Alapvetően már csak a piszmogós, kevésbé látványos apróságok vannak hátra, amiknek közös ismérve, hogy időigényük szinte kivétel nélkül lényegesen nagyobb, mint amit látványban hozzá tudnak tenni a motor alakulásához. Így lett a motoron első fék, melyet sikeresen le is légtelenítettünk, tehát már lassító berendezés is van a gépsárkányon.
Felkerült a műszerfal, majd kollégám elkezdte az elektromos rendszert összehozni az új Tommaselli kormánykapcsolókkal, és a ledes visszajelzőkkel. Ezalatt én befűztem a kuplungbowdent, és a sebességmérő, valamint a fordulatszámmérő spirálját.
A visszajelzőkkel még előreláthatóan lesz egy kis küzdelem, de alapvetően jónak tűnik - dudál, világít, és villog aminek éppenséggel villognia kell. Még kell helyet találni az első indexeknek, és akkor a villamos rész összeáll. Aztán valahogy le kell tömíteni az első gátlók szelepeit, hogy fel lehessen tölteni őket nitrogénnel, véglegesre kell kötni a tankot, légteleníteni a lábféket, rögzíteni a kipufogódobokat, és megoldani valamilyen elfogadható formában a sebességváltó szuszogóját. Majd ismét elvinni a sráchoz aki a telókat rendberakta, hogy lőjje össze a karbikat, gyújtást, miegymást a meglehetősen kinyitott szívó és kipufogó oldallal.
Kicsit beleolvastam az első Guzzis posztban felvázolt terveimbe, és amiket felsoroltam funkcionalitást gátló tényezőként, szinte mind sikerült megvalósítanom:
"Egy biztos, nem szobor lesz, semmi sem mehet a használhatóság rovására, így csutkakormány, vékony ülés (bár a jelenleginél valamivel vékonyabb, és fekete lesz), és üvöltő üres kipufogó sem várható."
Úgy tűnik ezt eddig hiánytalanul sikerült összehoznom, úgyhogy majd meglátjuk milyen lesz motorozni a "szoborral"... :)
Ez egy gyári, még a hetvenes évekből származó Guzzi szín, mely azóta természetesen metál lett, de ezen kívül ugyanaz a "legnano verde", ami anno volt. Amiért emellett döntöttem az eredeti citromsárga elképzelésem helyett, az az hogy brutálisan szép, ahány fényviszony, annyi színben pompázik (telefonos képek nem is adják vissza), és a forgalmi engedélyben is zöld szerepel, így megúszok egy forgalmi cserét. Természetesen nem tudtam megállni, hogy oda ne próbáljak mindent még aznap a vázra, és a hatás nem maradt el, a mai napig nem tudok betelni a látvánnyal:
Időközben visszakaptam az újra felgumizott kerekeket, így már csak csavaroznom kellett, és a hátsó traktus az elektromosság bekötését leszámítva egészen a végleges közeli állapotba került.
Pénteken végül visszakaptam a két első lengéscsillapítót is, melyekben kicserélték a szimmeringeket, kimosták, és feltöltötték friss olajjal őket. Hogy a motor eleje a gyárihoz képest kicsit lejjebb kerüljön, mintegy 30mm-rel "túltoltam" őket, majd bekerült az első kerék, a sárvédő, és rápróbáltam a kormányt is amolyan "cafe racer"-es állásban.
Ez utóbbi még egy kicsit képlékeny. Meglátjuk hogy adja ki kicsit (oldalanként durván 20-20mm-t) lerövidítve - ha kormánykapcsolókkal és minden egyéb hóbelevanccal együtt sem fog beleérni a tankba, akkor marad. Ha nem, akkor néznem kell valamit a helyére.
Addig meg csak gyönyörködök...
Relatíve simán felcsúszott, nem kellett semmit se melegíteni, se hűteni - remélem nem is fog megforogni, érzésre patent volt, de majd kiderül:
Feltöltve a gyár által eredetileg előírt 1 liter olajjal, előre buktatott pozícióban nem folyt (a fenti kép még tisztítás előtt készült, az régi olaj). Remélem forgás közben sem teszi... Innen egy lazább délutáni időszakban visszatettük a blokkot, és felkerült a váz felső része is, bár arról nem csináltam fényképet.
