bontottat venni, de most már mindegy, a tanulópénzt megfizettem (a napokban is szét kellett szednem az ajtót, hogy kicsit igazíthassak rajta, és megkenhessem)... Ezt követően a Punto érkezése miatt szinte csak munkába járásra használtam a BMW-t, ezért a horvátországi nyaralást követően végleg megadta magát az akkorra már amúgy is gyengélkedő akkumulátor. Szeptemberben elérte a 240 ezer kilométert az autó, s cseréltünk az első futóműben két lengőkar szilentet, és két gömbfejet. Szintén ebben a hónapban átfújtam az alját alvázvédővel, s meglepetésemre 22-én felkerült róla egy fotó is a totalcar penge verdák rovatába. Novemberben sikeres műszaki vizsga következett, ami annyi plusz információval szolgált, hogy az első lengéscsillapítói ekkor már épp csak határértéken voltak, így azokból is újakat szereztem be az esedékes időszakos szervizhez.

Decemberben belekerült a 245 ezredik kilométer is az autóba, és hogy keretbe foglaljuk az évet, a februárihoz hasonlatosan ismét szilenteket cseréltünk a hátsó lengőkarokban. Bár már tavaly ilyenkor is leírtam, tavasszal elkerülhetetlen lesz pár a karosszériát érintő apróbb beavatkozás, melyet terveim szerint magam fogok elvégezni. Lehet, hogy emiatt olyan szép nem lesz, de biztos belekerül az anyag, s nem lesz kispórolva mondjuk az alapozó, mint a haveri alapon fújt bal első sárvédő esetében... Ezen kívül tavasszal egy nagyobb szerviz következik, ismét cserélni fogunk minden szűrőt, segédszíjakat, görgőket, gyertyákat, gyújtókábeleket, és az első főtengelyszimmeringet is. Célom a BMW esetében csak az eddigihez hasonlatos állapotmegőrzés, hogy ezután is megbízhatóan üzemeljen.

Új hobbim - A Cabrio

A BMW-t egyelőre sajnálom lecserélni, és bár alapvetően felesleges két autó, májusban mégis vettem az E36 mellé egy Puntót. Tudtam mire vállalkozok, hisz az alapvetően problémamentes BMW mellé egy kimondottan projektnek való cabriót kerestem, így csak két dolognak kellett megfelelnie - jó áron, jó tetővel. Első körben csak annyi volt a terv, hogy kellőképpen üzembiztossá tegyük a mindennapos használathoz, így a vásárlást követően egyből kapott új Debica nyári gumikat, fékbetétet, féktárcsát, és termosztátot. Kezdetben okoztak pár álmatlan éjszakát az állandó leállások, mely egy halom alkatrész cseréje után (üzemanyagszűrő, lambdaszonda 1 2, IACV, főtengely jeladó) - melyektől ugyan mindig kicsit jobb lett, de jó igazán sosem - a pillangószelep manuális kitámasztásával lett átmenetileg orvosolva. Június elején megtörtént az első szerviz, melyben cseréltünk olajat, minden szűrőt, gyertyákat, gyújtókábeleket, valamint szelepfedéltömítést is. Barátnőm édesapja varrt a beltérbe új váltó és kézifék szoknyát, gumiszalagot a tetőbe, valamint ő általa került fel a Kínából rendelt kormányvédő is. Június végén aztán cserélve lett a vezérlés, segédszíjak, a váltótartó bak, a vízpumpa, és a vízhűtő, valamint került bele egy SD kártyáról mp3-at lejátszani képes SAL fejegység is. Júliusban kicseréltem az ablakmosó fúvókákat gyári feketére, meg lett hegesztve a tetőn található műanyag burkolat, s ekkor - mivel már valószínű volt, hogy a kis sárgával megyünk nyaralni - kerültek új fényszórók is a régiek helyére. Közben egyre nehezebben tudtuk felhúzni a tetejét, melyet a jobb oldali munkahenger szivárgása okozott. Mivel javítani nem lehetett, tettem a egy kósza kísérletet a kézi működtetésre való átállásra, de a vége egy bontott munkahenger beszerelése lett. Ennek folyományaként csupa hidraulikaolaj lett mindkét hátsó öv, melyekre szintén általunk varrt bőrvédők kerültek, hogy elkerüljük a hátul utazók ruháinak összemaszatolását. Beszereltem átmenetileg két noname hangszóró az első ajtókba, majd augusztus elején - az ominózus benzinfolyást leszámítva - hibátlanul teljesítette a horvátországi 1 300 km-es etapot az autó.

