Járműveim története

Tegnap volt a napja a nemrég betervezett kuplungozásnak. Összekészítettem minden alkatrészt, amire szükség lehetett a procedúra során (kuplung készlet, kipufogó tömítés az Y-hoz, hátsó főtengely szimmering, valamint nyelestengely szimmering a váltóba), s kollégám nyolckor neki is kezdett a váltó levételének. Elég gyorsan ment a dolog - kipufogó le, kardán és rudazat leakaszt, önindító és váltó leszerel. A harang belsejében a kinyomócsapágyon már látszott, hogy mi okozta az ominózus akadást a pedálon. Konkrétan a kinyomóvilla, és a csapágy közötti részen, és a bordák magán a nyelestengelyen igényeltek némi kenést - kis túlzással szinte rozsdásak voltak az érintkező felületek. Aztán szemügyre véve magát a kuplungot megállapítottuk, hogy a lassacskán negyed millió kilométer ellenére is teljesen jó állapotban van a gyári szett - a tárcsa csak 0,4 milliméterrel volt vékonyabb az utángyártottnál (régi LUK 8,6 - új noname Unix-os 9mm), így emiatt, s lényegesen masszívabb kiképzése miatt inkább visszatettük a régit (azt a 102lóerőt elbírja még egy jó darabig). A hátsó főtengely szimmeringet azért kicseréltük ha már itt jártunk (minimális kis könnyezés volt), de a nyelestengelynél nem látszott semmi, így az is maradt még. Meglepően könnyen ment minden, délre készen is voltunk. Már amikor kifelé mentem a műhelyből éreztem, hogy nagyon patent lett a pedál érzete, s még az új kuplungszett ára is a zsebemben maradt. Aztán ötkor, műszak végeztével ért a hidegzuhany, miszerint az alapjárat teljesen megszűnt létezni az autón. Nagyon alacsonyra ejtette a fordulatot, szinte nullán állt a fordulatszámmérő, s közben a motor úgy remegett, mintha csak három henger ment volna. Egyből gyújtás hibára gondoltam, de hazafelé bár nem volt százas, azért egész normálisan ment fordulaton (emiatt az üzemanyagproblémát kizártam). A gyertyákat két éve, s mintegy 40 000km-rel ezelőtt, a vásárlást követően cseréltük, így rendeltem egy új garnitúrát a mai napra (tavasszal úgyis cserélni akartam). Rájuk fért a csere, a két hátsón oxidáció is volt (valahogy kerülhet oda víz), de nem ez okozta az alapjárat hiányát. A légtömegmérő és a folytószelep közti gumicsőbe csatlakozó cső (valami karter szellőző lehet ez is) a csatlakozásnál már repedezett volt (maga a bordás könyök nálam hála Istennek hibátlan), így lecsúszott a helyéről. Reggel fénynél visszadugva, és egy gyorskötözővel rögzítve (tudom, kicsit falusi megoldás) szerencsére megoldódott ez is...

Egy ideje gyűjtögetem az alkatrészeket, melyből ha minden jól megy, egy jelentősebb kupac a jövő héten beépítésre is kerül. Szereztem porvédő garnitúrát a hátsó telókra, első főtengely szimmeringet, és szilenteket a hátsó futómű hosszanti lengőkarjaihoz (ahol a kasznihoz csatlakozik - itt állítható a hátsó futómű kerékösszetartása). Ezek helye egyelőre csak a polcon lesz, amiket viszont ki kell cserélni, azok a hátsó futómű excenteres csavarjai, és az ott levő szilentek, hogy végre normálisan be tudjuk állítani a kerékdőlést is (ez mindig kimaradt, mert féltünk, hogy elszakadnak ezek az excenteres csavarok - most van helyettük új).Ezen kívül a kuplung cseréje is érik már egy ideje: elég magasan fog, és hosszú pályázás után - amikor igazán átmelegszik - a kinyomócsapágy villája elkezd akadni (valószínűleg a hőtől "kiszárad"), és egy "döccenés" lesz érezhető a pedálon. Ezt a munkahengert a váltóról levéve a lukon a villára rézpasztát/száraz kenőanyagot befújva ideig-óráig (amíg újra meg nem melegszik) meg lehet szüntetni, de nem egészséges ez az állapot. Aztán ha már lekerül a váltó, kap új hátsó főtengely szimmeringet (mindig van egy csepp olaj a kuplungharang alján), valamint - ha a cseréhez nem kell szétszedni a váltót - új nyelestengely szimmeringet is.

