Járműveim története

Hétfőn meghozta a postás a nyelestengely anyát, amit sebtében fel is tekertem a helyére, majd kis segítséggel meghúztam az előírt 10 kilós nyomatékkal.Motorblokk híján (jövő héten kész lesz, így innentől már az is mehet össze) elég korlátozottak a végrehajtható műveletek, de hogy mégis csináljak valamit, szabad időmben elkezdtem visszafűzni a kábelköteget, a fém fékcsöveket, és néhány (tank rögzítő heveder, és tartó bakok) gumialkatrészt.Aztán szétszedtem, és kipucoltam az első kézifék főhengerét, és mindhárom féknyerget. Ezek közül egyben az eladás előtt betéteket cserélt az előző tulaj, a többi fékbetétet pedig odaadta - ha már úgyis megvette - azokat most én szereltem be, így gyakorlatilag új az összes fékbetét.A betéteket rögzítő stifteket, és az azt feszítő rugókat is alaposan elpucoltam, így remélhetőleg ehhez a részhez mostanában nem kell nyúlni.Ha meglesz a blokk, akkor elsődlegesen azt kell összeraknom, hogy végre a helyére kerüljön, és ismét összecsavarozhassuk a vázat...

Hét elején megjött a traktorboltban fellelt kardánkereszt, így azt rögtön ki is cseréltük. Össze sem lehet hasonlítani a régivel, olyan könnyen mozog minden irányban az új.A múltkor említettem, hogy ha már a festés végett leszereltem a hátsó lengőkart, akkor kicserélem mindkét csapágyat is, melyen keresztül csatlakozik a sebességváltó házához. Mivel ezek egy hátulról hozzáférhetetlen fészekbe vannak beütve, így a jó öreg kenyérbeles módszerrel szedtük ki őket.A módszer lényege, hogy egy dornival folyamatosan kenyérbelet juttatunk a csapágy mögé, mely miután kitöltötte a rendelkezésére álló teret, elkezdi kifelé tolni azt. Videón látványosabb, és talán érthetőbb is:

Új SKF csapágyak kerültek minkét oldalra a régiek helyett. A könnyező szűzanyát játszó nyelestengely szimmeringet is nyugdíjaztuk, bár ez utóbbihoz egy elég combos művelet révén sikerült csak eljutnunk - az ez előtt elhelyezkedő anyát csak többszöri nekifutásra, s jelentős erőszak segítségével sikerült leimádkoznunk a tengelyről. Kellett is rendelnem újat helyette, mert hála Istennek ez is - akárcsak a kardánkereszt - olyan "hétköznapi" méret (M25x1,5x6), hogy esély sem volt arra, hogy valami hasonló féltengely anyával sikerüljön kiváltanunk. A váltót ismét feltöltve friss olajjal az új szimmeringgel megszűnt a szivárgás, az anyát ha megjön pótoljuk.S hogy tényleg ne legyen egyszerű az élet, mikor az új csapágyak beütését követően vissza szerettem volna tenni a lengőkart, az valahogy sehogy sem akart normálisan állni. Gyorsan fellapoztam a szerelési könyv kapcsolódó részeit, s az előírt metódus megismerésén felül rájöttem arra is, hogy hiányzik egy hézagoló a jobb oldalon, s emiatt tud tekeredni hol jobbra, hol pedig balra annak függvényében, hogy melyik oldalon húzom meg jobban a csavart. Azt, hogy hova lett, vagy megvolt-e egyáltalán nem tudom, de a hiány felismerése körülbelül másfél órával a fent említett nyelestengelyre való anya megrendelése után történt. Egy pár eurós kis alátét miatt pedig nem akartam ismét 18 eurós szállítási díjat fizetni, így a cikkszáma alapján kinyomoztam a méretét, és legyártattam esztergályossal. Ezt követően már problémamentesen helyére kerülhetett a lengőkar, melynek csavarjaira új záróanyákat, és az eddig hiányzó gumidugókat is tettem.Még az elektromos kábelköteg visszafűzése előtt rendbeszedtem a lábfékhez tartozó főhengert. Szétszereltem, átmostam, és megtisztítottam, illetve újra cseréltem minden alkatrészét.Mivel az összes fékcsövet fémhálósra cserélem, a hátsó fékhez tartozót a főhengerrel már össze is építettem, s az egészet visszaszereltem a vázba.A kiegyenlítő tartály szintén elmosva új csővel a főhengerhez csatlakoztatva került a helyére.

