Járműveim története

Kapcsolatom a Toledóval talán leginkább ehhez a jelenséghez hasonlatos. Nem szeretem, de minden egyes "fogságában" töltött nappal jobban értékelem, s néha már a "kuplungzsinnyegést" is csak tompán, egyre távolabbról hallom.Teljesen kiment a fejemből, de még tavaly ősszel feltűnt, hogy a jobb oldali külső tükörről nem tűnik el a pára, holott bizonyos külső hőmérséklet alatt az indítást követően automatikusan bekapcsol a tükörfűtés. Kimértük, áram volt, így cseréltünk egy tükörlapot. Filléres tétel volt, s azóta hibátlanul lefűti mindkét tükröt.Ahogy átlépte a 190 000 km-t, januárban megejtettük az esedékes olajcserét. Nem cifráztam túl, egy MANN szűrő és Bárdis olaj maradt tavalyról, így ezek kerültek az autó motorjába, és kicseréltem a pollenszűrőt is. Ez utóbbit most csináltam először, s csak elismerően tudok szólni a német mérnökökről. Durván három perc alatt abszolválható a művelet az átgondolt elhelyezésnek és szerelhetőségnek köszönhetően. Laza kis ujjgyakorlat ez ahhoz képest, hogy az Alfa lábterében fejjel lefelé lógva láthatatlan csavarokat kellett keresgélni, majd egy a pollenszűrőnél jóval kisebb lukon keresztül ki és betuszkolni azt.Aztán ha már úgyis műhelyben volt az autó, megnéztük miért kopog a jobb első futómű, amit cirka 2000 forintból orvosoltunk egy stabpálca cserével. Szintén felüdülés volt ez a 156 futóművére elköltött pénzek tekintetében, nem beszélve arról, hogy mindösszesen tíz percet vett el az életünkből ez a művelet.Február környékén feltűnt, hogy hideg reggeleken kicsit kelletlenül indul be valamelyik henger. Szikráztatós módszerrel ki is szűrtük, hogy a négyes henger izzítógyertyája már egész biztosan nem tölti be funkcióját, így kapott a régi Beru helyett egy új Bosch-t.Még szintén ebben a hónapban - pont a wellnessre indulás előtti nap - égett szagot éreztem az autó körül. Jobban odafigyelve már hallottam is, ahogy pattogva hűl ki jobb hátsó féktárcsa. Elérte a Toledót is a tipikus VW betegség, megszorult a kézifék mechanikája a féknyergen. Fogóval visszaállítottuk, és pár hétig nem használtam a kéziféket, majd február végén ezt is újra cseréltük.Aztán kiváltandó a műszakira megtákolt, majd ismét tönkrement gyári pótféklámpát, befaragtam a helyére egy méretben passzoló, univerzális Hellát. Most végre ez is tökéletesen teszi dolgát.És ennyi. Jön, megy, teszi a dolgát rendületlenül, s hiába kűzdök ellene, apránként saját képére formál. Még januárban - pont azon a szombat délelőtt, amire az idei tél esett - családilag megnéztünk Keszthelyen egy benzines 159 SW-t, s eltekintve attól, hogy az állapota sem közelítette meg a Seat-ét, be kellett lássam, hogy amíg ekkora a gyerek, nem lesz Alfánk. Egyszerűen nem férünk el benne kényelmesen, pontosabban olyan kényelmesen, mint a Toledóban. Szégyen vagy sem, de eddigi elveimmel ellentétben - legyen minél alacsonyabb és sportosabb - ha le is cserélem, csak valami méretben hasonló, jellegét tekintve egyterű jöhet szóba.Viszont a kínálatot napi szinten figyelve egyre reménytelenebb vállalkozásnak tűnik ez abban az árkategóriában, amit még nyugodt szívvel hajlandó vagyok kiadni egy autóért, a környéken pedig szinte nincs is olyan (nyilván ennyi pénzért) amire előrelépés lenne lecserélni a Seat-ot.Mert amint a mellékelt ábra is mutatja, egyáltalán nem rossz autó ez...

Hála Istennek a tavalyi siralmas évet követően már tényleg csak felfelé vezetett az út, így minden szempontból nyugodtabb, sikeresebb, s ezáltal boldogabb fejezetként kerül családunk történelemkönyvébe a 2021-es esztendő. Mondhatjuk úgy, hogy a heroikus 2020 után, ez volt nekünk a talpraállás éve, melyben a Grande Punto eladásával lezárult egy pechszéria is, ami meglátszik a rekordalacsony, mindössze hét darab blogposzt számán.