Csak emiatt nem akartam billentyűzetet ragadni, de már régen írtam, s végre újra 100%-osan csendes lett a BMW hátsó futóműve. A múltkori szilentcserének köszönhetően megszűnt ugyan a fémes koppanás, de berugózáskor maradt egy érdekes huppanó hang, mely kimondottan zavaróvá vált a jégbordás utakon. Délutánig bírtam, s ismét emelőre, majd rázópadra került az autó. Feszegettük pajszerrel amit csak értünk, de sehol nem mutatkozott lógás (igaz azon lepődtem volna meg, ha találunk valamit). Aztán szemet szúrt, hogy össze vissza lifegnek a porvédők a hátsó gátlókon, amiket kézzel a kasznihoz érintve pont az ominózus huppanó hangot adták. Rögzítve őket a toronygumihoz teljesen elnémultak, s végre tökéletesen csendes a hátsó fertály...

Az ünnepek, és az év elejére ütemezett lakásfelújítás miatt kicsit háttérbe szorult a cabrio, de tegnap délután lementem vele a műhelybe, és még egyszer kifújtam kaucsuk alapú alvázvédővel az egész padlólemezt.Ez éjjel megszáradt, így ma végre kibéleltem az egészet Würth-ös rezgés és zajcsillapító bitumenlapokkal.Már csak pár apró dolog van hátra a kasznin (ajtók és az elektromos ablakok beállítása), és kezdhetem összerakni a belteret...

Tavaly ilyenkor még meglehetősen eseménytelennek ígérkezett a 2013-as év, aztán annyi minden történt, hogy áttekinteni is nehéz. Ami ezt a posztot leginkább érinti, hogy a régi oldal a jövő év elején meg fog szűnni, így december 22-ével átköltöztettem az egész blogot ide. Az az igazság, hogy már régebben is megfordult a fejemben a blog.hu-ra átmozgatni az egész miskulanciát (egyre több gond volt a régi hellyel...), de már akkora anyag gyűlt össze 2007 júniusa óta, hogy mindig elhalasztottam a költözést a feladat nagysága miatt. Most decemberben viszont a szükség rávitt, de remélem többet ilyennel nem kell bajlódnom...

Ezen kívül is meglehetősen eseménydús volt az év, hiszen rekord mennyiségű, 57 darab blogposzt született, s összesen mintegy 20 000 km került a tavasszal két tagúra bővült flottába. Történt ugyanis, hogy "autóvehetnékem" támadt, és a racionalitással homlok egyenest szembe menve vettem egy meglehetősen romos állapotú 1995-ös Fiat Punto Cabriót, melynek rendbeszedése jelenleg is tart. Így, hogy áttekinthetőbb legyen és ne folyjanak össze az események, autónként summázom a történteket.

Hű társam, a mindennapokban - A BMW

Januárban visszaalakítottam a BMW belterét gyári kiegészítők felhasználásával a youngtimeres kinézetének megfelelőre, hisz már elég cikinek éreztem egy 316-osban az M-es varrást, és a motorsportos emblémákat. Februárban készíttettem célszerszámot a szilentcseréhez a hátsó futómű felső lengőkarjában. Ez idő tájt adtam-vettem néhány alufelnit - Styling 34, Styling 13, de előbbi egyáltalán fel sem került az autóra, utóbbi pedig talán pár hétig volt rajt - és előjött egy apró hiba a termosztáttal, amit egyből ki is cseréltünk. Március elején belekerült a 235 ezredik kilométer is az autóba, s meglett a "végleges" felnigarnitúra négy új Debica Presto nyári gumival, melyek a hónap végén fel is kerültek az autóra egy garnitúra új első fékbetéttel egyetemben. Áprilisban kicseréltem a pollenszűrőt, s folyni kezdett diffi szimmeringje jobb oldali féltengely kihajtásnál melynek javításához, és az ekkor már esedékes szervizhez is megvettem a szükséges alkatrészeket, amiket a hónap végén ki is cseréltünk. Májusban gyengélkedni kezdett a jobb első elektromos ablakemelő, melynek helyére egy utángyártott szerkezet került. Ez sajnos olyannyira silány minőségű, hogy ezerszer jobb döntés lett volna helyette egy bontottat venni, de most már mindegy, a tanulópénzt megfizettem (a napokban is szét kellett szednem az ajtót, hogy kicsit igazíthassak rajta, és megkenhessem)... Ezt követően a Punto érkezése miatt szinte csak munkába járásra használtam a BMW-t, ezért a horvátországi nyaralást követően végleg megadta magát az akkorra már amúgy is gyengélkedő akkumulátor. Szeptemberben elérte a 240 ezer kilométert az autó, s cseréltünk az első futóműben két lengőkar szilentet, és két gömbfejet. Szintén ebben a hónapban átfújtam az alját alvázvédővel, s meglepetésemre 22-én felkerült róla egy fotó is a totalcar penge verdák rovatába. Novemberben sikeres műszaki vizsga következett, ami annyi plusz információval szolgált, hogy az első lengéscsillapítói ekkor már épp csak határértéken voltak, így azokból is újakat szereztem be az esedékes időszakos szervizhez.