Bekerültek a hangtompítók is, kíváncsian várom, mennyit fognak meg a nem gyenge kipufogóhangból. Lassan visszaszerelik a gumikat a felnikre, és a jövő héten minden fényezendő alkatrészt meg fogok kapni, úgyhogy már tényleg "csak" készre kell szerelnünk...
Ezek pedig a matt fekete alkatrészek, a két sárvédő, és az oldaldeknik első része. Most már nagyon látnám, hogy adja ki egyben, mert a színkártya alapján kib@szott jó színe lesz...
Megjöttek a kipufogóba rendelt hangtompító betétek is, melyek a dobokhoz hasonlatosan univerzálisak, emiatt szükség volt egy kis faragásra. Hogy miként fog muzsikálni, arról egyelőre sejtésem sincs, hisz beindítani nem tudjuk, amíg a hajtóműolaj folyásnak pontot nem teszünk a végére.
Végül szombaton meghozták a fényes fekete alkatrészeket, így ha a nyelestengely szimmering jó lesz, ismét tudok haladni az összeszereléssel...
Átmenetileg kialakítottunk egy ehhez hasonló megoldást, hogy lássuk csak innen jön-e, de továbbra is megjelent néhány olajcsepp a kuplungharang alján (persze még bíztam benne, hogy csak a múltkor a szuszogón át kifolyt olaj csepeg ki a kuplung házából), mely egyszer csak rendes kis hajtóműolaj patakká duzzadt. Pár napja, mikor először beindult az eddigi legörömtelibb pillanatként éltem meg, most pedig egy pillanat alatt rémálommá vált az egész. Szerencsére a motor iránt érzett dühömet fizikai munkával vezettem le, így mérgemben hamar szétkaptam a vázat, s még egy óra sem kellett neki, a blokk újra az asztalon volt. Szerencsére avval minden rendben, egy hangyányi kis könnyezést leszámítva az olajleeresztő csavar mellett, ezt is csak a hajtóműolaj borította.
Aztán meg is lett a hiba, a már kicserélt nyelestengely szimmeringnél szökik a kenőanyag. Kivéve a helyéről az is kiderült, hogy miért - egy korábbi megkeményedett szimmering szabályos hornyot vájt a tengelyre, így hiába vettem újat, nem tudta ellátni a feladatát.
Úgyhogy most erre kell kitalálni valamit, mert amíg ott a horony, addig rakhatok bele akárhány szimmeringet, úgysem lesz jó...
Kipolíroztam a kis szívócsonkokat, melyekre a karburátorok kerülnek, s így visszakerülhettek a térdvédők is a hengerekre. A karburátorok természetesen ki lettek pucolva, és mindenhova új tömítéseket tettem a régiek helyére. Végül felkerültek az új légszűrők, megkoronázva az üzemanyagrendszer visszaépítését.
Így már tényleg nem volt semmi akadálya, hogy visszacsavarozzuk a váz felső részét, s összekössük a maradék vezetékeket, bowdeneket, és a hátsó fékcsövet (ez utóbbival volt egy kis matek, igen szűkösen számolta ki a készlet gyártója a hosszát). Kicsit tartottam attól is, hogy az új direktszűrők nem férnek majd el a váztól, de hála Istennek olyan minden, mintha így tervezték volna, csak egy kicsit át kellett alakítanom a kartergáz visszavezetést, amit emiatt már nem lehetett visszakötni a szívóoldalra. Most úgy néz ki a rendszer, hogy a két szelepfedélről közvetlenül rácsatlakozik a lecsapatóra, ennek alsó pontjáról a maradék olaj (ez eddig a gyári megoldás) visszakerül egyenesen a karterba. A felső pontról viszont egy szimpla PVC csővel ki van vezetve a szabadba a karter mögé a felesleges párolgás (gyárilag ez volt visszavezetve az eredeti légszűrőházba) - természetesen az összes cső új.
Jótékony hatása, hogy a szívó oldalon már csak friss levegőt kap a motor, hátránya pedig, hogy a szabadba kerülhet némi olaj - majd elválik, hogy egyáltalán mennyi fog itt távozni. Mindenesetre egy plusz szűrőbetét beépítésén még gondolkodom, majd meglátjuk lesz-e rá szükség.
