Azt hiszem az élet elég frappáns választ adott arra a kérdésemre, mely a Seat jövőjét illetően bolygatta már egy ideje az agyam. Eredendően úgy terveztem - még amikor anno megvettem az autót - hogy 2025-ben már nem szeretném leműszakiztatni (decemberben jár le), hanem nyáron eladom, s valami fiatalabb, kevesebbet futott darab veszi át az elsődleges járgány szerepét a családban. 
Azóta viszont olyan folyamatok zajlottak mind a használtautó piacon, mind pedig általánosságban véve a magyar gazdaságban, hogy az általam megszabott keretek között ez egyre kivitelezhetetlenebbnek tűnik. Lehetek akármekkora autóbuzi, de kétmillió forintnál többet nem tartok értelmes dolognak elkölteni egy autóra. Jelenleg ilyen ajánlat pedig ezen keretek között nincs, vagy csak nagyon ritkán akad a piacon. Milliókat kéne a Toledo vételárán felül beleforgatni még ahhoz is, hogy egy négy-öt évvel fiatalabb, pár tízezer kilométerrel kevesebbet futott, ugyanakkor műszakilag már bonyolultabb, ezáltal drágábban fenntartható autóra váltsak. Világos tehát, hogy emiatt a Seat még sokáig hűséges társunk lesz, hisz ennek a legrosszabb esetben is csak töredékét emészti fel annak bármiféle rendbetétele. Az meg hogy a kilométer számlálón a számsor nem egyessel, hanem kettessel kezdődik - ennek tudatában - könnyen feledhető.
Az egész úgy indult, hogy apránként elkezdtem végigvenni a hibalista legzavaróbb, valamint legkönnyebben kijavítható tételeit a Toledón, hisz négy év után már neki is kijárt egy kis törődés. Kezdtük még márciusban a már említett műanyag vízcsőcsonk cseréjével, mert a hűtőkör azért nem játék.
Aztán egy ráérős délelőtt meglett az is, hogy az ablakmosó miért nem spricceli már olyan vehemensen az első szélvédőre a mosófolyadékot, mint annak előtte - eltört ugyanis a cső a motorháztetőhöz vezető kanyarban. Ha már nekiálltam, kiszedtem és eltisztítottam a fúvókákat is, valamint két toldó és némi gumicső közbeiktatásával megszűntettem az anyagfolytonossági hiányait a csövezésnek.
Még szintén márciusban vettem jelképes összegért egy garnitúra 15-ös lemezfelnit nyári gumikkal, melyhez adtak négy gyári Skoda dísztárcsát is. A gumik mintájukat tekintve még bőven jók, ám alaposan benne vannak a korban - a DOT szám fetisiszták most forduljanak el - igen jól látjátok, több mint tíz évesek. Ettől függetlenül az a terv, hogy pár szezont még eljárok velük, a négyévszakos pedig megmarad amolyan téli szettnek.
Április közepén már muszáj voltunk pontot tenni a használhatóság szempontjából legzavaróbb jelenség végére, ugyanis a hol akadozó, hol össze-vissza kóválygó váltókar néha már meg is ragadt egy-egy fokozatban, s olyankor csak hosszas kíntatás után lehetett kivenni belőle. Komplett kulisszacsere lett a megoldás, mert a régiben már önálló életet éltek pozícionáló golyók. Emiatt hol szorult, hol pedig egyáltalán nem is volt semmiféle ellenállása a kapcsolótengelynek. Természetesen kapott új műanyag perselyeket és csúszkát is a rudazat (a régi már vagy két milliméterrel alacsonyabb volt a kopás miatt), amitől végre ismét precíz, pontos lett a váltásérzet.
Gondoltam ha már így benne vagyok a dologban, kicserélem az állandó jelleggel párásodó jobb oldalindexet is, hisz nem akkora összeg, s így végre nem kell attól félnem, hogy egyszer csak halak fickándoznak a világítótestben.