Decemberben belekerült a 245 ezredik kilométer is az autóba, és hogy keretbe foglaljuk az évet, a februárihoz hasonlatosan ismét szilenteket cseréltünk a hátsó lengőkarokban. Bár már tavaly ilyenkor is leírtam, tavasszal elkerülhetetlen lesz pár a karosszériát érintő apróbb beavatkozás, melyet terveim szerint magam fogok elvégezni. Lehet, hogy emiatt olyan szép nem lesz, de biztos belekerül az anyag, s nem lesz kispórolva mondjuk az alapozó, mint a haveri alapon fújt bal első sárvédő esetében... Ezen kívül tavasszal egy nagyobb szerviz következik, ismét cserélni fogunk minden szűrőt, segédszíjakat, görgőket, gyertyákat, gyújtókábeleket, és az első főtengelyszimmeringet is. Célom a BMW esetében csak az eddigihez hasonlatos állapotmegőrzés, hogy ezután is megbízhatóan üzemeljen.

Új hobbim - A Cabrio

A BMW-t egyelőre sajnálom lecserélni, és bár alapvetően felesleges két autó, májusban mégis vettem az E36 mellé egy Puntót. Tudtam mire vállalkozok, hisz az alapvetően problémamentes BMW mellé egy kimondottan projektnek való cabriót kerestem, így csak két dolognak kellett megfelelnie - jó áron, jó tetővel. Első körben csak annyi volt a terv, hogy kellőképpen üzembiztossá tegyük a mindennapos használathoz, így a vásárlást követően egyből kapott új Debica nyári gumikat, fékbetétet, féktárcsát, és termosztátot. Kezdetben okoztak pár álmatlan éjszakát az állandó leállások, mely egy halom alkatrész cseréje után (üzemanyagszűrő, lambdaszonda 1 2, IACV, főtengely jeladó) - melyektől ugyan mindig kicsit jobb lett, de jó igazán sosem - a pillangószelep manuális kitámasztásával lett átmenetileg orvosolva. Június elején megtörtént az első szerviz, melyben cseréltünk olajat, minden szűrőt, gyertyákat, gyújtókábeleket, valamint szelepfedéltömítést is. Barátnőm édesapja varrt a beltérbe új váltó és kézifék szoknyát, gumiszalagot a tetőbe, valamint ő általa került fel a Kínából rendelt kormányvédő is. Június végén aztán cserélve lett a vezérlés, segédszíjak, a váltótartó bak, a vízpumpa, és a vízhűtő, valamint került bele egy SD kártyáról mp3-at lejátszani képes SAL fejegység is. Júliusban kicseréltem az ablakmosó fúvókákat gyári feketére, meg lett hegesztve a tetőn található műanyag burkolat, s ekkor - mivel már valószínű volt, hogy a kis sárgával megyünk nyaralni - kerültek új fényszórók is a régiek helyére. Közben egyre nehezebben tudtuk felhúzni a tetejét, melyet a jobb oldali munkahenger szivárgása okozott. Mivel javítani nem lehetett, tettem a egy kósza kísérletet a kézi működtetésre való átállásra, de a vége egy bontott munkahenger beszerelése lett. Ennek folyományaként csupa hidraulikaolaj lett mindkét hátsó öv, melyekre szintén általunk varrt bőrvédők kerültek, hogy elkerüljük a hátul utazók ruháinak összemaszatolását. Beszereltem átmenetileg két noname hangszóró az első ajtókba, majd augusztus elején - az ominózus benzinfolyást leszámítva - hibátlanul teljesítette a horvátországi 1 300 km-es etapot az autó.