Végül megzsírozva, elpucolva visszakerült az önindító, a kipufogó (az új nyitott dobokkal), valamint felöntöttem friss 10W-50-es Castrol olajjal a motort. Még idén megpróbálunk életet lehelni bele, úgyhogy szorítsatok, nagyon szeretném, hogy a következő poszt egy videó lehessen az első indításról...
Az összes csavart elpucoltam, s amennyire sikerült kifényesítettem a már bevált műanyag szálas tisztítókorong és fúrógép segítségével.
Aztán az olajteknőhöz hasonlatosan lefújtam hőálló fekete festékkel a szelepfedeleket is, de valószínűleg a hengerek és hengerfejek is átesnek egy hasonló beavatkozáson, amennyiben sikerül szépen kimaszkolnom mindent a környéken.
A héten végre volt időnk, és becsiszoltuk mind a négy szelepet. Ezt egy speciálisan ehhez használatos csiszolópor, valamint olaj keverékével tettük az alábbi videóban látható módon.
Aztán ha már kivettük a szelepeket, mind a négy szelepszár szimmeringet újakra cseréltük, annak ellenére, hogy a bent lévők sem voltak túl rossz állapotban.
Visszakerültek a dugattyúk, a hengerek, s kis idő múlva a főtengelyt kézzel körbeforgatva egészen gépszerű hangok jöttek a szerkezetből. Nagy volt az örömöm, mert bár bíztam benne, hogy egy vezérműtengely és négy szelep esetén azért össze tudunk rakni egy vezérlést bárminemű útmutató nélkül is, de igazán csak akkor nyugodtam meg, amikor látszott, hogy nem akad semmi...
Már csak a kuplung, lendkerék párosa hiányzik a főtengely végéről, és mehet vissza a vázba. Jövő héten talán már ez is meglesz...
Aztán bár két körben ugyan (először sajnos a hengerfej ottmaradt), de végre hazakerültek a blokk gépműhelyben levő darabjai. Nem lóg, nem szorul semmi, újak a sikló és támcsapágyak, valamint ehhez köszörülték a főtengelyt is. Ez, és a gyertyamenet is olyan végre, amilyennek lennie kell.
Emiatt most ennek összeszerelése kerül terítékre, így elpucoltam, és hőálló feketével lefújtam az olajteknőt, összeválogattam az összes, már rég megvásárolt tömítést és szimmeringet.
Szombaton volt annyi időnk, hogy összemasszáztuk a két blokkfelet (természetesen nyomatékra húzva), visszafűztük a vezérműláncot, és az olajpumpát, valamint beütöttem az új hátsó - kuplung oldali - főtengely szimmeringet.
Szintén ezen a héten lett kész a fordulatszám, és a sebességmérő krómkarikájának peremezése, így csak hogy lássam milyen lesz, összeszórtam a műszerfal elemeit.
Ez még nem végleges, kell még lukat fúrjunk a napi kilométerszámláló nullázójának a sebességmérő házában, de a végleges dizájn az valami ilyesmi lesz a versenyautósan elforgatott műszerekkel. Innen már megint felpörögnek az események - legalábbis addig, amíg nem lesz szükség a festőnél levő alkatrészekre, mert azok január előtt sajnos nem várhatók...
Hétfőn meghozta a postás a nyelestengely anyát, amit sebtében fel is tekertem a helyére, majd kis segítséggel meghúztam az előírt 10 kilós nyomatékkal.
Motorblokk híján (jövő héten kész lesz, így innentől már az is mehet össze) elég korlátozottak a végrehajtható műveletek, de hogy mégis csináljak valamit, szabad időmben elkezdtem visszafűzni a kábelköteget, a fém fékcsöveket, és néhány (tank rögzítő heveder, és tartó bakok) gumialkatrészt.
Aztán szétszedtem, és kipucoltam az első kézifék főhengerét, és mindhárom féknyerget. Ezek közül egyben az eladás előtt betéteket cserélt az előző tulaj, a többi fékbetétet pedig odaadta - ha már úgyis megvette - azokat most én szereltem be, így gyakorlatilag új az összes fékbetét.
A betéteket rögzítő stifteket, és az azt feszítő rugókat is alaposan elpucoltam, így remélhetőleg ehhez a részhez mostanában nem kell nyúlni.
Ha meglesz a blokk, akkor elsődlegesen azt kell összeraknom, hogy végre a helyére kerüljön, és ismét összecsavarozhassuk a vázat...