Járműveim története

Pár apróságot leszámítva töretlen lendülettel teszi a dolgát az Alfa. Pikk pakk eltelt 10 000 km az utolsó olajcserétől számítva, s ha emiatt úgyis műhelyben az autó, itt a lehetőség, hogy foglalkozzunk vele egy kicsit - de nézzük időrendben, mi történt október óta.Elsőként felkerültek az új első féktárcsák (Delphi), és fékbetétek (Ferodo). Ég és föld a különbség, pedig ezt megelőzően sem panaszkodtam a fékhatásra. Eddigi autóim közül, talán ennek a legjobbak a fékei.Mivel az Alfa Romeo futómű, és a magyar úthálózat még hellyel-közzel sem nevezhető egymással kompatibilisnek, rövid csendet követően mindig előjön valami újabb zirgés-zörgés, kopogás, mikor mi... Első körben kicseréltem a stabpálcákat, gondolván azok még a régiek, de maradt a kopogás, így azon kívül, hogy most már ezek is újak, nem hozták a várt eredményt.Úgy voltam vele, majd kiforrja magát, ha erősödik, talán könnyebben behatárolható lesz, hisz lógást ekkor még nem éreztünk sehol. Telt múlt az idő, november közepén sikerült szert tennem egy garnitúra új 15-ös Pirelli nyári gumira az idősödő Michelin-ek helyett, s valamikor ez idő tájt visszakerültek a Nokian téli kerekek, amikkel anno az autót vettem.Átlépve a 310 ezredik kilométert is, be kellett tervezni az esedékes olajcserét, melyhez tudtam be kell szerezzek egy pár futómű alkatrészt is, hisz ekkorra már egészen durva fémes csattanások is jöttek az autó bal elejéből (mondtam, hogy kiforrja magát). Most már érezhető volt a lógás is, s legnagyobb meglepetésemre ismét a vásárláskor már cserélt felső lengőkarok szilentjei adták meg magukat. Ennyit bírt a Meisterteile, most itt is Delphikkel próbálkozunk.Ezen felül ki lettek mosva az első biztonságiövek, kapott új Bosch olaj, és gázolajszűrőt a már bevált 5W40-es Mobil Super 3000 társaságában, valamint új váltóolajat (Tutela ZC75 Synt), egy bal alsó lengőkart (ha már a jobb úgyis új), jobb külső, és bal belső féltengely gumiharangot, valamint egy új Meat&Doria EGR szelepet. Ez eddig le volt húzva és dugózva, s bár nem vagyok a kipufogógáz visszavezetés nagy barátja, gondoltam ezekben a hideg időkben talán pozitívan fogja befolyásolni a motor hőháztartását, ha a bemelegedési fázisban az EGR hűtőn átáramló kipufogógázok is melegítik a vizet. ECU resetet nem csináltunk, így még tanulja a használatát, de így durván 100 km elteltével már sokkal ritkábban ránt be kettesben 2000-es fordulaton óvatos gyorsításnál.És akkor jött a feketeleves. Az volt a terv, hogy a fenéklemezen, és a rugótornyokon látható rozsdafoltokat megcsiszolom, Brunox-szal passziválom, majd saját kezűleg lefújom alvázvédővel. A csiszolás folyamán aztán a fenti kép tárult szemem elé (ezt leszámítva meglepően ép a kaszni). Egy körömnyi, s két kisebb tenyérnyi helyen viszont már átlyukadt a fenéklemez a hátsó részén. Mivel per pillanat millió egyéb hely van, ami pénzügyi fekete lyukként nyeli a családi kassza tartalmát, így olyan megoldást kellett találnom, amivel kibírja jövő nyárig, mikor remélhetőleg rendesen meg lesz csinálva. Szóval a megcsiszolt részeket lefújtam rozsdaátalakítóval, majd a lukakat - a címben is említett módon - karosszériatömítő, és egy nylon zsák darabjának segítségével eltüntettem, amit aztán jó vastagon betakartam még egy adag masszával és alvázvédővel . Ha megköt, jövő nyárig alkalmas lehet arra, hogy ne ázzon alulról az utastér, s talán nem is rohad már tovább. Erre az idő majd megadja a választ...Végezetül kifújtam a tornyokat is rücsivel, valamint a küszöbök belsejét üregvédővel. Nem vagyok rá büszke, de átmenetileg talán jó lesz...