"Aki még utoljára bosszúból belédrúg" - Fiat Grande Punto 1.3JTD

A tavalyi évzáróban még azt ecsetelgettem, hogy alapvetően összeállt, s már csak egy kis fóliázás maradt hátra a gyerek miatt, ám ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy március 18-án hirtelen felindulásból veszek egy Seat Toledót. Persze semmit sem akartam még egyszer úgy elkapkodni, mint 2020-ban az Alfa eladását, így nyár közepéig megvolt mindkét autó. A Puntóra felkerültek a nyári kerekek, leszervizeltem, és kapott új, de még a régi fajta injektor csatlakozókat a kábelkötegébe. Ekkor viszont már kérdéses volt, hogy mi legyen a sorsa, hisz alapvetően csak a garázsban állt. Néha kicsit átmozgattam, illetve amíg a Seat "kuplungzsinnyegését" próbáltuk megoldani, addig vele jártam dolgozni, s ezalatt meg is adta magát a két első, még gyári hangszórója. Kapott helyettük új JVC-ket, majd nyár elején meghirdettem, és júliusban el is vitték Budapestre. Sajnos szó szerint, mert Fehérvár magasságában megállt a már előzőleg cserélt üzemanyag szivattyú a tankban. Szerencsére rugalmasan sikerült intézni, így pár ezrest visszautalva végre pont került ennek a nem túl szép, és sikerekben kevésbé gazdag történetnek a végére. Érdekes, hogy mindezek ellenére sem tudok haragudni erre a kisautóra, s leginkább csak azt bánom, hogy anno miatta adtam el a 156-ost...

"Háztartási kisgép" - Seat Toledo 1.9TDI

Mint feljebb már említettem, hirtelen felindulásból márciusban vettem végre egy racionális, jó állapotú, keveset futott családi autót. Ezen utóbbi tételek egyértelmű szinonímái az unalomnak, de rendkívül fontos szerepük volt abban, hogy egyenesbe jöttünk 2020 vesszőfutását követően, hisz az eddigiekkel ellentétben a Toledo önhibájából szinte semmi plusz, illetve váratlan kiadást nem generált mióta megvan. Ugyanakkor pont ez az, ami miatt nem tudok rá másként tekinteni, mint mondjuk a mosógépre a fürdőben, mert egyszerűen semmi érzelmet nem vált ki belőlem. Lehet, hogy bennem van a hiba, de - hiába adtam a Bora után még egy esélyt a dolognak - ez a "konszernautózás" nem az én világom. Ettől függetlenül jön megy, teszi a dolgát a vásárlás óta, ami után egyből leszervizeltük, kapott 15-ös kerekeket lemezfelnin a 17-esek helyett, két hátsó stabpálcát, bekerült a jó öreg Kenwood fejegység a gyári helyére, valamint folytattunk némi szélmalom harcot a fentebb már említett "kuplungzsinnyegés" elhárításának érdekében.Igaz csak belföldön, de végigkirándultuk vele a nyarat, minek következtében augusztusban belekerült a 185 ezredik kilométer az autóba. Még szintén a nyár végén tettem egy utolsó kísérletet kuplungolás közbeni zaj megszüntetésére, de sajnos ez sem járt sikerrel. Mivel már régóta kacérkodtam a gondolattal, szintén ekkor vettem négy új négyévszakos gumit, valamint egy kő miatt a szélvédő is ilyen tájt repedt el. Ezt novemberben a műszaki vizsga előtt cseréltettem ki, valamint kapott egy új szívócsőnyomás érzékelőt, és egy jobb külső féltengely gumiharangot. És tulajdonképp ennyi. Ha úgy vesszük a kuplung már a vásárlás óta ilyen, s az azóta eltelt tízezer kilométer alatt sem jobb, sem pedig rosszabb nem lett, így azon felül, hogy kimondhatatlanul idegesít, hibát nem okoz. A szélvédőcsere volt még nagyobb tétel, de arról legkevésbé tehet az autó, szóval kis túlzással hibamentesen teljesítette ezt a kilenc hónapot, mióta nálunk van. És ilyet szerintem a Suzuki óta egy autóm sem tudott. A napokban kezdtem el hallani némi kopogást a jobb elejéből, így a hamarosan esedékes olajcsere alkalmával erre is rá kell nézni, és akkor már egy fűtőműállítás sem ártana neki. Az a dilemmám, hogy nagyon jó áron, s még relatíve jókor vettem, az árak viszont azóta még feljebb mentek, így nem lesz majd egyszerű megtalálni a megfelelő utódot. Minden esetre újabb hülyeséget nem akarok csinálni, így inkább kivárok (mivel a célnak megfelel, nem vágok eret ha jobb híján marad még egy darabig), főleg hogy a család többi tagja  kimondottan szereti. Nekem nem szerelem, de ha jobban belegondolok a mosógépet sem simogatom, a tiszta ruha viszont kell...