A hét elején megjött a gépmunka árajánlata (az árakat eltüntettem róla, de a szükséges alkatrészek, és az elvégzendő munka látszik) - lesz azért mit csinálni vele... Múlt héten lefestettem a véghajtás házát, de túl nagy lett a kontraszt a hátsó lengőkarhoz képest, így - bár nem terveztem - leszereltem, és csiszolás után lefestettem azt is.És ezt milyen jól tettem, hisz enélkül nem derült volna fény a kardánkereszt siralmas állapotára. Mikor kihúztam a tengelyt, már éreztem, hogy az egyik irányba akad és nehezen mozdul a csukló, de az csak alaposabb szemrevételezés után tűnt fel, hogy az egyik csészéből kitört egy darab.Jól látszik, hogy berágódott a kereszt, s a tűgörgők is hiányoznak. Ezt cserélni kell, de az első körös keresés (UNIX, Bárdi, Stein Dinse stb.) nem hozott eredményt. Egyszerűen nem az a tipikus "konfekcióméret", gyárilag pedig csak kompletten kardánnal együtt kapható. Végül kinyomoztam, hogy valami japán kistraktorban használnak egy nagyon hasonló méretű keresztet. Mezőgazdasági gépalkatrész boltoknál folytattam s legnagyobb meglepetésemre az egyiknél nem csak ez a méreteiben nagyon hasonló, hanem a pontosan passzoló MOTO GUZZI kardánkereszt is ott volt a POLCON! Meg is rendeltem, jövő héten megjön. Aztán ahogy időm engedte apránként megint elpucoltam és visszaraktam egy pár alkatrészt, mint a fék és váltópedálokat, az oldaltámaszt (ez utóbbinak az alapját le is festettem), a kartergázlecsapató tartályt és a hátsó műanyag sárvédőt.A héten friss olajjal feltöltött váltó nyelestengelyénél levő szimmering sem ússza meg a cserét (mondjuk ha már úgyis lent a blokk és a kuplung, butaság lett volna pont ezt meghagyni), hisz szép csillogó friss hajtóműolaj patakocskával hálálta meg az eddigi törődést. Aztán ha már egyszer lekerült, a hátsó lengőkar csapágyait (amin a blokknál fordul) is cserélni fogom.

Szétbontottam a régi blokkot, melynek van jó és rossz hozadéka egyaránt. A jó, hogy a hengereken és a dugókon nincs rendellenes kopás, mind a főtengely mind pedig a hajtókarcsapágyak jó állapotnak örvendenek. A rossz, hogy mégis szükség lesz gépmunkára, ugyanis miután szépen elmostam és összepróbáltam az új forgattyúsház tetejét a régi aljával, egy ponton kotyogni, 180 fokkal arrébb pedig szorulni kezdett a főtengely.

Pénteken el is vittem a két blokkfelet főtengelyestől vezérműtengelyestől Taszárra a Kacsó Gép műhelyébe, hogy fúrják vonalba a két blokkfelet, s úgy álljon illetve forogjon minden, ahogy annak kell. Erre, és a jobb oldali hengerfej gyertyamenetének javítására valószínűleg a jövő héten jön meg az árajánlat - kíváncsian várom, hogy kellenek-e új siklócsapágyak, s kell-e köszörülni magát a főtengelyt. Ha már belevágtam, nem szeretnék félmunkát végezni, legyen minden olyan, mint amilyennek lennie kell. Ezen kívül még amihez hozzáírható "a hét eseménye" hashtag - a teljesen lecsupaszított vázat elvitték homokszórásra, onnan pedig már egyenest a fényezőhöz fog kerülni...

Múlt vasárnap ott hagytam abba, hogy elsődleges cél a motor szétbontása, mely nagy vonalakban sikerült is. Ezt megelőzően még egyszer visszaraktam a tankot, sárvédőket, és az ülést, hogy lássam mennyire egyezik a fejemben kialakult kép a valós formákkal. A fényszóró terveim szerint az alábbi képen látható mértékben lejjebb kerül, mert igen bután nézett ki olyan magasan. A nagy bumfordi ülés már önmagában is bántotta szemem, de a faragott gyári sárvédő és a közte levő rés akkora lett hátul, hogy akár egy macska is befekhetett volna oda. Ezen csak a kárpitos nem tudott volna segíteni, flex és CO kellett, hogy rövidebbre vegyük a fém alsó részt, s úgy alakítsuk ki a hátulját, hogy takarjon rá a sárvédőre.