És nem a szó "fizikai munkát" jelentő értelmében. Számomra is hatalmas meglepetés, de így az első közös 10 000km-en túl azt a konklúziót kell levonjam az Alfáról, hogy nagyságrendekkel kevesebb munkát ad, mint eddig bármelyik BMW-m. Az persze árnyalja a képet, hogy míg a bajorok amolyan hobbyjármű státuszban voltak nálam, addig a 156-os abszolút használati eszközként kezdte pályafutását. S ez pont amiatt, hogy mindezt a lehető legkevesebb törődést kérve tette ezidáig, megváltozni látszik. Kezdettől fogva szerettem, de ennyire "hálás" tényleg csak egy ilyen "menhelyi kutya" tud lenni, így előbb utóbb nekem is foglalkoznom kell vele a kötelező menetbiztonságon felüli dolgokon kívül is, mert egyszerűen megérdemli. Áprilisban sikeres műszaki vizsgát tett, minden probléma nélkül ment a dolog, de ez nem is volt kérdés. Ekkor került rá egy utángyártott motorburkolat a szanaszét törött gyári helyett, mely sokszor már menet közben is leért az aszfaltra. Ellentétben az E39-hez vásárolt darabbal, ez meglepően jól passzol, minden csavar helye meg, és hellyel közzel ott is van rajta, ahol lennie kell.A legidegesítőbb jelenség a tetőablak beázása volt, melynek a vége az lett, hogy amolyan igazi falusi mód "körbeszilóztuk" az üveget, és kivettem a biztosítékát, hogy még véletlen se nyomkodhassa senki a jövőben. Aki ismer tudja, hogy távol áll tőlem az effajta igénytelenség, s erre már csak amiatt kellett ráfanyalodjak, mert figyelembe véve az autó vételárát, egyáltalán nem volt gazdaságosan javítható a hiba. Mentségemre legyen mondva amit tudtam, azért megtettem, hogy maradhasson a tetőablak, mint működő extra - első körben a tetőkárpitot folyton átázó részen lebontva lokalizáltam (legalábbis ekkor még úgy gondoltam) a víz forrását. Úgy tűnt, hogy a bal "A-oszlopban" lefutó vízelvezető cső tetőablakhoz csatlakozó részénél szivárog a víz, melyre egy awab bilincset téve sikerült egy pofont adnom a szarnak - mondanom sem kell, ugyanúgy beázott.Ekkor felmerült, hogy mi van, ha a túloldalon a szélvédő alatti esővályúban nem tud elfolyni a víz, melytől megtelik a cső, s emiatt csepeg felül a tetőkárpit mögé. Mint az alábbi képeken jól látszik, az elmélet megállta volna a helyét, mert egy zsák virágföldet sikerült eltávolítanom innen, de azon felül, hogy végre tiszta lett a csatorna, s le tudott folyni az esővíz, mindösszesen annyi haszna volt a dolognak, hogy megtudtam, az átmeneti szérián már a kesztyűtartó mögött van a pollenszűrő, és nem itt. Ha már megvolt a helye cseréltem pollenszűrőt, és kifertőtlenítettem a klímát, de a beázás maradt. Elkezdtünk állítgatni a mechanikán, hogy jobban álljon az üveg, melynek annyi gyakorlati haszna lett, hogy sikerült szintbe hozni a tetőlemezzel, s ezzel minimalizáltuk az addig elég jól észrevehető szélzajt, de az első eső alkalmával jobban beázott, mint eddig bármikor. Ekkor vált világossá, hogy új gumitömítés nélkül a régi napszítta kemény vacakkal sosem lesz ez jó, de annak az autó vételárának 15-20%-át is meghaladó értéke miatt egyszerűen nem éri meg tovább küzdeni, s meg kellett lépjük a fentiekben már említett legköltséghatékonyabb megoldást. Üvegtető természetesen maradt, napsütéses téli napokon jól fog jönni, de a nyithatóságot feláldoztuk az inkontinencia megszüntetésének oltárán...Apránként a nagyszerviz is megtörtént az autón, kapott új levegő és üzemanyagszűrőt, s egy új levegőcsövet a régi toldozott-foldozott szar helyett az intercooler és a szívósor közé. Evvel megszűnt a hosszabb menet után álló helyzetben érezhető égett olajszag az utastérben, ugyanakkor sikerült előidéznünk egy eddig meg nem levő - s talán az első valódi hibát a 10 000km alatt - az autón.Történt ugyanis, hogy egyszer csak hibalámpát gyújtott az autó, s teljesen elerőtlenedett. Másnap kiolvasva a turbónyomás (MAP - szívócsőnyomás) érzékelő szakadásával összefüggő hibakód volt a befecskendező számítógép hibamemóriájában. Ezt egy utángyártott ERA gyártmányúra cserélve (tudom nem a legjobb, de szombat délelőtt csak az volt helyben polcon) meg is oldódott a probléma.Végül megtörtént a vásárlás óta halogatott olajcsere is (Mobil 5W-40 Super 3000), melynek keretében kicseréltük a turbó és az intercooler közti gumicsövet is - legyen már új az is címszóval.Ugyanekkor megejtettük a már szintén kezdetek óta esedékes kárpittisztítást is - ég és föld a különbség, szinte másik autó lett belülről.Jelenlegi élethelyzetemből fakadóan szerintem maradni fog egy darabig az Alfa, s emiatt ha továbbra is ilyen hűséges társam lesz, megérdemel egy kis kényeztetést is. Az első futómű még mindig kopog egy kicsit, melyhez megvan minden alkatrész a csomagtartóban, de a bölcső leszereléséhez még hiányzik a kellő elszántság, de előbb utóbb meg kell ejtsük. Tél előtt kapni fog egy alvázvédelmet, s ha esetleg van valami probléma az alján, az javítva lesz. Jövőre mindenképp vezérlést kell rajta cserélni, valamint szeretném a lehetőségekhez képest vállalhatóvá tenni a külsejét is - tetőt, motorháztetőt, s a két lökhárítót ha meg tudom oldani jó áron, akkor újrafényztetem - s akkor kéne rá négy alufelni. Aztán ha tart a lendület ki kéne javíttatni a vezetőülés oldaltámaszának megrogyott töméseit is, hogy ismét úgy tartson, mint újkorában. Na majd meglátjuk...Bár ismét nem sikerült elkapnom a pillanatot, de májusban futásteljesítményét tekintve hivatalosan is a "Magyarországon már eladhatatlan" kategóriába került az autó.