Már szeptembert írtunk, mikor kapott új indexeket a fényszórók mellé, s mivel a vezetőoldaliban eltört a rugó, a napellenzőket is cserélnem kellett két bontott darabra. Raktam új Pioneer hangszórókat előbb hátra, majd előre, és október végén a nagyobb volumenű felújítás első felvonásaként bekerült az új kuplung, a négy új lengéscsillapító, valamint két liter friss váltóolaj. November elején csaptunk igazán a lecsóba, kibontottam a belteret, és elköltözött a lakatoshoz, hogy új taposókat, és kipufogórendszert kapjon a kis autó (ezalatt mi itthon felújítottuk a hátsó ajtókárpitokat). Amikor visszakerült hozzánk, kivettem belőle a műszerfalat is,  hogy bekerülhessen a bontott fűtésbox, valamint a kitámasztott pillangószeleppel járó alapjárati gondok orvoslására vásárolt szívósor is. A boxba alapos tisztítás után raktam új fűtőradiátort, és a fűtésvezérlés bowdenjeit is sikerült felújítanom. December elején bekerült plusz extraként egy távirányítós központizár vezérlő modul, valamint sikerült klónoztatnom hozzá még egy kulcsot. Azóta (és ezután minden télen) természetesen garázsban lakik a Punto, szinte csak azokon a szombatokon mozdul ki, amikor van időm a műhelyben vele foglalkozni. Beltere édesanyám lakásában megtisztítva várja, hogy visszakerüljön, de mielőtt ez megtörténne, ki kell fújnom a belsejét még egy réteg alvázvédővel, amire felkerülhetnek a zajszigetelő bitumenlapok. Aztán be kell állítani az ajtókat, meg kell oldani a benzinfolyás problémáját, a tavaszi olajcsere alkalmával pedig ki kell még cserélni a kartertömítést, a jobb oldali kormányműgumiharangot összekötővel és gömbfejjel, és mintha a balos féltengelycsukló is kezdené hangoztatni, hogy hamarosan elhalálozik (plusz még millió apróság, amik hirtelen eszembe sem jutnak). Van még rajta tennivaló, de tökéletesen megfelel annak aminek vettem - kiváló projekt. Nem szobornak épül, használni szeretnénk ezután is - 2014-ben ismét vele szeretnénk menni nyaralni...

Eladni a Fiat-ot - ha csak nem történik valami életbevágó dolog - valószínűleg soha nem fogjuk, és egyelőre a BMW cseréje sincs tervben. A közeljövőben egész más jellegű projekteket kell megvalósítanunk...

Valamikor a múlt hónapban beállította, azóta pedig meg is döntötte a Swift nálam töltött - rekordnak számító - idejét a BMW. Ez pedig két évet jelent (soha nem volt meg még ilyen hosszan egy autóm sem), melynek következménye, hogy műszaki vizsgára "kellett vinnem" az autót.
Természetesen sikerrel vette az akadályt, mindössze annyi derült ki, hogy az első lengéscsillapítók épp határértéken vannak (bal 40, jobb 41 százalék), tehát a hamarosan esedékes olajcsere alkalmával ezeket is muszáj leszek cserélni, melyek terveim szerint szintén Optimal-ok lesznek. Alapvetően már egy jó karban levő használati eszköz szerepét tölti be a BMW, a hobbyjármű szerepet a Punto vette át a családban, így feleslegesnek tartom ezeknél drágább alkatrészek beépítését (főleg, hogy nem is biztos, hogy jobbak). Emiatt a tavasszal saját kezűleg fogom a karosszéria apró hibáit is kezelésbe venni, mert ha netán olyan szép nem is lesz, de tudom, hogy spórolás nélkül, a lehető legjobb anyagok felhasználásával készült.
Most is hasonlóképp vélekedek, mint egy évvel ezelőtt és egyszerűen hülyeség lenne eladni (ebben az évben meg sem fordult a fejemben), mert a rengeteg külföldről behozott autó miatt alig kapnék érte valamit, arról nem is beszélve, hogy egyelőre elképzelésem sincs, mit vennék helyette...