A szivacs vastagságát még csökkenti a kárpitos, s ha minden jól megy "hurkás" fekete műbőr huzat kerül rá, de formára már passzol a motor tervezett vonalaihoz.Ezt követően leemeltük a váz felső részét, ahonnan már csak pár mozdulat volt a blokk szerelőasztalra helyezése. A következő napokban ezt kell szétborítani, hogy kiderüljön kell-e gépmunka (valószínűleg igen) a forgattyúsház tetejének cseréje miatt. Persze ha nem ebben az országban élnénk, ez utóbbi nem is volna kérdés, mert kicserélném mindkét felet kompletten, de a motorszám sajnos az alsóba van beütve. A napokban megjöttek az új kipufogódobok is. Kíváncsian várom milyen hangja lesz vele a motornak...

A héten leköltöztettem a motort a szervizbe, s első körben meghegeszttettem az akkumulátort takaró baloldali műanyag fedelet. A nem rávaló hátsó sárvédő helyére felszabtuk az egykori eredetit, megszabadítva azt a barokkos kacsafarok végződéstől, s pár centiméternyi hossztól, valamint jelentősen megkurtítottuk annak első párját is. Közben több felvonásban érkeztek az alkatrészek Európa nyugati feléről, így végleges helyére kerülhetett az új ledes hátsólámpa és rendszámtartó is. A gyári óracsoportot is szétszedtem, egy új alumínium panelbe fog költözni az egész miskulancia, de sajnos a napi kilométer számláló nullázóját csak tegnap tudtuk kiműteni a helyéről, így a projekt ezen része megakadt ott, hogy a vintage hangulat jegyében 9mm-es fekete Dymo szalaggal elkészítettem a visszajelzőkhöz tartozó feliratokat (a sebességmérőt szétszedettük, annak még vissza kell peremezni az üvegét). Aztán felkerült a Café Racer-ekre oly jellemző bandázs mindkét kipufogókönyökre. A folyamat röviden: bandázs vízbe áztat, awab bilinccsel kezdőpontnál rögzít, jó szorosan - durván feles takarással - kesztyűben végigteker (az üvegszál még így is kurvára bök és viszket), végpontnál egy másik bilinccsel szintén rögzít. Az utolsó lépést, melyben a motor hője elpárologtatná a vizet, és rámelegítené a bandázst a leömlőkre egy gázégővel szimuláltam.

Jövő héten megjönnek az új nyitott dobok is, mellyel összeáll a kipufogórendszer. Igaz csak a motor mellett a földön, mert az terveim szerint a következő napokban annyira szétbomlik, hogy az érintett alkatrészek minél előbb a fényezőhöz kerülhessenek, a motorblokk pedig a szerelőasztalra, hisz az is szét lesz szedve az előzőleg elég kritikán aluli minőségben hegesztett forgattyúsház felső felének cseréje miatt...

Ahogy azt már az előző posztban is említettem, csereéretté nyilvánítottam a menthetetlenül matt első fényszórók búráit. Rendeltem egy garnitúrát az e-bayről, valamint egy angel eyes szettet is kínából. Mivel ez utóbbira majdnem egy hónapot kellett várnom, az új búrák csak porosodtak a polcon - gondolván egy füst alatt csinálom majd az egészet. Hétfőn ért ide, de sajnos az egyik karika törött volt a csomagban. Természetesen megreklamáltam - elvileg kapok helyette egy újat - de így csak az új búrák kerültek fel az autóra. Ennek ellenére szembetűnő a változás, rengeteget dobott az autó megjelenésén. A karikákat meg még megálmodom, hogy bekerüljenek-e egyáltalán... 