Untam már, hogy mindig szerelgetni kell a gumikat, így vettem egy garnitúra új lemezfelnit a MINI-hez. Mivel ebben a hónapban lejárt a műszakija is, így levizsgáztattam, amit összekötöttünk egy olaj és pollenszűrő cserével is. Aztán ha már ott volt, megelőzendő egy újabb kört, fel is raktuk az új téli kerekeket, hisz tulajdonképp mindegy min áll a parkolóban - édesanyám a rossz idő beálltával úgyis egyre kevesebbet fogja (szinte semmit) használni. Persze ha sikerül valahogy a BMW-t bejátszanom a garázsba - behajtott tükrökkel centizgetve egy minimális esélyt azért látok rá - kisajátítom a tél folyamán. Jót fog tenni neki egy kis átmozgatás...A BMW búracseréjét követően megkeresett egy srác, aki fényszóró polírozással is foglalkozik. Szerinte még menthetők lettek volna a régiek, így a MINI esetében fogok adni egy esélyt a dolognak (ezek is eléggé meg vannak mattulva, a fényük pedig az emelt fényerejű izzók ellenére is gyenge).A hétvégén meglátjuk mit sikerül kihozni belőle... 

A légtömegmérő cseréjét követően teljes terhelésen visszatért az erő az autóba, de emiatt sokkal feltűnőbb lett, hogy hidegen mennyire kelletlen. Ismét csináltattam egy diagnosztikát, s bár újraprogramozták a befecskendező számítógépet, az túl nagy előrelépést nem jelentett. Abban maradtunk, mivel az átlagosnál sokkal hangosabb a turbóm, lehet, hogy akörül lesz valami. A közelgő olajcsere alkalmával amúgy is meg szerettem volna oldani pár apróságot - a nem működő izzítóelektronika, kartergázszűrő, valamint a gyanúsan zörgő főtengelyszíjtárcsa cseréje - s mivel hosszú távra tervezek az autóval, gondoltam ugorjunk fejest a mélyvízbe, cseréljünk turbót. Rendeltem is egy bontott darabot, melyről csak a régi mellé téve derült ki, hogy nem passzol az autóra (felfogatási pontok stimmeltek, de a változó geometriát szabályzó villanymotor teljesen más volt). Persze a leszerelés közben fény derült arra is, hogy miért erőtlen hidegen az autó, és miért van olyan süvítő hangja - a turbó kompresszorházára menő csőből teljesen hiányzott a tömítés, így amellett szívta a levegő egy részét, megkerülve ezzel a légtömegmérőt, mely ezáltal fals adatokat szolgáltatott a motorvezérlőnek. Az új turbónak azért adtam egy esélyt, gondolván, hogy az már valami módosított verzió, de abszolút nem működött, 2000-nél jobban nem is pörgött ki vele az autó. Szerencsére visszaveszik, hisz a bontóban hibáztak, de emiatt duplán dolgoztunk... Öröm az ürömben, hogy szemmel láthatóan az eredeti turbójának sincs semmi baja, nem lóg, tökéletesen szabályoz, és csak az ominózus tömítés hiánya miatt volt akkora hangja. Természetesen minden ide tartozó csavart, csövet, és tömítést gyári újra cseréltünk, s ahogy már említettem kapott egy új főtengelyszíjtárcsát csavarral, új hosszbordásszíjakat, kartergázszűrőt, és izzítóelektronikát, valamint cseréltünk olajat és olajszűrőt is - ez utóbbi kettőt immár másodszor. Abszolút tökéletes, csendes, ugyanakkor erős lett az autó, műszakilag remélem mostanában nem kell hozzányúlni. Tervben van még egy garnitúra új fényszóróbúra beszerzése a bemattult régiek helyére, azokat azért mindenképp szeretném még záros határidőn belül lecserélni...