Május elején megejtettem a szokásos tavaszi szemlét összekötve a 240 000 kilométeres olajcserével, így egy körben kapott az autó új olajat, olajszűrőt, üzemanyagszűrőt, levegőszűrőt és pollenszűrőt is. Aztán itt sikerült délcegen felszállnom a szopórollerre, mivel roham léptekben romlani kezdett az egy ideje már meglevő indítási probléma. Elkezdett az autó meleg üzemállapotot követő pár órás állás után rendkívül nehezen, csak második harmadik hosszas tekerésre - s akkor is darabosan - mindig csak két-három hengerrel indulni.
Mivel a jelenség üzemanyaghiányt feltételezett, gyanúm arra terelődött, hogy visszalevegősödik a hengerfej, mely ennél a motornál két helyen történhet meg. Vagy a PD elemek körüli o-gyűrűk nem zárnak rendesen, vagy a tandempumpa visszacsapó szelepe nem működik megfelelően. Utóbbit könnyebbnek tűnt kiszűrni egy plusz visszacsapó szelep beépítésével a nyomóágba, így első körben evvel próbálkoztam. Sajnos ez semmi eredményt nem hozott, mert túlságosan érzékeny az ilyen utólagos tákolgatásra a PD üzemanyagrendszere, így ettől már nem csak nem indult, hanem menet közben is megállt (utólag belegondolva nem kizárt, hogy ez a kísérletezés közrejátszott a gyári tankszivattyú elhalálozásában is, de erről majd egy kicsit később).
Mivel ez zsákutca volt, rendeltem négy garnitúra Bosch o-gyűrű készletet, leszorítócsavarokat az injektorokhoz és a himbatengelyhez, valamint állítócsavarokat a PD elemekhez, s június első hetében nekiálltunk szétbontani a motor a felső részét.
Emlékeztem, hogy az egyik PD elemen tényleg nem gyári o-gyűrűk voltak, így akár ez is lehetett volna a hiba oka, de sajnos ezt már soha nem fogjuk megtudni, ugyanis ezen a ponton elszabadult a pokol, s jóval több alkatrész ment a levesbe, mint azt eredetileg terveztem. Persze megközelíthetjük onnan is, hogy megelőztünk egy sokkal nagyobb, akár még trélerezéssel is végződő problémát, de ahogy a poszt címében is írtam, ezt azért nem láttam jönni. Utólag pedig már nehéz megmondani, hogy a "tyúk volt előbb, vagy a tojás", vagy pedig - ami szerintem egy sokkal valószínűbb forgatókönyv - egy összetett, több alkotóelem együttes meghibásodásából fakadó hiba okozta ezt.
A himbatengelyt levéve ugyanis láthatóvá vált, hogy a kettes és hármas hengerek szelepemelő bütykeinél olyannyira rommá volt kopva a vezérműtengely, hogy a nem egészen három éve beszerelt hidrotőkéket épp csak át nem lukasztotta már. Egész pontosan ez volt az a pillanat, ami véglegesen kijelölte a Seat jövőjével kapcsolatos irányt (mármint hogy marad nálunk), hisz ezek után már tényleg őrültség lenne megválni egy ilyen szinten felújított autótól.
Kapott tehát egy új vezérműtengelyt, nyolc hidrotőkét, a fentebb említett új o-gyűrű készleteket és csavarokat, vezérműtengely szimmeringet és szelepfedéltömítést, valamint egy új SKF vezérműszíj készletet vízpumpával. Sajnos egy kis balesetnek köszönhetően (lepattant az egyik áthajtó ék a régiről) a tandempumpát is ki kellett cserélni, de így legalább egy körben kizártuk annak az esetleges hibáját is.