Ez még nem a szokásos évzáró poszt (az még odébb lesz), de a Punto számára pár héten belül véget ér a szezon. Műhelybe, majd garázsba költözik az autó, így ideje a világhálóra vetni a terveim. Két részre bontható a tervezett folyamat:
- karosszéria felújítása
- a még hátralevő mechanikus részek felújítása
A karosszéria felújítását a komplett beltér eltávolítását követően lakatos fogja végezni. Sajnos már a vásárlás idején is az autó alja volt a leggyengébb pont, amit mindenképp helyre kell hozni. Próbálom csak a legszükségesebb módon megoldani, mert nem egy restaurált szobor létrehozása a cél, egyszerűen csak fel kell számolni a "Frédi Béni" effektust okozó anyagfolytonossági hiányokat a taposón (remélem más rejtett hibát nem találunk a burkolatok alatt).
A műszaki oldalt érintően ma bevásároltam egy jelentősebb alkatrészkupacot, bár érdemes megjegyeznem, hogy ez már a csak legszükségesebbekre szűkített mennyiség.
Amikor elkezdtem összeírni egy excel táblába, hogy miket gondolok kicserélni, egyszer csak azon kaptam magam, hogy közel 50%-os kedvezménnyel is 150 000Ft-ot kéne ott hagynom az alkatrészboltban. Gyorsan újragondoltam az egészet, így került megvásárlásra egy kuplungkészlet új bowdennel, négy új lengéscsillapító porvédőgumikkal, és mivel a kipufogóval is kezdeni kell valamit, egy csomó tömítés és bilincs is került a "kosárba". Már régebben beszerzésre került egy bontott komplett szívósor is kopásmentes pillangószeleppel, melynek cseréje remélhetőleg kisimítja majd az alapjáratát a motornak.
Apránként tavaszig összeáll, s jobb lesz, mint valaha...