Már szeptembert írtunk, mikor kapott új indexeket a fényszórók mellé, s mivel a vezetőoldaliban eltört a rugó, a napellenzőket is cserélnem kellett két bontott darabra. Raktam új Pioneer hangszórókat előbb hátra, majd előre, és október végén a nagyobb volumenű felújítás első felvonásaként bekerült az új kuplung, a négy új lengéscsillapító, valamint két liter friss váltóolaj. November elején csaptunk igazán a lecsóba, kibontottam a belteret, és elköltözött a lakatoshoz, hogy új taposókat, és kipufogórendszert kapjon a kis autó (ezalatt mi itthon felújítottuk a hátsó ajtókárpitokat). Amikor visszakerült hozzánk, kivettem belőle a műszerfalat is,  hogy bekerülhessen a bontott fűtésbox, valamint a kitámasztott pillangószeleppel járó alapjárati gondok orvoslására vásárolt szívósor is. A boxba alapos tisztítás után raktam új fűtőradiátort, és a fűtésvezérlés bowdenjeit is sikerült felújítanom. December elején bekerült plusz extraként egy távirányítós központizár vezérlő modul, valamint sikerült klónoztatnom hozzá még egy kulcsot. Azóta (és ezután minden télen) természetesen garázsban lakik a Punto, szinte csak azokon a szombatokon mozdul ki, amikor van időm a műhelyben vele foglalkozni. Beltere édesanyám lakásában megtisztítva várja, hogy visszakerüljön, de mielőtt ez megtörténne, ki kell fújnom a belsejét még egy réteg alvázvédővel, amire felkerülhetnek a zajszigetelő bitumenlapok. Aztán be kell állítani az ajtókat, meg kell oldani a benzinfolyás problémáját, a tavaszi olajcsere alkalmával pedig ki kell még cserélni a kartertömítést, a jobb oldali kormányműgumiharangot összekötővel és gömbfejjel, és mintha a balos féltengelycsukló is kezdené hangoztatni, hogy hamarosan elhalálozik (plusz még millió apróság, amik hirtelen eszembe sem jutnak). Van még rajta tennivaló, de tökéletesen megfelel annak aminek vettem - kiváló projekt. Nem szobornak épül, használni szeretnénk ezután is - 2014-ben ismét vele szeretnénk menni nyaralni...

Eladni a Fiat-ot - ha csak nem történik valami életbevágó dolog - valószínűleg soha nem fogjuk, és egyelőre a BMW cseréje sincs tervben. A közeljövőben egész más jellegű projekteket kell megvalósítanunk...

Ma ismét akcióba lépett a hátsó lengőkar szilentekhez gyártott célszerszám. Mondhatni, hogy már menetrend szerűen decemberben megszólaltak a BMW fenekében a felső lengőkar külső szilentjei. Árukhoz képest azért egész jól bírták a februárban berakott Optimalok, melyek helyére most felsőbb kategóriás Lemförderek kerültek.Tavaly már kidolgoztuk az eljárást, így most már alig egy órát vett igénybe az egész procedúra a műhelybe be,  valamint kiállással együtt. Kíváncsi vagyok, hogy ezek képesek lesznek-e egy évnél - az esetemben ez durván 15 000 km-t jelent - többet szolgálni...

A vásárlást követő szinte már leírhatatlanul hosszú sor szívás végére került pont a héten. Minden kezdet nehéz, így apránként - rengeteg alkatrészcserével - sikerült lecsökkenteni a leállások számát, de igazán jó soha nem lett. Résnyire állandóan nyitott pillangószelepnek köszönhetően ugyan már nem állt meg, de melegben ennek köszönhetően magas (1000 fordulat/perc) volt az alapjárata, hűvösebb időben pedig ingadozni kezdett. Kellett egy jó állapotú szívósor, mellyel nem szív falsot a motor, így még a nyáron vettem is hozzá egy jó állapotú bontott darabot. Mivel a fűtőradiátor cseréjéhez is kellett a hely a tűzfal környékén, így a régi ki, az új pedig alapos tisztítást követően bekerült az autóba. Természetesen újra cseréltük a szívó-kipufogósor tömítést, a leömlő utáni kipufogó tömítést, az összes vákuumcsövet, és az üzemanyaghídra menő benzincsövet is. Evvel szinkronban bekerült a felújított fűtésbox is, benne az új fűtőradiátorral, és a kitisztított fűtőmotorral.
Nem véletlenül volt fagyállószag az utastérben, a régi radiátor már láthatóan folyatott, ugyanakkor el is volt dugulva. Úgy néz ki megérte ennyire szétbombázni az autót, nagyon finoman jár a motor, jó rendezett a motortér, hangtalan a ventilátor, és újra hatékony a fűtés, mert már nem csak fordulaton tud a meleg víz keringeni a fűtőradiátorban.
Ezalatt visszaállítottam a kilométer számlálót is, hogy már csak az általunk megtett kilométereket mutassa. Mint már írtam, egyáltalán nem tervezzük eladni, így ennek ilyen szempontból nincs jelentősége, ellenben ezáltal még inkább magunkénak érezzük a kisautót...