Még valamelyik előző tulajdonos idejében rendet rakott egy nyest a motortérben, ami miatt több helyen már nem gyáriak a bandázsolások, és két helyen toldozgatva voltak a vákuumcsövek is. Ez utóbbiból az egyiket ki kellett javítanom az ablakmosónál is használt gumicső maradékából, a másik viszont még tart, így azt egyelőre nem bántottam. Amikor összeállt, a próbafázis alatt elkezdett teljes terhelés alatt torpanni, s néha menet közben is leállni a motor. Remek, gondoltam adtunk a szarnak egy pofont, de kiderült, hogy csak a tankban levő alig egy éves gyári szivattyú nem tudott annyi gázolajat felnyomni a szűrőig, mint amennyit a tandempumpa betolt volna a hengerfejbe, emiatt leesett a nyomás. Próbaképp visszatettük a nyikorgós vackot, s láss csodát a jelenség megszűnt, azóta az autó újra tökéletesen működik. Ahogy fentebb is írtam nem kizárt, hogy az utólagos visszacsapó szelep tette be a kaput a gyári szivattyúnak, mindenesetre sajnálatos, hogy ez a "saga" újrakezdődött, mert ismét variálhatok ezekkel mire lesz egy egyszerre csendes és működőképes darab az autóban.
Egy darabig még nem tettük vissza az alsó burkolatot, hogy lássuk van-e valami szivárgás, ami pár nap elteltével sajnos olajcseppek formájában meg is jelent a motor jobb oldalán. Ismételten kicseréltük a vezérműtengely szimmeringet - csak most a teflonos önbeálló helyett hagyományos rugósat vettem - valamint kicsit alakítottunk a szelepfedéltömítés vezérlés felőli részén mely után már nem jelentkezett semmiféle inkontinencia, így visszakerülhetett az általam gyorskötözővel összetákolt alsó motorburkolat is.
Szóval van most nekünk egy kicsit több, mint 240 000 kilométert futott autónk, melyben az igazán zavaró hibákat az autóváltás költségeinek töredékéből megoldottuk, úgy, hogy kis túlzással a motor komplett felső részét és az üzemanyagrendszer ide vonatkozó tételeit felújítottuk, valamint a lassacskán amúgy is esedékes vezérlés cseréjét is megejtettük. Az eredendően sem túl bonyolult konstrukció problémásabb pontjait már évekkel ezelőtt kigyomláltam, hisz nincs már se kettőstömegű lendkerék, se katalizátor, sem pedig EGR szelep. Emiatt ez a továbbiakban is bármikor fillérekből javítható marad, s - bár a fentiek ismeretében viccesen hangozhat - de talán mégis környezettudatosabb nem felülni a fogyasztó társadalom szélsebesen robogó vonatára, s eldobni valamit ami még (illetve most újra) tökéletesen működik, csak azért hogy egy kicsit újabb valami lássa el azt a feladatot, amit egyébként a meglévő is tökéletesen ellát...
Update 2025.06.24.: Talán nem kiabálom el, de úgy tűnik kicsit jobban belemélyedve a témába meglett a tankszivattyú sípolásának az oka, és megoldása is. Mivel a zaj intenzitása és hangereje alacsonyabb fordulaton - jellemzően 1500 alatt - nőtt, s a fordulatszám növekedésével fordítottan arányosan változott, a visszatérő ágat vettem górcső alá. Rendeltem egy a tankban lévővel konstrukciósan teljesen megegyező, anno a megaszívás alkalmával ki is próbált Starline gyártmányú pumpát (ami szintén ugyanígy sípolt) és tüzetesen összehasonlítottam ezt a részét a most lecserélt gyárival. Nem volt nehéz észrevenni, hogy míg utóbbinál egy öntéstechnikailag jobban kidolgozott, belépő oldalon hat, kilépőn pedig nyolc milliméter belső átmérőjű - emiatt diffúzorként is funkcionáló - s nem mellesleg néhány milliméterrel hosszabb csövön tér vissza a gázolaj a tankba, addig az olcsó utángyártott esetében egy teljes hosszában 5,5 milliméteres, több helyen sorjás darabnak kell ellátnia ugyanezt a funkciót. Feltételezésem szerint a szűkebb cső esetében ez nem tud megvalósulni a visszaáramló üzemanyag által keltett sípoló hang nélkül.