Múltkor egyik kollégám is megjegyezte, hogy rég írtam a blogba, melynek oka nem lustaság, vagy időhiány, hanem egyszerűen nem szolgál kellő témával a Toledo birtoklása. És ez nagyon is jól van így, hogy a zavaró, de idáig hibát nem okozó "kuplungzsinnyegetésen" kívül alapvetően hibátlanul szállít minket napi szinten A-ból B-be. Mindössze néhány apróság akadt, melyek a használatot nem, vagy csak minimálisan befolyásolták, s ezek zöme is inkább csak a december elején lejáró műszaki vizsga miatt vált égetővé. Ilyen volt, hogy pár alkalommal padlógázas gyorsítás esetén elment az erő, és hibalámpát gyújtott az autó. A P0234 hibakódot már megismertette velem a 156-os is, így ezen is kicseréltem a MAP szenzort.A foglalkozás elérte célját, hibalámpa azóta nem volt. Aztán egy kis ablaktörlő mechanikát érintő közjátékkal ugyan, de végre ki lett cserélve a repedt szélvédő is. A régi még a gyári volt, s feltehetően más okból kifolyólag sem voltak még leszedve az ablaktörlő karok az autóról, így a vezetőoldali anyája a csonk végével együtt távozott az örök vadászmezőkre. A megmaradt részbe menetet fúrtak, s most anya helyett csavar tartja a helyén.Szintén a közelgő műszaki vizsga miatt kollégám ránézett a pótféklámpára, mert egyáltalán nem világított. Az ilyenkor szokásos átvezetőben történő kábelszakadás helyett maga a lámpa, konkrétan abban egy led okozta a hibát. Át lett hidalva a hibás rész, így most középen egy kis szakasz kivételével újra teszi a dolgát ez is. Aztán a sikeres műszaki vizsgán megállapították, hogy a jobb külső féltengely gumiharang kiszakadt, s már veri ki a zsírt, így a héten ahelyett is kapott egy újat az autó.Szóval alapvetően jön-megy, teszi a dolgát, s remélhetőleg hasonlóan eseménytelen kilométerek várnak ránk vele a jövőben is...