Sikerült vennem a Vaterán egy komplett fűtésboxot a Cabrióhoz (meglepetésemre még a fűtőradiátor is benne volt), így annak ellenére, hogy az eredeti még az autóban van, tudtam haladni a felújítással.
Első körben alaposan elmostam ezt is, ahogy anno a kárpitokat, és a műszerfalat. Közben elmentem a tegnap megrendelt fűtőradiátorokért (két félével szerelték ezeket az autókat, így inkább kértem mindkettőből) és a garázsba, ahol kiszereltem a fűtőmotort, az előtét ellenállást, a vezérlő panelt.
Sajnos a bontott boxról csípőfogóval levágták a bowdeneket, így ezek is átkerültek a régiről. A gondot csak az okozta, hogy egyiknél a hüvely rögzítése el volt törve, így nem a terelőlapátokat tolta a bowden, hanem inkább csak tekergett a műszerfal mögött az erő hatására (emiatt nem fújt máshova levegőt, csak a szélvédőre). Szerencsére a bontott boxon levő maradványoknak ép volt a rögzítőfüle, így ezt felhasználva két félbevágott bowdenből azért sikerült csinálnom egy működőképeset. A fém részeket sorkapoccsal rögzítettem egymáshoz, míg a hüvelyeket egy darab vákuumcsőbe beragasztva, majd zsugorcsővel lezárva egyesítettem. Így leírva ijesztően hangzik, de hibátlanul működik, és egész masszív hatása is van (a képen a kék bumszli). Remélem kellőképp tartós lesz. Végül bekerült az új fűtőradiátor is, hogy majd az egészet egyben csak be kelljen emelni a régi helyére.
Ezt követően kicseréltem minden izzót a műszeregységben, de itt egy kicsit megakadtam a dologgal. Ha sikerülne roncsolás nélkül szétszednem, visszaállítanám a kilométer számlálót is arra az értékre, ami csak a már nálunk töltött kilométereit mutatná. Amúgy is csak az Isten tudja mennyi lehet benne - s bár korai ilyet kijelenteni - de a közös élmények, és a rengeteg munka miatt jó eséllyel sohasem fogjuk eladni, így számunkra teljesen irreleváns amit az órája jelenleg mutat.

Nem pont így képzeltem ezt a szombat délelőttöt, mert csak egy laza lengéscsillapító cserével fűszerezett olajcsere volt a terv a már megvásárolt alkatrészkupac felhasználásával. Már tegnap este csápra került az autó, hogy az éjszaka folyamán tudjon rendesen kicsorogni belőle az olaj. Ma reggel be is került az új szűrő, a motorolaj, valamint a fékfolyadékot is lecseréltem, mert megjelent a kis vekker kijelzőn. Így legalább most ez is stimmel az autó jelzéseivel, bár ami benne volt sem volt sokkal idősebb egy évesnél. A két első gátló és porvédőinek cseréje viszont nettó két óra szopás volt az igazán durva fajtából, pedig márkaszerviz lévén nem ez volt az első alkalom, hogy ilyet csináltunk. A problémát az jelentette, hogy a Renault rugóösszehúzók nem igazán kompatibilisek a BMW rugóival. Egyszerűen nem lehet velük három tekercsnél többet átfogni, emellett pedig még ferdén is húzta össze őket, durván egy menet mindig hiányzott a végén, hogy rákapjon az anya a gátló szárára. Végül amolyan falusi módon a már összehúzott rugót még összehúztuk két Nissanos összehúzóval.
Mondanám, hogy megérte, hisz nagyon patent, feszes lett az autó - eddig fel sem tűnt milyen nyúlós volt már - , valamint magasabb is lett az eleje, de ezt a tortúrát még az ellenségeimnek sem kívánom. Nagyon remélem, hogy a tavaszra tervezett szervizig nem kell többet hozzányúlni, mert ez a mai tényleg nem volt más, mint fékevesztett körözés a szopórolleren...