Három hét, rengeteg telefonhívás, és hét feleslegesen megtekintett autó miatt megtett mintegy ezer kilométer. Ennyi kellett, hogy a nyolcadik helyen végre eljussak addig, hogy egyáltalán szóba kerüljön az ár, alkudjunk, és fizessünk. Ehhez eddig még soha nem kellett ennyi idő. Míg igényeim egy autó műszaki állapotát illetően megnőttek (mai eszemmel az E39-est biztosan nem vettem volna meg, de talán még az E36-ot sem), a hazai BMW-k állapota talán siralmasabb, mint valaha. Tulajdonképp az egész piac egy hatalmas emésztőgödör, melyben az eladók zöme meg van róla győződve, hogy magát a szent grált árulja - így még a reménytelenül túlárazott szemetek esetében is szinte teljes mértékben elzárkóznak az alku elől. És a legrosszabb, hogy megtehetik, mert a 20d-t és úgy en bloc az E46-ot körülvevő hype miatt előbb vagy utóbb találnak valami palimadarat, aki megveszi annyiért. Az más tészta, hogy az ilyenek később majd köpködik a BMW-t minden fórumon, pedig csak nem az ezer eurós osztrák szemétért kellett volna egymillió forintot, vagy még többet fizetni. Kezdeti elképzeléseimet végül felváltotta az a fajta hozzáállás, hogy jöhet E46 Coupé-tól a Compact-on át a Touring-ig bármi – benzin, dízel, sőt még akár egy újabb E39 is – csak olyan állapotban legyen, ami megfelel az elvárásaimnak. Még így is nehéz volt...

Az első felhívottam egy E39 525d tulajdonosa volt, de amikor ecsetelni kezdte, hogy cserélt fékbetéteket és csapágyakat hátul a diffinél, mert „ezalatt sperr van tudod” meg is rekedt a párbeszéd. Egyszer még visszakérdeztem:

• Sperr, tuti?

Ugyanis ekkor már csak az M3-at és az M5-öt szerelte önzáró diffivel a BMW, széria modellekbe rendelni sem lehetett. Azt pedig kétlem, hogy egy M5 diffi lenne egy Ausztriából származó olajkályha alatt.

• Persze, emiatt jön ki jobban a hóból.

Saját maga szerelgeti, pedig azt sem tudja mi az – köszi inkább kihagyom.

A második egy 20td kompót volt, melyről telefonon elmondta a tulaj, hogy az autó garázsban áll, s az épp zuhogó havas esőre való tekintettel nem szívesen venné elő, mondván az autót ők csak száraz időben használták. Ez jó ómen - azt hittem kifogtam a tökéletes gépet - gondos gazda, aki mindezek ellenére megígérte, hogy elvisz a hétköznapi autójával a garázshoz, s ha tényleg tetszik és komolyan gondolom, kihozhatjuk, s egy próbaút keretében bevihetjük a szervizbe egy átvizsgálásra. Aztán mire odaértünk, a garázsból egy féltető lett, mely alá pont bevert az eső, így az autó már anélkül is csurom víz volt, hogy elővettük volna. Sajnálkozás, - óh jajj, ez vizes - no mindegy tulaj kijár vele, így az addig fal felé eső oldalán előtűnik egy kéttenyérnyi masszív horzsolás, és a repedt első lökhárító. Az ajtón levő karcot kérdezve meglepődik, s odaszalad - mondván hol van ezen karc – majd nyugtázza, hogy ja az egy kismotor volt a parkolóban, aki otthagyta (ha otthagyta, honnan tudja, hogy kismotor?). A lökhárító pedig azért sérült, mert alacsony (oszt akkó' mivan? - kérdem én). Ehhez még hozzátette, hogy nemrég cseréltek fékbetéteket, de azóta is világít a fékbetét visszajelző a műszerfalon.

• Kopásjelzőt cseréltek?

• Nem, az mi?

• Egy durván 2 000Ft-os kis vezeték.

• Nem, és a régit sem tettük vissza, csak odakötegelőztük.

Ekkor kicsit megrendült a bizodalmam, de ez legyen a legnagyobb baja, majd rakunk bele egy újat. Mindegy beülök, indítok, de hopp, az olajkanna is sárgán világít.

• Olaj van bent?

• Persze miért?

• Világít az alacsony olajszintre figyelmeztető lámpa is.

• Az a sárga? Avval ne foglalkozzak, három éve ilyen, idővel kialszik.

• Ez nem a normális működés része, valószínűleg rossz a szintjelző az olajteknőben. - válaszoltam.

Szerinte persze nincs igazam, mivel mindig kialszik, biztosan csak „míg ellenőrzi magát a rendszer” addig jelez. Oké, nem vitatkozom, neki hangulatfény, nekem egy durván 30 000ft-os kiadás a szintjelző cseréje, ha netán vásárlásra kerül sor. Aztán ahogy próbálnék hármast kapcsolni, inkább mindig egyesbe, vagy ötösbe csusszan a gólyafoshoz hasonlatosan kóválygó váltókar, mire az úr megjegyzi:

• Talán csak nem a saját autója váltójához van szokva?