Ez alapján az lett a megoldás, hogy - a Starline pumpa visszaküldését követően - a gyári diffúzoros visszafolyócsövet átszereltük a tankban levő egységre. Az utóbbinál nem létező méretpontosság miatt kellett némi faragás, de végül bepattant a helyére, majd az egész miskulancia ment vissza a tankba.
Update 2025.06.27.: De, sajnos elkiabáltam. Csendesebb lett ugyan, de így is sípolt a régi pumpa, úgyhogy nyeltem egy nagyot, és rendeltem egy Pierburg gyártmányút.
Ma beszereltük, eddig jó, a többit meg majd meglátjuk...
Ennek megfelelően immár második éve nem született szokásos évzáró poszt sem, hisz pár apróságot leszámítva nem volt érdemi történés. Innen megközelítve pedig nyugodtan kijelenthető, hogy sikertörténet ez a négy év, még ha nem is alakult minden pontosan úgy, ahogy azt én szerettem volna. 
Ebben a kezdetek óta vezetett táblázatban is látható, hogy mindösszesen hét olyan tétel adódott (sárga háttérrel), melyeknek valódi, a napi használatot befolyásoló hatása is jelentkezett, úgy mint például a 
Ettől függetlenül az autó sajnos nem tökéletes, de nézzük sorba - mint amolyan virtuális állapotfelmérés - hogy hol is tartunk négy év után (csökkenő sorrendben annak függvényében, hogy mennyire zavar engem/befolyásolja a napi használatot):
A motorban levő egyetlen tárolt DTC a P1698 kormányelektronikára vonatkozó hibakód, de a hibakörülményeket szemügyre véve jól látható, hogy egy pillanatnyi feszültségesés okozta létrejöttét, nem valódi meghibásodásról van szó:
Az összes többi vezérlőben a fenti felsorolást is alátámasztandó a bal hátsó ajtózár, a gyári rádió hiánya, valamint a már ismert 
Ezen kívül a hátsó kipufogódob tűnik még gyenge pontnak. Ki nem lyukadt ugyan, de anno a vásárláskor 
Az autó "nem túl hétköznapi" hátulja ilyen szempontból mindenképp megnehezíti az életet, hisz szinte semmilyen alkatrésze sem egyezik meg a jóval gyakoribb - Leon, Altea, Altea XL - típusokéval. És itt most nem csak a szemmel látható karosszériaelemekre gondolok, hanem jó példa erre a hátsó dob is (Altea XL-é talán hasonló, de még arra sem vennék mérget). Amit véletlenül kapni az pedig egy vagyonba kerül, szóval akadnak hátrányai a típusnak.
A komplett vezérlés cseréje is lassan itt a „spájzban”, az sem halogatható már csak legfeljebb egy-két évig, és a négyévszakos gumik is csak két évet bírnak, így ősszel a hátsó kettő esetében megint kell valami megoldás. Ugyanakkor ezt az autót már ismerem, túl nagy meglepetést nem tud okozni, tisztában vagyok a nyűgjeivel. Emellett mérlegelni kell, hogy egy másik autó esetében a Toledo és a közte levő vételár különbségen felül is előfordulhat, hogy költeni kell rá, valamint az átírás sincs ingyen, szóval nem szimplán csak fekete, vagy fehér a helyzet...
Ennek megfelelően grandiózus eseményekről nem számolhatok be a kisautót illetően, csak olyan apró cseprő dolgokról, hogy kapott egy garnitúra méretpontos gumiszőnyeget, valamint ablaktörlőlapátokat előre hátra egyaránt. Ezeket is csak azért nem az évzáró posztban éneklem meg, mert azt kellő mennyiségű téma híján idén sem szándékozom írni, így marad ez a nyúlfarknyi szösszenet, hogy még idén le legyen jegyezve ez is.
Október végén felkerültek az autóhoz kapott szinte vadonatúj állapotú téli kerekek, a fenti képen látható alufelniket pedig - mivel ezen autó esetében éves futása, és a felhasználás módja miatt abszolút nem indokolt a két garnitúra futtatása - eladtam. 