Fél év és nagy vonalakban hatezer eseménytelen kilométer után, úgy fest, hogy amolyan kiszámíthatóan unalmas az életünk a Toledóval. És ezt most egyáltalán nem bánom, mert - többek közt ennek is köszönhetően - végre rendeződni látszanak soraink az elmúlt év fiaskói után. Végig kirándultuk vele a nyarat, s - bár még mindig nem megyünk annyit éves szinten, mint a fiam születése előtt (évi 12-15 ezer kilométer szemben a 20-25 ezerrel) - tette mindezt a legapróbb köhintés nélkül. Egyedüli zavaró tényező még mindig a kuplungolás közben hallható zúgó hang, melynek elhárítására tettem egy utolsó kísérletet: kicseréltettem a kuplungvillát (rugóval és ütközővel együtt), és a hüvelyt is amin csúszik a kinyomócsapágy.A jelenség maradt, a különbség csupán annyi, hogy már az összes kuplungharangban található alkatrész új az autóban. Nem mondhatja senki, hogy ne tettem volna meg mindent, hogy megszűnjön ez az idegesítő hang és pedálon érezhető vibráció formájában jelentkező hiba, de elég, befejeztem. Amíg ki nem forrja magát, vagy valami csoda folytán rá nem tapintok a forrására, hagyom a francba, és próbálok vele együtt élni. Nem egyszerű ez egy magamfajtának, de se nem romlott, se nem javult mióta nálunk az autó, így feltehetőleg komoly problémát a jövőben sem fog okozni. Aztán ha már úgyis lekerült a váltó, kapott két liter belevaló olajat a teherautókhoz használt helyett. Az utóbbival melegen nehezen kapcsolhatóvá vált néhány fokozat, de azóta olyan, mint az álom, újra nagyon finom lett a kapcsolási érzet.Évek óta érlelődik bennem a gondolat, hogy az én felhasználási feltételeimhez a legideálisabb választás egy garnitúra négyévszakos gumi lenne, de csak mostanra követték tettek az elhatározást. Aztán ha már lúd legyen kövér alapon egyből egy noname kínai abroncs került az autóra (Tracmax), ami esőben azért "B"-s minősítéssel rendelkezik. Eddig hozza az elvárt szintet, az átlagos napi jövés-menéshez abszolút megfelel, de kellő tapasztalat híján erre térjünk majd vissza a tél után...Egyetlen zavaró dolog, hogy a kelleténél gyorsabban fogyasztja a hátsó helyzetjelző izzókat. A napokban kellett harmadszor cserélni - eddig egyszer a bal, s immár kétszer a jobb oldali 21W-ost.A 190 000km-nél esedékes szervizen felül sajnos egy szélvédőcsere is várható a decemberi műszaki vizsga előtt, mert kaptam egy kavicsot, ami kis idő után el is repedt. Keresve az örömöt az ürömben avval vigasztalom magam, hogy valamilyen - számomra ismeretlen - okból kifolyólag a bent levő (még gyári) szélvédője irtózatosan karcos, ami este amúgy is baromira zavaró volt...

Érdekes mód soha nem tudtam rá haragudni, de finoman szólva sem volt egy sikertörténet a Grande Puntóval eltöltött, szinte napra pontosan egy esztendő, s mintegy 10 000km. Valószínűleg amiatt, mert tudom honnan hoztam vissza - adva így még pár évet a kis autónak - hisz egészen biztos vagyok benne, ha nem mi vesszük meg, már valószínűleg kivonták, és elbontották volna.Szóval amíg tűnődtem a sorsát illetően, valamikor májusban kapott két új JVC hangszórót ez első ajtókba, mert egy nap elnémult a bal első, még gyári darab. A csere már pikk-pakk ment, nem először szedtem le az ajtókárpitokat. A hangzás tükrözte az új hangszórók árát, de ezek legalább szóltak...Aztán úgy döntöttünk felesleges megtartani, így július 14-én el is vitte egy srác Pestre. Persze ez sem ment ilyen egyszerűen, mert Fehérvártól szó szerint vitte, hisz onnan tréleren tette meg az utat. Ahogy alkalma nyílt rá, még hátba szúrt a kis mocsok, ugyanis az autópályán megadta magát az általam már cserélt, az EGR-hez hasonlatosan szintén Meat&Doria gyártmányú üzemanyag szivattyú a tankban. Szerencsére kulturáltan rendeztük ezt a kis fiaskót, így - másfél hónap elteltével, s hogy már átíratta le merem írni - remélhetőleg végleg különváltak útjaink, s evvel jelképesen is pont kerül életem ezen sikerekben csak mérsékelten gazdag időszakának végére...