• Ezt nem igazán a megszokás, mint inkább a rommá kopott perselyek okozzák a váltórudazatban. Van hozzá javító készlet, de a kardántól kezdve elég sok mindent le kell bontani az aljáról a cseréhez.

Erre már csak hümmögés, meg egy „látom ért a BMW-khez a válasz” - sajnos pedig csak szeretnék érteni – de a kopott váltórudazat gyártmánytól függetlenül továbbra is csak kopott váltórudazat, ami nem megszokást, hanem javítást igényel, bár mint a mellékelt ábra mutatja ebben is elég eltérő állásponton voltunk az eladóval. A szervizbe vezető út amúgy eseménytelen volt azt leszámítva, hogy folyton vegzált ha túl közel mentem az előttem haladókhoz, mondván össze fröcskölik az amúgy tök vizes autó elejét, valamint lekapcsoltatta az ablaktörlőt a szemerkélő esőben, mert szerinte az már „szárazon ment”. A szervizbe érve rögtön körbemértük, melyből kiderült, hogy a tető és a csomagtérajtó kivételével sehol máshol nincs gyári értéken a festékvastagság. A vizsgasoron végigtolva a lengéscsillapítói jók voltak, de a futóműben lógott a jobb alsó támasztógömbfej (lengőkarral együtt szintén nem két fillér), s a kézifék sem fogott. Aztán feltűnt, mintha valamikor beázott volna, mert foltokban lógott a kárpit az A-oszlopokon. Persze ezek nem akkora hibák, amiket ne lehetett volna kijavítani, de a vételár alkuképességét puhatolózva folyton azt a válasz kaptam, hogy „az autóhoz van gyári 17-es nyári garnitúra is, amit nem takar az irányár”. Túlzottan nem kívántam rá a gépre, s megbántani sem akartam az eladót a számomra ezért elfogadható összeggel, így inkább megköszöntem, hogy hajlandó volt időt szentelni rám, s elbúcsúztunk egymástól, mondván átgondolom a dolgot.

Aztán megnéztem egy 2.0dCi Megane kombit, és egy 206 Gti-t, de ezeket magam sem gondoltam komolyan, így inkább ne is vegyük őket számításba - az állapotukra pedig szót is kár vesztegetni.

A harmadik BMW szintén egy 20td Compact volt Szombathelyen, mely a tulaj telefonos leírása alapján jónak tűnt, de élőben nagyon illúzióromboló volt a kókler módon javított jobb első fertály (facsavar fogta a lökhárító sarkát a sárvédőhöz, és lötyögött az egész fényszóró), s a kuplungpedálra téve a lábam eléggé pulzált alapjáraton, így tartva a kettős tömegű kezdődő hibájától erről is letettem. Keszthely felé jöttünk haza, ahol egy kereskedésben megnéztünk egy 318i Touringot - már a 143 lóerős motorral - de ennek is rondán volt javítva a jobb eleje, arról nem is beszélve, hogy dízel lökhárító (feltehetően ilyet szereztek a bontóból amikor megtört az eleje) volt rajta.

Akit érdekel itt alaposabban utánajárhat az apró különbségeknek, amik árulkodó jelek lehetnek használt E46 vásárlása esetén.

Negyedik, ötödik és hatodik helyen három Coupe szerepelt, melyek közül sajnos csak egy gittből faragott szebb napokat megért 318Ci-t tudtam megnézni a közelben. Az egyik - tulajdonosa által is bevallottan szarrá rohadt - 320Ci amúgy is elég borsos vételárát abszolút fixen kezelték (csak akkor indulj el ha komolyan gondolod, mert ebből egy fillért sem engedek...), így az emiatt esett ki, a pénteki napon meghirdetett másik 320Ci tulaját pedig szombat 10-kor hívva már csak sokadik voltam az érdeklődők sorában. Ez az autó feltehetően a való életben is jó volt, meg is vették előttem, amit nagyon sajnáltam, de kesergés helyett inkább kinéztem pár Touringot vasárnapra.

Az első felhívottam hangja és kommunikációs készségei alapján vagy a fémgyűjtők, vagy a szellemileg kissé hátrányos helyzetben levők táborát erősítette, amit rendkívül erőszakos tukmálással próbált ellensúlyozni, így még a telefonszámát is le kellett tiltanom a telefonomon, nehogy vissza tudjon hívni. A második egy nálunk letelepedett német úr már honosított autója volt Balatonberényben, s találtam egy fekete 318d Touring-ot is Celldömölkön, de ennek sajnos nem volt kép a belsejéről, így inkább csak amolyan „B-terv”-ként tettem a parkolóba. A berényi 20d motorikusan jónak tűnt, de hátsó ajtajai levelesre voltak rohadva, és az íveken is voltak már pörsenések, így inkább erre is nemet mondtam.