A pucér lemezfelnik viszont nagyon bután és igénytelenül néztek ki, így rendeltem rá - a Toledóéhoz hasonló - polipropilén replika dísztárcsákat. A terv az, hogy lejárjuk ezeket a szinte még hamvas Good Year UG8 téligumikat, aztán ha ez bekövetkezik kapni fog helyettük egy garnitúra négyévszakosat (a Seat esetében pedig visszatérek a téli-nyár garnitúra használatához, de ez utóbbit majd kifejtem bővebben egy a családi gépről szóló bejegyzésben).
A vásárlás után cserélt csomagtérzár motor pár hónap - nem túl intenzív - használat után elhalálozott. Feleslegesnek láttam megrendelni egy újabb hasonlóan gyenge minőségű alkatrészt, így inkább kiszereltem, s azóta kulccsal nyitjuk-zárjuk a csomagteret amikor hébe-hóba szükség van erre.
Amikor viszont ezt megtesszük, akkor elvárható, hogy a csomagtérajtó ne zuhanjon a fejünkre (mint nekem legutóbb) - a régi gázteleszkópok viszont már nem látták el maradéktalanul feladatukat - így kapott két újat a benne levők helyett.
Őrületes tervek a jövőt illetően sincsenek a Toyotával, kapni fog a tavaszi szemle alkalmával új hosszbordásszíjat, feszítőt, és bekerül az idén már beszerzett klímakompresszor is, mely remélhetőleg megoldja az utastér hűtésének kiszámíthatatlan működését. Ezen felül szeretnék sort keríteni egy futóműállításra, valamint ha úgy alakul előbb vagy utóbb egy váltóolaj cserére is.
Ilyen például a belső tükör rögzítését szolgáló, balsafából faragott kis ék. Ugyanis a tükör vásárlás óta zavaróan rezonált, ám szeptember elején valami teljesen elengedett benne és akkora holtjátéka lett, hogy - azon felül, hogy abszolút semmit sem lehetett már látni benne - attól féltem egyszer csak az ölembe is hullik.
Maradva szeptembernél és az amortizációs vonalnál, egy pénteki napon sikerült kicsit megnyomorgatnom a hátsó lökhárítót. Felmerülhet a kérdés, hogy egy hibátlan tolatóradarral rendelkező autó esetén ezt mégis hogy sikerült összehoznom, de azon felül, hogy hülye voltam, megvan rá a műszaki magyarázat is. 
A szakadó esőben úgy tolattam ki a cégnél a parkolóhelyemről, hogy már akkor egyesbe tettem a váltót, amikor az autó még lépésben ugyan, de hátrafelé gurult. Mivel a radarnak így esélye sem volt jelezni, egy halk puffanás ébresztett rá, hogy hamarabb megérkeztem kollégám első lökhárítójához, mint azt szerettem volna. Egy rendszámvilágítás és némi esztétikai hiba az amúgy is gittből faragott hátsó lökhárítón a verdikt, melyből előbbit cseréltem, utóbbit meg lesz@rom. Külön öröm, hogy a másik szenvedő fél karc nélkül megúszta az incidenst...
Amivel viszont nem tudtam élni, az a sipolós üzemanyag szivattyú, így olyat tettem, amit ennél az autónál még soha - megelégelve a szívást az utángyártott darabokkal - megrendeltem októberben a vadonatúj gyári alkatrészt, s láss csodát, a negyedik tankegység cseréje óta teljes a csend az utastérben. Decemberben még megadta magát az egyszer már cserélt négyes henger izzítógyertyája is, így annak ismét új állta a helyét. Az izzítókábel viszont azóta sem lett jobb, sőt mára a hőtől teljesen szétmálott, a csatlakozók kitágultak, így következő alkalommal ha izzítással kapcsolatos hiba lesz, ezt is muszáj lesz cserélni...