Nos az úgy volt, hogy tulajdonképp nem is akartam autót venni. Pontosabban egy hajszállal sem jobban, mint bármely átlagos hétköznap, hisz kattantságomból kifolyólag szinte a napi rutinom része a hasznaltauto.hu, s azon belül is a környékbeli hirdetések böngészése - gondolván hátha szembejön egyszer a tuti vétel. S szembe is jött egy márciusi estén - legalábbis ekkor még azt hittem, de ezt lejjebb majd bővebben is kifejtem - így hirtelen felindulásból vettem egy 5P2-es Seat Toledót. Igen, azt aminek olyan ronda a hátulja, bár ahogy telik az idő, sokkal inkább látom ebben a fantáziát, mintsem az Altea XL ötlettelen hátsó traktusában. Meg hát ezt is az a Walter Da Silva rajzolta, aki az eredeti 156-ost (jól példázza, hogy neki sem lehet mindig jó napja...), így bele tudok magyarázni némi szentimentális kapcsot is a választásba, miszerint szegről végre egy tőről fakad egykori hőn imádott Alfámmal.Új korától magyar, követhető előéletű autó, minden elvégzett karbantartás számlával igazolva (vezérlés, kuplung kettőstömegű, s elmondás alapján a hajtókarcsapágyak is cserélve), teljes polír, újszerű hibátlan beltér. Nem, ez most nem a hirdetés szövege, hanem az autó valós állapota címszavakba szedve, így tulajdonképp csak egyetlen dolgot próbáltunk ki azon a márciusi délutánon, hogy a gyerek rendesen kilát-e az ablakon. Az átlagon felüli esztétikai állapot miatt a próbaút kimerült egy rövid, pár kilométeres körben (utólag ez hiba volt, hisz márciusban még nem volt meleg, így ez alatt nem tudott átmelegedni a hajtáslánc).Használatba véve viszont feltűnt, hogy melegen, 2000-es fordulat környékén (és felette is) furcsa, kinyomócsapágy szerű fémes, súrlódó hang hallható a kuplung kinyomása közben (leginkább a pedálút alsó harmadában), melyet finom rezonancia formájában a pedálon is érezni. Vissza is vittem a kereskedésbe, ahol kicseréltettem az amúgy tényleg alig pár ezer km-t futott kettőstömegű szettet egy Valeo átalakító készletre, és elvégeztettem az esedékes olaj, olajszűrő, üzemanyagszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő cserét is az autón.A hang és rezgés sajnos maradt, így kollégám ismét levette a váltót, de a jelenségre utaló nyomot ő sem talált, így feltett egy másik, bontott váltót. Mivel avval is ugyanolyan volt, így arra gondoltunk, hogy hátha maga a főtengely mozdul túl nagyot tengely irányban: kapott új szett támcsapágyat, és Motul olajat. Végül itt adtam fel a dolgot, s fogadtam meg a szerelők tanácsát, miszerint bajt biztos nem okoz, szarjam le, és használjam így (tízből nyolc ember talán észre sem venné, de nekem már nagyon rááll a fülem).Szintén a fenti kollégámtól kaptam egy garnitúra lemezfelnit, amit eredetileg téli szettnek szántam a 17-es disco felnik mellé, ám a peres gumik olyannyira tönkrevágták a menetkomfortját az autónak (hiába na, változnak a preferenciák, ha az embernek családja van), hogy egy gyors festést követően felrakattam rájuk a Grande Puntóhoz vásárolt második szett lemezfelniről megmaradt 195/65R15-ös nyárigumikat, s nagyon igényes Bárdis dísztárcsák társaságában nyugdíjazták az aluszettet. Aztán a kezdődő kopogást megszüntetendő, kapott két új stabpálcát hátra, valamint lefejtettük a már megroggyant külső héjat a hátsó kipufogódobról, amit "nagyon igényesen" le is fújtam hőálló ezüst festékkel.A sors furcsa fintora, hogy szisztematikusan pont azoktól a dolgoktól megszabadítva vált számunkra egyre használhatóbbá az autó, amik a vásárlás során még figyelemfelkeltő tényezők voltak, úgy mint a gyári 17-es alufelnik új gumikkal, valamint az érintetlen gyári beltér. Végül ez utóbbin is változtattam, hisz 2021-ben rohadtul nem életszerű mp3 cd-ket írni, az aux csatlakozás pedig sohasem volt a kedvencem, így megkapta a Toledo is a Mini-ből a 156-osba, onnan pedig a Puntóba átmentett jól bevált Kenwood fejegységet.Nem a legszebb, de van USB, relatíve jól is szól, mert elég aprólékosan lehet a hangzást állítani (vágási frekvenciák stb.), és lett egy új tárolórekesz a telefonomnak is - kell ennél több?Kétség nem fér hozzá, hogy valami ilyesmi jármű a tökéletes válasz a jelenlegi igényeinkre, s bízom benne, hogy a relatíve alacsony futásteljesítménye, és az általánosan vett, már már újszerű állapota miatt a lehető legkevesebb ráfordítással a lehető legtöbb kilométert tudjuk megtenni vele. Hogy szeretem-e? A fent említett hang frekvenciája folyton ott táncol az idegszálaimon, hiába a leszarom tabletta, a PDTDI motor az eddig használt JTD-khez, valamint a BMW M47TUD20-hoz képest is egy kulturálatlan traktor, ami gyenge, kelletlen, s produkálja mindezt meglepően magas, közel 7 literes átlagfogyasztás mellett. Hiába akarta a VW a konszern Alfájává tenni a spanyol márkát, Golf V alapokon összelegózva nem lehet érzelmekre ható autót gyártani. Ugyanakkor számunkra pont tökéletes a mérete, a beltere, a tárolórekeszek száma, s - bár most elég bénán néz ki - már rugózás szempontjából is megfelelő.A beltérből hiányoznak a gusztustalanul öregedő gumírozott bevonatú kapcsolók, van helyettük a sportosság jegyében kályhaezüst meg kamukarbon. Újonnan ezek "prolibb" hatást kölcsönözhettek egy VW/Audi puha felületeihez képest, viszont tartósság szempontjából sokkal jobb megoldásnak bizonyultak, hisz ezek 14 év után is ugyanolyan kemény, kopogós vackok maradtak - és a kemény, kopogós, de ránézésre újszerű vacak sokkal esztétikusabb, mint egy fehérre hámlott, zsíros, nyúlós, ragadós vacak - mint új korukban. Emiatt nem érzem rossz választásnak, mert ennyi pénzért, ilyen állapotú és futásteljesítményű autót nem találtam volna másikat, így remélhetőleg észrevétlenül, jelentős meghibásodások nélkül válik mindennapjaink részévé.