Ekkor vasárnap délután három óra lehetett, de tettem egy elkeseredett, és abszolút hitevesztett próbát, felhívtam a celldömölki „B-tervet”, hisz innen az már csak durván 70 kilométerre volt. Legnagyobb meglepetésemre ráért, és fogadott, így a Vulkán Fürdő parkolójában találkoztunk. Míg vártuk, hogy odaérjen, megjegyeztem barátnőmnek, hogy már semmi kedvem az egészhez, de ha már itt vagyunk, hát legyen...

És milyen jól tettem, hisz legnagyobb meglepetésemre egy teljesen rozsdamentes autó érkezett hozzánk. Körbemértem rétegvastagság mérővel, s csak a csomagtérfedél és a jobb hátsó sárvédő volt sérült, azokon is mindössze 150 mikron volt a legvastagabb eredmény. Próbakör következett mely során fény derült a termosztát hibájára, és hogy valahol kifúj a kipufogó. Kopogott egy kicsit a futómű is, de úgy voltam vele, ha a kaszni jó, nem lehet olyan hibája, amit ne tudnánk orvosolni, így alkut kötöttünk, és fizettem. Járt mellé egy garnitúra 17-es – emiatt feltehetően replika – Styling 135-ös alufelni is szinte vadonatúj Fulda nyári gumikkal.

Itthon aztán szépen sorba vettük a dolgokat: kicseréltük a katalizátor utáni szakadt rezoncsövet a kipufogóban, mellyel megszűnt a huhogó turbóhang, és a bűz az utastérben. Emiatt le kellett bontani a légszűrőt és a pollenszűrőt is, így értelem szerűen ezekből már újakat tettünk vissza. Kimostuk az első ablakmosótartályt, mert az alján összegyűlt iszap miatt nem tudott rendesen spriccelni, most kis híján átszakítja szélvédőt, olyan erővel érkezik az ablakmosó. Vettem két stabpálcát előre, és két új spirálrugót a hátsó töröttek helyére mellyel teljes mértékben megszűnt minden futómű felől érkező zörej – nagyon patent lett. Kicseréltük mindkét hosszbordásszíjat, s végül kapott egy új termosztátot, valamint lekötöttük az EGR vákuumcsövét is. Ez utóbbival kiküszöböltük a pulzálást bizonyos állandó fordulatszámokon, de a motor továbbra sem érte el az üzemi hőfokot. Nosza rajta cseréljük ki az EGR hőcserélőjének tetején levő másik termosztátot is, s láss csodát azóta úgy áll a mutató középen, mint a cövek. Sikerült pár éjszakányi áztatás után életet lehelni a hátsó üveget emelő jobb oldali zsanérba is, így már az is teljes mértékben megfelelően működik, könnyedén nyit-zár, és szépen is áll. Jövő héten tervben van egy olaj és gázolajszűrő csere, csak hogy teljes legyen szerviz, valamint pár használatot nem befolyásoló apróság is megoldásra vár még – kell egy gyári szivargyújtós tároló a középkonzolba a jelenleg bent lévő fantasztikus navigáció helyére (hogy száradna le a keze annak, aki odahenkölte ezt a szart), valamint két parkoló szenzor is beteg a PDC-ben, melyeket szintén bontóból tervezek beszerezni. A műszercsoportban is van egy kicsi, ám számomra annál zavaróbb hiba - feltehetően letört a kis tüske a napi kilométer nullázó gombjáról, így még arra is ki kell találnom valamit...

Update 2016.03.08.: tegnap kicseréltük az olajat. 5W-30-as Mobil1 került bele egy MANN olaj, és gázolajszűrő társaságában. Ma lebontottuk a szívósort, hogy ránézzünk az izzítógyertyákra. Új volt mind a négy, fénylettek, mint a Salamon töke. Végül, hogy értelmet nyerjen a bontás, kitakarítottam az EGR-t, és a szívósort, már amennyire ez lehetséges volt (nyilván napokon át áztatni valami oldószerben nem volt opció). Elég vastagon el volt rakódva a kokszos dzsuvával, de most újra teljes keresztmetszeten szív...őőő akarom mondani fúj.

Az volt a terv, hogy e hét kedd este átviszem az autót a nagykanizsai BMW szervizbe, hogy megejtsük a már régóta halogatott kartertömítés cseréjét. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy annak idején amikor megvettem a tömítést, csak annyit tudtam, hogy csurom olaj a motor alja, de rendesen még nem mostam le egészen mostanáig. Hétfőn - mikor lebontottam az alsó motorburkolatot - alaposan letakarítottam mindent féktisztítóval, így kedd estére szépen beazonosíthatóvá vált, hogy honnan szivárog az olaj. Még szerencse, hogy eddig nem ugrottam neki ész nélkül, mert bár enyhe olajpára van az olajteknő tömítés hátsó részén, a problémát az olajszűrőház tömítése okozta. Ezt szerdán a BMW-sek ki is cserélték, ma pedig megejtettem a már esedékes olajcserét is az autón.Most viszonylag patent a gép...