Áprilisban éltem át a legnagyobb "szívást" - már amennyire ezt a kis kellemetlenséget annak lehet nevezni - ez évben az autóval. Feltűnt, hogy egyre hangosabb gyújtás ráadásakor az üzemanyagszivattyú a tankban, s ahogy elkezdett nyekeregni is, már nem mertem kockáztatni, főleg hogy 
Gondoltam annál azért ez is jobb, mint a leállósávban várni az autómentőt, így kicseréltük, s evvel egyetemben legalább kitakarítottam a hátsó ülés alatti részt is. Szombaton aztán feltűnt, hogy ha bemelegszik (hogy a szivattyú-e, vagy az üzemanyag a tankban - esetleg mindkettő azt nem tudom) elkezd ez is baromi hangosan sípolni. Nagyon zavart, ezért rendeltem is hétfőn egy Starline-t a Lángból, ami nem túl meglepő módon az utolsó csavarjáig teljesen megegyezett az Intercars-ossal (nyilván ugyanott készülnek Kínában, itt meg csak átcsomagolják a megrendelőnek megfelelő formába). 
Egy próbára betettük, de ugyanúgy - ha nem jobban - sípolt, mint a legelső, így elhatároztam, veszek egy rendes Bosch-t, úgyis egyszer élünk. Ez már kialakításában is különbözött az előbbi olcsóbb típusoktól, s betéve végre megszűnt az idegesítő zaj. Viszont feltűnt, hogy hosszabb állás után egyre nehezebben indul az autó, néha két háromszor is rá kellett adni a gyújtást, hogy kellőképp felnyomja a rendszert. Először arra gondoltam, biztos a sok cserélgetés miatt megadta magát valamelyik gyorscsatlakozós üzemanyagcső a tanknál (szereztem is két újat), és itt lelevegősödik a rendszer, de egy alkalommal munkába menet teljesen le is állt (még pont be tudtam gurulni a céghez), s többet nem is indult. Levettük az üzemanyagszűrőnél a nyomócsövet, melyből gyújtás ráadására épp hogy csörgedezett némi gázolaj, ergo a végre csendesen üzemelő Bosch szivattyú is elhalálozott. Ekkor visszakerült a legelső Engitech, s azóta is az üzemel az autóban, persze a hőmérséklet függvényében hol csendesen, hol pedig zajosabban, de ez legalább ellátja feladatát. Azóta garanciában kicserélték a Bosch pumpát is - ami ott a garázsban - de nem érzek késztetést a cserére, valahogy megrendült a bizodalmam benne, nincs kedvem még egyszer átélni, hogy megáll alattam az autó...
Júliusban a nyaralás után megejtettem az aktuálissá vált olaj, olajszűrő és üzemanyagszűrő cserét, valamint kapott egy új leeresztőcsavart is. Augusztus elején rendeltem a 
Megfordult a fejemben, hogy a növekvő éves futásteljesítmény, és a gyakoribb autópályázások miatt visszatérek a téli-nyári garnitúra használatához, de be kell lássam, hogy a négyévszakosokat legalább teljesen elhasználom, s nem azért kell eldobni a gumikat, mert elöregedtek.
Aztán végre lett rendes VCDS-em is, így azon felül, hogy aktiváltam bizonyos funkciókat, sikerült megbizonyosodnom arról, amit eddig csak sejtettem. Törölhetetlenül aktív hibaként benne van a 00361 - kiegészítő fűtés fűtőelem -Z35 - 014 - Hibás kód, mely abszolút megmagyarázza, hogy a kiiktatott EGR-en kívül miért fúj olyan sokára meleg levegőt télen. Egy új elektromos fűtőtest cirka fél millió forintba így az szóba sem jöhetett, de sikerült szerezzek egy bontottat fillérekért. Youtube videók alapján nem tűnt nagy kalandnak a csere, hát gondoltam megoldom egy vasárnap délelőtt a ház előtt az árnyékban. Le is vettem az oldalsó, és a pedálok feletti, valamint a fűtőradiátor oldalán levő burkolatot, de továbbra sem tűnt hozzáférhetőnek az érintett alkatrész (épp csak be tudtam fényképezni, a pirossal bekarikázott alkatrész az). A műszerfalból hiányzó darab is azt látszott alátámasztani, hogy valaki már próbálkozott itt előttem, de feltehetően ő is feladta, hisz a komplett alsó héj eltávolítása nélkül lehetetlen kihúzni - a videókban ugyanis mindenhol 5-ös Golf szerepelt, nem Toledo. Úgyhogy egy "ott rohad ez meg ahol van" felkiáltással visszaszereltem mindent, s előkerestem a garázsból az anno még a 156-osba rendelt Aliexpresszes szivargyújtós fűtőtestet. Azt hiszem ez, és az eddig használt fűthető párna is kellő komfortot fog biztosítani a téli reggeleken, nem fogom emiatt szétszerelni a komplett belteret...