A tavalyi évzáró poszt óta nem született egy karakter sem a blogon, melynek elsődleges oka, hogy a testkábel csere óta köhintés nélkül teszi a dolgát a Punto így csak néhány, a működését nem befolyásoló apróságot kozmetikáztam rajta. Elsőként kapott egy garnitúra gyári dísztárcsát, ami fényéveket javított a megjelenésén.Mivel tavaly túladtam az autóra egyáltalán nem passzoló alufelniken, vettem még egy garnitúra lemezfelnit, melyre két maradék garnitúrából válogattam össze négy még használható Hankook nyári gumit. Nem mondom, hogy evvel kell majd pályanapokra járni, de a hétköznapi, túlnyomórészt városi jövés-menéshez még tökéletesen megfelelnek.Valamikor még februárban sikerült elhagyni a bal külső tükörszár már amúgy is ragasztgatott műanyag burkolatát, amit - szerencsére filléres tétel - egy utángyártott darabbal pótoltam.Aztán amolyan megelőző jelleggel kicseréltük a fiatalabb JTD-kben használt, porladásra hajlamos Bosch injektor csatlakozókat a régi, masszívabb és tartósabb fajtára. Hibát ugyan még nem produkáltak, de a négyből kettő már elég esetlegesen volt a helyén, így mindenképp jó döntés volt kiváltani őket.Ahogy jött a tavasz, felkerültek a fenti kerekek, és megejtettem az esedékes szervizét az autónak, melynek keretén belül kapott új olajat, olajszűrőt, légszűrőt, üzemanyagszűrőt, pollenszűrőt, és egy új sapkát a kiegyenlítőtartályra.Aztán március végén ráncbaszedtem a tél által megcsócsált küszöböket az Alfáéhoz hasonlatos módon: csiszolás, Brunox, rozsdagátló alapozó, ahol kellett üvegszálas kitt, majd alvázvédő, fekete rozsdagátló festék, és még egy réteg alvázvédő.Végül mielőtt visszakerültek a gumidugók, alaposan kifújtam a küszöböket üregvédő spray-vel, ahonnan pedig a javítgatások miatt már amúgy is hiányzott a lyuk, fúrtam újat. Erős a gyanúm, hogy azért mentek ennyire tönkre ezek a részek, mert a foltozgatások alkalmával anno teljesen lezárták alulról a karosszériát, így ezek az üregek fel tudtak telni porral, sárral, vízzel.A lakatos - bár nem jósnő - amúgy is csak pár évet adott nekik, de így remélhetőleg már tudják is tartani ezt az "ütemtervet". Az, hogy ez még nálunk fog-e bekövetkezni, arra nem tudok választ adni, mert lassan egy hónapja a garázsban pihen a kisautó, és egyáltalán nem azért, mert működésképtelen lenne, hanem mert van másik. Hogy helyette, vagy mellette, az még a jövő zenéje, mindenesetre nem akarok semmit sem úgy elkapkodni, mint tavaly az Alfa eladásakor, de ez majd egy másik bejegyzés témája lesz...