Update 2015.09.21.: Dobtam bele egy új levegőszűrőt is...

A figyelmesebb olvasók észrevehették, hogy fent a címsorban elhalványult a Kalos képe, s feltűnt egy új kis autó, egy 2004-es évjáratú MINI One. Történt ez még valamikor a tavasszal, tehát nem kimondottan naprakész a poszt. Mióta 2000-ben piacra került az első "új MINI"-nek számító R50-es széria, édesanyám egy ilyen kis autóról álmodozott. Idén tavasszal vált az álomból valóság, mikor lehetőségem nyílt egyik ügyfelünk zöld MINI-jének megvásárlására. Nem sokat gondolkodtunk a dolgon, JOCó ment, MINI jött. Az autó Olaszországból származik, vezetett szervizkönyves, mi vagyunk Magyarországon a második tulajdonosai (az előzőnél alig másfél évet volt, bármennyire is szerették, rá kellett jönniük, hogy nekik kicsi a mindennapi teendőkhöz). Az autót három teljesítményszintű (a dízel, a JCW és egyéb limitált kiviteleket most hagyjuk) benzinmotorral gyártották, mindhármat ugyanaz a láncos 1600 köbcentis W10-es kóddal ellátott blokk hajtotta (ezekben még nyoma sincs a problémás prince-nek), 90 (One), 116 (Cooper), és 163 (Cooper S - kompresszorral feltöltve) lóerővel. A miénk csupán az "alapverzió", de a zseniális futómű, és az előadásmód miatt így is bőven magában hordozza a jogosítvány elvesztésének lehetőségét. Annyira merev, és masszív - szinte tank szerű - a karosszéria, ugyanakkor annyira pontos és közvetlen a (kis autókban abszolút nem megszokott, már már túl igényes hátul is független kerékfelfüggesztés) futómű, hogy tényleg nincs rá jobb, mint a már ezerszer elcsépelt gokart szerű vezetési élmény. Szinte belelát az ember agyába, elég csak rágondolni egy kanyarra, vagy sávváltásra, s a kisautó már hopp, túl is van rajta. Emiatt csak forszírozott előzéseknél érződhet kevésnek a kilcven ló, annyira jó móka a leggyengébb MINI-vel is kanyarogni, hogy tényleg csak egy még erősebb MINI nyújthat nagyobb élményt ennél. Ennyire jó elsőkerekes autót talán csak a régi (még szívó motoros) Clio RS-t vezettem eddig, de azt sem nevezném jobbnak, csak lényegesen erősebb volt. A vásárlást követően rögtön vettünk rá négy új Hankook nyárigumit, majd megejtettük az olaj (Mobil 5W-30), és az összes szűrő cseréjét. Klímájára rátöltöttünk és fertőtlenítettük, majd beállítottuk a keret nélküli oldalablakokat, mert nagyon süvített már városi tempónál is. Sajnos a múlt hónapban édesanyám már fel is avatta, a jobb hátulját közelebbi barátságba hozta egy villanyoszloppal, így az az elkövetkezendő hetekben javítva lesz (ez sajnos nem volt jó befektetés, mert míg a mechanikus alkatrészek egészen elfogadható áron vannak, a karosszéria elemekért elkért összegek vetekszenek az aranyéval). Ugyanakkor egy kuplungozásra is sort kell kerítenünk, mert igencsak felhangosodott a kinyomócsapágy a már amúgy is elég magasan fogó tengelykapcsolónál. Ezen felül már csak apróságok szükségesek, úgy mint egy új hátsó ablaktörlőkar a régi törött helyére...