Első körben nagyon ráizgultam egy TCT váltós 1.4T Giuliettára, de ott a 170 lovas variáns MultiAir szelepvezérlése, és a vételár kicsit kijózanított. Nem beszélve arról, hogy ezek után minden alkalmat megragadtam volna, hogy újra Alfa Romeo volánja mögé ülhessek, annak meg állandó veszekedés lett volna a vége, ami legkevésbé sem megoldás a fenti problémánkra. Aztán áprilisban megnéztem egy C30-as Volvót, 2.4D automata felállásban, de a használhatatlan hátsó traktus és a három ajtós karosszéria miatt ezt is elvetettem.
Ahogy teltek a napok, kezdett kirajzolódni, hogy számunkra a tökéletes autó egy kettes Prius lenne. Egyedül az autó hosszának megszokása ami kérdéseket vetett fel bennem, és az oldalbordában is. Csalódott voltam, mert jó lett volna kipróbálni egyet élőben is, hogy méretügyileg még az élhető katégória-e számára, de kettőt konkrétan az orrunk elől vittek el, s akkortájt egyszerűen nem hirdettek több Priust a környéken.
Egyik alkalommal az előre lebeszélt időpont napjára szabadságot is kértem, ám reggelre eltűnt a hirdetés. Hívásomra - mivel elmentettem a számát - csak annyi volt a válasz, hogy ja tegnap megnézte valaki és el is vitte. Korrektség a tetőfokon, hogy még csak arra sem vette a fáradságot, hogy egy sms-t írjon, ne gyere paraszt, eladtam a megbeszélt időpont ellenére...
Egyik reggel azonban érdekes találat fogadott a hirdetésfigyelő e-mailben: 2004-es Toyota Yaris, 1.3-as motor, automata váltóval, 83 000 valós kilométerrel. Tudni kell, hogy ezekben még rendes, békebeli hidromechanikus nyomatékváltó van (3 sebesség + egy overdrive), nem valami robotizált kézi, így rögtön lázba jöttem. Aztán mikor megtudtam, hogy Veszprémben van (ez nekem amolyan babona, mert ott még csak jó dolgokat vettem - a 
A beltér állapotát a vásárlást követő héten egy alapos külső belső kozmetikával sikerült helyrehozni, így most már teljességgel hepatitisz és szifilisz mentes az utastér (a szagáról nem is beszélve). Még szintén ezen a héten megejtettem egy olaj, olajszűrő, légszűrő és pollenszűrő cserét is, valamint kifertőtlenítettem a klímáját.
Ez utóbbi egyébként - feltehetően az előző tulajdonosnak köszönhetően - nem szuperál valami jól, sőt simán el tudom képzelni, hogy húsz év elteltével mi kezdtük el elsőként rendszeresen használni azt. Feltöltöttük az előírt 410 grammal, és cseréltünk egy expanziós szelepet is, de a jelenség ugyanaz: alapjárat közelében rendkívül gyenge a hatásfoka, viszont ha már mozgásban van a kis autó, és a fordulat is 2000 környéki, akkor működik szépen. 