49 poszt, és kicsivel több, mint 20 000 megtett kilométer a BMW-vel a 2012-es év mérlege.Eljött az idő, hogy summázzam az idei évben történteket, mik valósultak meg a tavalyi tervekből, illetve mik a terveim a jövőre nézve.
Már az egy évvel ezelőtti Évzáróban megírt lakatolás megtörtént, bár sajnos nem pont a tervek szerint, így három menetes lett a történet. Először ugyanis január 20-án lett kész az autó. Ekkor javították a csomagtérfedelet, a jobb oldali ajtókat, színre fújták a lökhárítókat és a küszöböket, valamint került rá új külső tükör, díszléc, emblémák, és M-es diffúzor.
Aztán megújult az önindító, a hátsó ködzárófény, és leesett az első hó is. Nagyon élveztem a hátsókerekessel, szinte ki sem szálltam az autóból azon a hétvégén. Meg is lett az eredménye, szépen rügyezni kezdett a bal hátsó sárvédő.
Ezt március 8-án munkahelyemen az egyik fényező kolléga javította haveri alapon. Ennek az utolsó szóösszetételnek a későbbiekben lett még jelentősége...
Aztán egyre szebben kopogott a hátsó futómű, mígnem a bal hátsó gátló el is eresztette az olajat.. Új Sachs gátlók és Meyle szilentek felhasználásával március 21-én felújítottuk a hátsó futóművet, melyet be is állíttattam.
Tavasszal cseréltünk pollenszűrőt, és fertőtlenítettük a klímáját, mert ez 2011-ben a vásárlást követő szerviznél elmaradt.
Áprilisban lecseréltem a 17"-os felniket 15"-os Styling 6-osokra, mellyel sokkal kényelmesebb, és vezethetőbb lett az autó.
Májusban kerültek új szíjfeszítők, váltó, diffi, és motorolaj is az autóba, mely ebben a hónapban át is lépte a 220 000 km-t, és szintén ez idő tájt látszani kezdett rajta a fent már említett haveri alapon történt bal hátsó sárvédő javítás alapossága, melynek eredményeként újra hólyagosodni kezdett az alig két hónapos festés. Láttam, hogy ide alaposabb, és sokkal inkább pénz, mint a jó szándék által vezérelt beavatkozás kell, így vettem javítóívet, meg ha már úgyis benne voltunk M-es küszöböket, kilincsgumikat, és emelőbakot.
Végül júliusban zajlott a felújítás, alváz és üregvédelemmel kombinálva. Ekkor sárgítottam vissza az indexeket, és ezt követően kerültek bele a kilincsgumik és a nappali menetfény. Szintén még a nyáron kapott előre új fékcsöveket, fékfolyadékot, hátul pedig a felszabályoztatott dobokba új fékpofákat, majd az ősszel rugókat
is. Talán egyetlen tényleges probléma is ekkor jelentkezett az autóval, cserélni kellett a kormányátvezetőt, mert állandóan világított a légzsák lámpája.
Októberben ismét szerviz, olaj és szűrőkön felül kapott új kartergáz szűrőt, és oda való gumicsövet is.
Novemberben átléptük a 230 000 km-t, decemberben pedig cseréltem hátsó toronygumikat. Sajnos nem hozott megoldást így érik a felső lengőkar külső szilentjeinek cseréje, de legalább most passzolnak a gátlókhoz, mert ezek is Sachs gyártmányúak.
Egyszer hirtelen felindulásból az ősz folyamán meghirdettem az autót, de be kellett lássam, hogy ez hülyeség lenne, így egyenlőre feladtam az ilyen irányú tervekkel (tavaszig legalábbis mindenképp :) )...
Jól látható, hogy szinte már mindent kicseréltem rajta, kis híján egy új autó. Érzésre pedig jobb is némelyiknél. Tényleges problémát egész évben csak a hátsó gátló, és a kormányátvezetőben történt szakadás jelentette, a többi mind csak kötelező olajcsere, karbantartás, valamint cicoma volt. A karosszéria talán a leggyengébb pontja (mint szinte minden korabeli autónak), azon belül is a sárvédő ívek. A jobb hátsó eddig még érintetlen az enyémen, valamit biztos kezdeni kell majd ezzel is a tavasszal, és akkor elmondhatom, hogy körbeértünk a karosszérián. Ezen felül jól látszik, hogy az év végére egyre ritkábban kellett hozzányúlni, mondhatni kezd összeállni. Ebből fakadóan nem szolgálhatok már olyan nagyszabású tervekkel, mint tavaly ilyenkor (a bőrülésekről is letettem már azóta), ebben a szép állapotában szeretném megőrizni amíg nálam marad. Hogy ez időben mennyit jelent, nem tudom, de annyiból bőven ismét rendbe teszem tavasszal a tél által ejtett sebeket a karosszériáján, mint amennyiből átiratnék egy másik autót, aminél ismét kezdhetném elölről a rendbetételt...
Boldog, Eredményes, csupa jó élményekben gazdag új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Pontosan ma egy éve, hogy megvan a BMW, mellyel a Suzuki után második helyre lépett a birtoklás intervallumának képzeletbeli dobogóján. Az "autóbuzéria" - amivel mindig mentegetőzök - önmagában véve se nem racionális, se nem kifizetődő, de ez egy pont olyan velem született tulajdonságom, mint a korai őszülés. Ezek ellen nem tudok (és nem is akarok) tenni, így még nagyon sok autó szerepel azon a bizonyos listán, amiket egyszer szeretnék. Ellenben hogy hülye legyek, az elkerülhető. Ezt az autót pedig már csak használni kell, gyakorlatilag kész, szinte mindene tökéletes. Szeretem azt az időszakot, amíg "épül" egy autó a kezeim között, de soha egyiket sem tudtam igazán kiélvezni. Be kell látnom, hogy ez nincs így jól. A BMW-be is már csak tankolni kell, meg olajat cserélni, sok pár éves autó elbújhat mellette műszaki állapotát tekintve. Emiatt egyenlőre nem tervezem az eladását, mert ugyanez egy másik autóval kezdődne elölről. Arról nem is beszélve, hogy amennyiért átíratnám a következőt, annyiból tavasszal bőven kijavíttathatom a tél folyamán esetlegesen megjelenő hibákat a karosszérián. Szóval úgy érzem itt az ideje annak, hogy én élvezzem ki munkám gyümölcsét, ne pedig más...

Novemberben lesz egy éve, hogy nálam van az E36-os. Tíz hónap kellett hozzá, hogy elérje mostani állapotát. Végre minden porcikája olyan, mint amilyennek elképzeltem. Persze tennivaló még biztos akad rajta, de remélhetőleg már csak állagmegóvás, és általános karbantartás címszó alatt. Télre szeretném lefesteni a lemezfelniket, melyekhez kell majd egy garnitúra dísztárcsa is (valami utángyártott cucc, még mielőtt ismét lába kél egy garnitúra gyárinak). Tavasszal kell majd négy új nyári gumi is, mert bár minta alapján még bőven 6mm-esek a jelenlegi Dunlopok, jövőre betöltik tizedik életévüket, mely nem túl bizalomgerjesztő az anyaguk állapotát tekintve. Ugyanakkor még az is kérdéses mennyire viseli meg a kasztnit a téli só, így - bár ez nem restaurálás - lehet, hogy ismét lakatolással köszöntjük a tavaszt.
Ennek ellenére jobban szeretem, mint bármelyik eddigi autómat. Nem tartom magam márka fanatikusnak, és még van pár autó azon a bizonyos listán, amiket egyszer szeretnék birtokolni, de úgy érzem nekem a hátsókerék hajtás, azon belül is a BMW az igazi...