A légtömegmérő cseréjét követően teljes terhelésen visszatért az erő az autóba, de emiatt sokkal feltűnőbb lett, hogy hidegen mennyire kelletlen. Ismét csináltattam egy diagnosztikát, s bár újraprogramozták a befecskendező számítógépet, az túl nagy előrelépést nem jelentett. Abban maradtunk, mivel az átlagosnál sokkal hangosabb a turbóm, lehet, hogy akörül lesz valami. A közelgő olajcsere alkalmával amúgy is meg szerettem volna oldani pár apróságot - a nem működő izzítóelektronika, kartergázszűrő, valamint a gyanúsan zörgő főtengelyszíjtárcsa cseréje - s mivel hosszú távra tervezek az autóval, gondoltam ugorjunk fejest a mélyvízbe, cseréljünk turbót. Rendeltem is egy bontott darabot, melyről csak a régi mellé téve derült ki, hogy nem passzol az autóra (felfogatási pontok stimmeltek, de a változó geometriát szabályzó villanymotor teljesen más volt). Persze a leszerelés közben fény derült arra is, hogy miért erőtlen hidegen az autó, és miért van olyan süvítő hangja - a turbó kompresszorházára menő csőből teljesen hiányzott a tömítés, így amellett szívta a levegő egy részét, megkerülve ezzel a légtömegmérőt, mely ezáltal fals adatokat szolgáltatott a motorvezérlőnek. Az új turbónak azért adtam egy esélyt, gondolván, hogy az már valami módosított verzió, de abszolút nem működött, 2000-nél jobban nem is pörgött ki vele az autó. Szerencsére visszaveszik, hisz a bontóban hibáztak, de emiatt duplán dolgoztunk... Öröm az ürömben, hogy szemmel láthatóan az eredeti turbójának sincs semmi baja, nem lóg, tökéletesen szabályoz, és csak az ominózus tömítés hiánya miatt volt akkora hangja. Természetesen minden ide tartozó csavart, csövet, és tömítést gyári újra cseréltünk, s ahogy már említettem kapott egy új főtengelyszíjtárcsát csavarral, új hosszbordásszíjakat, kartergázszűrőt, és izzítóelektronikát, valamint cseréltünk olajat és olajszűrőt is - ez utóbbi kettőt immár másodszor. Abszolút tökéletes, csendes, ugyanakkor erős lett az autó, műszakilag remélem mostanában nem kell hozzányúlni. Tervben van még egy garnitúra új fényszóróbúra beszerzése a bemattult régiek helyére, azokat azért mindenképp szeretném még záros határidőn belül lecserélni...

Az utóbbi időben figyelmes lettem enyhe, apró torpanásokra padlógázas gyorsítások esetén. Finomabban gyorsítva már nem volt gond, de idegesített a háttérben lappangó hiba. Lelki szemeimmel már láttam, ahogy kezdődő turbóproblémák, üzemanyagellátási hiányosságok hordják ki zsebemből a pénzt, de utánaolvasva gyanúm egyre inkább a légtömegmérő hibájára terelődött. Tegnap át is mentem a helyi BMW márkaszervizbe, ahol egy a turbóra, EGR-re, valamint a légmennyiség és nyomás szenzorokra kiterjedő teszt kimutatta, hogy a MAF jelei nincsenek szinkronban az ECU által elvárt értékekkel (hála Istennek a turbó tökéletes, csak a gyengélkedő izzító elektronikát kell még valamikor a tél előtt kicserélnem). Mivel ott is a Bosch-t ajánlották, ezért ma vettem egyet, és kicseréltük (amikor egy utángyártott, rendkívül minőségi, Bremi gyártmányút szereltünk ki, már sejtettem, hogy jó nyomon járunk). Az autó azóta megtáltosodott, sokkal simábban, és dinamikusabban gyorsul - már amennyire a 116 ló nyújtotta keretek ezt engedik - abszolút meg vagyok elégedve vele.

És valljuk be anyagi szempontból sem túl kellemes - a kettőstömegű lendkerék és kuplung cseréje. Már vételkor tapasztaltam, hogy a kuplunggal valami nincs teljesen rendben, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar elhatalmasodik a probléma. A közelmúltban megejtett visegrádi kiruccanást követően vált tényleg zavaróan hangossá a lendkerék, zörgött a kinyomócsapágy:

Vettem egy mély levegőt, és szombaton megrendeltem a szükséges alkatrészeket: kuplungszett, lendkerék, csavarok, és a csapágy a nyelestengely végéhez. Aztán a váltó levételekor derült ki, hogy a kinyomóvillát a munkahengerrel ellentétes oldalon megtámasztó műanyag tüske és a rugó is már csak nyomokban emlékeztetett eredeti állapotára - valószínűleg ez okozta a kuplung teljes kinyomásakor jelentkező berregő hangot is. Ha már nekiálltunk, akkor ezek helyére gyári új alkatrészek kerültek. A hosszmotor és hátsókerékhajtás kombinációjának köszönhetően rendkívül gyorsan, és flottul ment minden (a kis csapágyat például a jó öreg kenyérbeles módszerrel szedtük ki), alig négy óra leforgása alatt megvoltunk mindennel.Nagyon jó lett, mintha új autót vezetnék annyira finoman működik. Remélem ehhez újabb negyedmillió kilométerig nem kell hozzányúlnunk...