Idő közben szereztem hozzá egy új kompresszort is, de az szerintem majd csak jövőre, a hosszbordásszíj cseréjével együtt kerül majd beépítésre. Aztán az is feltűnt, hogy nem zárja a központi zár a csomagtérajtót, így rendeltem hozzá egy utángyártott motort, amit vagy három perc alatt ki is cseréltem. Ez utóbbi csak megerősítette bennem az olajcsere alkalmával szerzett tapasztalatokat - baromi átgondolt, nagyon okosan megtervezett kis szerkezet ez az első szériás Yaris.
Hasonló sors várt a szétmálott tetőantennára is - bár ennek a talpa alá is kéne egy új gumi - kapott ehelyett is egy új, univerzális darabot. Remélhetőleg a jövőben sem fog csalódást okozni - bízom benne, hogy a kompresszor cseréje a klímarendszert érintő anomáliát is megoldja majd - s tökéletesen ellátja a feladatát amiért vettük.
Eddig az összhang érezhetően megvan, egyöntetűen imádja a család, s ami sokkal fontosabb, hogy az oldalborda is oda van érte, hisz alapvetően az ő szolgálati járművének szerepét kell hogy ellássa az elkövetkezendő jó pár évben. Meggyőződésem, hogy állapotát és futásteljesítményét tekintve igazi kincset találtunk azon a májusi napon Veszprémben...
Egy termosztát, egy akkumulátor csere, és néhány apróság a futóműben szerepel a mérleg egyik, és valamivel több, mint 15 000 kilométer a másik serpenyőjében. Abszolút jó arány, tulajdonképp ilyen egy tökéletes családi autó. Húzza az igát minden hétköznap - ovi, munkahely, bevásárlás, edzés és egyéb délutáni elfoglaltságok - többször számára egyáltalán nem ideális körülmények között (rövid távok, sokszor nem üzem meleg motorral), valamint kirándul hétvégén illetve szabadnapokon, ha kell két bringával a tetején eggyel pedig a csomagtartójában.
Ettől függetlenül idén is kellett már foglalkozzunk vele egy kicsit, de ezek is csak apróságok. A jobb hátuljában felerősödő kopogó hangot most nem stabpálca, vagy lengőkarszilent okozta, hanem a bal elejéhez hasonlatosan a lengéscsillapító.
Mivel nem voltam száz százalékosan biztos a sikerben, így próbára csak ezt cseréltük ki (bár hála Istennek nem egy bonyolult dolog ezen a VW platformon) s kapott egy Monroe-t. A műveletet siker koronázta, néma csend honol az utastérben, ám igazi paraszt módon - ahogy elöl is - egyelőre így hagytam, s "felemásan" használom... 
Aztán a már szokásos tavaszi szeánsz keretén belül kicseréltem a levegő és pollenszűrőt, valamint ellenőriztük a klímagáz mennyiségét. Ami viszont már tényleg zavaró volt, az a 
Tartottam tőle, hogy a sortömítés lesz a baj, így turbó le- felszerelésre készültem, de szerencsére csak a turbó és a leömlő közti tűzkarikát kellett kicserélni. Meg egy szelepfedél tömítést, mert az megint szivárgott a hátsó részen. Aztán ha már így belelendültem vettem két szintén Bosch izzítógyertyát a még ki nem cserélt 1-es és 2-es hengerben levő helyére, így most ezek is mind egyformák, és relatíve újak. 
A merre tovább jövő év szeptemberéig nem kérdés, viszont az iskolába járás alakíthat még ki olyan élethelyzetet, amire nem, vagy nem csak a Toledo lesz a megfelelő válasz. Ugyanakkor elkapkodni semmit nem akarunk, elherdálni egy jó autót meg végképp nem. Elég friss élményeim vannak a használt autó piacról (feleségem öccsének vettünk autót pár hónapja), és azt kell mondjam bármelyik kiszemeltből ültem vissza - az érte óhajtott vételártól teljesen függetlenül - mindig ugyanarra a következtetésre jutottam: nagyon jó ez az autó...