Ahogy már említettem, tervben volt egy olajcsere a nyaralás előtt a motorban és az év elején felszerelt bontott sebességváltón is, de az igazat megvallva nem így terveztem. Hirtelen jött a baj - vasárnap még voltunk vele Balatonfenyvesen strandolni, hétfőn délben pedig már mozgásképtelenül állt a parkolóban egy termetes olajtócsával a hasa alatt. Párom a tőlünk cirka száz méterre levő körforgalomban érzett valami fura "klattyanást", s onnan már épp csak be tudott gurulni a cég udvarára. A csepegő hajtóműolaj és a hangok arra engedtek következtetni, hogy valamelyik féltengely kiugrott, vagy szétesett, de ekkora gondra egyáltalán nem számítottam. Elszabadult a differenciálműben az egyik bolygókerék, mely a tányérkerék alá kerülve kiszakította a differenciálmű házát. Nem volt őszinte a mosolyom, hisz ismét - mióta nálunk van az autó harmadszor - le kellett venni a sebességváltót. Szerencsére egyszerű autó, és már amúgy is jelentős rutinnal rendelkezünk a kérdéses műveletet illetően, így evvel elég hamar megvoltunk. Ekkor - leszerelve róla a diffit - felfedeztünk egy lukat a ház azon részén is, melyet nem tudtunk a régi donorról átcserélni. Gyors információgyűjtést követően - hogy ki tud alumíniumot hegeszteni Nagykanizsán - elvittem az ipari parkba az egész hóbelevancot, ahol másnapra meg is szüntették az ominózus folytonossági hiányt. Aztán ha már megint lekerült az önindító, elvittem azt is felújíttatni, hogy az új perselyekkel megszűnjön a néha jelentkező szorulás. Amikor elkészült minden, egy alapos takarítást követően átszereltük a régi váltóról a komplett differenciálművet. Evvel sikerült összelegózni egy működőképes, ám a két váltó fogaskerekeinek eltérő kopásából fakadó zajok miatt tartós közlekedésre alkalmatlan autót. Magyarán úgy visít a diffi, hogy egy harminc éves Ikarusnak is becsületére válna - dolgoztunk tehát három napig majdhogynem feleslegesen, hisz muszáj leszek ismét venni egy működőképes sebességváltót. Persze a visítozó rettenetet is friss Tutela olajjal töltöttük fel, csak hogy az is vesszen kárba. Ami pozitív, hogy lecseréltük a motorban is az olajat egy MANN olajszűrővel egyetemben 10W-40-es Seleniára, valamint kapott egy új levegőszűrőt is az autó. Mivel 24-én éjjel indulunk nyaralni (650km-re, tehát rögtön élesben fogom tesztelni), sürgősen megoldást kell találnom a sebességváltót illetően...

Update 2015.07.13.: Sikerült szereznem egy felújítottnak mondott váltót, amit ma fel is tettünk az autóra, de örömre sajnos nincs semmi ok. Alapvetően jó a váltó, könnyedén vesz minden sebességi fokozatot, csak ennek meg gázelvételre kerreg a diffije. A srác, akitől vettem pedig csak "handabandázott" a telefonba - mondjuk amennyibe került nem is érné meg még visszaszállítani sem - hogy ez autón volt, és higgyem el hibátlanul tette a dolgát...

Update 2015.07.16.: A három váltóból csináltunk egyet, de igazán jónak sajnos ezt sem nevezhetem. Gázelvételnél ebben a kombinációban is sír a diffi, igaz koránt sem olyan vészes, mint az utoljára felújítottként vásárolt kerregős darab. Kelleni fog egy negyedik váltó...

24-én este irány Orebic - szorítsatok!

Úgy döntöttem nem halogatom tovább a dolgot, s ma lecseréltük az olajat a váltóban, így reggel egyből az alkatrészboltban kezdtem. Az én autómon ZF 5HP18-as (A5S 310Z) egység van, melybe LT 71141-es olaj való (Mobil), de a pontos mennyiséget sajnos senki sem tudta megmondani. Találtam egy hivatalosnak tűnő ZF dokumentumot a neten, melyben 3,2 litert írnak a citromban megrekedt mennyiség cseréje nélkül, a teljes átmosás esetén pedig 7,8 litert. Így első körben öt liter olaj, és egy MANN szűrő társaságában nekiláttunk a feladatnak. Kannában felfogtuk a leeresztőcsavar furatán keresztül lefolyni képes mennyiséget, mely már ekkor is kicsit több volt, mint 3,5 liter. A dekni és a szűrő eltávolítása után még legfeljebb 5-6 deci folyhatott ki, ennek ellenére a feltöltésnél nem lett elég az öt liter olaj - kicsivel több, mint négy jött le, és kicsivel több, mint öt ment bele. A kartert, és a benne lévő mágneseket természetesen tisztára mostuk és kiszárítottuk mielőtt új tömítéssel a helyükre kerültek volna. Elég evidens, hogy cirka egy liter hiánnyal ment a váltó ezidáig, ami nem túl örömteli hír. Ugyanakkor az sem teljesen világos, hogy bele való olajjal öntötték-e fel amikor még az előző tulaj 330 000 km tájékán szintén lecseréltette (vásárláskor adott egy flakon váltóolajat, mondván csere alkalmával ezt rakták a váltóba, de az nem volt bele való). Érezhetően finomabb lett az egész, de a legfontosabb a tudat, hogy végre a váltó is rendben van...

Ma délután megejtettük a BMW aktuális olajcseréjét. A szokásos Liqui-Moly helyett most teljesen szintetikus 5W-40-es Mobil Super 3000 került a motorba egy MANN olajszűrő, valamint egy új gyári leeresztőcsavar társaságában. Remélem most egy jó darabig csak tankolnom kell bele...

Update 2015.03.07.:

2015.03.10. A bejegyzés margójára: ma felkerültek a nyárigumik is az autóra.